Kulcsszó: általános iskola

A szerző az Országos Közoktatási Intézet által az alap- és középfokú iskolák országos reprezentatív mintáján 2001-ben végzett kutatás szervezeti és vezetési szempontból történő másodelemzését ismerteti. Mit állapíthatunk meg a vizsgált intézményi kör változásokhoz való viszonyáról, illetve erre való képességéről; hogyan működik a felelősségmegosztás, a döntéshozatal; mit tudunk az ösztönzés és jutalmazás lehetőségeinek megítéléséről; a problémamegoldásról; az intézményi klímáról? Végül a szerző a kutatás eredményei alapján röviden elemzi az iskolák eredményességét, hatékonyságát. 

A szerzők két magyarországi régióban vizsgálták az óvoda-iskola átmenet kérdéseit a teljes második osztályos népesség körében. A kutatás eredményei arra engednek következtetni, hogy a rugalmas beiskolázás alapvetően nem orvosolja az óvodából iskolába történő átlépés nehézségeit, és a problémát súlyosbítja az óvodák és az iskolák közötti együttműködés és az egységes szemléletmód hiánya. A késői beiskolázás elmélyíti az oktatási szakadékot, hiszen míg az azonos képességű, magasabb társadalmi státusú gyerekek profitálnak a későbbi iskolakezdésből, mivel jobb iskolai teljesítményt nyújtanak fiatalabb társaiknál, addig a hátrányos helyzetű csoport esetében az összefüggés éppen ellentétes irányú, azonos képességek esetén az iskolai előmenetel prognózisa rosszabb, mint fiatalabb társaiknál. 

A fenntarthatóság elveinek az oktatási intézményekben való minél hatékonyabb megjelenése érdekében az Oktatási Minisztérium és a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium közösen létrehozta az „Ökoiskola” címet. 

Az informatika interdiszciplináris alkalmazására és az infokommunikációs kultúra fejlesztésére adnak példát az alsós tananyag IKT-vel segített tanóráinak leírásai. Két tantervi témakör több tanórára elosztott feldolgozását mutatják be az óravázlatok, amelyek kiváló modellt nyújtanak az informatikai kereszttantervi megvalósítására, mégpedig projektmunkában tevékenykedő osztályközösségek számára. 

Az Országos Közoktatási Intézet egyik legjelentősebb, folyamatban lévő vállalkozása a MAG – megelőzés-alkalmazkodás-gondoskodás – címet viselő holland–magyar együttműködésben zajló projekt, amelynek célja, hogy az általános iskolákat minden gyermek számára alkalmas tanulási helyszínné fejlessze. A tanulmány, amely az OKI 2005. április 21-i szakmai napjára készült, azt mutatja be, hogy az osztálytanítók, az intézményvezetők és az iskolafenntartók szintjén milyen változtatási, fejlesztési folyamatok indultak meg a fenti cél megvalósítása érdekében. 

„Nincsenek olyan tananyagok és segédanyagok, amelyek a számítógéppel segített tanulást támogatnák. Egyre több magyar nyelvű CD-ROM jelenik meg, ezek döntő többsége azonban lexikonszerű ismereteket tartalmaz, önálló tanulásra, kreatív feladatmegoldásra szinte egyik sem alkalmas. (Üdítő kivételként említem meg a bajai készítésű Manó-sorozatot, amely kisiskolások részére nyújt(ana) nagyon igényes anyagot...” Az idézet Fehér Péter „A számítógép az oktatásban a harmadik évezred küszöbén” című írásából való, amely az Új Pedagógiai Szemle 1999 július-augusztusi számában jelent meg.
Nézzük, valóban üdítő kivétel-e a Manó Ábécé, ami a Manó-sorozat szerves része. 

Hétfő délutánonként egy diszlexiás gyermek jár hozzám, akivel számítógépen is dolgozunk. Egy kisfiú – aki hallásfejlesztésre jár – gyakran benézett az ajtón, és látható érdeklődéssel figyelte, mit dolgozunk. A tisztes távolságot egyre csökkentve egészen közelről vágyakozva nézte, mit csinálunk, és végre megkérdezte: mi ez? A magyarázat nem kötötte le, de a monitoron lévő látvány igen. Megkérdeztem, szeretne-e ő is játszani a gépen. Lelkesen azt felelte: igen.
Ki is ez a hallássérült gyermek, aki vágyakozásával kiharcolta a számítógépes fejlesztést? 

Az esettanulmány műfajához hűen induktív megközelítésben mutatja be az iskolai fejlesztést. Az iskolában végbemenő innováció sajátosságát az adja, hogy egyben iskolateremtés is, hiszen egy korábbi általános iskola fölé épült a nyolc-, illetve a négyosztályos gimnázium. A nyolcosztályos gimnázium alapításának évétől az iskolában rendkívül lendületes, dinamikus fejlesztési folyamat indult el, amelynek irányítását az új iskolavezetés látta el az igazgató által megírt igazgatói pályázat nyomán megszülető, az iskola alapvető stratégiai dokumentumának számító Pedagógiai Program következetes megvalósításával, a tanárok átképzésével, illetve a tanári állomány bővítésével, részben cseréjével és hatalmas eszköz- és infrastrukturális fejlesztéssel. 

Az Új Pedagógiai Szemle szerkesztőségi beszélgetésre hívta meg néhány kistérségi együttműködésben részt vevő társulás, illetve iskolaszövetség képviselőjét. A beszélgetés szerkesztett változatában a résztvevők egyrészt elmondják, milyen indítékok, körülmények hozták létre az adott kistérségekben az iskolák társulását. Szólnak arról is, milyen problémákkal kell megküzdeniük a társuló, szövetségbe szerveződő kisiskoláknak. A beszélgetés egyik fontos következtetése, hogy a jól működő társulások nemcsak gazdasági megtakarításokat eredményeznek, hanem az egymástól való tanulás lehetőségének kiszélesedésén keresztül hozzájárulnak a minőségi oktatás megteremtéséhez is. 

Az emberiség számára több ezer éves kérdés, hogy honnan erednek az erkölcsi szabályok. Az alábbiakban közreadott osztályfőnöki órán egy nyolcadikos általános iskolai osztály tanulói próbálják megfejteni a kérdésre adandó választ. Az óraleírásból kibontakozó kép azt mutatja, hogy a gyerekek leképezik a felnőtt társadalom ez irányú vélekedésében tapasztalható megosztottságot. A mai tizenéveseknek határozott igényük van arra, hogy vitatkozzanak ilyen és ehhez hasonló morális, filozófiai kérdésekről. Arra is fény derül, hogy mekkora jelentősége van a vitakultúra fejlesztése szempontjából annak, hogy az iskolában legyen megfelelő idő és tér arra, hogy a tananyagtól némileg függetlenedve fejthessék ki véleményüket a diákok. 

Pedagógiai rendszerváltás
Tudás és képesség
Program és fejlesztés
Programmodulok
Kereszttantervi kompetenciák
A fejlesztés eszköze: a tanulói tevékenység választéka
Feladattípusok
Feladatok 

Természet
Technológia
Anyag
Megismerés
Rendszer
Változás
Folyamat 

A szabályozás módja
Az integráció folyamata
Természettudományos világkép és műveltség
Integrált természettudományos pedagógiai rendszer (2001)
A természetismeret oktatásában felhasznált módszerek, eszközök, értékelések  

Az STS-irányzat  

A formatív értékelés néhány szempontja és jellemzője
A gyakorlati megvalósítás szempontjai
Technikák 

A pedagógiai gondolkodásmód jelentősége és fejlesztése
Reformpedagógia és konstruktivizmus
A fejlesztés eszköze: a tanulói tevékenység választéka 

A területtől független gondolkodási képességeket feltételező modell
A személyiség konstruktivista modellje, tudásterületre értelmezett képességek
 

A fejlesztés módja
Személyes és társas kompetencia fejlesztése
A kognitív kompetencia fejlesztése 

Természeti és technológiai környezet
Társadalmi környezet
Info-kommunikáció, média 

Biológiai alapok és felépítmény
A személyiség öröklött komponensei
Funkciók és kompetenciák
A kompetenciák rendszere, kereszttantervi kompetenciák
A kompetenciák egy lehetséges rendszerezése 

A program előtörténete
Kinek szól a program?  

A szerzők vizsgálatukban általános iskolás gyermekek bölcsességképét térképezték fel. A fogalom egyrészt közel van a gyermekekhez, hisz óvodás- és kisiskoláskorban a világról való ismeretszerzés egyik formája a meséken keresztül történik, melyeknek gyakori szereplői a bölcsek. Másrészt e téma kutatói közül többen is úgy vélik, hogy csak a távoli időskorban juthatunk el a bölcsesség állapotába. Negyedik és hatodik osztályos fővárosi tanulók véleményét kérték, hogyan értelmezik ezt a kifejezést, kire, mire gondolnak e szó hallatán, milyen tulajdonságokat kapcsolnak hozzá, és szerintük minek van szerepe a bölcsesség állapotának kialakulásában. Az eredmények alapján megállapítható, hogy a gyerekek a bölcsesség kialakulásában a legfontosabbnak az olvasás szerepét találják, ugyanakkor az is kitűnik, hogy minél idősebbek, annál kritikusabbak környezetük tagjaival, így tanáraikkal is. 

A 2001/2002. tanévtől tevékenykedik a Terézvárosban az iskola-óvoda munkaközösség – sok lelkes taggal mind az iskolák, mind az óvodák részéről. A pedagógusok közül jó néhányan érzetük úgy, hogy ma még sokkal erősebb hatások befolyásolják az iskolák nevelő-oktató rendszerét, mint az óvodák életét. Ezért gondoltuk azt, hogy ideje ebben a szűkebb körben – jelen esetben a VI. kerületben – szemléletváltozásra ösztönözni az óvónőket, tanítókat. 

A magyar közoktatás egyik jelentős problémája a kistelepülési iskolák fenntartásának finanszírozása, valamint a minőségi oktatás tárgyi és személyi feltételeinek biztosítása. A tanulmány olyan feladatellátási modelleket mutat be, amelyek magasabb színvonalú oktatást, gazdaságosabb működést tesznek lehetővé azáltal, hogy több kistelepülés közös közoktatási feladatellátásra társul. A bemutatott modellek mindegyike törekszik arra, hogy a társult intézmények megőrizhessék önállóságukat, sajátos pedagógiai arculatukat, de eközben megteremtődnek a minőségi oktatás feltételei, könnyebben biztosítható a szaktárgyi oktatáshoz szükséges személyi-szakmai háttér, s gazdaságosabbá válik az intézmények működtetése. 

A 2001–2002-es tanévben az Oktatási Jogok Biztosának Hivatala megbízásából országos szociológiai vizsgálat zajlott, mely a szülők jogainak érvényesülését, a szülők közoktatással kapcsolatos kötelezettségeinek teljesítését, valamint a kötelességszegések okait volt hivatva feltárni. A kutatási beszámoló teljes terjedelmében a megrendelőnél olvasható el, jelen írásunkban csak szemelvényeket közlünk belőle, melyek azonban egymással összefüggnek, s kis terjedelmük ellenére is rávilágítanak arra a társadalmi problémakötegre, mely a közoktatás és a szülők kapcsolatának vizsgálatakor kerül felszínre. 

A fenti címmel az Országos Közoktatási Intézet nagysikerű konferenciát rendezett 2002. április 9-én, amelyen több mint 150 pedagógus vett részt. 

A 6 éves Matyi a számítógép előtt ül. Bátran nyomogatja a billentyűket, miközben „varázsol”: a képernyőn sorra szebbnél szebb rajzok jelennek meg. Épp egy mese születik, amelynek rajzát és rövid történetét a tanító segítségével papírra nyomtatják. Matyi – aki nemrég még sírva fakadt az iskolakezdéskor, és leggyakoribb válasza a „nem tudom” volt – büszkén mutatja alkotását délután az érte jövő édesanyjának. Álom ez? Nem! Egy évtized óta már valóság a magyar elemi iskolákban. De csak ott, ahol az innovatív tanító fáradhatatlanul küzdött azért, hogy a számítógép napi munkájának segítője legyen a gyermekek smeretelsajátítása, képességfejlesztése érdekében... 

A kézikönyv az iskolai neveléshez készülő taneszközcsomagnak a most megjelent első darabja. A kötet kilenc fejezete megkísérli átfogni az iskolai nevelés (az osztályfőnöki szerep) szinte teljes tartalmát. A könyv honlapunkon is megrendelhető. 

A 10-12 éves gyerekek a látencia végén, a prepubertásban fokozottan élik át a testi átalakulás számukra ijesztő jeleit, a családtól, felnőttektől való függetlenedést és az ezzel egy időben megjelenő még igen szoros érzelmi kapcsolatot. Ekkor a gyermekek önismereti igénye, társakra gyakorolt hatásuk kerül előtérbe, melynek nehézségei, kudarcai elől még a család világában keresnek menedéket. 

Tapasztalataimat azért írtam le, hogy ezzel segíthessek a táborozni induló tanároknak és tanulóknak. Alföldi születésű vagyok, nem véletlen, hogy erős a kötődésem a szülőföldemhez. A múlt, az őseim élete és a környezete mindig érdekelt, s úgy érzem, kötelességem, hogy a tőlük kapott örökséget megőrizve, megbecsülve továbbadjam. 

Programunk hagyományos osztályok működése szempontjából gondolja át a fejlesztő tevékenység lehetőségeit, módszereit. Mindazonáltal rendre megjelennek benne az elmúlt évszázad reformtörekvései, konkrétan az eltelt másfél évtized hazai innovációi is. 

Az információs kultúra sokszínűsége, interdiszciplináris volta, változatos eszközei és módszerei adtak ötletet ahhoz, hogy a „hivatalos” iskolai tanórákon kívül az egyéni bánásmódra szoruló tanulók számára fejlesztő programot dolgozzunk ki. A foglalkozásoknak csupán egy részében jut szerep a számítógépnek, inkább érdekes, hagyományos, fejlesztő jellegű informatikai játékok, tevékenységek dominálnak. Ezért is terveztünk „kalandozásokat Információországban”, és reméljük, hogy az érdeklődő, az új iránt nyitott pedagógusok örömmel kalauzolják majd a gyermekeket ebben a játék-birodalomban. 

Vas Megyei Pedagógiai Intézet erőfeszítéseinek köszönhetően közel 200 pedagógus részvételével, harmadik alkalommal is megrendezésre került az Országos Osztályfőnöki Konferencia. Bár nagyon sokan ott voltak, bizonyára még szélesebb a téma iránt érdeklődők köre. A következőkben beszámolunk a rendezvényről, az ott született állásfoglalásról, további terveinkről. 

Sokak szerint a tiszai cianidszennyezés Csernobil után a második legnagyobb ökológiai katasztrófa, amely az elmúlt negyedszázadban érte Európát. Mások szerint egyszerű baleset, amit a sajtó és a politikusok eltúloznak. Különböző gondolkodásmódú emberek eltérően értékelik a történteket: kihalt a Tisza élővilágának 80%-a, és az újjáéledéshez a legbátrabb jóslatok szerint is két évre van szükség. Tíz szolnoki középiskola tanulóit kérdeztük arról, mit jelentett számukra az a néhány nap, és mi a véleményük a történtekről. 

A kerekasztal-beszélgetés résztvevői: Puskás Aurél, a Közgazgazdasági Politechnikum igazgatója, a KOMA kurátora, Szabó Balázsné, a Szent István Közgazdasági Szakközépiskola nyugalmazott igazgatója, a pályázatot bíráló szakértői csoport tagja és Szebedy Tas, a Városmajori Gimnázium igazgatója, szintén a KOMA kuratóriumának tagja. Az Új Pedagógiai Szemle szerkesztőségét Schüttler Tamás képviselte. 

A pályázat célja a közoktatási intézményekben felhasználható, a gazdasági kultúrát fejlesztő, a piacgazdaságban való eligazodásra, a racionális gazdasági viselkedésre felkészítő programok kifejlesztésének, megvalósításának és elterjesztésének támogatása volt. 

Az Európai Parlament és Tanács Határozata alapján az 1996-os év az élethosszig tartó tanulás éve volt. Az élethosszig tartó tanulás európai évének célja a személyes fejlődés és az egyéni kezdeményezőkészség ösztönzése, a munka világába és a társadalomba való integrálódás segítése, az egyének bevonása a demokratikus döntéshozatal folyamatába, a gazdasági, technikai és társadalmi változásokhoz való alkalmazkodás képességének javítása volt. A Bizottság 1999-ben jelentést készített az Év megvalósításáról, eredményeiről és általános értékeléséről. Európa-mellékletünkben a Jelentésből közlünk részleteket. 

A kistelepülések kisiskoláinak fennmaradása világszerte fontos oktatáspolitikai kérdés. Ezeknek a kis intézményeknek a fenntartásával kapcsolatban nemcsak finanszírozási aggályok merülnek fel. Pedagógiai hatékonyságuk is sokszor alacsonyabb szintű, mint a városi környezetben működő intézményeké. A tanulmány áttekintést ad arról, miként jelennek meg a kisiskolák problémái a különböző térségekben, másrészt felvázolja azt, hogy a különböző nemzetközi elemzések hogyan látják a kisiskolák fejlesztési lehetőségeit s ezen keresztül a kistelepülések jövőbeni társadalmi funkcióját. A megoldás semmiképpen sem a kisiskolák megszüntetése, hanem differenciált fejlesztésük, infrastrukturális és pedagógiai hatékonyságbeli hátrányaik gyors ütemű kompenzálása. 

Az alábbi gyűjtemény a Magyaroraszágon megjelent iskolai minőségbiztosításssal foglalkozó cikkeket, tanulmányokat, könyveket tartalmazza. 

Az intézményi munka értékelésének egyik pillére az önértékelés. A helyzetfeltárásra épülő helyzetelemzés és értékelés az iskolai munka, a pedagógiai folyamatok számos tényezőjét érintheti. Ezek által válhat sokszínűvé az iskolakép.  

1999 novemberében Mire képes az iskolai nyelvoktatás? címmel  kerekasztal-beszélgetést közöltünk az iskolai idegennyelv-tanítás problémáiról. A beszélgetésben többször is szóba került az alsó tagozatos nyelvoktatás kérdése, illetve az, hogy milyen feladatokat ró ez a a tanítóképzésre. Az alábbiakban Kovács Juditnak – aki hosszabb ideje foglalkozik a tanítójelöltek idegen nyelvi képzésével – témával kapcsolatos hozzászólását adjuk közre. 

A tanulmány alapvető célja, hogy segítse és népszerűsítse a társadalomismeret különböző területeinek iskolai emancipációját. Ennek érdekében áttekinti a társadalomismeret forrásait, hagyományait. Megismertet tanításának előtörténetével, történeti tanulságaival és tapasztalataival. Végül a társadalomismeret különböző területeinek, elsősorban a társadalmi ismeretek tanításának néhány gyakorlati példáját mutatja be. 

A magyarországi matematikatanítás iránt az utóbbi néhány évben figyelemre méltó érdeklődés tapasztalható Angliában. Cikkek és videofelvételek jelennek meg, melyek explicit vagy implicit módon a „Gyerünk, csináljuk mi is úgy!” címkét viselik. A szerző szerint, aki a manchesteri Metropolitan University tanára, az ilyen jellegű publikációk a helyzet végletes leegyszerűsítésén alapulnak, hiszen sok társadalmi és kulturális tényező befolyásolja azt, hogy miképp lehet egy országban a matematikát tanítani. Néhány ilyen különbséggel foglalkozik ebben a cikkben, megvizsgálva azt, hogy az angol matematikatanítás mely területén lehet remény a változtatásra. 

1998. májusi számunkban közöltük Lázár Péter A Kedves ház pedagógiája című írását, amelyben a szerző összefoglalta az azóta széles körben ismertté vált roma oktatási programnak az előtörténetét, nevelésfilozófiai alapjait. Ezt a komoly visszhangot kiváltó, szenvedélyes hangú írást most egy meglehetősen pragmatikus írás követi, amelyben Lázár Péter közreadja a Kedves ház pedagógiai programját. A tanulmány kézzelfoghatóvá, adaptálhatóvá teszi a roma oktatás egyik lehetséges tartalmi és metodikai paradigmáját, bizonyítva azt, hogy a sokszor intuitív pedagógiai elképzelések kigondolói számára is szükségszerűvé válik a rendszeralkotás, a korábban ösztönösen végzett tevékenységek tudatos végiggondolása, racionalizálása. 

A cigánytanulók felzárkóztatásnak régi pedagógiai problémája az, hogy a programok alig vagy egyáltalán nem veszik figyelembe annak a világnak a sajátosságait, szocializációs hatásait, amelyből a gyerekek az iskolába érkeznek. Az alábbi, helyenként meglehetősen szubjektív hangú írásban, a nyírtelki általános iskola tanára arra ad példát, hogyan lehet elkerülni a cigányfelzárkóztatási programok buktatóit, milyen módon lehet úgy alakítani a kisiskolás gyerekek tanulási környezetét és a megtanulandó ismereteket, hogy az iskolás lét ne gyötrelmek, hanem az öröm birodalma lehessen. 

Az általános, illetve középiskolás diákok a beszélgetésekben elmondják, miért van szükségük arra, hogy tanáraikkal erkölcsi problémákról beszélgessenek. Az elhangzottak arra utalnak, hogy a diákok elsősorban az őket körülvevő világ, a mindennapok történéseinek erkölcsi dilemmáiról, a felnőtt társadalom erkölcsiségének ellentmondásairól szeretnének szót váltani, vitatkozni. Olyan útravalót várnak ezektől a vitáktól, amelyek segítenek az élet által felvetett erkölcsi kérdések tisztázásában, s amelyek közelebb visznek egy morálisan tisztább, képmutatástól mentesebb élet lehetőségéhez.