Kulcsszó: iskolai szocializáció

A tanulmány az együttműködés és a versengés kapcsolatával, egymáshoz való viszonyával, illetve iskolai fejlesztési lehetőségeivel foglalkozik. Röviden bemutatja a Nemzeti alaptanterv és a pedagógiai-pszichológiai szakirodalom ezzel kapcsolatos nézeteit, majd értelmezi négy pedagógiai program együttműködésre és versengésre vonatkozó fejlesztési elképzeléseit. 

A tanulmány előző két részében (Új Pedagógiai Szemle, 2005. 4., 5. sz.) a szerző olyan pedagógiai módszertan bemutatására tett kísérletet, amely a hátrányos helyzetű diákok integrációjában, valamint a középosztálybeli gyerekek toleranciájának fejlesztésében segíti az iskolát. A harmadik részben a konkrét alkalmazhatóságot, a mentorpedagógia módszerének helyi viszonyokra való adaptációját könnyítő segédeszközöket ismerteti. 

Osztályfőnöki órákat bemutató sorozatunkban folytatjuk a 2004. júniusi és július–augusztusi számainkban megjelent órarészletek közreadását. Felvételünk ugyanabban az osztályban készült 2004 szeptemberében. A 12 évfolyamos iskola 9. évfolyamába járó tanulókkal (ez a harmadik gimnáziumi osztály) a szegénységről, a különböző anyagi helyzetben lévő gyerekek közötti problémákról és a szegénység társadalmi kezeléséről beszélgetett T.-né V. Klára osztályfőnök. 

A szerző Szabolcs-Szatmár megyében végzett vizsgálata alapján elemzi az iskolai agresszió, az úgynevezett bullying-jelenség hátterét, előfordulásának gyakoriságát. A vizsgálat eredményei arra utalnak, hogy a társaiktól agressziót elszenvedőknek az aránya magas, s a tanulóknak több mint egytizede rendszeresen agresszív módon terrorizálja gyengébb társait. A támadók között szignifikánsan magasabb a fiúk aránya, ezzel szemben az agresszió áldozatai között mindkét nem szinte azonos arányban fordul elő. Az életkor előrehaladtával jelentősen nő az agresszív magatartást tanúsítók előfordulásának gyakorisága. 

A szerző az iskolai nevelés egyik mindennapos problémájával, a fegyelem, fegyelmezés kérdésével foglalkozik tanulmányában. A dolgozat alaptétele, hogy a fegyelem és a szabadság nem ellentétei egymásnak, ugyanis a fegyelem, az iskola szabályozott működése nélkülözhetetlen előfeltétele a tanulókban rejlő sokféle képesség kibontakoztatásának. A tanulmány áttekinti a fegyelem fenntartásának lehetséges formáit, a büntető szankcióktól a szerződéseken alapuló szabályozáson át a terapeutikus szabályozásig. A szerző egyik fontos következtetése, hogy a fegyelem kevésbé tartható fenn szankciókkal, sokkal célravezetőbb a tanulók érdeklődését, figyelmét felkeltő, sokféle színt megjelenítő tanítás. 

A fogyatékos gyermekek többségi iskolákban való integrált oktatása és az azt követő társadalmi beilleszkedésük már 1978 óta a CERI munkájának egyik központi kérdése. Az elmúlt néhány évben a munka középpontjában az iskolarendszeren belüli, valamint a tanköteles kort követő időszakban a továbbtanulás során, illetve felsőoktatásban megvalósuló inkluzív oktatás folyamatának, problémáinak és eredményeinek elemzése állt. 1995 és 1998 között egy (ezzel egyidőben) kidolgozás alatt álló vizsgálati eljárással nyolc országban – Ausztráliában, Kanadában, Dániában, Németországban, Izlandon, Olaszországban, az Egyesült Királyságban és az USA-ban – történt adatgyűjtés, illetve készült részletes esettanulmány. Ezeknek az esettanulmányoknak a tapasztalatain alapul „Az inkluzív oktatás fenntartása” címmel 1999-ben közzétett alábbi tanulmány. 

A halmozottan hátrányos helyzetű roma tanulók tanítása speciális pedagógiai szakértelmet, módszereket igényel. A tanulmány roma tanulók oktatásával, nevelésével foglalkozó pedagógusok tapasztalatait összegzi. Az elemzésből kiderül, hogy a pedagógusok többsége számára azért okoz nehézséget a roma gyerekek tanítása, mivel e tanulók esetében sokkal nehezebb elérni a tanuláshoz szükséges motivációt. Ugyanakkor az is érzékelhető, hogy a pedagógusok jelentős sikereket is képesek elérni, amennyiben megfelelő a felkészítésük ezekre a feladatokra. 

Az utóbbi években – főleg a kulcskompetenciák meghatározását célzó nemzetközi kutatások eredményeinek megjelenését követően – fokozott érdeklődés tapasztalható a szociális képességek meghatározása, a fejlesztésüket elősegítő módszerek megismerése iránt. A tanulmány szerzője széles nemzetközi kitekintés alapján bemutatja a szociális képességek lehetséges értelmezését, és javaslatokat tesz arra, hogy a különböző iskolai színtereken, élethelyzetekben milyen módon lehet fejleszteni az emberi együttélés, együttműködés szempontjából oly jelentős képességeket. 

Hozzászólások a Szekszárdi Júlia által indított vitához... 

Kulcsszavak: eszménypedagógia, posztmodern, erkölcsi nevelés, szabályok, normativitás és relativitás, erkölcsi ítélőképesség, felelős döntés, serdülők erkölcsi ítéletalkotása, társadalmi hatás, az iskola feladatai az erkölcsi nevelésben. 

Az írás reflexiókat ad közre az ÚPSZ februári számában megjelent, az iskolai ártalmakról szóló nemzetközi összeállítással kapcsolatosan. A szerző azt elemzi, hogy milyen jellegű iskolai ártalmak tapasztalhatóak a magyar iskolás gyerekeknél. Gondolatait elsősorban az iskola eredménytelenségének okaira összpontosítja Az egyik legnagyobb problémának érzi, hogy az iskola nem tudja kellő mértékben együttműködésre késztetni a szülőket, illetve, hogy a családi nevelőhatások hiányának kompenzálására még nem alakult ki megfelelő pedagógiai eszközrendszer. 

Az olvasás évében fókuszba került az olvasásnak a szocializációban betöltött szerepe. A szerzőpáros tanulmányában az olvasási képesség árnyoldaláról, a funkcionális analfabetizmus terjedéséről ír, megvilágítva ennek kulturális, munkaerő-piaci és szociális összefüggéseit. A tanulmány felhívja a figyelmet arra, hogy milyen szoros összefüggés van az olvasni tudás szintje és az életminőség között. Ezért is nyugtalanítóak a magyar felnőtt lakosság rossz szövegértési képességeire utaló nemzetközi összehasonlító adatok.  

Az Alapprogramban megfogalmazott két alapfeladat területére dogozott ki a szerző használható szempontsorokat az értékeléshez. Az érzelmi biztonság, a gyermeki kapcsolatok minőségére vonatkozó elemzési anyagok kidolgozottak az egész tevékenységstruktúrára. Az értelmi fejlesztés témájában a szervezési témakörök feltérképezésére vonatkozó szempontok szerepelnek a bevezetőben, majd itt is tevékenységstruktúrán keresztül kerülnek felsorolásra az elemzési szempontok. Végül egy mintával zárul a tanulmány. 

Az iskolákban is eluralkodott az erőszak, akárcsak a munkahelyeken, a családi otthonokban, a közutakon stb. A közvéleményt már legfeljebb egy-egy nagyobb tragédia tudja csak megrázni, például gyermekek nemegyszer tömeges katasztrófát okozó agressziója. (Nemrégiben az Amerikai Egyesült Államok két iskolájából is érkeztek ilyen beszámolók.) Az oktatás-nevelés elméleti és gyakorlati szakemberei itthon és külföldön is egyre többet foglalkoznak azzal, mit lehetne tenni annak érdekében, hogy az ilyen jelenségeket elkerülhessük. Lehet-e egyáltalán tenni valamit a mostani, láthatóan fokozatosan rosszabbodó helyzet megjavítása érdekében? S megtesszük-e legalább azt, amit eszközeink, szakmai és etikai lehetőségeink megengednek? Kikre számíthat az iskola mint intézmény e gondjai közepette? 

A szerző arra a kérdésre keres választ, hogy a felnövekvő nemzedék körében tapasztalható krízishelyzeteket milyen mértékben képes kezelni az oktatás. Áttekinti, milyen természetűek a világ más-más térségeiben az oktatási krízishelyzetek. Összegzi azokat a jelenben is ható, a jövőben még inkább kiteljesedő tendenciákat, amelyek reményt adnak az iskolázásban, illetve az iskoláskorú népesség körében tapasztalható válságjelenségek megoldására. 

A rendszerváltás után tíz évvel már kialakulni látszik a magyar társadalom új iskolázottsági és foglalkozási szerkezete. Az utóbbi években folytatott kutatásaink azt mutatják, hogy a mai tizenévesek szüleinek 35–55 éves generációja (az aktívan foglalkoztatottak nagy többsége) iskolai végzettség tekintetében jóval magasabb szinten áll, mint az idősebb korosztályok. 

A szerző több, mint két évtizede kutatja a középiskolai osztályok szerephierarchiáját, illetve ezek változási tendenciáit. A tanulmány ezekről a változási folyamatokról ad áttekintést, és bemutatja az 1987-ben és 1992-ben végzett kutatás eredményeinek összehasonlításán keresztül az iskolarendszerben, a társadalomban bekövetkezett átalakulások iskolai közösségekben tükröződő hatásait. A tanulmány valójában azt elemzi, hogy az iskola jótékonyan konzervatív világában mi bizonyul stabil elemnek a makrotársadalmi átalakulások idején, s mi az, ami együtt változik a társadalommal.