Kulcsszó: tankönyvek

2006 tavaszán a Tankönyvkutató Intézet átfogó összehasonító elemzést végzett. A munkába bevont szakemberek több mint száz tankönyvet vizsgáltak meg az 1970-es évektől napjainkig. Változtak-e a tankönyvek az idők folyamán? Tükrözik-e az időközben megváltozott társadalmi igényeket? Jobban ösztönzik-e a problémamegoldó és a társas tanulást, az elsajátított ismeretek gyakorlati hasznosulását? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kerestek választ a vizsgálat résztvevői. 

A konferencián elhangzott előadás írott változata a rendszerszerű tankönyvfejlesztést megalapozó kutatásokról ad szemléletes áttekintést. A szerző bemutatja, milyen sokféle jellemző mentén szükséges elemezni a tankönyveket ahhoz, hogy a tankönyvíró, a kiadó, a szerkesztő és nem utolsósorban a könyvet felhasználó pedagógus pontos képet kapjon a taneszköz minőségéről, funkcióiról. A tanulmány érdekes adatokat ad közre a tankönyvek sajátosságairól, a tankönyvekbe zsúfolt ismeretek mennyiségi és minőségi jellemzőiről, a szövegek érthetőségi kritériumairól, az illusztrációk arányáról. 

A környezeti nevelés, a fenntarthatóság pedagógiájának elkötelezett hívei régóta írják, mondják, hogy a környezettudatos magatartásra nevelés korántsem csak a biológia, esetleg a földrajz és a kémia tanítása során valósítható meg eredményesen, hanem szinte minden tantárgy kínál lehetőséget erre. Az alábbi tanulmány azt elemzi, hogy a német nyelv oktatásában használt tankönyvek milyen gazdag lehetőségeket kínálnak a környezet védelmének elmélyítésére, az ezzel kapcsolatos ismeretek, értékek közvetítésére. 

A szerző – évtizedek óta gyakorló nyelvtanár – átfogó képet ad a hazai németoktatás és ezen keresztül az idegennyelv-tanítás helyzetéről, problémáiról. Elemzésének középpontjában a hazai nyelvkönyvkínálat kiszélesedése, az ezzel járó minőségi problémák bemutatása áll. De figyelme kiterjed a nyelvtanítás tartalmában, módszertanában és a tanári gárda felkészültségében mutatkozó problémák elemzésére is. 

A gyógypedagógia „specialitása” abban rejlik, hogy a gyereket az egyénhez leginkább igazodva, a benne lévő pozitívumokat, lehetőségeket felhasználva képességeik fejlesztésére és bővítésére késztesse, és ehhez megadja nekik a megfelelő didaktikai és emocionális támogatást akkor, amikor azt igénylik. A gyógypedagógus alapfeladata, hogy az egyénhez igazítsa az oktatást; ennek egyik fontos eszköze a megfelelő tankönyv kiválasztása. Az alábbi írás ehhez nyújt segítő szempontokat. 

Az OKI Program- és Tantárgyfejlesztési Központja 2002-ben vizsgálatot végzett az általános iskolákban az egyes tantárgyak helyzetének megismerése céljából. 2003-ban a középiskolákban folytatódott a kutatás. Az alábbi tanulmány ennek a középiskolai helyzetképnek az eredményeit mutatja be. Az elemzés alapvetően a tankönyvek, taneszközök alkalmazására, az egyes tantárgyak tanítása során alkalmazott módszertani eljárások szerkezetének feltárására, továbbá az IKT-eszközök alkalmazásának helyzetére terjedt ki. A beszámolóból kirajzolódó kép arra utal, hogy a módszertani megújulás terén az igazi áttörés még mindig várat magára a középiskolákban. 

A szakiskolai tankönyvek elemzésének tapasztalatait bemutató sorozatban a tankönyvek kérdéseit és feladatait elemzi a szerző. Bemutatja, milyen sokféle célt szolgálnak az irodalom- és a történelemtankönyvekben szereplő kérdések. Egyik fontos következtetése, hogy a tankönyvek kérdései és feladatai akkor hatékonyak, ha szinkrónban vannak a tanár tanítási stratégiájával. 

A szakiskolai tankönyvek elemzésével foglalkozó sorozatban a szerző a könyvek illusztrációs anyagának összehasonlító elemzését mutatja be. A tanulmány érdekes különbözőségeket tár fel az egyes tantárgyak tanításához készült könyvek között. 

Szeptemberi számunkban közöltük a szakiskolai tankönyvek vizsgálatának eredményeit bemutató tanulmány első részét. A most közreadott második részben a szerző a vizsgálat egyik legérdekesebb részét, a tankönyvszövegek olvasásértési nehézségeire vonatkozó adatokat mutatja be. A tankönyvek érthetőségének egyik fontos kritériuma, hogy minél rövidebb, egyszerűbb szerkezetű mondatokban közöljék az ismereteket. Az elemzés azt mutatja, hogy az irodalom- és nyelvtankönyvek ebből a szempontból sok kívánnivalót hagynak maguk után, míg a földrajzkönyvek szövegei jobban megfelelnek a szakiskolai tanulók sajátos igényeinek. 

A tanulmány – amely egy sorozat első része – egy tankönyvelemzéssel foglalkozó kutatás főbb eredményeit mutatja be. A szerző felvázolja azt a szempontrendszert, amelynek alapján a 9–10. évfolyamon használatos szakiskolai tankönyveket elemezte. Megvizsgálta, hogy a tankönyvek tartalma, szövegezése, az illusztrációk minősége, jellege, a könyvekben szereplő feladatok milyen mértékben segítik a tananyag megértését. 

A tankönyvi irányelvek az iskolarendszerű felnőttoktatás számára készülő tankönyvek didaktikai koncepcióját fejtik ki, és útmutatást adnak a legfontosabb felnőttoktatási sajátosságok figyelembevételéhez. A koncepció, műfaji sajátosságainál fogva, a legáltalánosabb és a legelvontabb, valamennyi tantárgy tankönyvében egyetemesen érvényesíthető andragógiai elveket, meghatározó szempontokat és az átfogó tankönyvtechnikai megoldásokat foglalja egybe. 

Nem azt állítjuk, hogy minden ötletünk eredeti, de azt igen, hogy erre a könyvre szükség van. Dalkincse friss, és ez ugyan a legfontosabb alkotóeleme, mégis időben csak töredéke az énekórai foglalatosságoknak. Ezért legfőbb célunk az volt, hogy segítségére legyünk az éneket tanítóknak abban, hogy óráikat igényesen, tartalmasan, s minden résztvevő számára élvezhetően tudják eltölteni.
A dokumentum letöltése pdf formátumban 

A Nemzeti Tankönyvkiadó vezérigazgatója az Új Pedagógiai Szemle 2001. januári számának Tankönyvmellékletében megjelent írások egyes megállapításaira, a szerinte szakszerűtlen értékelésekre, irreális elképzelésekre reflektál. 

A szerzők vizsgálataik alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a tanulók tudásszerzését induktív gondolkodásuk fejletlensége is akadályozza. Ennek okát keresve a leggyakrabban használt tankönyvek feladatait elemezték abból a szempontból, hogy milyen mértékben fejlesztik az induktív gondolkodást. 

A szerző – megpróbálja „csokorba szedni” a 2000. év küszöbén álló magyar közoktatást jellemző problémákat, s ezeknek egyik és talán legfontosabb momentumának: az iskolai képességfejlesztés nagymértékű hiányának, ezzel együtt a mai magyar iskola túlzottan ismeretközpontú voltának a jelenségkörét.