Kulcsszó: középiskola

A szerző az Országos Közoktatási Intézet által az alap- és középfokú iskolák országos reprezentatív mintáján 2001-ben végzett kutatás szervezeti és vezetési szempontból történő másodelemzését ismerteti. Mit állapíthatunk meg a vizsgált intézményi kör változásokhoz való viszonyáról, illetve erre való képességéről; hogyan működik a felelősségmegosztás, a döntéshozatal; mit tudunk az ösztönzés és jutalmazás lehetőségeinek megítéléséről; a problémamegoldásról; az intézményi klímáról? Végül a szerző a kutatás eredményei alapján röviden elemzi az iskolák eredményességét, hatékonyságát. 

A szerző olyan kommunikációoktatási, kommunikációs készségfejlesztési kísérletről számol be, amely a középiskolás diákok kifejezőkészségének, nyelvi és metakommunikatív közlési technikáinak alakításán túl személyiségük fejlesztését tekinti céljának. A kommunikációfejlesztés azért is jelentős, mert e „tárgy” tanítása lehetővé teszi a facilitálás, a mentorálás felé elmozduló, újfajta tanárszerep kimunkálását is. A szerző olyan konkrét feladatokat is bemutat, amelyek műalkotások és élethelyzetek bevonásával, egyszerű, hétköznapi megoldásokkal segítik a diákok érzékenységének, empátiájának és önkifejezésének fejlődését. 

A fenntarthatóság elveinek az oktatási intézményekben való minél hatékonyabb megjelenése érdekében az Oktatási Minisztérium és a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium közösen létrehozta az „Ökoiskola” címet. 

Az Oktatás és képzés 2010 munkaprogram megvalósításának helyzetéről 2006-ban az Európai Unió közös jelentést készít a Tanács és a Bizottság számára az egyes nemzeti jelentések alapján. Az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük a az Oktatási Minisztérium által készített magyar időközi jelentést, amely átfogó képet ad egyrészt a magyar köz- és felsőoktatás, valamint a szakképzés helyzetéről, a programban kitűzött célokhoz kapcsolódó fejlesztésekről, másrészt felvázolja az egyes területeken még megoldásra váró feladatokat. 

Több mint két évtizede folyik a magyar középiskolák tanulóinak eredményeit összegyűjtő munka, amely évről évre produkálja a középiskolák sorrendjeit tartalmazó különféle táblázatokat. Ezek segítik az egyes iskolák vezetőit és pedagógusait, hogy összehasonlítsák intézményük eredményeit a többi középiskoláéval, tájékoztatják a középiskolákat választó tanulókat, valamint szüleiket az iskolakínálatról, és értékes adatokat szolgáltatnak az iskolát irányító szerveknek és a közoktatással foglalkozó civil szervezeteknek. 

Milyen a mai magyar középiskolások hosszú távú jövőképe? Mennyire érzékelik a népesség fogyásából, illetve elöregedéséből következő olyan társadalmi problémákat, mint a nyugdíjasok számának ugrásszerű megnövekedése, a munkaerő hiánya? Milyen megoldási alternatívákat tartanak elfogadhatónak a problémák kezelésére? Ezekre a kérdésekre keres választ az a középiskolás diákokkal folytatott beszélgetés, amelynek részleteit az alábbiakban adjuk közre. 

Mivel a középiskolák eredményességével foglalkozó kutatás rendre a középiskolai felvételi utáni időszakban jelenik csak meg, most először – a sajtó mellett – az OKI is előzetest közöl a közvéleményt leginkább érdeklő eredményekből. A megszokott sorrendeket kiegészítjük az iskolák szociokulturális és eredményességi, azaz ún. hozzáadott érték szerinti rangsorával. 

Az esettanulmány műfajához hűen induktív megközelítésben mutatja be az iskolai fejlesztést. Az iskolában végbemenő innováció sajátosságát az adja, hogy egyben iskolateremtés is, hiszen egy korábbi általános iskola fölé épült a nyolc-, illetve a négyosztályos gimnázium. A nyolcosztályos gimnázium alapításának évétől az iskolában rendkívül lendületes, dinamikus fejlesztési folyamat indult el, amelynek irányítását az új iskolavezetés látta el az igazgató által megírt igazgatói pályázat nyomán megszülető, az iskola alapvető stratégiai dokumentumának számító Pedagógiai Program következetes megvalósításával, a tanárok átképzésével, illetve a tanári állomány bővítésével, részben cseréjével és hatalmas eszköz- és infrastrukturális fejlesztéssel. 

A szerző tanulmányában, amely történetiségében mutatja be az iskola pedagógiai programjának kialakulását, a célok s az azok megvalósításához vezető utak keresésének folyamatát, azt elemzi, hogyan lehet egy önkormányzati fenntartású intézményben átvenni, megvalósítani az alternatív pedagógiák célkitűzéseit. Egyik fontos következtetése, hogy mind az iskola által közvetített tartalom, mind a szervezeti kultúra tekintetében számos lehetőség adódik arra, hogy a tradicionális iskolai gyakorlatot széttörő vagy legalábbis meghaladó iskolát teremtsenek azok az innovatív pedagógusok, akik a nem deklaráltan alternatív intézmény keretei között végzik tevékenységüket. A szerző rávilágít arra is, hogy ma mi gátolja az egykori alternatív iskolakép megvalósítását. 

Az esettanulmány a Hunfalvy János Fővárosi Gyakorló, Kéttannyelvű Külkereskedelmi, Közgazdasági Szakközépiskolában folyó iskolai innováció mindennapjairól szól. A tanulmány a maga történetiségében mutatja be, miként vált egy nagy hagyományokkal rendelkező szakképző intézmény – a törvényi lehetőségek fokozatos tágulásával – olyan fejlesztőműhellyé, amely a tananyagfejlesztésen túl képessé vált a legjobb nemzetközi szakképzési gyakorlat hazai adaptációjára is. A szerző bepillantást enged abba a munkába is, amelynek révén a szervezet alkalmassá vált az innovációra, az ehhez szükséges források megszerzésére és a magas szintű pályázati kultúra elsajátítására. 

Mindig komoly érdeklődés kíséri évről-évre megjelenő kötetünket a Középiskolai munka néhány mutatóját, nem kis mértékben az „iskolasorrendek” táblázatai miatt. A 2003-as évről szóló kötet egy újabb melléklettel bővült (A középiskolák sorrendje különböző hozzáadott érték számítási módszerekkel számolva, 2000–2003), amely első eredménye a szerző azon törekvésének, hogy az iskolák megítélésébe a hagyományos felvételi-nyelvvizsga-verseny hármasságon túl újabb szempontokat építsen be. 

Az OKI Program- és Tantárgyfejlesztési Központja 2002-ben vizsgálatot végzett az általános iskolákban az egyes tantárgyak helyzetének megismerése céljából. 2003-ban a középiskolákban folytatódott a kutatás. Az alábbi tanulmány ennek a középiskolai helyzetképnek az eredményeit mutatja be. Az elemzés alapvetően a tankönyvek, taneszközök alkalmazására, az egyes tantárgyak tanítása során alkalmazott módszertani eljárások szerkezetének feltárására, továbbá az IKT-eszközök alkalmazásának helyzetére terjedt ki. A beszámolóból kirajzolódó kép arra utal, hogy a módszertani megújulás terén az igazi áttörés még mindig várat magára a középiskolákban. 

A tanulmány a magyar közoktatás egyik neuralgikus kérdésével foglalkozik, a 16. életév – a tizedik évfolyam – után leteendő alapműveltségi vizsga problémáit tárja az olvasó elé. A szerző bemutatja a vizsgát szabályozó jogszabályi környezetet, a vizsga dokumentumok által kijelölt funkcióit, és megrajzolja azt a pedagógiai valóságot, amelyben ma kell/kellene megszervezni a vizsgát az általános képzést 16 évesen befejező, zömében halmozottan hátrányos helyzetű fiatalok számára. Áttekinti az alapműveltségi vizsga nemzetközi gyakorlatát, s javaslatot tesz a hazai bevezetést szolgáló iskolakísérletek megindítására, amelyekben valóságos pedagógiai és társadalmi funkciókat tölthetne be ez a megmérettetés. 

A kilencvenes évek Nat-vitáiban felerősödött az a nézet, hogy a rendszerváltás előtt kiadott valamennyi központi tanterv a diktatúra eszköze volt. Az utóbbi években ugyan már lehetett hallani azt is, hogy van különbség az 1945 előtti és az azt követő központi tantervek között. A különbségekről azonban csak a tantervtörténeti olvasataink alapján alakíthatunk ki véleményt, konkrét, részletekbe menő elemzést nemigen találhatunk. A szerző arra keresi a választ, hogy milyen azonosság és különbség van az Osztrák–Magyar Monarchia területére kiadott központi tanterv és az 1978-as gimnáziumi, ugyancsak központilag kiadott tanterv között. Egyidejűen azt bizonyítja, hogy az általa kidolgozott komponensrendszer alkalmas eszköz összehasonlító tantervi elemzésre is. 

Negyedik alkalommal kapják meg a középiskolák és a középfokú oktatással foglalkozó irányító- és civil szervezetek annak a húsz éve folyó kutatómunkának a legújabb eredményét, amely számos objektív mutató alapján hasonlítja össze a magyar középiskolákat. E vizsgálatok több vonatkozásban teszik lehetővé az egyes középiskolák helyzetének értékelését, és módot adnak a fejlődés irányainak felmérésére is. Fel kell hívni az olvasók figyelmét arra, hogy az oktatási intézményekben folyó munka megítélésének az egyes „iskolasorrendek” csak egyik dimenzióját jelentik. 

Magyarországon az eddig végzett vizsgálatok arra utalnak, hogy a középiskolások kábítószer-fogyasztása a kilencvenes évek első felétől kezdődően – még ha csak a kipróbálás és az alkalmi fogyasztás szintjén is – elterjedt az egész ország területén. Ennek okait, lehetséges hatótényezőit világítja meg a tanulmány egy vizsgálat alapján, mely specifikusan a debreceni középiskolások kábítószer-fogyasztási szokásait, a kábítószer kipróbálására hajlamosító pszichológiai és demográfiai tényezőket, beállítottságot és pszichológiai vonásokat tárta fel. A vizsgálat 700 fős középiskolás és büntetés-végrehajtási intézeti fiatal részvételével történt. Az eredmények számos új, az eddigi vizsgálatokban még nem vagy kevésbé kutatott tényezőkre, illetve kapcsolódó hatófaktorokra világítanak rá. 

Idén ötödik alkalommal tesszük közzé Neuwirth Gábor immár húsz éve folyó kutatásának aktuális eredményeit. Ebben a könyvben az olvasók nagy része csak az „iskolasorrend” néven elhíresült listát szokta keresni, ám érdemes tüzetesebben is megvizsgálni a leírtakat, hiszen a különböző iskolák eltérő eszmék mentén szervezik működésüket, s így más és más listák szerint teljesítenek jól vagy kevésbé jól. Az a szülő és nem utolsó sorban a gyerek dolga, hogy eldöntse, neki melyik szempont a fontosabb. 

A 2001–2002-es tanévben az Oktatási Jogok Biztosának Hivatala megbízásából országos szociológiai vizsgálat zajlott, mely a szülők jogainak érvényesülését, a szülők közoktatással kapcsolatos kötelezettségeinek teljesítését, valamint a kötelességszegések okait volt hivatva feltárni. A kutatási beszámoló teljes terjedelmében a megrendelőnél olvasható el, jelen írásunkban csak szemelvényeket közlünk belőle, melyek azonban egymással összefüggnek, s kis terjedelmük ellenére is rávilágítanak arra a társadalmi problémakötegre, mely a közoktatás és a szülők kapcsolatának vizsgálatakor kerül felszínre. 

A szerzők az európai dimenzió iskolai megjelenítését elemző vizsgálat főbb eredményeit adják közre. Azt elemezték, hogy Csongrád megye iskoláinak pedagógiai programjaiban milyen módon jelenik meg az európaiság, a polgári léthez szükséges értékek közvetítése, mennyire valósulnak meg az iskolák mindennapi gyakorlatában azok az ajánlások, amelyeket az Európai Unió és az Európa Tanács fogalmazott meg annak érdekében, hogy az oktatás-képzés hozzájáruljon ahhoz, hogy az európai közösség a világ egyik legversenyképesebb térségévé váljék. 

A kézikönyv az iskolai neveléshez készülő taneszközcsomagnak a most megjelent első darabja. A kötet kilenc fejezete megkísérli átfogni az iskolai nevelés (az osztályfőnöki szerep) szinte teljes tartalmát. A könyv honlapunkon is megrendelhető. 

A Művelődési és Közoktatási Minisztérium és a Magyar Tudományos Akadémia Pedagógiai Bizottsága 1998-ban pályázatot hirdetett „A közoktatás aktuális problémáit elemző kutatások” címmel. Az OKI Kutatási Központjában 1999-ben folytatott kutatás „A középiskolázás sajátosságai a középfokú expanzió folyamatában” címmel e pályázat keretében valósult meg. A vizsgálat a középiskolázás kilencvenes évekbeli kiterjedésének oktatáspolitikai és pedagógiai kihívásait s a rájuk adott válaszokat kívánta elemezni. Jelen tanulmány az iskolai szintű vizsgálatok eredményeit mutatja be a középfokú intézmények felvételi, áthaladási, kibocsátási folyamataira, valamint a főbb pedagógiai problémákra figyelve. A kutatási beszámoló néhány részletét adjuk közre. A tanulmány teljes terjedelemben az OKI honlapján olvasható. 

„...az iskolaszerkezeti határon lévő 9-10 osztály problémáját az átstrukturálódó szakképzés egyik konfliktuspontjának látjuk, amely kényszerűen megújulásra ítéltetett, akárhogyan is alakul a következő évek tartalmi és szerkezeti politikája és reálfolyamata. Ezért a 9-10. osztály problémáját csupán önmagában elemezve csak szerény eredményeket remélnénk, viszont az egész struktúra átalakulásán belül fókuszálva e két évfolyamra könnyebben érthetővé válnak az itt lezajló folyamatok is, amint helyük, szerepük is a rendszer egészén belül.” 

Amikor 1989-ben két budapesti iskolában egyedi engedéllyel megindult a nyolcosztályos gimnáziumi képzés, senki sem gondolta, hogy az iskolai szerkezetváltás több száz intézményt érintő, oktatáspolitikai vitákat, rendkívüli ellentmondásokat kiváltó folyamata is megkezdődött. Érdemes végigtekinteni azt az utat, amely a 80-as évek végétől az oktatásügy területén végbement liberalizációval indult, és melynek menetét a rendszerváltás, majd a különböző kormányzati ciklusok alatt hozott törvényi szabályozások befolyásolták, de nem tudták mederbe terelni. 

A tanulmány az Országos Közoktatási Intézet Kutatási Központja által végzett kutatás eredményeiről számol be, amely a hat és/vagy nyolc évfolyamos gimnáziumi képzési kínálat 1989–1999 közötti változásainak okait és körülményeit tárta fel, és adatot gyűjtött az 1999/2000. tanévben ilyen képzést nyújtó iskolák főbb jellemzőiről. A tanulmány oktatáspolitikai ajánlások megfogalmazására is vállalkozik. 

A tanulmány „A tanulási nehézségek természete és okai a szakképző intézményekben” című kutatás tapasztalatairól számol be, amely annak feltárására irányult, hogy egyrészt milyen konkrét tanulási, magatartási, szocializációs és motivációs zavarokkal jellemezhetőek a szakképző intézmények azon 9. osztályos diákjai, akik gyenge vagy elégtelen tanulmányi eredményűek, a lemorzsolódástól fenyegetettek és ennek következtében akadályozottak a szakmatanulásban, másrészt, mit tehet az iskola a hátrányok kompenzálása terén. 

Az elemzésben a szerzők három egymástól eltérő pozíciójú megye középiskolai beiskolázását mutatják be. Arra voltak kíváncsiak, hogy ki, milyen mértékben határozza meg a beiskolázás után kialakuló tényleges helyzetet, mi jellemzi az egyes megyék beiskolázási gyakorlatát, vannak-e eltérések, különbségek közöttük, és van-e valamilyen kapcsolat az oktatás és a vizsgált térségek pozícióbeli különbségei között. 

Vas Megyei Pedagógiai Intézet erőfeszítéseinek köszönhetően közel 200 pedagógus részvételével, harmadik alkalommal is megrendezésre került az Országos Osztályfőnöki Konferencia. Bár nagyon sokan ott voltak, bizonyára még szélesebb a téma iránt érdeklődők köre. A következőkben beszámolunk a rendezvényről, az ott született állásfoglalásról, további terveinkről. 

Sokak szerint a tiszai cianidszennyezés Csernobil után a második legnagyobb ökológiai katasztrófa, amely az elmúlt negyedszázadban érte Európát. Mások szerint egyszerű baleset, amit a sajtó és a politikusok eltúloznak. Különböző gondolkodásmódú emberek eltérően értékelik a történteket: kihalt a Tisza élővilágának 80%-a, és az újjáéledéshez a legbátrabb jóslatok szerint is két évre van szükség. Tíz szolnoki középiskola tanulóit kérdeztük arról, mit jelentett számukra az a néhány nap, és mi a véleményük a történtekről. 

A kerekasztal-beszélgetés résztvevői: Puskás Aurél, a Közgazgazdasági Politechnikum igazgatója, a KOMA kurátora, Szabó Balázsné, a Szent István Közgazdasági Szakközépiskola nyugalmazott igazgatója, a pályázatot bíráló szakértői csoport tagja és Szebedy Tas, a Városmajori Gimnázium igazgatója, szintén a KOMA kuratóriumának tagja. Az Új Pedagógiai Szemle szerkesztőségét Schüttler Tamás képviselte. 

Az Európai Parlament és Tanács Határozata alapján az 1996-os év az élethosszig tartó tanulás éve volt. Az élethosszig tartó tanulás európai évének célja a személyes fejlődés és az egyéni kezdeményezőkészség ösztönzése, a munka világába és a társadalomba való integrálódás segítése, az egyének bevonása a demokratikus döntéshozatal folyamatába, a gazdasági, technikai és társadalmi változásokhoz való alkalmazkodás képességének javítása volt. A Bizottság 1999-ben jelentést készített az Év megvalósításáról, eredményeiről és általános értékeléséről. Európa-mellékletünkben a Jelentésből közlünk részleteket. 

Ez a beszélgetés része egy sorozatnak, amelyben tudós embereket faggatunk arról, hogy életpályájuk, kutatásuk tükrében miként látják ma az iskola, az oktatás és azon belül a természettudományos tárgyak helyét, szerepét. 

A tanulmány alapvető célja, hogy segítse és népszerűsítse a társadalomismeret különböző területeinek iskolai emancipációját. Ennek érdekében áttekinti a társadalomismeret forrásait, hagyományait. Megismertet tanításának előtörténetével, történeti tanulságaival és tapasztalataival. Végül a társadalomismeret különböző területeinek, elsősorban a társadalmi ismeretek tanításának néhány gyakorlati példáját mutatja be. 

Az elmúlt tíz év iskolaszerkezeti változásai a különböző érdekek és értékek mentén kiegyensúlyozatlan helyzetet hoztak létre. A szerző egy adott település példáján vizsgálja, hogy ezen a területen a konfliktushelyzet csapdává alakul-e, vagy másképpen is befolyásolhatók a folyamatok. 

Az írás szerzője Szabolcs megye egyik szakközépiskolájának érettségiző osztályában történelemtanár. Egy program részeként beszélgetéseket vezetett erről a rendkívül összetett, több ponton igen érzékeny, az intim szférát érintő témáról. Külön fel szeretnénk hívni az olvasók figyelmét a szerző tapintatos, megértő stílusára, amellyel diákjainak egymástól eltérő meggyőződését fogadja, a nézetkülönbségeket kezeli, anélkül, hogy bárkire is rá akarná kényszeríteni saját véleményét. 

Az 1997/98-as tanév jó éve volt az iskolaszociológiának. Két, alapvető fontosságú adatokat felszínre hozó kutatás is folyt. Az MTA Szociológiai Kutatóintézete OKTK-támogatással azt vizsgálta országos reprezentatív mintán, hogy a középfokú iskolai tanulmányaikat 1997 őszén elkezdett diákok milyen motivációkkal, társadalmi háttérrel választották épp azt az iskolát, amelyikben az adatfelvétel idején tanultak. Az ELTE Szociológiai Intézete a Soros Alapítvány támogatásával pedig az összes 1998-ban érettségizett továbbtanulásáról (vagy tovább nem tanulásáról) vett fel adatokat. Az alábbi dolgozat e két kutatás adatbázisára építve rajzolja fel azt az ívet, amelyet a különböző társadalmi hátterű gyerekek az egymás után következő iskolafokokon keresztülhaladva írnak le. 

Az általános, illetve középiskolás diákok a beszélgetésekben elmondják, miért van szükségük arra, hogy tanáraikkal erkölcsi problémákról beszélgessenek. Az elhangzottak arra utalnak, hogy a diákok elsősorban az őket körülvevő világ, a mindennapok történéseinek erkölcsi dilemmáiról, a felnőtt társadalom erkölcsiségének ellentmondásairól szeretnének szót váltani, vitatkozni. Olyan útravalót várnak ezektől a vitáktól, amelyek segítenek az élet által felvetett erkölcsi kérdések tisztázásában, s amelyek közelebb visznek egy morálisan tisztább, képmutatástól mentesebb élet lehetőségéhez. 

A szerzők egy olyan kutatás eredményeiről adnak áttekintést, amely arra keresett választ, hogy miként gondolkodnak a minőségbiztosításról a magyar középiskolák vezetői, mennyire tűnik elfogadhatónak számukra az a menedzsment-filozófia, amely az iskolai minőség garantálását elősegítő eljárások mögött meghúzódik. A vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy a középiskolák vezetői nyitottak a minőségbiztosítás bevezetése iránt, ugyanakkor kevéssé rendelkeznek a bevezetéshez szükséges ismeretekkel, továbbá az intézményekben jelentős szervezetfejlesztésre van szükség ahhoz, hogy meghonosodjanak a minőség garanciáját jelentő módszerek. 

Oktatásügyünk egyik sokat vitatott kérdése a középiskolai oktatás. A kívánatosnál kevesebb 14–18 éves tanuló jár érettségit adó középiskolába, és nem csekély a tartalmi problémák száma sem. Az általános műveltség fontosságáról ugyan számos deklaráció hangzik el, mégis évtizedek óta sokkal többen tanulnak a szakközépiskolákban, mint a gimnáziumokban. Az érettségi vizsga és általában a különféle záróbizonyítványok presztízse csökkent, hiszen az elért eredmények elvesztették a hitelüket, azaz az egyetemek, főiskolák – sőt már a gimnáziumok is – felvételi vizsgán győződnek meg újból a már elért és bizonyítványban dokumentált eredményekről.
A megoldáskeresés egyik feltétele a gyökerek feltárása. A régi tantervek és utasítások jellegének, módszertani kulturáltságának, neveléstudományi felfogásának, igényes kidolgozottságának ismerete nélkül ugyanis nem lehet színvonalas új dokumentumokat létrehozni. Ez volt az oka annak, hogy a magyar középiskolai oktatás egyik legfontosabb forrása, az Entwurf magyar nyelven is megjelent. A következőkben erről a munkáról kap áttekintést az olvasó. 

Külföldön tanulni ma már csak pénz kérdése. Üzletté vált közvetíteni a tanulni vágyó diákok és a külföldiek oktatására vállalkozó iskolák között. Az ötlet nem új. Minden korban szokás volt, hogy az iskola elvégzése után, a mesterlevél megszerzését követően a fiatal ember elindult világot látni, hogy külhonban gyarapítsa tudását, ott is tapasztalatot szerezzen. Így terjedhetett el egy-egy új módszer, új technológia. Mit tanulhatnak ma a világ fiatal vándorai? Milyennek látják más országok iskoláit, és hogyan hasznosítják az ott szerzett tapasztalatokat? Erről kérdeztünk külföldön tanult középiskolásokat és szüleiket. 

Most kezdődő sorozatunkban szeretnénk bemutatni néhány olyan iskolát, amelyik a hagyományostól eltérő módon szerveződik. A 80-as évek második felében egyre színesebbé vált az addig egységes közoktatási rendszer. Kezdetben magániskolák alakultak, többnyire különleges pedagógiai elvek alapján szerveződő programmal, később több állami iskola is változtatott a hagyományos 8 + 4-es tagolású iskolaszerkezeten, és megjelentek a hat és nyolc évfolyamos gimnáziumok. Bár ezek az iskolák egyre népszerűbbek, úgy tűnik, hogy mindennapi életükről, belső problémáikról és eredményeikről is viszonylag keveset tud mind a szülői, mind a szakmai közvélemény. Írásunk célja, hogy pontosabb képet nyújtsunk az iskolák működéséről, megismertessük a tanárok, a diákok és a szülők véleményét az eltérő iskolatípusokról. Szeretnénk segítséget adni a szülőknek a választáshoz, a szakembereknek pedig a döntések előkészítéséhez.
Elsőként a budapesti Eötvös József Gimnáziumot mutatjuk be, ahol 1992-ben elsők között tértek át a hatosztályos gimnáziumi oktatásra, de megtartották a négy évfolyamos képzést is. 

A Győr-Sopron Megyei Pedagógiai Intézet több éve vesz részt négy szomszédos ország oktatásügyi együttműködésében. A cikk az egyik együttműködési területen, a bécsi székhelyű Európai Középiskola szervezésében végzett tevékenységről számol be. Ez a sajátos középiskola az idegen nyelvi képzés mellett nagyon fontos feladatának tekinti az európai dimenzió megismertetését, az európaiság alapját képező értékek átadását.