A Music-Europe (MUS-E) multikulturális mintaprogram magyar módszere

Szerző: Csébfalvi Éva, a MUS-E Magyarország Egyesület tiszteletbeli elnöke
Szakszerkesztő: dr. L. Nagy Katalin, az OKI PTK tudományos főmunkatársa
Közreadó: OKI Program- és Tantervfejlesztési Központja

A dokumentum letöltése (pdf, 785 KB)^*

A MUS-E programról röviden

(azok számára, akik a projekt lényegét szeretnék megismerni)

A program koncepciója a neves hegedűművész és humanista géniusz: Lord Menuhin nevéhez fűződik. Ő indította útjára 1993-ban az Európai Unió égisze alatt, „A világ kulturális fejlődésének évtizede” elnevezésű UNESCO projekthez kapcsolódva, a MUS-E (Music-Europe) multikulturális mintaprogramot. Ennek lényege: toleranciára nevelés a művészetek segítségével.

A MUS-E program alapgondolata az, hogy a művészet és az iskola – összekapcsolva, de sajátosságaikat tiszteletben tartva – egymás kölcsönös gazdagításának az eszköze lehet. Menuhin elgondolása szerint az iskolákba művészeket (animátorokat) kell meghívni, akik autentikus módon közvetítik azokat az ismereteket, melyek segítségével a gyerekek betekintést nyernek egy tágabb világba. Olyan eszközökhöz jutnak, melyek segítik tevékenységük kiszélesítését, aktív részvételüket a közösségi munkában, kreativitásuk kibontakozását; szabadidejük hasznos eltöltését, életminőségük javítását. A nemzeti művészeti örökség megismerésén túl a szomszéd- és távolabbi országok művészetének megismerése is ráébreszt a különbözőségekre, megtanít azok értékelésére és toleranciára nevel. Menuhin új módszerét elsősorban hátrányos helyzetű gyermekekkel foglalkozó iskoláknak ajánlotta és bevezetését az általános iskola első osztályában javasolta. Az egyes országok MUS-E tevékenységét nemzeti koordinátor irányítja, aki állandó kapcsolatot tart fenn az iskola vezetőségével, a tanárokkal, művészekkel és a nemzetközi központtal.

A jelenleg 12 európai országban, 18 régióban, 80 iskolában, 10 000 gyerekkel, 150 művésszel folyó program nemzeti koordinátorai és résztvevői (művészek, tanítók, igazgatók) kapcsolatban állnak egymással és a brüsszeli központú – a programot irányító – Nemzetközi Yehudi Menuhin Alapítvánnyal, hálózatot alkotnak, és évente továbbképzéseken vesznek részt. A programot az Európai Unió Bizottsága támogatja.

A MUS-E program bevezetésének indítékai.

1993-ban a svájci Gstaad kisvárosban Yehudi Menuhin tájékoztatót tartott, amin a különböző európai országok – köztük Magyarország – képviselői előtt ismertette elképzeléseit. Úgy látta, hogy az iskolák – különösen Nyugat-Európában és Amerikában – mind kevésbé felelnek meg eredeti küldetésüknek, nem tudnak az ifjúságnak értékes programot adni és nem tudják kezelni azt a multikulturális közösséget, amit egy-egy iskola helyenként soknemzetiségű tanulói alkotnak. A gyermekek nem találják meg energiájuk levezetésének azt az útját, ami megfelel fantáziájuk, kalandvágyuk igényeinek, a TV-ből szerzett minták alapján élik ki agresszivitásukat és válnak a legrosszabb esetben akár bűnözőkké is. Izolált csoportokat alkotnak, nem tisztelik annak a kölcsönösségen alapuló társadalomnak a követelményeit, amelyhez tartoznak.

Lord Menuhin felvetette a természettől való eltávolodás problémáját is. A gyermekek – főleg a városban élők – mind valóságos módon, mind szimbolikus értelemben, teljesen el vannak vágva a természettől. Nem alakul ki bennük a rájuk bízott állatért, növényért vagy a földért való felelősség. Ehhez pedig a folytonosság érzése is szükséges, és ez az, ami a mai emberből leginkább hiányzik. A mai emberek azonnali sikerekre vágynak, azonnali eredményekre, a problémák gyors megoldási módszerét szeretnék megtudni, pedig az igazán nagy problémák fokozatosan, mintegy kényszerpályán és ellenállhatatlan módon alakulnak ki.

Lord Menuhin a majákat említette, akik hétezer éves ciklusokban számoltak, ezt a maja festmények is ábrázolják és azok jellege hétezer évet egy-egy ciklusként fogja fel. Mindez az égbolt évezredeken át való megfigyeléséből ered, és abból, ahogyan a szabadban élő pásztorok az égitestek mozgását észlelték. A természeti emberek öröklött kíváncsisága, tanulási vágya, a körülöttük lévő világ megismerése egyre előbbre vitte őket. A természettől való távolság miatt nem alakulhat ki a mai emberben az alázat, az örökség tisztelete és védelme. Felsőbbrendűnek érzi magát, másképp nem működik az élete. Az a szánandó igény, hogy felsőbbrendűségét hangoztassa, hogy fehér vagy fekete, hogy keresztény-e vagy zsidó, esetleg mohamedán, vagy bármi más, tulajdonképpen nem jelent egyebet, mint a megkülönböztetés hasznosításáért érzett aggodalmat.

Lord Menuhin azokról a gyerekekről is beszélt, akik közül sokan soha nem tapasztalták meg, hogy mi a szeretet, soha nem kaptak támogatást, úgy nőttek fel, hogy nem vette körül őket más, mint előítéletek, félelem és önző erőszak. Olyan terv kidolgozását szorgalmazta, amely különböző országokban válhat hatékonnyá, hozzáigazítva azt az adott ország sajátos követelményeihez. A művészet az önbecsülés és a mások iránti tisztelet kialakításának egyik eszköze.

A MUS-E program célja

A fajgyűlölet és a társadalmi kirekesztés megelőzése,
A bármilyen kényszerre való pozitív és kreatív reagálás képességének a megteremtése,
Bizalmon és tiszteleten alapuló társadalmi dinamika létrejöttének az elősegítése,
A fiatalokat fenyegető kockázatok (erőszak, antiszociális viselkedés, kábítószer-szenvedély, stb.) megelőzése,
Egy új, az ember számára ismét ember mivoltot adni tudó mentalitás kialakítása,
A találkozók, cserék, közös tevékenységek fejlesztése révén kapcsolatok kialakítása a projektben résztvevő különböző országok tanárai, művészei között.

A MUS-E programban való részvétel által képessé kell tenni a gyermeket:

Saját kreativitásának a felébresztésére,
Érzelmeinek a kifejezésére és azok harmonikus társítására mások érzelmeivel,
A többiekkel való kommunikációra,
A hallgatás, a csend megismerésére,
Az önbecsülés és a mások iránti (fizikai és szellemi értelemben vett) tisztelet elsajátítására,
Az önbizalom kialakítására,
Az önfegyelem és a felelősségérzet kialakítására,
Saját kultúrájának, a lakókörnyezet kultúrájának (bevándorló gyermekek esetében), valamint más országok kultúrájának a megismerésére,
Új gondolatokkal és eltérő szokásokkal szembeni nyitottá válásra, megértésre
Önállóságra, hogy a projekt végeztével saját maguk igyekezzenek megtalálni a művészeti képzésük egyéb forrásait.

A MUS-E programhoz ajánlott foglalkozások.

Menuhin Kodály koncepciójára épít, de példának hozza fel az 1988 és 1991 között 50 svájci iskolában végzett kísérletet is. (Ernst Waldemar Weber, Maria Spychiger, Jean-Luc Patry: Musik macht Schule. Biografie und Ergebnisse eines Schulversuchs mit erweitertem Musikunterricht. Essen, 1993.)

Elsősorban azt kell szem előtt tartani, hogy a projekt a művészet élményével nevel, de nem célja a művészetoktatás. Tapasztalatokat kell szerezni a művészetről, tapasztalatba ágyazott ismereteknek kell kialakulnia, és ennek a tapasztalatnak fel kell ébresztenie a felfedezés, a kíváncsiság, az érdeklődés és a másfajta ismeretekhez való hozzájutás örömét. A kreatív képzés segít az egyénnek a saját, vele született, és időnként elfeledett kultúrájának a megtalálásában, de ez mások kultúrájának a megismeréséhez, elismeréséhez, és az abban rejlő eltérések tiszteletben tartásához is elvezethet.

A gyermek és a külső világ közötti első kapcsolatot az érzékelés jelenti. Már megszületése előtt hallja a hangokat és érzékeli a ritmust. A művészetekkel való ismerkedés során is – Menuhin tanítása szerint – az érzékszervekből kell kiindulni. Fontos a hallás utáni tanulás.

A csendnek a menuhini oktatásban nagy jelentősége van, mint a meghallgatás alapjának, nem csak a zenében, hanem a természetben is. Ennek az elemnek – a csendnek – minden MUS-E foglalkozásban jelen kell lennie. A hallgatás azt jelenti, hogy nem tehetjük meg azonnal, amit tenni szeretnénk. Nem engedünk utat a haragunknak vagy türelmetlenségünknek.

Menuhin rendelkezett saját listával azokról az értékekről, melyek szerinte fontosak lehetnek. Ezek között a zenét tartotta az egyik leginkább lényegesnek, mindenekelőtt az éneket, az együtt éneklést. Menuhin Kodállyal vallotta, hogy a zene az egyén fejlődésének és az emberek közötti baráti viszony kialakulásának egyaránt fontos eszköze. A zene segít a konfliktusok megelőzésében és a különböző kultúrkörök békés együttélésének a kialakulásában. Az éneklés erősíti a koncentráló- és emlékezőképességet, továbbá kapcsolatot teremt az értelem és az érzelmek között. Ugyancsak jelentősen járul hozzá az általános és szóbeli kifejezőkészség javításához. Az ének (szóló és kórusének, népdalok és egyházi énekek) mellett fontos a hangszerek felfedezése, ritmusjáték (tapsolás, asztalon dobolás, stb.), furulya, vagy a gyermekek által készített hangszerek, később a vonós hangszerek. A MUS-E programban mindenféle zenének helye van, de egyiknek sem kizárólagosan.

Menuhin azonban nem csak a zeneművészek meghívását ajánlotta az iskolába. A tánc, mivel az is a zenéhez kapcsolódik, ugyancsak fontos tevékenység. (Ez lehet mozgás: állatok-, egymás-, a tanár utánzása, ritmikus lépdelés, tapsolás, játék; társastánc, történelmi táncok, később tánc-improvizáció). A néptánc (gyermekjátékok, a saját nemzet vagy más nemzetek táncai) egyszerre lát el testedző és esztétikai szerepet. Egyaránt fejleszti a vizuális térérzékelést, a hallást, valamint az izom- és testérzés irányította mozgáskoordinációt. A néptánc funkcióinál említésre méltó a nemek közötti természetes kapcsolat kialakulása, ösztönzés az udvarias magatartásra. A vizuális művészeteknek is helye van a MUS-E programban. A művész által közvetített ismeretek kiegészíthetők saját alkotásokkal, múzeum- és műhelylátogatásokkal. Menuhin a pantomimet is azok közé a művészetek közé sorolja, amik a toleranciára nevelésben hasznosak lehetnek. A középkor óta Európában általános, ma a nyugat-európai országokban elterjedt, nálunk ismét terjedő „dráma” oktatás is a toleranciára nevelés eszköze lehet. Szakavatott művész (színész, előadóművész) foglalkozásai segíthetik a gátlások, „görcsök” oldását és egyben a tananyag elmélyítését is (történelem, magyar). Menuhin fontosnak tartotta a harcművészeteket is, mivel azok bevezetése az iskolákba olyan eszköz lehet, ami megfelelő szabályok között biztosítja az agresszivitás kiélésének lehetőségét.

Menuhin szerint „Az ének, a tánc, a mimikai és a harcművészetek a szellem szintjéhez alakítják a testet, a szellemet pedig a testéhez, az érzelmeket az értelméhez, az értelmet pedig az érzelmekéhez.” A művészetek segítenek mederbe terelni az energiákat, főként pedig kreatívvá változtatni a destruktív energiát. „Az önkifejezésre alapozott művészet hozzájárul az egyén arra való képességének a kialakításához, hogy meg tudjon birkózni a nehézségekkel, valamint ahhoz, hogy új készségek megszerzésével kialakulhasson rugalmas, adaptív életviteli stratégiája”. (Gstaad-i beszédéből idézve.)

A foglalkozásokon a tanárnak is jelen kell lennie, mivel a gyermek számára a tanár a hivatkozási alapul szolgáló felnőtt. Központi szerepet játszik a gyermek egyéni és társadalmi identitásának a létrehozásában. A gyermek számára az iskola az első szociális közeg, a tanár pedig a társadalom képviselője. A vendég művész arra ösztönzi a tanárt, hogy a MUS-E tevékenységeket, technikákat a saját óráin is hasznosítsa és alkalmazza.

Menuhin ajánlása szerint lehetővé kell tenni a MUS-E tevékenységek pontos tartalmi azonosítását az órarenden belül. A MUS-E foglalkozásoknak legalább a heti óraszám 10 %-át el kell érniük. Az egyes országokban folytatott gyakorlat azt bizonyította, hogy a meghívott művészek foglalkozásai tartalomban, időben és elosztásban is nagyban különböznek egymástól. Függnek az adott iskola lehetőségeitől, a nemzeti tradícióktól és szabályozástól, az igazgató és a nemzeti koordinátor koncepciójától, a meghívott művészek időbeosztásától, mentalitásától és még számos, itt fel nem sorolt feltételtől.

A MUS-E program magyarországi adaptációja

Magyarország 1994-ben indította nemzeti programját a Magyar Zenei Tanács égisze alatt. A budapesti Erkel Ferenc Általános Iskola egy hátrányos helyzetű gyermekeket magában foglaló osztályában folyt a kísérlet (1994-1998) neves művészek részvételével. A 4 animátor (zeneszerző, főiskolai énektanár, néptáncos, koreográfus - később egy színművész, egy évig harcművészet tanár) heti egy-egy órában foglalkozott a gyerekekkel. Az éneket is karvezető-szaktanár tanította heti két órában. A művészek minden bírálat és osztályozás nélkül végezték tevékenységüket, azoknak az értékeknek az ösztönzésével és hangsúlyozásával törődve, amelyeket minden egyes gyermek hozhat a közös munkába. Ez olyan eszköz, ami segíthet annak a megértésében, hogy a különbözőség nem jelent alsóbbrendűséget. A tanítók – Menuhin instrukcióit követve – mindig részt vettek a művészeti órákon, a tapasztaltakat közismereti óráikon felhasználták, a gyerekeket hangversenyekre, színházba, kiállításokra vitték. A kapott minták alapján kialakult a gyermekek improvizációs készsége, mely életvitelükben is megmutatkozott. Mind az iskolai szünetben, mind otthoni szabadidős tevékenységükben szignifikánsan különböztek a programban részt nem vett társaiktól.

A kísérleti fázis eredményességét, kontroll osztályok beiktatásával, pszichológiai hatásvizsgálat is bizonyította.

1996-ban Budapest volt a nemzetközi tréning szeminárium helyszíne, amit az Európa Tanács támogatásával rendeztek meg. Az itt bemutatott eredmények nemzetközi szinten elismertséget biztosítottak a magyar program számára. Ezért a tréning szemináriumokon rendszeresen magyar műhely-munkára („workshopokra”), előadásokra kerülhetett sor; legutoljára 1998 őszén Brüsszelben, még Lord Menuhin vezetésével. A fórum egyben a nemzetközi kísérlet záró rendezvénye is volt, az Európai Unió kompetens bizottsági vezetőinek, az Európa Tanács szakértőinek és a résztvevő országok illetékes minisztereinek meghívásával.

A kísérleti periódus sikerén és tapasztalatain okulva a program az Erkel iskolában folytatódott, a martonvásári Beethoven Iskola (rövid időre), majd a baracskai Kozma Ferenc Általános Iskola és legújabban az érdi Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola kapcsolódott a programba.

A MUS-E program magyar módszere

Meg kell ismételni a korábban már említett tényt, hogy a program nem művészeti oktatást jelent. Egyértelműen szociális célja van, melyhez a művészetek emberformáló erejét, elsősorban a zene sok egyéb művészeti ágat és tantárgyat is érintő hatását használja fel. A magyar adaptációban koncepcióként fogalmaztuk meg, hogy megtartva a kodályi alapelvekre épülő, tudományos mérések alapján is bizonyított hatásfokú hazai zenei nevelési módszert, teret engedünk olyan ismeretek átadásának, melyek az előbbi hatását erősítik, szélesítik ill. kiegészítik. Európai környezetbe illesztve, a projektben résztvevő országok tapasztatait is figyelembe véve, – a mai élet követelményeinek és igényeinek megfelelő – továbbfejlesztett iskolai zenei nevelést kívántunk megalapozni. Sokféle hatással szeretnénk a zene megismerésére és szeretetére, segítségével közösségi tevékenységekre és egyéni aktivitásra nevelni. A módszer a zenei elemek egymást kiegészítő sorozatának összekapcsolásán kívül lényegének tekinti, hogy miközben az iskola nevelői az otthonosság és védettség légkörét biztosítják, a tanulók az „animátorokon” keresztül olyan impulzusokat kapnak, melyek érzékennyé teszik őket a külső világ különböző jelenségeinek befogadására.

A kísérleti periódusban alkalmazott órarend iskolaotthonos rendszerben készült. Itt lehetőség volt a nagyobb koncentrációt igénylő és „lazító” foglalkozások váltogatására. Az énekórát főiskolai tanár, karvezető; a „zenekészítés”-t zeneszerző; a mozgáskultúrát koreográfus; a néptáncot is táncos szakember vezette. A tánctanítás (mozgáskultúra) élőzenei (zongora) kísérettel folyt. A művészek különböző napokon egy-egy órában foglalkoztak a gyerekekkel. Mint ahogy az egyes országokban folyó program is különbözik egymástól, a hazai tapasztalatok is azt mutatják, hogy az iskola maga határozta meg a felkért művészek számát, foglalkozásának időtartamát és rendjét. Ezért például a baracskai iskola a művészek kérésére egy teljes délelőttöt biztosított az animáció számára, mikor is minden művész jelenlétében, teljes összhang és kapcsolat alakulhatott ki az egyes foglalkozások között.

A magyar program – eltérően a legtöbb külfölditől – elsőrendű fontosságú elemnek tartja a zenét, mint a többi művészeti ágat és a közismereti tárgyakat is átható animációt, valamint az összes foglalkozás közötti kapcsolattartást. Ennek érdekében a kísérleti – leginkább ellenőrzött és figyelemmel kísért – periódusban a művészek, osztálytanítók, igazgató, koordinátor, tanácsadók havonta találkoztak, videó-felvételek alapján elemezték a foglalkozásokat, a művészek pedig megismerkedtek a közismereti tárgyak következő havi anyagával. Ha nem is ilyen intenzitással, de a kapcsolattartás, témaegyeztetés továbbra is ajánlatos, mivel az ismeretek elmélyítése más és más megközelítésben hatásosabbá válik. A magyar program egyik szintén jellemzően kialakult módszere: az improvizáció. Ez alatt nem zenei improvizációt, hanem az oktatási-nevelési folyamatban spontán felhasznált eszközöket kell érteni. Tapasztalatunk szerint a művészek hatására a tanítókban is növekedett a kreativitás, és örömüket lelték újabb és újabb megoldások kitalálásában. A MUS-E program minden résztvevője számára továbbképzéseket szerveztünk és lehetővé tettünk számukra külföldi előadók kurzusain való részvételt.

Az elmondottakból kiderül, hogy egyértelműen ajánlott módszer nem létezik, az nagyban függ a művészek és tanítók személyiségétől, nem utolsó sorban pedig a gyerekek érdeklődésétől. Az előírt tananyag elvégzésén túl énekben – és egyéb tantárgyakban is – magasabb szintre lehetett jutni, nem feltétlenül akkor ismertetve a „kötelező penzumot”, amikor az soron következett volna, hanem előbb, vagy utóbb, más ismeretekhez, vagy a gyerekek spontán érdeklődéséhez kötve. Azáltal, hogy az énekórákon tanult elemek a mozgáskultúra, néptánc, zenekészítés és egyéb órákon is megerősítést nyertek, a tananyagban későbbre tett tudnivalók is könnyen elsajátíthatókká váltak, és mélyebben rögződtek.

A kísérleti periódusban rövid ideig a dráma és a harcművészet is szerepet játszott. Mindkét foglalkozással kapcsolatban igen pozitív tapasztalatokat szereztünk. A harcművészetekben a „harcot” az ember főleg önmaga ellen vívja. E sport önfegyelemre, kitartásra, koncentrációra nevel. Nem lehet egyszerre több dologgal foglalkozni, a figyelmet nem szabad megosztani. A mozdulatoknak pedig szépeknek kellett lenniük. A gyerekek itt szabályokhoz is alkalmazkodtak és tiszteletet tanultak egymás iránt. Ha csend kellett a zenehallgatáshoz, már nem kellett magyarázkodni, a szünetnek is értéke lett.

A Menuhin által elképzelt zeneoktatás némileg eltér arról, amit mi itthon megszoktunk. Nagyobb teret kap benne a spontaneitás és – mint már említettük – az érzékszervek használata. Ezért a hallás utáni daltanulás fontosabb a tudatos írás-olvasásnál, a „konzerv” zenére pedig Menuhin a „tilos” jelzőt használta. Ebben a tekintetben is eltértünk a kívánalmaktól, mivel a tudatosítás az iskolai énektanításban az egyik feladat, az élőzene pedig korlátozott mértékben volt rendelkezésre állítható. Mindezek ellenére erőfeszítéseket tettünk élőzenei élmények szerzésére: a már említett élőzenei tánckíséret mellett több ízben táncházat szerveztünk magyar, román és német zenét játszó gyermek-együttesekkel; népi énekest hívtunk meg, aki cigány, szlovák és magyar népdalokat adott elő. Ez nagy hatással volt a gyerekekre. Ez után az élmény után Bartók „Négy szlovák népdal”-ából hallgattak részleteket. Fiatal művészek meghívásával hangszerbemutatókat tartottunk, ezt hangverseny-látogatás követte, majd az énekórán lejátszott műben a már ismert hangszerhangzások felismerése okozott örömet.

Az ének órákon a reprint kiadású Kodály-Ádám énekkönyv dalanyaga mellett a gyerekek pl. cigány, szlovák, francia (Forrai Katalin Európai Gyermekdalok gyűjteménye), valamint több tengeren túli dalt is megtanultak. A menuhini elvet követve, hogy a zenei anyanyelven kívül a gyermekek a más népek (a táguló világ miatt távoli országok) dalaival is ismerkedjenek, az élményszerzést tartva elsősorban szem előtt, a sok országból érkezett vendégek együttműködését kértük. Így ismerkedtek meg a gyerekek holland, japán, angol, svájci, belgiumi, argentin és amerikai dalokkal. A japán látogatók olyan mély hatást gyakoroltak a gyerekekre (miért néznek ki másképp, mint mi?), hogy ez alkalmat adott a japán kultúrával való mélyebb ismerkedésre. Itt lépett be a már említett „improvizáció”, – vagy mondjuk spontaneitásnak – amit már említettünk. A gyerekek szivacsként szívták magukba a japán zenét, öltözködési kultúrát, szokásokat, játékokat. Ebben természetesen partner volt a kreatív tanító, aki papírhajtogatással, múzeumlátogatással mélyítette az ismereteket.

A tanítás folyamata lazábbá vált, a gyerekek zenehallgatás közben akár táncra is perdülhettek, vagy mozdulatokkal fejezhették ki érzéseiket, közismereti óra közben is énekelhettek pihenésképpen, mégis fogékonyabbakká váltak kifejezések és formák, ritmusok és hangzatok megtanulására. A tapasztalat az, hogy a tudatosítás nemhogy terhelte volna a gyerekeket, hanem bizonyos új ismeretek és felismerések előbbre kerülhettek a szokásos időpontnál. Az egyenletes mérőütés könnyen rögzült egyenletes járással gyakorolva (mozgáskultúra). A szinkópa pl. kedvelt mozgással és szöveggel előállított ritmusa fénypontja volt a mozgáskultúra órának, oly mértékben uralták, hogy felkérés nélkül csoportokba összeszerveződve improvizáltak rá mozgás-taps „alkotásokat”. Ezek után az ének órán nem volt nehéz a ritmust nevesíteni. Az 5/4-es és 5/8-os ritmusgyakorlatokat könnyen oldották meg a zeneszerzőt egy évig helyettesítő színművész animátorunk különleges „sántítva járás” módszerével. A mozgáskultúra órán a háromnegyedes és kétnegyedes ritmusú tánclépések kombinálása egyáltalán nem jelentett problémát. Kapcsolat alakult ki a mozgás és zene intenzitása és tempója között is (pl. piano–forte, legato–staccato mozgásban kifejezve).

Az oktáv hangköz tudatosítása is könnyen ment Liszt Mazeppája indulójában lévő „do-mi-szo-felső do”, valamint az iskola előtt közlekedő kis földalatti „ajtók záródnak” szignáljának segítségével. A l-s-m hangközöket a gyerekek Bartók: Este a székelyeknél c. művében, de egy buddhista szertartás zenéjében is felismerték. A többszólamúság bevezetését is alátámasztották a „felelgetős” mozgásgyakorlatok.

A memorizálási képesség javítását és a mozgás-improvizáció bevezetését szolgálta az a mozdulatsorozat, amit a gyerekek székeken ülve hajtottak végre. A tetszés szerint választott négyféle testhelyzetet (1. 2. 3. 4. formáció) az animátor kérésére váltogatták. Ezt is – mint minden egyéb mozgást – zongora-improvizáció kísért. A belső hallás fejlesztéséhez is segítséget nyújtották a mozgás- és táncgyakorlatok.

Arc nélkül is legyen „arcod”
Király Csaba felvételei

A gyerekeknek rendkívül nagy örömet jelentett partitúrák nézése egy-egy kamara, zenekari, vagy énekkari mű meghallgatásakor. Természetesen a feladat – önkéntes alapon – csupán a szólamok mozgásának figyelemmel kísérése volt. A partitúra „olvasás” kortárs zene esetében is érdeklődésre tartott számot, a szokatlan notációt kifeje-zetten érdekesnek és szórakoztató-nak találták. Magát a kortárs zenét is élvezettel fogadták be, különféle események, természeti jelenségek vagy állatokkal kapcsolatos kép-zettársításaik támadtak. A zenével kapcsolatos gondolataikat mindig elmondhatták.

A program az érzékszervi nevelés hangsúlyozásával, a sokféle stílusú zene ajánlásával teret adott a gyerekeknek az érzelmi kinyílásra. Ezt mélyítette a néptánc foglalkozásokon használt dalanyag, a néphagyományokhoz kapcsolódó énekes játékok, népszokások és a mozgáskultúra „tantárgy”-ban használt, a toleranciára nevelést célzó mozgások (képzeletbeli madár simogatása, egymásnak átadása, stb.). A népszokásokon keresztül a család fontosságára, az anya és gyermek kapcsolatára és az ünnepek jelentőségére (karácsony, pünkösd) hívtuk fel a figyelmet. A népi játékok, népszokások eljátszása a mozgáskészség javítását, szórakozást, hangulatkeltést, de a közösségi érzés tudatos erősítését is szolgálta. A népdal és néptánc eredeti funkcióját – öröm, bánat, félelem kifejezése – igyekeztünk minél inkább érzékeltetni. (Ezeket az érzelmeket a mozgáskultúra órán mozgásban, mimikával gesztusokkal is megjelenítették.) A közösségi táncok alkalmasak voltak arra, hogy a gyerekek megérezzék a közös táncolás élményét, a térforma: lánc és kör, motívum-kincse mindenki számára könnyen elsajátítható volt. A gyerekek a tanult táncokkal párhuzamosan és azokkal kapcsolatban szemléltető videó-felvételeken és hangzó anyagon keresztül ír, spanyol, orosz, amerikai táncokkal is ismerkedtek.

Zenehallgatás
Király Csaba felvétele

A „zenekészítés” foglalkozások a ritmus- és koncentráció-nevelésben játszottak nagy szerepet. Sáry László „Kreatív zenei gyakorlatok” c. gyűjteménye volt a foglalkozások alapja, mely az új zenei gondolkodásmód néhány alapkérdésével foglalkozik. Útbaigazítást ad bizonyos zeneszerzői törekvések és módszerek megismeréséhez, segítséget nyújt a memória és rögtönzési készség fejlesztéséhez, a figyelem összpontosításához és a társas zenélés gyakorlásához.

Király Csaba felvételei

A módszer célja: zeneileg olyan elemeket felhasználni, amelyek könnyen felfoghatók, nyitottak, de ugyanakkor pontosan körülhatárolt formaviláguk van és zenei iskolázottság nélkül is követhető zenei anyagból épülnek fel. A gyakorlatokban rejlő konstruktivitást mindig más-más ötletekkel bontakoztatja ki a zeneszerző, a minden emberben meglévő kreatív fantáziát, azaz a teremtő képzeletet próbálja felszínre hozni és azt kimunkálni. A gyerekek ezeken a foglalkozásokon is intenzíven találkoztak azzal, hogy a hang szükségszerű velejárója a csend.

A hang és csend viszonyára két gyakorlat:

Játssz/énekelj egy hosszú hangot, majd tarts ugyanannyi szünetet, mint amilyen hosszan játszottál. Ezt ismételd meg párszor újabb és újabb hangzót és hangmagasságot választva.
Légy állandó készenlétben. Azonnal kezdj egy hangot játszani/énekelni, ha csend van. Ha valahonnan hangot hallasz, azonnal hagyd abba.

A hang – csend ellentétet a mozgáskultúra foglalkozás során mozgás – nyugalom formára alakították át, míg a harcművészet óra mindig csenddel indult, a gyerekek képesek voltak hosszú némasággal és mozdulatlansággal várni a mozdulásra.

Horváthné Juhász Éva felvétele

A zene és mozgás a közoktatási tantárgyakat is áthatotta. Például környezetismeret órán a forrás, patak, folyó folyam tanulásánál Smetana: Moldva c. szimfonikus költeményét hallgatták meg hangulatkeltésnek, vagy bármilyen eszközzel megszólaltatott zaj, hang – csukott szemmel hallgatva – alkalmas volt asszociációk képzésére, értékelésre (kellemes, kelle-metlen, érdekes, szép). A vizuális foglalkozásoknál a gyerekek zenéket kezdtek keresni a látottakhoz és színekben fejezték ki a hallottakat (pl. dongó=sárga, vagy a Ravel Bolero szürkéből indulva a pi-roson keresztül a tűzvörösig jutott el néhány gyerek fantá-ziájában).

Szép példája volt a kooperációnak, amikor a gyerekek minden animátor együttműködésével Yehudi Menuhin 1998-ban nálunk is megjelent mesekönyvének (fordító: Göncz Árpád) történetét játszották el. Magyar órán a szöveggel, énekórán a könyvhöz mellékelt kotta felvételének meghallgatásával, technika órán kartonpapírból hegedűkészítéssel, tornaórán a Menuhin által ajánlott hegedülést előkészítő gyakorlatokkal, mozgáskultúra órán a szereplők mozgásával, néptánc órán a történetet záró örömteli tánccal foglalkoztak, míg végén az egész zenés színházzá állt össze.

Lord Menuhin és Csébfalvi Éva

A program eredményeinek értékelése.

A MUS-E foglalkozásokban való részvételnek nem volt tétje. A gyerekeknek nem kellett leckét tanulniuk, nem kaptak osztályzatot (az ének kivételével), nem kellett normát teljesíteniük. Emiatt mind a vendégművészek, mind a gyerekek oldottan, élvezettel vettek részt az órákon. A gyermekek megnyíltak és tudatosult bennük, hogy a többiek kiegészítik őket és egymást, megértették a különbségek pozitív aspektusait, és megnőtt a szemükben a társaik rangja. A tevékenységek növelték a gyermekek képességét a saját testük ellenőrzésére és irányítására, az egymás iránti nagyobb figyelemre, mások testének a tiszteletére, és ennél fogva a saját agresszivitásuk féken tartására. Saját alkotásaik iskolai környezetüket barátságossá tették. A különféle művészeti foglalkozások révén az osztályközösségben minden gyermek megtalálta a saját helyét, amivel kitűnhetett, valamiben ő a lehetett a legjobb, vagy a legjobbak közé tartozott. Ez növelte önbizalmát és ezáltal tanulmányi eredményét is.

A toleranciára nevelést tartva szem előtt, az elsősorban ezt a célt megvalósító tevékenységekkel valódi, jó, egymás munkáját értékelő közösséget sikerült létrehozni. A kreativitást elősegítő sokféle foglalkozás eredményeképpen a gyerekek minden tanári vezetés nélkül improvizáltak zenét, mozgásokat, táncokat, kézműves munkákat, de szabadidejüket is ezzel töltötték. A meglehetősen szabadon beáramoltatott ismeretek – azok élményszerű interpretálása miatt – könnyen rögzültek és így a pszichológiai hatásvizsgálat szerint a MUS-E osztály intelligencia-hányadosa a kontroll osztályokhoz képest nagyobb mértékben növekedett. Egyértelműen a zenekészítés foglalkozásoknak köszönhetően, a gyerekek koncentrációképessége szignifikánsan megnőtt, ez mind az egymás iránti figyelemre, mind a tanulmányi eredményre hatással volt. Zenei szakmai szempontból a ritmuskészség fejlődése volt szembetűnő.

Nemcsak a gyerekeknél elért eredményeket, de a nevelők körében tapasztalt fejlődést is értékelnünk kell. Mivel a program során egy nemzetközi hálózat részeseivé váltak, ráébredtek a nyelvtudás szükségességére, és az angol nyelvben (volt aki a franciában is) jelentős haladást értek el. A nemzetközi tréning szemináriumon való részvételük során olyan új módszerekkel ismerkedtek meg, amelyek nemcsak a MUS-E foglalkozások megértésében, de saját közismereti tantárgyaik oktatásában is segítséget nyújtottak. A toleranciára való nevelés során maguk is toleránsabbakká váltak egymás, a kollegák, a művészek és a gyerekek iránt.

A program bevezetésének nehézségei és lehetőségei

Valójában nem létezik egy biztos vezérfonal (leírt tanterv), amelyet követni lehet. A MUS-E tevékenységek sokfélesége és kötetlensége éppen ezért nagy felelősséget ró mind az iskola igazgatójára, mind a tanárokra és a művészeket felkérő koordinátorra. Ha nem sikerül a megfelelő animátorokat, a velük szimpatizáló és együttműködő tanárokat, a programot támogató igazgatót megtalálni, a program máris eredménytelenségre van ítélve. A Menuhin által ajánlott „sokféle zene” is magában rejt veszélyforrásokat, a nem megfelelő ízléssel és felkészültséggel rendelkező tanítók a művészek által közvetített ismereteket helytelenül is értelmezhetik, rossz irányba fejleszthetik a saját munkájukban történő adaptációnál, esetleg nem képesek kilépni a berögződött teljesítmény-igényből. Óvakodni kell attól, hogy a program hosszabb működése során az elsajátított ismeretek miatt a tanítók úgy gondolják, hogy már maguk is helyettesíteni tudják a művészeket. Ezért a program bevezetésénél és folytatásánál állandó ellenőrzésre van szükség.

Az anyagi terhekről is szót kell ejteni. A művészek rendszeres munkáját meg kell fizetni. Meglehet, foglalkozásaikhoz további kiadásokra van szükség (a-nyagköltség, könyv-, kottavásárlás, stb.). Ha egy iskola csatlakozik a prog-ramhoz, alá kell vetnie magát a nemzetközi követelményeknek. A brüsszeli központ időről-időre jelentéseket, statisztikákat, fénykép- és videó-felvételeket, felmérési eredményeket vár. A tréning szemináriumokon való részvétel helyettesítési és egyéb – sokszor anyagi jellegű – problémákat is felvethet. A nemzetközi program európai uniós támogatottsága miatt a nem uniós országok nem mindig részesülhetnek azonos elbírálásban a költségek fedezését illetően.

Mindezen nehézségek felsorolása mellett ne feledkezzünk el mindazokról az előnyökről, amit a MUS-E program bevezetése jelent. Kísérletünket iskolaotthonos rendszerben végeztük, ami lehetőséget adott a nehezebb és könnyebb feladatok vegyítésére. Ez nem jelenti azt, hogy más módon nem alkalmazhatjuk a programot. Például iskolán kívüli foglalkozások formájában. Gondoljunk azonban mindig az alapkoncepcióra: a módszer toleranciára nevel és hátrányos helyzetű gyermekek nevelését szolgálja. Helye volna például mozgássérültek, egyéb egészségügyi problémával küszködő gyermekek közösségében.

Szerencsés lenne az az általános iskola, ami megnyerné egy kerületébe tartozó zeneiskola/művészeti iskola támogatását. Tapasztalataink szerint a gyermekekre nagy hatással van kortársaik művészeti produkciója. Példának hoznám fel a Martonvásári Művészeti Iskolát, melynek művész-tanárai átjárnak a baracskai MUS-E osztályba és növendékeiket is inspirálják arra, hogy játszanak a gyerekeknek és beszélgessenek is velük. Ebből a kapcsolatból mindkét fél profitál, hiszen a jövendő művészeknek is más módszerekkel kell majd megnyerniük közönségüket, mint a régieknek és nem árt, ha e készségek már korán kialakulnak.

Szólni kell arról a nemzetközi hálózatról, amelynek része lesz a mindenkori MUS-E iskola vagy osztály. A tréning szemináriumok továbbképzései, a külföldi kollegákkal való tapasztalatcsere egyedülálló lehetőségek.

Belga művész animációja a budapesti tréning szemináriumon (1996)
Felvégi Andrea felvétele

Nemcsak a tanítók és animátorok részesei a nemzetközi „családnak”, a gyerekek munkáit is számon tartják. Így történt, hogy 1999-ben az UNESCO által Párizsban rendezett művészeti nevelési csúcsértekezlet kiadványába 4 magyar gyerek rajza is bekerült. (Tanáruk: Horváthné Juhász Éva)

Nemzetközi találkozók

Gstaad (Svájc) – 1995

Budapest – 1996

Perpignan (Franciaország) – 1997

Brüsszel (Belgium) – 1998

Altea (Spanyolország) – 2000

A kísérleti fázis (1994-98) résztvevői

Csébfalvi Éva zenetanár, a Magyar Zenei Tanács főtitkára (koordinátor)

Fehér Adrienne, az Erkel Ferenc Általános Iskola és gimnázium igazgatója

Horváthné Juhász Éva osztálytanító

Dr. Kalmár Magda pszichológus (hatásvizsgálat)

Kismartony Katalin (ének-zene) a Budapesti Tanítóképző Intézet docense

Ligeti Mary (mozgáskultúra) koreográfus, táncpedagógus

Márkus Tibor (zongorakíséret) jazz előadóművész, zongoratanár

Sáry László (zenekészítés) zeneszerző

Salamon Ferencné (néptánc 1994-97) néptánc-pedagógus, a Martonvásári Művészeti Iskola igazgatója

Vajda Levente (néptánc 1997-98) táncmester

Tamás Klára és Benkő László (harcművészet 1995/96)

Tímár Andor (1995-96) színművész

Király Csaba felvételei

Forrásmunkák

A hét zeneműve (sorozat 1974-1985) Zeneműkiadó, Budapest

Campbell, Patricia Shehan; McCullough-Bramson, Ellen; Cook Tucker, Judith: Boots & Branches. A Legacy of Multicultural Music for Children. World Music Press, 1994.

Din don deine, Lieder der Völker Europas WEB Deutscher Verlag für Musik, Leipzig, 1979.

Faria, Regina: MUS-E: Source dequilibre et de tolerance. Projet pédagogique multiculturel de la Fondation Internationale Yehudi Menuhin. Evaluation globale. (Brussels - 1997)

Forrai Katalin: Európai gyermekdalok, Editio Musica, Budapest, 1966

Kiegészítő alsó tagozatos zenei példatár tanítóképzős hallgatók számára (Szerkesztette: Détári Ferencné, Réti Anna). Budapesti Tanítóképző Főiskola, Budapest, 1994.

Kis Jenőné (Kenesei Éva): Alternatív lehetőségek a zenepedagógiában. Tárogató kiadó, Budapest, 1994

Kiss Áron: Magyar gyermekjáték-gyűjtemény, Könyvértékesítő Vállalat, Budapest, 1984

Kodály Zoltán, Ádám Jenő: Énekes könyv, Az 1948. évi első kiadás reprint kiadása, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1994.

Matare, Joseph: Tawanda, Hug Musikverlage, Zürich, 1992.

Menuhin, Yehudi – Hope, Christopher: A király, a macska és a hegedű. (The King, the Cat and the Fiddle) Göncz Árpád fordítása. Abovo, Budapest, 1988.

Mozart, W. A.: A varázsfuvola (Képeskönyv zenével, Robin Richmond illusztrációival) Editio Musica, Budapest, 1991.

Sáry László: Kreatív zenei gyakorlatok, Jelenkor, Pécs, 1999

Szemelvények a zenehallgatáshoz (Tanári kézikonyv, Szerkesztette: Kovács Sándor) Tankönyvkiadó, Budapest, 1979.

Traditional Songs of Singing Cultures: A World Sampler by Patricia Shehan Campbell, Sue Williamson, Pierre Perron. Warner Bros. Publications, 1996.

Weber, Ernst Waldemar, Spychiger, Maria, Patry, Jean-Luc: Musik macht Schule. Biografie und Ergebnisse eines Schulversuchs mit erweitertem Musikunterricht. Essen, 1993.

Publikációk

Csébfalvi Éva: MUS-E. A zene, mint az egyensúly és tolerancia forrása. (Tanulmány, Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány, Budapest, 1998)

Csébfalvi Éva: Toleranciára nevelés – Menuhinnal (Ének Zene 1996/4)

Csébfalvi, Éva: An International Project and the Hungarian experience deriving from it. (ISME 23. Világkonferenciája. Pretoria – 1988)

Csébfalvi, Éva: Hungarian Experiment of the MUS-E Project. (Észt MUS-E program konferenciája. Tallin – 1998)

Csébfalvi, Éva: MUS-E. Source of Balance and Tolerance. A multicultural pedagogic project in underprivileged primary schools, supported by the European Commission. (Európai Zenei Tanács konferenciája. 1998 – Bécs)

Csébfalvi, Éva: The Hungarian Experiment of the MUS-E Project. (Nemzetközi MUS-E Szeminárium. Brüsszel – 1998)

Csébfalvi, Éva: The MUS-E Project in Hungary. (Előadás az EAS Nemzetközi Konferenciáján. Budapest – 2000)

Devich Márton: A zene erejével. Budapesti MUS-E szeminárium Yehudi Menuhinnal. (Muzsika, 1996/7)

Gál Andrea: Lord Menuhin pedagógiai koncepciója. (EPTA 22. Nemzetközi Konferencia. Budapest – 2000)

Hertelendy Csilla: Az alsó tagozatos zenei nevelésben a mozgás fontossága és jelentősége. (Szakdolgozat, Budapesti Tanítóképző Főiskola, 1997.)

Horváthné Juhász Éva: MUS-E. Lord Menuhin európai zenei nevelési programja és annak magyar kísérlete. (Szakdolgozat, Budapest, 2000)

Horváthné Juhász Éva: Ügyes kezek 2000. (Kiadvány a MUS-E gyerekek munkáiból)

Dr. Kalmár, Magda: Assessing the Effects of the MUS-E Project. (Nemzetközi MUS-E Szeminárium. Brüsszel – 1998)

Kismartony Katalin: A zene, mint az egyensúly és tolerancia forrása (Európai multikulturális mintaprogram. (A Budapesti Tanítóképző Főiskola Tudományos Közleményei. Gyermek - Nevelés - Pedagógusképzés kötet. Trezor kiadó. Budapest – 1999)

Sindler Krisztina: Művészetekkel a toleranciáért a rasszizmus ellen. (tudományos diákköri dolgozat, ELTE TÓFK, 2000)

Solymosi Tari Emőke: Budapesti beszélgetés Yehudi Menuhinnal. (Parlando, 1996/5-6.)

Továbbképzések zenetanároknak, interjúk a rádióban és sajtóban. – Közreadja: Csébfalvi Éva

További információk:

ELTE Tanító- és Óvóképző Főiskolai Kar Ének-zenei Tanszék,
Tel.: 487-8123

MUS-E Magyarország egyesület.
Döbrössy János elnök
Tel.: 487-8123
E-mail: dobrossy@kincsem.btf.hu
Tímár Andor főtitkár,
Tel.: 06-30/9245-625
E-mail: andor.timar@feemail.hu

MUS-E honlap: http://www.menuhin-foundation.com

A dokumentum letöltése (pdf, 785 KB)^*

*A dokumentum megtekintéséhez az Acrobat Reader programra van szüksége. Ha nincs telepítve a számítógépén, a program letöltéséhez kattintson ide.^**
** Megjegyzés: az Acrobat Reader az Adobe Inc. szabadon letölthető, díjmentesen használható szoftvere.