English main page
 Az intézetről  Kutatás   Tudástár  Vendég 
English
Visszajelzés

Balogh Miklós

A közalkalmazotti béremelés várható hatásai

A közoktatás finanszírozására döntő hatást gyakorló pedagógusbérek tekintetében az elmúlt hónapokban jelentős változások történtek. Nem tanulságok nélküli visszaemlékeznünk arra, hogy egy évvel ezelőtt a 2001-es tanácskozáson milyen témák uralták a pedagógusbérezéssel foglalkozó szekciót. Felidézve a tavalyi vitaindítómat, abban nagy hangsúllyal szerepeltek az önálló pedagógus-bértáblára, az életpályamodellre vonatkozó megjegyzések, a béremelés kilátásainak elemzése. A kormányváltást követően ezek a témák teljesen lekerültek a napirendről, hiszen az egységes közalkalmazotti bértáblázat keretében megvalósított, az elmúlt évtizedekben példa nélküli mértékű béremelés finanszírozási szempontból is gyökeresen új helyzetet teremt az ágazatban.

A béremelés következményeit vizsgálva tényként kell rögzíteni: minden várható nehézségnél fontosabb, hogy a pedagógusok 2002 szeptemberétől az 50%-kal magasabb illetményt kapják. Egy lépésben valósult meg olyan mértékű béremelés, amelyet az életpályamodell legfeljebb középtávon biztosított volna a pedagógusoknak.

A béremelés pénzügytechnikai lebonyolítása következtében jelentős különbségek vannak, illetve lesznek a 2002. év utolsó három hónapja és a 2003. évi költségvetési következmények alakulása szempontjából. 2002-ben a béremelés háromhavi hatását finanszírozza a központi költségvetés, pénzügyi tartalmát tekintve az intézményi konkrét adatokból kiindulva, egyszeri költségvetési támogatásként minden intézményfenntartó az iskolák által ellátott teljes feladatra megkapja a béremelés fedezetét. Az intézményi és a fenntartói érdekek ebben az időszakban teljes mértékben egybeesnek: a pénzügyi igénylés dokumentumait valamennyi intézményi feladatra olyan módon kell kitölteni, hogy az a költségemelkedést teljes egészében fedezze. Az állam és az önkormányzatok között sem alakul ki az utolsó negyedévben érdekkülönbség, mert az állam az intézmények önkormányzat által elismert feladatát finanszírozza, nem pedig a közoktatási törvény 52. §-ban előírt minimális feladatot. Az ilyen típusú költségelismerésnek a nyertesei elsősorban azok az intézményfenntartók, amelyek iskoláiban a feladatellátás kiterjedtsége (engedélyezett órakeret) a törvényi minimumot jelentősen meghaladja. Az állam a felmérések keretében lényegében nem tett különbséget a státuszok és a túlóra költségnövekedésében, azokat teljes egészében finanszírozza 2002 utolsó negyedévében. Látni fogjuk azonban azt, hogy a 2002. évi összefüggések egyáltalán nem igazak 2003-ban akkor, amikor az állam az egységes önkormányzati pénzalap növekedésén keresztül fedezi a költségeket, illetve a költségnövekedést.

Szelényi György előadásában elmondta, hogy a 2003. évi költségvetésben nem a normatíván keresztül történik a béremelés fedezetének biztosítása, hanem az egységes önkormányzati pénzalap bevételeit kívánja az állam nemzetgazdasági szinten a költségemelkedés mértékével arányosan emelni. Számokra lefordítva ez azt jelenti, hogy a közalkalmazotti béremelés 29-30%-kal növeli országos átlagban az önkormányzatok kiadásait és a költségvetési törvény ennek megfelelően az önkormányzati bevételek hasonló mértékű növekedését biztosítja. Nagyon fontos az országos átlag, illetve a makrogazdasági szint hangsúlyozása, mert településtípustól, települési feltételektől függően valószínűleg nem minden önkormányzat bevételei nőnek olyan mértékben, amely a kiadásnövekedést fedezi. Az önkormányzati bevételek alakításánál a törvénytervezet az egységes önkormányzati pénzalap logikájából indul ki az előző négy év gyakorlatától némiképpen eltérően. A normatívák szerepét a döntést előkészítők átértékelték, illetve visszatértek a normatíváknak az önkormányzati bevételek rendszerében „egy az önkormányzatot alanyi jogon megillető bevételek sorában” típusú megközelítésre. A 2003-as év költségvetési normatívái – 50%-os közalkalmazotti béremelést követően – tudatos döntés eredményeképpen nem tartalmazzák a béremelés ellentételezését, a kormányzat a „feladatorientált normatív támogatások” típusú megközelítést nem alkalmazza.

A 2003-as ágazati normatívákat az alábbi összefüggések és következmények alapján célszerű megítélni:

  • A normatívák nem feladatfinanszírozási célt szolgálnak, részei az önkormányzatot alanyi jogon megillető támogatási rendszernek.
  • A normatívák növekménye és a közalkalmazotti törvény költségnövelő hatása között nincs összefüggés. Az alapnormatívák – amelyek egyébként nem tartalmazzák még a személyi juttatások fedezetét sem – 30-32%-os növekedése és az 50%-os béremelés között nem szabad összefüggést keresni.
  • A 2001-es adatok szerint országos szinten a normatívák a fenntartói támogatás átlagosan 65%-át fedezték, tehát országos szinten még a személyi juttatások és a munkaadói járulékok együttes összegét sem. A normatíva által közvetített költségmegosztási arány romlani fog 2003-ban, de ebből messzemenő következtetéseket nem lehet és szabad levonni. Azokban az években, amelyekben az SZJA helyben maradó hányada emelkedik, a normatívák szerepe mindig csökken, tehát azoknak az elemzéseknek, amelyek a normatíva és az ágazat fenntartói támogatásigénye között közvetlen kapcsolatot próbálnak keresni, nincs létjogosultsága.
  • Fel kell azonban készülni arra, hogy a fenti összefüggések a középfokú tanintézetekre nem teljesen igazak akkor, ha a fenntartó települési önkormányzat (kivétel megyei jogú város).

A települési önkormányzatok – a megyei jogú városokat kivéve – a normatíva által közvetített költségmegosztás tartalmi (és összegszerű) változásának hatására tényleges döntési helyzetbe kerülnek, mert számukra a középfokú tanintézetek fenntartása nem kötelező feladat. A nem kötelező feladat esetében van közgazdasági tartalma a normatívából származó bevételek és az intézmények támogatási igénye összehasonlításának, mert az önkormányzati források elégtelensége esetén a feladat minden jogkövetkezmény nélkül átadható a megyének. Minden bizonnyal az elkövetkező egy-két évben jelentősen megnő azoknak a középfokú tanintézeteknek a száma, amelyek fenntartását a települési önkormányzatok át kívánják adni a megyei önkormányzatoknak. Ráadásul a középfokú tanintézetek közül a szakképző intézményekben a szakképzési törvény hatására (OKJ szerinti képzés) nő a tanulócsoportok száma a 13–15. évfolyamokon, miközben a tanulócsoportok feltöltöttsége csökken. Az önmagában költségnövelő szakmai képzési folyamatok, a közalkalmazotti törvény és a normatívák által közvetített költségmegosztási arányok együttes változása a fenntartói terheket növeli, és ennek felvállalására számos települési önkormányzat nem lesz képes.

Az önkormányzatok közül a közalkalmazotti és a 2003. évi költségvetési törvény együttes hatása a kistelepüléseken és a megyei önkormányzatok esetében jelentheti a legtöbb gondot. A kistelepülések esetében a költségvetési támogatáson kívüli bevételi lehetőségek rendkívül korlátozottak. Abban az esetben, ha a központi költségvetésből közvetlenül kapott állami hozzájárulás nem fedezi a kiadások növekedését, akkor a szükséges források megteremtése nagy nehézségekbe ütközik. Sokak számára talán meglepetés, de ebben a tekintetben a megyei önkormányzatok és a kistelepülési önkormányzatok azonos helyzetűek, hiszen a megyei önkormányzatnak nincs adókivetési joga, az állami támogatáson kívül csupán az illetékbevételek jelennek meg saját bevételként. A megyei önkormányzatok által fenntartott intézményi szerkezet viszont rendkívül sajátos. A települési önkormányzatok az 1990-es években azoknak az intézményeknek a fenntartását adták a megyei önkormányzatnak, amelyek esetében a normatíva által fedezett költséghányad alacsony volt, illetve az intézmények mérete miatt a normatívából származó bevételeket több tízmillió forinttal kellett intézményenként kiegészíteni. Akkor, amikor a normatíva szerepe leértékelődik a finanszírozásban, az intézményszerkezet fenti jellemzői, valamint a várható és előre jelezhető intézményátadások nehéz helyzetbe hozhatják a megyei önkormányzatok pénzügyi egyensúlyát.

Minden bizonnyal a 2003-as költségvetési évben szükség lesz egy olyan központi pénzalap létrehozására, amelyből kiegészítő támogatást lehet és kell nyújtani azoknak az önkormányzatoknak, amelyek bevételeinek növekedése jelentősen elmarad a közalkalmazotti törvény következtében feltétlenül szükséges kiadásnövekedéstől. A Pénzügyminisztérium meg tudja ítélni az önkormányzati igénylések jogosságát a feltétlenül szükséges kiegészítések elbírálása során, mivel települési szinten pontosan ismeri a közalkalmazotti törvény éves költségnövelő hatását, valamint az egyes települések bevételeinek változását.

2003-ban megszűnik a fenntartók és az intézmények közvetlen érdekazonossága a béremelés tekintetében. Mivel 2003-ban nem a konkrét intézményi kiadásnövekedés elismerését tartalmazza a központi költségvetési támogatás emelkedése, ismét jelentősége lesz a feladatellátás kiterjedtségének, az önkormányzat anyagi helyzete alakulásának. Némileg leegyszerűsített megfogalmazásban ez azt jelenti: az önkormányzatok, amikor saját forrásaikból kell fedezni a béremelés 12 havi összegét, akkor nem biztos, hogy olyan nagyvonalúak lesznek, mint 2002-ben, amikor a fedezetet az állam biztosította.

Feltétlenül szólni kell a közalkalmazotti béremelések olyan középtávú hatásairól is, amelyet hiba lenne figyelmen kívül hagyni. A közoktatási ágazatban minden jelentős béremelést követő év gazdaságilag szükségszerűen igen nehéz esztendő. Az állam „kifeszíti” a fenntartó önkormányzatokat, az önkormányzatok kényszerűen ugyanezt teszik az intézményekkel. Beavatkozás – felülről-lefelé – csak akkor történik, ha a gazdálkodási ellehetetlenülés veszélye fellép. A költségszint 30-35%-os növekedése racionalizálási kényszert fog kiváltani belátható időn belül. Ennek lesznek első lépései a települési önkormányzatok intézményátadási döntései. Az intézményrendszert működtető – főleg nagyvárosi – önkormányzatok átvilágításokat követőn racionalizálni fogják az adott település intézményhálózatát, ismételten áttekintik az intézményrendszer és az intézmények által ellátott szakmai feladat kiterjedtségét.

 

 Kapcsolódások

Kapcsolódó témák

 Gyorslinkek 
 Új Pedagógiai Szemle
 Jelentés a magyar közoktatásról
 Kétszintű érettségi
 Középiskolai mutatók
Oktatáskutató és -fejlesztő Intézet
1051 Budapest, Dorottya u. 8.
Tel.: (1) 235-7200


www.oki.hu 1997–2014