Kulcsszó: kerettanterv

A tanulmány a nemzetiségi oktatás egyik – ha nem a legfontosabb – küldetését, a nemzetiségi népismeret oktatásának problémáját járja körül. E számunkban a tanulmány első részét közöljük, amely egyrészt tisztázza a nemzetiségi népismeret fogalmát, a nemzetiségek szerepét hagyományaik őrzésében, generációról generációra történő átadásában. Felveti azt az alapkérdést, hogy milyen tantárgyi keretek között történjék a népismeret összetett tudásanyagának közvetítése. Szólnak érvek az ún. kereszttantervi vagy az integrált szemlélet érvényesítése mellett, de legalább ennyi indoka van az önálló tantárggyá szervezésnek is. A tanulmány talán legizgalmasabb kérdése, hogy a kisebbségi népismeret tanítása nemzetiségi vagy magyar nyelven történjék. Mint az oktatás legtöbb kérdésében, úgy ebben sem lehet egyértelmű választ adni, hiszen a megoldás az adott közösség gyerekeinek anyanyelv-ismereti szintjének függvénye. 

A tartalmi szabályozás rendszerét áttekintő és jövőbeli fejlesztésére vonatkozó elképzeléseket összegző elemzés rövidített változatát azért tárjuk a szélesebb nyilvánosság elé, mert szeretnénk, ha minél szélesebb körben vita, közös gondolkodás indulna a felvetett kérdésekről. Az elemzés számos területen – így a pedagógusok tartalmi fejlesztésben betöltött szerepének értelmezésében, a tanterv és a tartalomhordozók szabályozó funkcióit illetően, továbbá a kimeneti szabályozás súlyával kapcsolatban – új, az előző időszakban gondoltakhoz képest sok tekintetben másfajta megközelítéseket érvényesít. 

Az OKI Oktatáspolitikai Elemzések Központja 2003 őszén készítette el első közpolitikai elemzését, amely a közoktatás tartalmi szabályozásának hazai rendszerét tekinti át. A tanulmány – amelynek rövidített változatát a folyóiratban közreadjuk – a tartalmi szabályozásban tapasztalható változások számos elemét veti fel. Fontosnak éreztük, hogy ezekről az új elemekről, illetve általában az elemzés egészéről vitát szervezzünk, amelyre a téma érintettjeit és egyben szakértőit hívtuk meg. A több mint két és fél órás vita néhány érdekes részletét mutatjuk be az alábbiakban. 

„A 2000/2001 tanévben megjelent kerettanterv jelentős módosításokat hozott az informatika területén a NAT-hoz képest. A kezdő szakaszt a 6. évfolyamra teszi, ahol egy modul keretében 19 órát, a 7–8. évfolyamon 37, a 9. évfolyamon 74 órát javasol. A kerettanterv előírása szerint az 1–5. évfolyamig nem javasolt az informatika önálló tantárgyként való megjelentetése. Ez nem azt jelenti, hogy nem is lehet...” 

A 2001-es év fodulópont volt a magyar közoktatás törénetében. Bevezetésre kerültek a kerettantervek. Minden iskolának újra át kellett gondolnia tevékenységét, a kerettantervekehez kellett igazítania helyi szabályozó dokumentumait. Az Országos Közoktatási Intézet Program és Tantervfejlesztési Központja 2001 folyamán figyelemmel kísérte milyen változásokat okozott a kerettantervek bevezetése az környezeti nevelés terén. 

Az Orbán-kormány oktatási minisztere kétrészes tanulmányában számot vet a magyar oktatás általa érzékelt problémáival. Politikai indulatoktól mentesen tesz kísérletet azoknak a főbb kérdéseknek a megválaszolására, amelyek napjaink oktatáspolitikai vitáinak középpontjában állnak, s amelyeknek megoldási módjai meghatározzák azt, hogy milyen jövő vár a 21. század magyar társadalmára. Többek között kifejti véleményét az alapképességek tartalmáról, az ismeret-központúság kontra gyakorlatiasság problémájának általa tételezett értelmezéséről, a pedagógiai ciklusok hosszú ideje viták tárgyát képező gondjairól. Írását egy olyan lehetséges párbeszéd nyitányának tekintjük, amely évek óta hiányzik az oktatásügyi nyilvánosságból. 

A tantárgyak helyzetét elemző sorozatban a kerettantervvel bevezetett modultárgyak implementációjáról, fejlesztésük helyzetéről olvashatunk érdekes összegzést. A szerző összehasonlítja a modultárgyakban körvonalazott modern, az iskolából korábban hiányzó tartalmak iskolai, helyi tantervi pozícióit a NAT és kerettanterv viszonyai között. Figyelmeztet arra, hogy ismét fenyeget annak a veszélye, hogy a modultárgyak mögötti tartalmak a szélesen értelmezett műveltségterületi szemléletmód következtében eltűnnek a „nagy tantárgyak” süllyesztőjében. 

A vitakultúra fejlesztésének lehetőségeit elemző sorozatban a szerző a NAT és a kerettanterv műveltségterületeiben, tantárgyaiban a vitázást, érvelést igénylő tartalmakat mutatja be. 

A tantárgyak helyzetét bemutató sorozatunkban a hazai ének-zene oktatásról ad képet az elemzés. A szerző szerint elodázhatatlanná vált az iskolai énektanítás tartalmának felfrissítése. A hagyományőrzés mellett a tananyagnak a zene világának teljességét kell a tanulók elé tárnia, nyitnia szükséges a könnyűzene, illetve más kontinensek zenéjének megismertetése irányába, hogy segítse a zenei értékek közötti eligazodást. 

2002 májusa óta folyamatosan megjelentetjük azokat az elemzéseket, amelyek az egyes tantárgyak helyzetét tárják fel. A tanulmány összegzi azokat a legfontosabb tapasztalatokat, amelyek egyrészt a tantárgyak helyzetét elemző kutatásból, másrészt abból a kérdőíves felmérésből vonhatók le, amelynek keretében pedagógusok nyilatkoztak a tankönyvekről, taneszközökről, az információs és kommunikációs technikák alkalmazásáról és a tantárgyi integráció lehetőségeiről. A szerző egyik legfontosabb következtetése, hogy a közoktatási rendszer ma sokkal inkább kedvez az izolált tantárgystruktúrának, s nem erősíti az alkalmazható tudást jobban közvetítő kereszttantervi, integrációs tendenciákat. 

„Jóllehet számos tantárgyhoz kötődő fejlesztés indult el az elmúlt évtizedben, de ezek nem olyan általánosan és minden iskolára érvényes fejlesztésekként jelentek meg, mint a tantervi szabályozás ... A tantárgyak helyzete c. kutatás dokumentumait adjuk közre. A gyűjtemény első darabjai 2002 május elejétől elérhetőek. A kiadvány folyamatosan bővül.”  

Beszélgetés Sipos János közoktatási helyettes államtitkárral 

Az új tantárgy bevezetésének létjogosultságát ma már kevesen tagadják. A neheze azonban csak ezután következik, ahogy előtérbe kerülnek a tárgy bevezetésének gyakorlati kérdései. Hogyan történjék ténylegesen a mozgóképi szövegértés fejlesztése, és miként lehet a média társadalmi szerepét, működésmódjának jellemzőit érthetően, az életkori sajátosságoknak megfelelően, mégis a kellő árnyaltsággal elsajátíttatni? Hogyan illeszthető egy ilyen jellegű új tantárgy az iskola megszokott tanügyi működésébe? 

A szerző bemutatja az emberismeret és etika tárgy oktatásának történetét, elemezve a NAT és a kerettanterv e témakörben történt fejlesztési folyamatait. Részletesen elemzi azokat a nemzetközi kutatási-fejlesztési folyamatokat, amelyek az Európai Unión belül zajlottak és zajlanak jelenleg is általában az oktatási tartalmak, illetve az etikaoktatás tartalmainak összehangolása érdekében. 

A tantárgyak helyzetét ismertető sorozatunkban a neves rajzpedagógus a rajz, vizuális kultúra tantárgy eredményeit, a tárgyat érő kihívásokat és a megoldásra váró feladatokat ismerteti. A tárgy egyik legfontosabb feladata, hogy megtanítsa a vizuális kommunikáció, a képi kifejezés eszköztárát. Ezért nőtte túl a hagyományos rajztanítás kereteit. Tanításában ma éppen az jelenti a legnagyobb problémát, hogy kevéssé adottak a feltételek a kiszélesedett funkciók betöltéséhez, ahhoz, hogy széles értelemben fejlessze a tanulók látáskultúráját. 

A tantárgyak helyzetét értékelő sorozatunkban itt következő tanulmány a testnevelés helyzetét mutatja be. A személyi és tárgyi feltételek értékelésén túl elemzi, hogy melyek azok a problémák, amelyek következtében a mozgás még mindig nem válik az iskolai élet részévé, nem válik alapértékké. Bemutatja, hogy a testnevelést milyen módon egészíti ki a diáksport. A testneveléssel szembeni kihívások közül kiemeli, hogy az iskolai testnevelésnek hozzá kell járulnia a társadalom egészségi állapotának javításához, azoknak a szokásoknak a kialakításához, amelyek elősegítik, hogy minél szélesebb körben váljék alapszükségletté a rendszeres mozgás. A tanulmány részletesebb változata teljes terjedelemben olvasható az OKI honlapján. 

A tantárgyak helyzetét áttekintő sorozat részeként a szerző részletes képet ad a hazai idegennyelv-tanítás eredményeiről és problémáiról. Utal arra, hogy a hazai nyelvtanításban egyre inkább szűkül a kisnyelvek tanulásának lehetősége. Az óraszám növekedése ellenére csak a két tanítási nyelvű középiskolák képesek hatékony nyelvtudást adni. A nyelvtanításban nem tisztázott, hogy mi tekinthető a nyelvtanítás eredményességi mutatójának: a sikeresen letett nyelvvizsga vagy az idegen nyelvi kommunikációs készség kialakítása. Az elemzés részletesebb változata teljes terjedelemben olvasható az OKI honlapján. 

A tanulmány elemzi a hazai fizikaoktatás helyzetét. A szerző szerint a tárgy tanításának legfőbb problémája, hogy minden tanuló számára tudományközpontú, alapvetően a továbbtanuláshoz szükséges ismeretek oktatása történik. A fizikaoktatás, a többi természettudományi tárgy tanításához hasonlóan nem vagy alig képes figyelmet fordítani a társadalom valós igényeinek kielégítésére, az egyének természettel és társdalommal kapcsolatos döntéseit segítő ismeretek és képességek fejlesztésére. 

A tanulmány többféle szempontból elemzi a tantárgy helyzetét, tanítási problémáit. Vizsgálja a tananyag tartalmát a tudományos érvrendszereknek és a társadalom elvárásainak való megfelelés nézőpontjából, kitér arra is, mennyire felel meg a mai tananyag a gyerekek életkori sajátosságainak, mennyire segíti az eredményes tanítást, tanulást, hogyan illeszkedik a természettudományi nevelés közös koncepciójába. 

Az OKI 2001-ben elindította a tantárgyak helyzetének feltárását célzó vizsgálatát. Az egyes tantárgyakról szóló elemzések közlése előtt kerekasztal-beszélgetésre hívtuk a téma szakértőit, akik a tantárgystruktúra jellemzőit elemzik, és felvázolják annak lehetséges fejlesztési útjait is. 

A kétrészes tanulmány első felében a szerző az iskolarendszerrel kapcsolatban megfogalmazódó társadalmi igényeket vizsgálja. Elemzi, hogy a hagyományos iskolai szemlélet mennyire nehezen fogadja be azokat az új jelenismereti tartalmakat és készségfejlesztő módszereket, amelyek a társadalmi változások – globalizációs kihívások – követéséhez szükségesek. A tanulmány alapvető következtetése, hogy az új tartalmak és módszerek tényleges megjelenése csak széles körű társadalmi és politikai konszenzusra épülő, hosszú távú (stratégiai) fejlesztő munka eredményeképpen valósulhat meg. Az elmúlt évtized oktatáspolitikai reformjai azonban nem alapozódtak hosszú távon is fenntartható, széles körű társadalmi és politikai közmegegyezésre, ennek következtében a magyar közoktatásban folytatódott a 20. század második felére jellemző kampányszerű fejlesztés. 

A tanulmány előző részében azokról a társadalmi kihívásokról volt szó, amelyekkel évtizedek óta próbál megbirkózni a magyar oktatási rendszer, illetve az oktatásirányítás. A második részben két konkrét példa – a Magyarországon bevezetett Társadalomismeret modultárgy és az Angliában bevezetett Általános tanulmányok (General Studies) – révén vizsgáljuk meg az ún. modernizációs területek beépülésének lehetőségeit és módjait. A két tananyag összevetése ebben az esetben nem tartalmi szempontból történik, hanem a tananyagszervezés alapján: azt vizsgáljuk, mennyiben lehetséges kisebb építőelemekből, modulokból rugalmas tantárgyi rendszereket kialakítani. 

A tartalmi szabályozás hazai tapasztalatainak alapján és a nemzetközi folyamatok, változások ismeretében a szerző a tartalmi szabályozásnak olyan rendszerét vázolja fel, amely túlmutat a jelenlegi kereteken, és magában hordozza az előrelépés lehetőségét is. 

A szerző kétrészes tanulmányában azt elemzi, hogy a közép-európai népek, nemzetek történelme, kultúrája miért nem épül be a tantervekbe, tankönyvekbe. Az alábbiakban közölt első részben arra keres választ, hogy miért nem sikerül kellőképpen oldani az együtt élő népek egymással szembeni előítéleteit, intoleranciáját. Kitér annak elemzésére is, hogy az európai kultúrán belül valóban elkülönül-e a közép- és kelet-európai kis népek kultúrája. (A tanulmány második részét egyik következő számunkban közöljük.) 

A tanulmány második részében (az I. rész áprilisi számunkban jelent meg) a szerző néhány társadalomismereti kulcsszót (európaiság, identitás, mentalitás, régiók) igyekszik tisztázni, miközben minden oktató figyelmébe ajánlja azt a globális kihívást, amelyre Tocqueville is figyelmeztetett már a múlt században: „a modernitás a többség, tehát a középszerűség zsarnoksága.” Bízzunk-e, bízhatunk-e még önmagunkban, hogy Európa továbbra is a feltalálók, a művészi újítások, az emberi személyiség autonómiájának szülőföldje lesz? Vagy Clement Greenbergnek lesz igaza, aki szerint „az alávetett tömegek beérik az igazi kultúra látszatával vagy pótszereivel”? 

Júniusi számunkban Paradigmaváltás a tantervfejlesztésben? címmel interjút közöltünk Horváth Zsuzsannával a kerettantervek készítésének tantervelméleti problémáiról. Az interjú második részében a kerettantervek tantervelméleti értelemben vett új elemeiről, a tartalmi fejlesztés lehetséges irányairól, továbbá a kerettanterv bevezetésével kapcsolatos várható értelmezési problémákról beszélgettünk. 

2000 áprilisára elkészült a kerettanterv munkaanyagként kiadott változata. A kerettantervi tantárgyi bizottságok néhány vezetőjével az elmúlt nyolc hónap munkájának tapasztalatairól beszélgettünk. Az általános oktatáspolitikai kérdésektől eltávolodva elsősorban a mindennapok pedagógiai kérdéseit érintettük. 

A 2000 májusában folytatott beszélgetésnek az adja az apropóját, hogy elkészült a sokak által nagyon várt, sokak által ellenzett kerettanterv munkaanyaga. A NAT immáron egy évtizedes történetében jelentős állomás ennek a dokumentumnak a megjelenése, amely – mint annyiszor ebben a történetben – nemcsak éles szakmai, hanem politikai vitákat is kivált majd. Ez a beszélgetés a kerettanterv szakmai vonatkozásait kívánja körbejárni, s csak érinti az oktatáspolitikai kérdéseket. Úgy tűnik azonban, hogy a kerettanterv, a NAT-hoz hasonlóan, sokak számára alapvetően politikai kérdésként jelenik meg, épp ezért nem is igen lehetne tisztán szakmai dimenziókban elemezni a kerettanterv problematikáját. 

Jelenleg a magyarországi iskolák elfogadott pedagógiai programok szerint működnek, amelyeknek egyik legfontosabb eleme a helyi tanterv. A helyi tantervek a NAT-ra épültek, az Oktatási Minisztérium által készíttetett kerettantervek pedig köztes szabályozóként lépnek be a NAT és a helyi tantervek közé. Kojanitz Lászlóval, az Oktatási Minisztérium főosztályvezetőjével arról beszélgetünk, hogy milyen célból kerültek be a kerettantervek a rendszerbe, s ez az új, közbülső elem hogyan hat a NAT-ra, illetve a helyi tantervekre. 

1996 végén megkezdte működését az OKI tantervi adatbankja azzal a céllal, hogy segítséget nyújtson az iskolák helyi tanterveinek készítésében. Az adatbankba bekerült több mint hatszáz tantárgyi, illetve teljes iskolai tanterv az iskolák tekintélyes hányada számára jelentett szakmai segítséget. Sokakban felmerül a kérdés: mi lesz ezeknek a tanterveknek a sorsa a kerettanterv bevezetése után. Lesz-e, lehet-e szükség a kerettantervvel történő tartalmi szabályozás feltételei között ilyen jellegű tantervgyűjteményre? Sokan gondolják úgy, hogy az adatbankra a jövőben is szüksége lehet a magyar közoktatásnak, ám az ott elhelyezett tartalmak egy része felett bizonyosan eljár az idő, ezért fontos kérdés az is, hogy milyen irányban s milyen módon kellene fejleszteni az adatbázist. 

A tanulmány alapvető célja, hogy segítse és népszerűsítse a társadalomismeret különböző területeinek iskolai emancipációját. Ennek érdekében áttekinti a társadalomismeret forrásait, hagyományait. Megismertet tanításának előtörténetével, történeti tanulságaival és tapasztalataival. Végül a társadalomismeret különböző területeinek, elsősorban a társadalmi ismeretek tanításának néhány gyakorlati példáját mutatja be. 

A magyar közoktatásból hosszú időn át hiányoztak azok a modern tartalmak, amelyek feltétlenül szükségesek a társadalomban lejátszódó folyamatok megértéséhez, a demokrácia gyakorlásához, a gazdaság világában való eligazodáshoz, az egészséges életvezetéshez, a személyiség harmóniájának megteremtéséhez és fenntartásához. A Nemzeti alaptanterv kísérletet tett ezeknek az új műveltségtartalmaknak a megfogalmazására, iskolai meghonosodásuk elősegítésére. Kérdés, hogy a most készülő kerettantervek miként tudják elősegíteni ezeknek a készségfejlesztő, a gyakorlati életre felkészítő tartalmaknak az iskolai tanítási programba történő beépülését. Az alábbi kerekasztal-beszélgetés résztvevői a tartalmi modernizáció szempontjából nagyon jelentős kérdésre keresték a választ. 

1999. 9. számunkban kerekasztalvitát közöltünk a kerettantervekről. Az alábbiakban Trencsényi László hozzászólását adjuk közre. A szerző az említett beszélgetés egyik résztvevőjének, Szebenyi Péternek a NAT implementációval kapcsolatos véleményével kapcsolatos észrevételeit fogalmazza meg. 

Az alábbi vitacikkben a szerző a NAT felülvizsgálatával, illetve az ezt követő oktatáspolitikai lépésekkel kapcsolatban fejti ki gondolatait, helyenként ellenérveit, aggályait. Úgy véli, hogy az esélyteremtést, az egyenlőtlenségek felszámolását, a minőségi oktatás megteremtését jobban segíti, ha minden iskolatípus számára adott egy közös tantervi alap. A szerző szerint az iskolatípusokat szabályozó kerettantervek léte magában hordozza annak a veszélyét, hogy a hátrányban lévő, esélytelen fiatalokat beszorítja a nekik „rendelt” iskolatípusba, s végképp lezárul a nagyobb társadalmi esélyt biztosító iskolatípusokba való átjárásuk lehetősége. 

1999 júniusában az Országgyűlés módosította a közoktatásról szóló törvényt. A módosítások egyik legfontosabb eleme a kerettantervekkel történő szabályozási szint beiktatása a NAT és a helyi tantervek közé. A tartalmi szabályozásnak ez a változása már a törvénytervezet vitája során is megosztotta a szakmai közvéleményt. A pedagógusok és az intézményvezetők jelentős része – amint azt az erre vonatkozó kutatások eredményei mutatják – szükségesnek érzi azt, hogy a NAT értékeinek meghagyása mellett erősödjön az állam szerepe a tartalmi szabályozásban. Ugyanakkor nagyon sokan a megelőző évtizedek oktatásirányítási mechanizmusához való visszatérésnek és az oktatás újbóli államosításának veszélyét látják a kerettantervekkel történő szabályozás bevezetésében.
1999 tavaszán az Oktatási Minisztériumban megkezdődtek a kerettantervek kidolgozásának munkálatai. A miniszter létrehozta a kerettantervek készítésének elveivel foglalkozó szakértő bizottságot. 1999 májusában, még a törvénymódosításról való parlamenti döntés előtt a kerettantervekkel kapcsolatos kérdések megvitatására szerkesztőségi beszélgetésre hívtuk e bizottság két szakértőjét, Honti Máriát és Szebenyi Pétert, valamint Loránd Ferenc pedagógiai kutatót és Vass Vilmos tanár, tantervi szakértőt.