Kulcsszó: természettudományi nevelés

A szerző az ELTE-n fizikát tanít, és a tanév elején már második éve diagnosztikus dolgozatot írat a belépő, első évfolyamra felvett BSc-s hallgatókkal. A tanulói teljesítmények összegezése alapján lehangoló következtetésre jutott a középfokú oktatás hatékonyságáról a természettudományok terén. Megállapításait konkrét adatokkal támasztja alá, amelyek messze túlmutatnak a fizikaoktatás problémáin, mert szinte valamennyi természettudományi tantárgy esetében hasonló következtetések vonhatók le. Ezt követően javaslatokat fogalmaz meg, amelyek nemcsak a természettudományi tárgyakat tanító tanárok, hanem az igazgatók, osztályfőnökök és a diákok számára is fontosak lehetnek, hiszen minden iskolának elemi érdeke, hogy ne csak bejutassa a tanulókat a felsőoktatásba, hanem olyan tudásrendszerrel lássa el a őket, amelyek segítségével képesek arra, hogy a felsőoktatási követelményeket teljesítsék. 

A természettudományi nevelés egyik legnagyobb problémája, hogy miként lehet érdeklődést kelteni a természet jelenségeinek tanulmányozása, megfigyelése, a természeti rendszerekkel való folyamatos ismerkedés iránt. A tanulmány azt a folyamatot mutatja be, amelynek keretében a tanulók a természeti rendszerek sokoldalú tanulmányozásában hasznosítható általános módszereket sajátítanak el, amelyeket később adaptálhatnak a legkülönbözőbb felfedező-, kutatótevékenységekben. Az olvasó jó néhány konkrét módszert ismerhet meg, amelyek a mai erőteljesen elméleti jellegű természettudományi és környezeti nevelést tevékenység- és gyakorlatközpontúvá teszik. 

Milyen a tökéletes természettudományi tanterv? Megoldható-e, hogy a tanulók alapos, általános természettudományi műveltséget sajátítsanak el, és egyazon óra keretén belül a tovább tanulni vágyók is megfelelő szaktárgyi tudáshoz jussanak? Vajon a tantárgyi orientációnak vagy az integrációnak kedvez-e a jövő? Milyen trendet mutatnak a nemzetközi természettudományi projektek? Ezekre a kérdésekre keres választ a szerző, aki a természettudományok tanításának roppant gazdag háttéranyagából, az interneten elérhető nemzetközi természettudományi projektek, tantervarchívumok és online-fórumok, közösségek releváns elemei között kutatva emel ki néhány érdekes példát. 

Miért nem tölti be igazán küldetését, miért nem tudja teljesíteni céljait a hazai természettudományi oktatás? Miben rejlenek e tárgyak oktatásának problémái, kudarcai? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keres választ a szerkesztőségi beszélgetés. A vitapartnerek egyetértettek abban, hogy a hazai természettudományi és matematikai nevelés nem tudott igazán alkalmazkodni a középiskola expanziójához, ahhoz a tényhez, hogy a középfokú oktatásban sok olyan gyerek vesz részt, aki nem kíván felsőfokon tovább tanulni. A vita egyik fontos következtetése, hogy jelentős mértékű tananyagreformra és a természettudományi tárgyak módszertanának megújítására volna szükség. 

A fenntarthatóság mint a pedagógia egészét átfogó szemlélet egyre nagyobb teret kap az oktatásban-nevelésben. Ennek egyik fontos eszköze a projektoktatás. A tanulmány bemutatja, hogy a projektpedagógia eszközei miként alkalmazhatók a fenntartható fejlődés szemléletének mindennapi gyakorlatba történő átültetéséhez szükséges összetett ismeretek közvetítésében, a képességek, attitűdök fejlesztésében. 

Az IKT-eszközök tantárgyi alkalmazása jelentős kihívás a pedagógus számára, mind a tartalmak, mind a tanulásszervezés szempontjából. Az alábbi tanulmány alapvetően az információs és kommunikációs technológiák alkalmazásának problémáival foglalkozik a földrajztanításban, de számos, figyelemre méltó általános didaktikai és tanulásszervezési megállapítást is tartalmaz. A szerző megpróbál választ keresni arra, milyen tárgyi és szervezési feltételek szükségesek ahhoz, hogy az internet valóban segíteni tudja a tanulók önálló tanulását és a tanárok tevékenységét, mindenekelőtt azt, hogy miként neveljék önálló ismeretszerzésre diákjaikat. 

A szerző a Közoktatási Modernizációs Közalapítvány pályázatán nyertes, a természettudományi nevelés, szűkebben a fizikatanítás korszerűsítését célzó programot mutatja be. Ennek egyik legfőbb jellemzője az integrált természettudományi szemlélet, amely segíti az átlagpolgárt a társadalmi problémák természettudományi hátterének megértésében. A bemutatott program a tanulók önálló ismeretszerző tevékenységére alapozottan kívánja tanítani a természettudományokat, széleskörűen alkalmazva a projektmódszert. 

Ha a Lisszabonban kitűzött céloknak megfelelően Európa meg akarja őrizni pozícióit a világban, sőt versenyképesebb régióvá kíván válni, néhány területen nagy előrelépésre van szükség. Egyértelmű, hogy a tudás alapú társadalom kialakításában, a gazdasági eredmények megalapozásában óriási szerepe van a tudományos és technikai fejlődésnek. Nemcsak Magyarországon, hanem az Európai Unió más tagállamaiban is jellemző tendencia, hogy mind kevesebben érdeklődnek a matematika, a természet- és a műszaki tudományok iránt, a közösség számára pedig létfontosságú, hogy ezek a területek nagyobb hangsúlyt kapjanak a pályaválasztásban. A versenyképesség megőrzése és növelése, a közös európai identitás megteremtése miatt legalább ilyen fontos, hogy a munkaerő áramlása valóban szabad legyen az Európai Unión belül. Jelenleg ennek legnagyobb gátja a megfelelő idegennyelv-ismeret hiánya, ezért a közösség ajánlásai között kiemelt szerepet kapott, hogy polgárai anyanyelvükön kívül legalább két idegen nyelvet beszéljenek. Az Oktatás és képzés 2010 munkaprogramot bemutató sorozatunkban ezúttal az idegen nyelvek, valamint a matematika, a természet- és a műszaki tudományok területével foglalkozó munkacsoportok ajánlásait összegezzük. 

A próbaérettségi eredményeit ismertető sorozatunkban a földrajz és az informatika tantárgy vizsgáinak tapasztalatait mutatják be az OKI Követelmény- és Vizsgafejlesztő Központjának munkatársai: a földrajzét Ütőné Visi Judit, az informatikáét Fazekas Ildikó, Szalayné Tahy Zsuzsa és Tompa Klára. A földrajz érettségi iránt azért mutatkozott különös érdeklődés, mert elsőször vizsgázhattak a jelentkezők ebből a tárgyból. Az informatikavizsga érdekessége az iskolák jelentős részében eddig ismeretlen csoportos vizsga. A vizsga számos gyakorlati feladat megoldását igényelte, amely képet adott arról, hogy mit jelent a kompetenciákat előtérbe helyező érettségi. Mindkét tárgy esetében viszonylag gyengébbek az eredmények, ami – csakúgy, mint a többi tárgy esetében – elsősorban a vizsga tétnélküliségével magyarázható. 

A próbaérettségi eredményeit bemutató sorozatunkban ezúttal három természettudományi tantárgy vizsgatapasztalatait elemzik az OKI Követelmény- és Vizsgafejlesztési Központjának munkatársai: Bánkuti Zsuzsa (fizika), Berek László (kémia) és Csorba F. László (biológia). Az olvasó mindhárom tárgy esetében megtudhatja, hogy a próbaérettségiben milyen arányban szerepeltek az eddigiektől eltérő, szokatlan feladatok (esettanulmány, esszé), s milyen arányban kaptak helyet a tantárgyban hagyományosnak mondható feladatok. Érdekes összehasonlításokra adnak lehetőséget a többféle csoportosításban is megjelenő eredmények mind a közép-, mind az emelt szintre vonatkozóan. 

Az oktatás tartalmával foglalkozó szakemberek, de a szélesebb szakmai közvélemény számára is régóta kérdés, mi lehet, mi legyen az oktatás tárgya, mennyire korlátozódjon a közvetített tartalom a tudomány által minden szempontból visszaigazolt tényekre. A tanulmány szerzője szerint a közpénzen fenntartott iskola kötelező jelleggel csak a természettudományi diszciplínákat, továbbá az államberendezkedésre, a jogrendre vonatkozó ismereteket oktathatja. Minden egyebet, beleértve a művészeteket is, nem lehet kötelező jelleggel tanítani, mivel azok sajátos ízlés- és értékvilágot közvetítenek. Gondolatmenetében egészen odáig jut el, hogy az iskolának nem lehet feladata valamely nemzet vagy etnikum identitásának erősítése, kulturális hagyományainak átörökítése. Hosszú szerkesztőségi vita előzte meg a sok helyen sarkított kijelentéseket tartalmazó tanulmány közlését. Végül azért döntöttünk Holovicz Attila írásának megjelentetése mellett, mert biztosak vagyunk abban, hogy többeket vitára, ellenérvek sokaságának megfogalmazására sarkall. Várjuk tehát olvasóink reflexióit, kritikáit a szerző által megfogalmazott s tapasztalataink szerint korántsem egyedi és extrém vélekedéssel kapcsolatban. 

Földrajz tantárgy
Integráció és kereszttantervi tartalmak a természetismeret és társadalomismeret oktatásban
A fenntartható fejlődés
A természetismeret és a testkultúra tantárgyblokkok közötti kapcsolódás
A természetismeret és a közgazdaságtan/gazdasági ismeretek tantárgy közötti kapcsolódás 

Tantervi tartalmak
A problémaalapú tanulás tanterve 

Tartalom és módszer 

Természettudomány, technológia, társadalom
STS – a gyakorlatban
Komplex STS-témakörök
Tanulói motiváció
A szabályozás módja
Az integráció folyamata 

Eredet
A PBL meghatározása
Összehasonlítás más tanulási stratégiákkal
A projektalapú tanulás folyamata
A problémaalapú tanulás szakaszai
Tanterv tervezése
Témakör tervezése
Csoportmunka 

Mi a metakogníció?
Metakognitív szabályozás
Kognitív és metakognitív stratégiák
Metakogníció és intelligencia
A metakogníció fejlesztése
A metakognitív módszerek fejlesztése
A metakognitív környezet 

Konstruktivizmus
A konstruktivista tanuláselmélet
A konstruktivista tanulás és tanítás jellemzői 

A tudás fajtái
A tudás megszerzése
Tudás és gazdaság 

A tanulmány egy olyan digitális tananyag-fejlesztési projektet mutat be, amely az Európai Unió Információs Társadalom Programja keretében zajlott, s amelyet az Európai Iskolahálózat koordinált. A projekt keretében a természettudományi tárgyak tanításához készítettek a tanárok digitális tananyagokat. A tanulmány bemutatja, mi is jellemzi valójában a digitális tananyagot. Elsősorban olyan témákban van létjogosultsága, ahol a tanár a digitális, multimédiás eszközökkel valójában többet tud megmutatni a tárgyból, mint a hagyományos taneszközökkel. A szerző áttekintést ad a magyar tanárok által fejlesztett tananyagokról is. 

Módszertani megoldások, munkáltató feladatok
Taneszközök (írott taneszközök)
Az iskola épülete, tárgyi környezete
Az iskola kapcsolatrendszere
Az iskolai egészségfejlesztés, drogmegelőzési stratégia 

ITCOLE Vízjelek projekt
Az életet átfogó tanulás – Life-wide learning (LWL)
Tanulásmódszertan
A kommunikáció tantárgy
Környezeti nevelés
Emberismeret
A társadalomismeret tantárgy és tanulási környezete (hasonlóságok, kapcsolatok) 

Fakultáció, korrepetálás, szakkör
Ökoiskola
Erdei Iskola
Városi Iskola
Nemzetközi együttműködések, projektek
Tantervbe illesztett projektek
Játékos tanulás
Irodalomjegyzék 

Kompetenciák és fejlesztésük
Kereszttantervi kompetenciák és fejlesztési környezetük
A képességek fejlődése
Info-kommunikációs technológia a természettudományos oktatásban  

A tanulási folyamat
A pedagógiai rendszer
A tanulási környezet 

I. Szempontok a természetismeret tantárgyfelelősi fórumra
II. Erdei iskola értékelésének szempontjai
III. Az erdei iskola értékelése 2004-ben
IV. Partneri igény és elégedettség mérése 

I. Személyes szerepek
II. Tanári feladatok, terhelések
III. Tanítási modellek
IV. Személyes tapasztalatok 

I. A munkacsoport helyzete az iskolában, a munkacsoport tagjainak együttműködése
II. A Szakmai Bizottmány működése a munkacsoport-vezető szemével
III. A munkacsoport és a tanítás szervezése
IV. Fejlesztés
V. Helyi fejlesztés
VI. Iskolafejlesztési lehetőségek, ötletek 

I. Ars poeticánk, céljaink
II. A természetismeret munkacsoport helye az iskola szervezeti struktúrájában
III. Intézményünk törekvései a nyitott tanulási környezet biztosítására
IV. Európai dimenzió iskolánk eszközrendszerében 

Az interjúban a neves agyfiziológus akadémikus elemzi a természettudományok oktatásának jelenlegi helyzetét, de szakmája, a tanuláspszichológia és a fiziológia irányából is választ keres a tanulás mai problémáira. Az interjú külön érdekessége, hogy Ádám professzor kitér a túlterhelés, a terhelhetőség agyfiziológiai megközelítésére. Álláspontja szerint a korai gyermekkorban és a kisiskoláskorban bizonyos ismeretek befogadásának jobbak az agyfiziológiai feltételei, mint a későbbi életkorokban. Ezért nem mindenben ért egyet azokkal a szakértőkkel és oktatáspolitikusokkal, akik a kisiskoláskor terhelését a képességfejlesztés érdekében minimalizálni akarják. 

Pedagógiai rendszerváltás
Tudás és képesség
Program és fejlesztés
Programmodulok
Kereszttantervi kompetenciák
A fejlesztés eszköze: a tanulói tevékenység választéka
Feladattípusok
Feladatok 

Természet
Technológia
Anyag
Megismerés
Rendszer
Változás
Folyamat 

A szabályozás módja
Az integráció folyamata
Természettudományos világkép és műveltség
Integrált természettudományos pedagógiai rendszer (2001)
A természetismeret oktatásában felhasznált módszerek, eszközök, értékelések  

Az STS-irányzat  

A formatív értékelés néhány szempontja és jellemzője
A gyakorlati megvalósítás szempontjai
Technikák 

A pedagógiai gondolkodásmód jelentősége és fejlesztése
Reformpedagógia és konstruktivizmus
A fejlesztés eszköze: a tanulói tevékenység választéka 

A területtől független gondolkodási képességeket feltételező modell
A személyiség konstruktivista modellje, tudásterületre értelmezett képességek
 

A fejlesztés módja
Személyes és társas kompetencia fejlesztése
A kognitív kompetencia fejlesztése 

Természeti és technológiai környezet
Társadalmi környezet
Info-kommunikáció, média 

Biológiai alapok és felépítmény
A személyiség öröklött komponensei
Funkciók és kompetenciák
A kompetenciák rendszere, kereszttantervi kompetenciák
A kompetenciák egy lehetséges rendszerezése 

A program előtörténete
Kinek szól a program?  

1. melléklet: Projektek értékelését segítő szempontsor
2. melléklet: Projekt-értékelőlap diákoknak
3. melléklet: Kommunikációs peojektek a gimnáziumban
4. melléklet: Témajavaslatok önálló munkához a 10–12. évfolyamon 

I. A Nap és Föld távolságának meghatározása Halley módszerével
II. A hőmérséklet mérése
III. Hűtőgépek és hőerőgépek modellezése
IV. Légköri jelenségek termodinamikai modellezése
V. Kalorimetriai mérések
VI. Hangforrások, hangszerek
VII. Távcsövek világa. Távcső és mikroszkóp
VIII. A látás fizikája
IX. Légköri fényjelenségek fizikája
X. Stroboszkóp-készítés, stroboszkópos fényképezés
XI. Kísérletek forgózsámolyon. A forgásállapot változása
XII. Kutatás a mesterséges égitestek világában
XIII. Tudománytörténeti kutatás  

I. „Országos radon-mérés” projekt
II. „Napfolt” projekt
III. „Csillagászat – Ismeretek a bolygókról” projekt 

Az alábbi projektleírásból megtudhatjuk, hogy a földrajz és a biológia tananyag egymásra építésével miként lehet megtanítani a gyerekeket önálló, számítógéppel készített produktum létrehozására. A fejezet a legjobban sikerült diákmunkákból is kínál némi ízelítőt. 

I. „Bioszervetlen kémia” projekt
II. „Elektrokémia” projekt
III. „Háztartáskémia” projekt
IV. „Oldatok” projekt 

I. Növények és emberek
II. „Egészség” projekt
III. „Nemzeti parkok” projekt 

I. Állatház létrehozása
II. „Az iskola kertjének élővilága” projekt
III. „Hulladék” projekt 

I. Buszkirándulás a Dunántúli-középhegységbe
II. Buszkirándulás a Dunántúli-dombságba
III. Buszkirándulás az Északi-középhegységbe
IV. Buszkirándulás az Alföldre
V. Buszkirándulás a Kisalföldre
VI. Fővárosunk, Budapest 

I. Földrajzi felfedezők
II. „Barlangok” projekt
III. Ásvány- és kőzettgyűjtemény az iskolában
IV. Budapest gyógyvizei
V. Budapest közlekedése
VI. Meteorológiai mérőállomás létesítése 

A környezeti nevelés fejlesztésének egyik fontos iránya a tantermen kívüli tapasztalatszerzés arányának jelentős növelése. A lehetséges tapasztalatszerzési terepek közül az egyik legjelentősebbnek tekinthetők a hazai állat- és növénykertek. A Jászberényi Állatkert pedagógiával foglalkozó munkatársainak beszámolójából megtudhatjuk, miként válhat a környezeti nevelés színterévé, a természet világáról való közvetlen tapasztalatszerzés eszközévé egy zoopark. Különösen figyelemreméltó azoknak a modelleknek a bemutatása, amelyekben a környezeti neveléssel foglalkozó pedagógus és az állatkert-pedagógus együttműködése nyomán gazdag tevékenységkínálat teremthető gyerekek és felnőttek számára egyaránt. A beszámoló fontos tanulsága, hogy az állatkert-pedagógia csak akkor lehet eredményes, ha a kertekben folyó tanulói tevékenység szervesen integrálódik az iskolai természettudományi, környezeti nevelésbe. 

A Magyar Tudományos Akadémia hosszabb elemzés alapján áttekintette a természettudományos nevelés hazai helyzetét. Az alábbiakban közreadjuk azt az összefoglalót, amely egyrészt bemutatja a közoktatás keretei között folyó természettudományi képzés tartalmát, az abban jelentkező problémákat, másrészt javaslatokat fogalmaz meg a 21. századi műveltséggel, azon belül a természetre vonatkozó ismeretek és szemléleti módok alakításával kapcsolatban. Az elemzés talán legfontosabb következtetése, hogy a korszerű természettudományos műveltség a jelenlegi, meglehetősen széttagolt tantárgyi szerkezetben nem közvetíthető, és a természettudományi képzésre fordított idő nem csökkenthető tovább. 

A szerző tudománytörténeti, tudományfilozófiai magyarázóelvekből kiindulva vizsgálja azt a folyamatot, amelyben a különböző természettudományi diszciplínák tantárgyakká szerveződnek. A tanulmány kísérletet tesz arra, hogy megtalálja azokat az érintkezési pontokat, amelyek az egyes tudományok ismeretei között léteznek, s amelyek mentén lehetséges a természettudományi nevelés új tantárgyi szerkezetének kialakítása. (A tanulmány első részét 2002. júniusi számunkban közöltük.) 

A tanulmány elemzi a hazai fizikaoktatás helyzetét. A szerző szerint a tárgy tanításának legfőbb problémája, hogy minden tanuló számára tudományközpontú, alapvetően a továbbtanuláshoz szükséges ismeretek oktatása történik. A fizikaoktatás, a többi természettudományi tárgy tanításához hasonlóan nem vagy alig képes figyelmet fordítani a társadalom valós igényeinek kielégítésére, az egyének természettel és társdalommal kapcsolatos döntéseit segítő ismeretek és képességek fejlesztésére. 

A tanulmány többféle szempontból elemzi a tantárgy helyzetét, tanítási problémáit. Vizsgálja a tananyag tartalmát a tudományos érvrendszereknek és a társadalom elvárásainak való megfelelés nézőpontjából, kitér arra is, mennyire felel meg a mai tananyag a gyerekek életkori sajátosságainak, mennyire segíti az eredményes tanítást, tanulást, hogyan illeszkedik a természettudományi nevelés közös koncepciójába. 

A szerző tudománytörténeti, tudományfilozófiai magyarázóelvekből kiindulva vizsgálja azt a folyamatot, amelyben a különböző természettudományi diszciplínák tantárgyakká szerveződnek. A tanulmány kísérletet tesz arra, hogy megtalálja azokat az érintkezési pontokat, amelyek az egyes tudományok ismeretei között léteznek, s amelyek mentén lehetséges a természettudományi nevelés új tantárgyi szerkezetének kialakítása. (A tanulmány második részét következő számunkban közöljük.) 

A szerző a Közgazdasági Politechnikum természetismeret programján keresztül mutatja be a természettudományok lehetséges tanítási módját. A program megpróbál megoldást találni azokra a problémákra, amelyek a közoktatásban megvalósuló természettudományi oktatásban jelentkeznek. A programot erőteljesen áthatja egyrészt a science szemlélet, vagyis a különböző diszciplínák integrálásának igénye, másrészt az életközliség, a természettudományi ismeretek hétköznapi alkalmazásának igénye. (A tanulmány II. részét júniusi számunkban közöljük.) 

A Koch Sándor biológus professzorral készült interjú része annak a sorozatnak, amely a természettudományok tanításának problémáival foglalkozik. A helyenként kissé érdesen, szabadosan fogalmazó tudós rávilágít arra, hogy a természettudományok tanítása során minél nagyobb teret kell engedni annak, hogy a gyerekek rácsodálkozhassanak arra a gazdagságra, amelyet a természet világa kínál. 

A kötelező közoktatás hazánkban a 19. század második felében valósult meg. A század végére – Eötvös Loránd idejére – összeállt az órarend, beteltek a tantervek rubrikái. De Eötvös Loránd maga sem hitt olyan 19. századi furcsaságokban, mint elektromágneses térerősség vagy molekuláris anyagszerkezet. A tantervek többé-kevésbé a legtöbb tárgyból a 17–18. század ismeretanyagát rögzítették. Akkor még az ismeretlen fehér foltjai választották el a geometriát, fizikát, kémiát, biológiát, szociológiát. Matematikában az euklideszi geometria, fizikában a merev test és egyenáram, kémiában a megbonthatatlan atomok merev vegyértékkarokkal, biológiában az átléphetetlen falakkal elhatárolt fajok képezték a diákokba táplált tudásanyagot. A tantárgyakra bontás, a tanárképzés, a tanterv konzervatív láncolata miatt ez lényegében mindmáig megmaradt. (A 2001. évi fizika érettségi példáit egy okos diák már 1800-ban meg tudta volna oldani.) 

A tanulmány kitekintést ad a természettudományi nevelésben tapasztalható világtendenciákról. Bemutatja azokat a vitapontokat, amelyek a természettudományi nevelés koncepcióit, módszereit illetően jelentkeznek. Az egyik legfőbb dilemma, hogy milyen mértékben legyen diszciplínákra bontott vagy integrált a természettudományi nevelés. Ugyancsak kérdés, hogy a tudományos gondolkodás kialakítását vagy a természeti jelenségek lényegének megértetését tekintse-e alapcéljának az oktatás. 

Örvendetesen gyarapodik a hazai multimédia-piac, a CD-ROM-ok egyre gazdagabb választéka kínálja magát a boltok polcain, a katalógusok oldalain. Ennek a sokszínű kínálatnak a sorába illeszkedik a Veszprémben működő Veszprog Kft. kiadásában a közelmúltban megjelent gyönyörű CD-ROM, a Magyarország nemzeti parkjai I., amely nem kisebb feladatra vállalkozik, mint hogy bemutassa hazánk jelentős természeti értékeit képező védett területeit, azokat a rezervátumokat, ahol még esély van arra, hogy megőrizzünk valamit hajdanvolt korok természeti együtteséből. 

Ez a beszélgetés része egy sorozatnak, amelyben tudós embereket faggatunk arról, hogy életpályájuk, kutatásuk tükrében miként látják ma az iskola, az oktatás és azon belül a természettudományos tárgyak helyét, szerepét. 

„Amit egyszer kigondoltak, azt nem lehet visszavonni” – mondja Möbius Dürrenmatt A fizikusok című drámájában. Márpedig a tudósok a genetikai térkép megfejtésével olyan lehetőségek kigondolásának nyitottak utat, amely visszavonhatatlanul változtathatja meg a világ eddigi rendjét. Dürrenmatt gondolatai: „A fizika tartalmi kérdése a fizikusok ügye. A fizika hatása: mindnyájunk ügye. Közös ügyeinket csak együttesen oldhatjuk meg” – maradéktalanul érvényesek a genetikára is. S hogy megoldást találjunk az emberiség sorsdöntő kérdéseire, ahhoz előbb beszélnünk kell róluk.
A világban csak néhány olyan nagyszabású program volt, amely különös jelentőségű az emberiség számára: ilyen a Manhattan-program, amely az atombomba felfedezéséhez vezetett, a holdra szállást előkészítő Apolló-program és az 1987-ben elkezdett genetikai térkép elkészítése, ami azt jelenti, hogy 2002-re mind a százezer génünket ismerni fogjuk – állítja dr. Czeizel Endre orvos genetikus, akivel ez utóbbi, rövidesen befejeződő genetikai kutatások legújabb eredményeiről beszélgettünk. Dr. Fekete György gyermekgyógyászt, genetikus szakorvost, a SOTE tanszékvezető egyetemi tanárát a géntérkép elkészítésének gyakorlati jelentőségéről, dr. Victor Andrást, az ELTE tanárát a várható társadalmi hatásokról kérdeztük. Mind e közben azt is szeretnénk megtudni, hogyan készülhetünk fel azokra a kihívásokra, amelyek elé az új tudományos eredmények állítanak bennünket, és ezek milyen kihívásokat jelentenek a jövő évezred iskolájának. 

Csányi Vilmos akadémikus, etológus professzor szerint a természettudományok oktatásához készült tantervek azért válnak túlméretezetté, mert a tantervkészítők nem veszik figyelembe az ismeretszerzés folyamatában az elmúlt évtizedekben lejátszódott változásokat. Ma a gyerekek zöme nem csak és nem is elsősorban az iskolában szerzi a természet világára vonatkozó ismereteit, hanem az egyre gazdagabb folyóirat- és könyvkínálatból, a műholdas ismeretterjesztő csatornákból és az Internetből. A professzor szerint az iskolai természettudományi nevelésnek azt az ismeretszerzési és gondolkodási módot kell megmutatnia, ahogyan a tudomány művelői összegyűjtik a természetre vonatkozó sokféle ismeretet. 

Pálinkás József akadémikus, fizikus professzor, az Oktatási Minisztérium politikai államtitkára szerint a természettudományi nevelés alapvető célja a világban való eligazodás segítése, a természet jelenségeinek megértetése. Pálinkás József szerint a természettudományi tantárgyak tanulása során a diákok nagy hányadának azért vannak megértési problémái, mert a megtanulandó ismeretek egy jó részére vonatkozóan nincs lehetősége közvetlen tapasztalatok megszerzésére. A professzor úgy látja, hogy a természettudományi ismereteknek egy viszonylag szűk körét kellene tanítani, azokat amelyeknek megértéséhez nincs szükség bonyolult matematikai apparátusra, amelyek a mindennapi valóságban megtapasztalhatók. 

Hol a hiba? Mi vezetett oda, hogy tanulóink teljesítménye ma már az átlag alatt található? Mit rontottunk el, s ebből következően mit lehetne tenni? Ez a tanulmány erről szól, a helyzet analíziséről, az okok kereséséről, a magyar és a fejlett országokbeli természettudományos nevelés különbségeiről, s arról, merre keressük az újra felkapaszkodás lehetőségeit. 

1999. májusi számunkban közöltük Knausz Imre Az általános iskola deNATuralizálása című cikkét. Az alábbi írás ehhez a cikkhez fűz észrevételeket. 

A napjainkban egyre nagyobb teret hódító multimédia lehetséges oktatási alkalmazásainak egyik fontos terepével, a természettudományok tanításában történő felhasználásával foglalkozik a tanulmány. A szerző rámutat, hogy a multimédia a maga eszközeivel azért segítheti hatékonyan a természettudományos megismerést, mert ezzel az új eszközzel a jelenségek olyan szintjét lehet az érzékelés, a megfigyelés számára megragadhatóvá tenni, amelyek a természeti jelenségek jellegzetességei miatt sokszor rejtve maradnak a tanulók előtt. 

Már kétezer-ötszáz évvel ezelőtt, amikor még a Föld természeti kincsei romlatlan szépségükben pompáztak, a Sákjamuni Buddha megfogalmazta természettel kapcsolatos etikai nézeteit. A környezetre vonatkozó tanításai olyan morális viselkedésrendszernek a részét képezték, amely a létezés szenvedésének megszüntetését a magas szintű koncentrációra alapozott moralitásban keresi. Ez a minden szándékot, mozdulatot és gondolatot átható erkölcsiség mutatta az utat a természet méltánylása és teljes elfogadása felé. Ez a személet olyan életmódot igényel, amelyben az emberek számára minden élőlény és természeti képződmény szenvedésének csökkentése és igényeik elfogadása válik a fő célkitűzéssé.
A nyugati ember a természetet jogos birtokaként kezeli, amelyet igényei és vágyai szerint öncélúan használhat. Ez a hozzáállás vezetett környezetünk nagymértékű károsodásához. 

Milyen magatartást tanúsítson a természettudományi tárgyakat oktató tanár a tanítás során? Közvetlen módon juttassa-e el diákjait a tudományos igazsághoz, vagy hagyja-e a természet világának bonyolult útvesztőiben botorkálni őket, vállalva annak kockázatát, hogy a diákok átmenetileg hamis vagy részleges tudás birtokába jutnak? Erre a természettudományok tanítása óta valójában minden ismeret, minden diszciplína tanítása során felmerülő alapkérdésre keres választ a szerző. 

Sorozatunkban tudós embereket kérdezünk arról, miként látják ma a nevelés és a természettudományok helyét, szerepét az iskolában. Az alkalmat az adta, hogy Tanár úrnak ismét könyve jelent meg Galilei munkásságáról a legújabb kutatások tükrében. Ebben fény derül arra is, hogy az egész európai élet és műveltség egyik kulcsműve a Dialogo. „Hűséges hallgatással” figyeltük a történelmi kalandozásokat politikáról és tudományról, szabadság és kényszer kényes egyensúlyáról. Az est során Tanár úr több évtizeddel ezelőtt írt tanulmányaiból is szemezgettünk, és arról kérdeztük, hogyan vélekedik ma az általános műveltségről, a tanár és az iskola autonómiájáról.