Horn Dániel

Kistelepülések kisiskolái – társulás?

A vitaindító néhány önálló kutatás összegzése révén jött létre. Nagymértékben támaszkodom a suliNOVA kht. Oktatáspolitikai Elemzések Központjának (OPEK) még folyamatban lévő „Kistelepülések kisiskolái” elemzésére¹, ezen belül is Hermann Zoltán (2005b) tanulási környezetet leíró háttértanulmányára, illetve egy másik ezzel összefüggő, ám számos megállapításában bővebb tanulmányára (Hermann 2005a). Az ábrák és számítások, ahol külön nem jelzem, sajátjaim. Mivel a felhasznált kutatások különállóak, így nem ugyanúgy definiálták a kistelepülés, illetve kisiskola fogalmát, lényegüket tekintve azonban az eltérések nem jelentősek, következtetések levonásában nem akadályoznak; minden esetben tisztázom ezeket a besorolási eltéréseket.

A kisiskolák tanulási környezete

Ebben a fejezetben az OPEK által hasznát települési besorolás az irányadó. Az egyiskolás falvak évfolyamonként egy osztállyal működő iskolái, illetve az egyiskolás falvak nyolc évfolyamnál kevesebbel működő iskolái a kisiskolák. Minden más községben és nagyközségben működő általános iskola nagyiskolának tekinthető. A városok és a főváros iskolái – értelemszerűen – egy harmadik kategóriába esnek.

Hermann háttértanulmányában négyféle szempont szerint hasonlította össze a kisiskolákat (1. sz. táblázat) a nagyiskolákkal illetve a városok iskoláival (Hermann, 2005b). A diákok jellemzői szerint nincsen nagy különbség a kisiskolák és a falusi nagyiskolák közt. A tanulási, magatartási zavarral küzdő, ingyen étkező, vagy a veszélyeztetett diákok aránya csak a városi iskolákban tér el. Meglepő, hogy a városi iskolában minden esetben kedvezőtlenebb a helyzet, szignifikánsan magasabb a felsorolt változók átlaga. Feltehetően ez abból fakad, hogy a városi iskolák másképpen értelmezik a tanulási, magatartási zavar, veszélyeztetett diák vagy az ingyen étkező fogalmát; például jobb anyagi körülményeikből fakadóan képesek több diák számára is biztosítani az ingyen étkezést. Fizikai infrastruktúrájukat tekintve sem jelentős a különbség a falusi nagy és kisiskolák illetve a városok között². Jelentős lemaradása a kisiskoláknak csak a tornatermek számában és az Internet, különösen a gyors Internet elérhetőségben van. Az egy tanuló által hozzáférhető számítógépek aránya a kisiskolákban a legmagasabb, nagyobb mint a városokban, ha azonban a 3 évesnél nem öregebb gépeket nézzük, csak a nagyobb falusi iskolák vannak lemaradva. Az egy diákra jutó könyvtári könyvek, és idegen nyelvű könyvek aránya sem kisebb a kisiskolákban, bár ez feltehetően a számos általános iskolával együtt működő ÁMK-nak köszönhető. A pedagógusok jellemzőinek vizsgálata már markánsabb különbségekhez vezet. A kisiskolákban szignifikánsan nagyobb arányban vannak fiatal, 35 év alatti tanárok (kisiskola: 32,8%, nagyiskola: 28,6%, városi iskola: 25,1%), nagyobb arányban pedagógiai végzettséggel nem rendelkező, és kisebb arányban középiskolai tanári végzettséggel rendelkező tanárok. Feltehető, hogy ezek az arányok összefüggnek: a 90-es évektől jellemző a pedagógus végzettségek csökkenése, ami a magánszférában magasabb elérhető keresettel magyarázható; aki teheti, elhagyja vagy el sem kezdi a tanári pályát (Varga, 2005). Kérdéses azonban, hogy a kisiskolákban tanító fiatalok nagyobb aránya a munkakeresleti vagy a munkakínálati oldal hatását tükrözi-e. Nem nyilvánvaló, hogy a fiatalok képesek-e jobban elfogadni a kedvezőtlenebb falusi körülményeket, vagy az önkormányzatok spórolási technikájának következménye a kisebb bért igénylő pályakezdők alkalmazása. Az iskolai szolgáltatások mennyiségi jellemzőit tekintve is szignifikánsak a településtípusok közt a különbségek. A kisiskolákban 14, a nagyobb falusi iskolákban 18,9, míg a városi iskolákban 21,9 az egy tanárra jutó diák aránya, és ezzel fordított az egy osztályra jutó pedagógusok száma (1,5/1,55/1,89 sorrendben). A nem pedagógus alkalmazottak aránya azonban a kisiskolákban meghaladja a városi értéket, valószínű, hogy ez is a megfelelő képesítéssel nem rendelkező tanárok arányával függ össze. Ezt támasztja alá a kisiskolákban magas képesítés nélkül tartott órák aránya(13,4%), amely a nagy falusi iskolákban is magas (9,1%), szemben a városi aránnyal (3,1%). Az összevont osztályba járó tanulók aránya nem csupán alsó, de felső tagozaton is szignifikánsan magasabb a kistelepüléseken, és felzárkóztató képzésben is sokkal többen vesznek részt ezeken a településeken.

Összességében azt lehet elmondani, hogy a városi iskolák szinte minden vizsgált tényező tekintetében eltérnek a falusi iskoláktól, azonban a falvakon belüli elkülönítésnek is van értelme. A kisiskolák a pedagógusok jellemzőinek és az iskolai szolgáltatások mennyiségi jellemzőinek tekintetében eltérnek a nagyobb falusi iskolák átlagaitól, de a diákok és a fizikai infrastruktúra jellemzőit tekintve már kisebb a különbség.

1 táblázat.
Tanulási környezet és az iskolák jellemzőinek átlagos értékei iskolakategóriák szerint

Forrás: Hermann (2005b)
+: A csak fogyatékos diákokat oktató iskolák nélkül. A hiányzó adatok miatt az esetszámok változónként eltérőek lehetnek.
++: Csak a felső tagozatot is működtető iskolák
***: A falusi kisiskolákétól 1%-os szinten szignifikánsan különböző érték
**: A falusi kisiskolákétól 5%-os szinten szignifikánsan különböző érték
*: A falusi kisiskolákétól 10%-os szinten szignifikánsan különböző érték

Érdekes – bár hosszabbtávú következtetések levonására nem alkalmas – összevetni a társulások iskoláinak tanulási környezetét a többi falusi iskoláéval (2. táblázat). Csupán néhány szignifikáns különbséget látni a két csoport között, nagyobb arányú gyors Internet hozzáférés, kevesebb fiatal pedagógus, és több képesítéssel rendelkező idegen-nyelv tanár van a társulások iskoláiban, azonban ez nem befolyásolja a képesítés nélküli tanárok által tartott órák számát, sem a pedagógiai munkát segítő alkalmazottak egy osztályra eső számot. Ezeken felül nincs különbség a diákok jellemzőiben és a felzárkóztató képzésben résztvevő vagy az idegen-nyelvet alsóban tanuló diákok arányában sem.

2. táblázat
Az egyes önkormányzatok és társulások által fenntartott kisiskolák néhány fontos jellemzője

Forrás: Hermann (2005b)
+ : Az elemzésben nem szerepelnek a csak fogyatékos diákokat oktató iskolák.
***: 1%-os szinten szignifikánsan különböző értékek
**: 5%-os szinten szignifikánsan különböző értékek
*: 10%-os szinten szignifikánsan különböző értékek

Oktatási kiadások

Ebben a fejezetben nem a fenti településbontást használom, hanem csupán az iskola méretét tekintem irányadónak, tehát egy kis méretű iskola akkor is kisiskola, ha városban van. Mivel azonban a településméret és az iskolaméret igen jól korrelál, a következtetések levonását ez a módosítás nem befolyásolja.

1. ábra
A hatszáz fő alatti falusi általános iskolák becsült fajlagos működési kiadásai az iskolaméret függvényében, 2002

Forrás Hermann (2005a)

Az 1. ábra az oktatási kiadásokat részletezi az iskolaméret alapján. Az ábrából jól látható, az egy főre jutó kiadások annál nagyobbak, minél kisebb az iskola. Az általános iskolák a mérethatékonysági szintet körülbelül 200 főnél érik el, azaz viszonylag kis tartományban (0-200 diák) nagy fajlagos költségcsökkenést lehet elérni. Ez azt jelenthetné, hogy az iskolák összevonásával biztosan megtakarítást lehetne elérni. Kérdés az, hogy makroszinten, országosan mekkora a megtakarítás. Nyilvánvaló, hogy az iskolabezárások/összevonások legtöbb esetben a helyi szintű fizetésképtelenség következményei, de érdekes gondolatkísérlet azt megvizsgálni, hogy mennyit takarítana meg az állam, ha valamilyen szinten minimálná az általános iskolák nagyságát. A 3. táblázatban szereplő becslési eredményeket kapjuk, általános iskolai költségfüggvények becslésével (Hermann, 2005b). Fontos kihangsúlyozni, hogy ez csupán egy becslési eljárás, amely feltehetően felülbecsli a ténylegesen elérhető megtakarításokat, mivel nem számol például a gyermekek utaztatásának költségével, illetve egyéb nagyobb iskolamérethez kapcsolódó többletkiadásokkal.

3. táblázat
A falusi kisiskolák bezárásával elérhető megtakarítások becsült felső határa, 2002 (%)

Forrás: Hermann, 2005b

Az eredmények alapján azt mondhatjuk, ha minden 100 fősnél kisebb iskolát bezárnánk, a falvak iskoláinak összkiadásaiból 4,25%-ot, viszont az összes önkormányzati iskola kiadásainak csupán 0,95%-át spórolhatnánk meg. Ha a minimális iskolaméretet 150 diákra emelnénk, az országos megtakarítás 2,12%, ha minimum 200 tanulós iskolák lennének a megtakarítás 2,83% lenne. Azaz, ha minden iskola majdnem a mérethatékonyság szintén, vagy e fölött üzemelne, az összes megtakarítás makroszinten nem érné el a 3%-ot. Ez abból fakad, hogy bár ténylegesen jóval többe kerül egy-egy kisiskolába járó tanuló iskoláztatása, ezekbe az iskolákba viszonylag kevés diák tanul. A 150 fősnél kisebb iskolákba jelenleg mintegy hetvenötezer diák jár, míg a nagyobb falusi iskolákban több mint kétszázezer, a városi iskolákban pedig több mint félmillió diák tanul.

Oktatás eredményessége

Az iskolák teljesítményét többféleképpen tudjuk mérni, bár feltehetőleg egyik sem fedi le teljes mértékben az iskolák összetett célját, mégis jó közelítésként kezelhetjük ezeket. Ilyen elfogadott teljesítménymutatók az iskolai továbbhaladás, a lemorzsolódás, illetve a mostanában egyre inkább elterjedő tanulói képességek mérése. Ebben a fejezetben az általános iskola és középiskola közötti iskolaválasztást illetve a 2004-es Országos Kompetenciamérések (OKM) matematika és szövegértés pontszámait használom a kistelepülési kisiskolák teljesítményének és eredményességének összehasonlítására³. A továbbiakban kétféle települési csoportosítást használok. A továbbtanulás esetében: 1. 1500 fő alatti településen és 150 diák alatti iskolák, 2. 1500 fő feletti vagy 150 diák feletti iskolák, 3. Városi iskolák, 4. Megyei jogú városi iskolák, 5. Budapesti iskolák (Horn, 2005). A kompetenciamérések esetében az iskoláknak 7 csoportját különböztettem meg annak érdekében, hogy össze lehessen vetni a költségfüggvény egyes szakaszaival. A hét csoport: 1. csak alsó tagozatos, 2. 100 diák alatti, 3. 100 és 150 diák közötti, 4. 150 és 200 diák közötti, 5. 200 diák feletti de még községi vagy nagyközségi iskolák, 6. városi iskolák, 7. budapesti iskolák.

Továbbtanulás

Az általános iskola utáni továbbtanulás döntő lehet a diákok életében. A gimnáziumi tovább tanulás előrevetíti a tanulmányok felsőoktatásban történő folytatásának lehetőségét, a szakiskolai végzettség azonban ezt nem teszi lehetővé. Így érdemes az általános iskolákat összehasonlítani annak alapján, hogy a tanulók hány százaléka tanult tovább az egyes iskolatípusokban. A 2. ábráról leolvasható a gimnáziumi és a szakiskolai továbbtanulók nyers aránya. Ha figyelembe vesszük a diákok családi hátterének bizonyos jellemzőit (szülők iskolázottsága, munkanélküliségi helyzete), akkor a településtípusok közötti különbségek csökkennek, sőt, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a gimnáziumok fizikai távolsága is meghatározó lehet a továbbtanulási döntéseknél (utazási költségek, az iskola „vonzási ereje”...), a településtípusok közötti különbségek lényegében eltűnnek. Azaz ha azt feltételezzük, hogy minden iskolába ugyanolyan családi hátterű diákok járnak, és ugyanolyan távolságra vannak a középfokú iskoláiktól, akkor az egyes iskolatípusokba ugyanolyan arányban tanulnak tovább minden településtípusról.

2. ábra
Középfokú továbbtanulási arányok településtípus szerint

Forrás: Horn (2005)

Kompetenciamérések

Hasonló a következtetéseket lehet levonni a 2004-es OKM mérések eredményeivel kapcsolatba is (3. ábra). Ha figyelembe vesszük a szülők iskolázottságát és anyagi körülményeit, akkor az iskolaméreten és településtípuson alapuló csoportok közötti eredetileg szignifikáns különbségek eltűnnek. Fontos kihangsúlyozni, hogy a községek iskolái között már a nyers kompetenciaadatokban sincs szignifikáns különbség, azaz teljesítményüket tekintve sem eltérőek. Érdekes továbbá, hogy 6. évfolyamon a legkisebb, 100 diák alatti iskolák valamivel eredményesebbek, mint a többi iskola, de a 8. évfolyamra ez a különbség eltűnik, sőt valamelyest negatívvá válik.⁴ Ez abból fakadhat, hogy a tehetségesebb diákok szülei felismerik, hogy már a középiskola választásánál is fontos az általános iskola, és átviszik gyermekeiket a nagyobb települések iskoláiba. Ez feltehetően minden kistelepülési iskolára jellemző, de a legkisebb iskolákban pár tanuló eltávozása is kézzel fogható változásokhoz vezet. Hangsúlyozom, ez egy feltételezés, amely további igazolást igényel. Érdekes eredmény továbbá az is, hogy nincs különbség sem a teljesítmény sem az eredményesség tekintetében a társulások illetve a nem társulások által fenntartott kistelepülési kisiskolák között (4. ábra).

3. ábra
Szövegértés/matematika eredmények településtípus szerint, 2004

Forrás: Országos Kompetenciamérés, 2004

4. ábra
Szövegértés/matematika eredmények tárulás/nem-társulás bontásban, 2004

Forrás: Országos Kompetenciamérés, 2004

Összegzés

A fentebbiek alapján három fontos eredményt érdemes és szükséges kiemelni:

1. A kistelepülések iskoláinak körén belül a legkisebb és a kicsit nagyobb falusi iskolák csak tanulási környezetben térnek el szignifikánsan egymástól. A kisiskolák a pedagógusok jellemzőinek és az iskolai szolgáltatások mennyiségi jellemzőinek tekintetében eltérnek a nagyobb falusi iskolák átlagaitól, de a diákok és a fizikai infrastruktúra jellemzőit tekintve már nincs szignifikáns különbség.
2. A fajlagos oktatási kiadások ugyan a mérethatékonyság miatt a kisiskolákban jóval magasabbak, de jelentős makroszintű megtakarítást nem lehetne elérni az iskolák bezárásával.
3. A kistelepülések iskolái rosszabbul teljesítenek ugyan, mint a nagyobb települések iskolák, azonban egyrészt a kistelepülési iskolákon belül nem tudunk méret alapján szignifikáns különbségeket kimutatni, másrészt ha figyelembe vesszük a tanulók családi hátterét illetve egyéb az iskolák által nem befolyásolható tényezőket, akkor a településtípusok közötti eredményesség különbségek eltűnnek. Ez azt jelenti, hogy a kisiskolák nem kevésbé eredményesek, mint a nagyobb települések iskolái, de fordítva is igaz az állítás: nem is kompenzálják a már meglévő hátrányokat.

A kistelepülésen tárulásban működő iskolák jelenleg lényegében semmilyen változó alapján nem különböznek a nem társulásban működő iskoláktól. Csupán néhány szignifikáns különbséget látni a két csoport között: nagyobb arányú a gyors Internet hozzáférés, kevesebb a fiatal pedagógus, és több képesítéssel rendelkező idegen-nyelv tanár van a társulások iskoláiban. Eredményességbeli különbségek nincsenek.

Irodalom:

Hermann Zoltán (2005b) A falusi kisiskolák fajlagos kiadásai. Kézirat. Március

Hermann Zoltán (2005a) A falusi kisiskolák és a méretgazdaságossággal összefüggő hatékonyságveszteségek. In. Hermann Zoltán (szerk.) Hatékonysági problémák a közoktatásban. OKI: Budapest

Horn Dániel (2005) Do Small Settlements Provide Education of Inferior Quality? Kézirat. Június

Varga Júlia (2005) A pedagógus szakokra jelentkezők és a pedagóguspályán elhelyezkedő pályakezdők jellemzői. In. Hermann Zoltán (szerk.) Hatékonysági problémák a közoktatásban. OKI: Budapest