English main page
 Az intézetről  Kutatás   Tudástár  Vendég 
English
Visszajelzés

Medgyessy Ferenc Gimnázium

Debrecen

1. Helyzetelemzés

Nagyon sok súlyos és megoldatlan probléma van még napjainkban is azoknak a körében, akik a hátrányos helyzetűek közé sorolhatók. Különösen érintett ebben a problémában a roma lakosság, hiszen ők többszörösen hátrányos helyzetben vannak. Ez nem helyi, speciális jelenség, hanem az ország egész területére jellemző, így igaz ez Debrecen városára és Hajdú-Bihar megyére is.

Itt kell azonban megjegyezni, hogy a szegénység problémája és az ebből adódó nehézségek (iskolázatlanság, lakásproblémák, munkanélküliség stb.) – nem azonosak a roma problémával. Sokan élnek ilyen problémával és ezek jelentős hányadát teszi ki a roma lakosság.

A meglévő problémák közül az oktatásit és foglalkoztatásit kell felvállalni, hogy ott megfelelő szakmai munkával a lehető leggyorsabb és leghatékonyabb segítséget tudjuk nyújtani számukra.

Természetesen azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy ez az a két terület, amely szorosan kapcsolódik egymáshoz (pl. oktatás, képzés, foglalkoztatás stb.), így azok együtt kezelése hosszú távon nagyobb eredményeket jelenthet.

2. Tapasztalatok, eredmények

A gazdaság előreláthatóan még a mainál intenzívebb gazdasági növekedés esetén sem lesz képes a foglalkoztatás és szociálpolitika számára elfogadható mértékben, spontán módon integrálni a munkanélküliek bizonyos kategóriáit.

Különösen igaz ez a hátrányos szociokulturális helyzetben lévőkre: a munkanélküliség problémája fokozottan jelenik meg körükben. Sokszor a szakemberek is lemondanak róluk, és az érintettek is beletörődnek helyzetükbe. Igaz ez a pályakezdők, de a már nem pályakezdők esetében is.

A hátrányos helyzetű emberek hamar kikerülnek a gazdasági körforgásból, vagy be sem kerülnek oda. Nagy valószínűséggel válnak tartós vagy végleges munkanélkülivé. Mindez a teljes társadalmi leszakadáshoz vezet. Még meghatározóbb ennek a konfliktusnak a jelentősége azok esetében, akiknek már volt tartós munkaviszonyuk, de legutóbbi megszűnése óta nem tudtak elhelyezkedni. Ennek a tarthatatlan állapotnak a növekvő tendenciáját meg kell állítani.

Fel kell vállalni ezen a csoport – és köztük a magyarországi romák – munkaerő-piaci helyzetének javítását. Ehhez szükséges feltárni annak okát, hogy az adott egyének ténylegesen miért nem tudnak vagy akarnak tartós munkaviszonyt létesíteni. Ennek tudatában kell megcélozni képzések, oktatási programok beindításával azt a réteget, amely a munkaviszony létesítéséhez szükséges feltételekkel, illetve akarattal rendelkezik, de ennek ellenére a jelenlegi foglalkoztatáspolitikai eszközökkel nem sikerült elhelyezkedésük. Feladatunk ennek a célnak hatékony elősegítése és támogatása tréningek, képzések, oktatási programok szervezésével.

A munkanélküliség problémája különösen a romák esetében már a pályakezdő fiataloknál is jelentkezik. Éppen ezért ezt a korosztályt kell egyik fő célcsoportként megjelölni, hiszen az időben kezelt integráció, illetve reintegráció sokat segíthet abban, hogy legalább ők ne váljanak tartósan munkanélkülivé.

3. Mit mutatnak a statisztikák?

Regisztrált munkanélküliek iskolázottság szerinti megoszlását mutatja Hajdú-Bihar megyében az alábbi ábra (2004. január):

A megyében is igaz, hogy a magyarországi munkanélküliség leginkább a roma embereket érinti.

Statisztikai adatok és környezettanulmányok után arra az eredményre jutottunk, hogy a 16–20 év közötti roma fiatalok körében megvan az igény arra, hogy a munkaerőpiac aktív részeseivé váljanak. Természetesen több olyan problémával is rendelkeznek, ami miatt ez a folyamat még nem következett be náluk. A feltárt problémák és a szükséges feladatok alapján két nagy csoportra lehet osztani ezeket a roma fiatalokat. Természetesen a két célcsoport nem izolált egymástól, hiszen számtalan olyan alapkonfliktus és tényező van, ami minden roma fiatal esetében jelentkezik. A két csoportot leginkább iskolai végzettségük alapján lehet kialakítani, hiszen az oktatás nem azonos fokán állóknak nem azonos képzésekre van szükségük.

  • Az egyik csoportot képezik azok az iskolát elhagyó fiatalok, akik meg az általános iskolát sem fejezték be. Statisztikai adatok szerint számtalan olyan roma fiatal van, akik az általános iskola első 4-5 osztályát elvégezték, de a felsőbb osztályokat már nem fejezték be. Ezekben az esetekben olyan képzési tematikát kell alkalmazni, ami intenzív oktatási formával rövid idő alatt pótolni tudja a hiányosságokat. Ez a program eddig 11 Hajdú-Bihar megyei településen valósult meg, mindenhol 20-20 fő részvételével, 0%-os lemorzsolódási aránnyal, ami azt bizonyítja, hogy a program nemcsak életképes, hanem igény is van rá, és a romák rövid távú felzárkóztatásához ez a megoldási stratégia. A nyolc általános elvégzése után már lehetőség van arra, hogy a diákok szakmásító képzésen vegyenek részt, mely elvégzése után megnövekszik az elhelyezkedési esélyük.
    Tehát egyrészt ezt a képzési lehetőséget kell megteremteni a régióban mindenhol, ahol szükség van rá, hiszen a nyolc osztállyal sem rendelkezőknek semmilyen esélyük nincs arra, hogy aktív munkavállalókká váljanak. Ahhoz, hogy szakmát szerezhessenek, be kell kapcsolódniuk az alapszintű oktatásba és el kell sajátítaniuk a minimális tudásanyagot. Ennek a célcsoportnak a kiválasztásakor az első interjú során kell figyelmet fordítani arra, hogy melyek azok a nehézségek, illetve okok, amelyek miatt eddig még nem fejezte be általános iskolai tanulmányait. Valamint ekkor tudható meg az is, hogy milyen szakma iránt motiváltak a fiatalok, hiszen az oktatás befejezése után olyan szakmásító képzésre kell lehetőséget teremteni, melynek az elvégzése után jelentős esélye van arra a hallgatónak, hogy tartós munkavállalóvá váljék.
  • A másik célcsoportba tartoznak azok a fiatalok, felnőttek, akik az általános iskolai végzettséggel már rendelkeznek, valamilyen középiskolát elkezdtek, illetve talán már valamilyen szakmával is rendelkeznek. Ezeknél a fiataloknál az általános iskola hiánya nem jelenthet gondot. Itt arról van szó, hogy nem rendelkeznek érettségivel, illetve érettségihez kötött szakmával.
    Nagyon sok esetben tapasztalható az a romák körében, hogy a családi tradíciókat követve olyan szakmát választanak a fiatalok, amire nincs igény és kereslet. A mi célunk az, hogy az ő igényeiket és képességeiket figyelembe véve érettségihez és utána olyan szakmához juttassuk őket, melyek piacképesek, és biztos megélhetést jelentenek, nem pedig idény- és szezonjellegű munkát.

4. Tennivalók

Ki kell emelni egy fontos tudnivalót: a leírtakból kitűnik, hogy az oktatás és foglalkoztatás szorosan összefonódó területe az, ami különösen gyors és hatékony, segítséget igényel.

Magyarországon a napjainkban jelentkező magas munkanélküliség leginkább a roma embereket érinti. Ennek legfőbb oka az, hogy vagy nem rendelkeznek piacképes szakmával, mivel a hagyományos „roma mesterségeket” (seprűkötés, kosárfonás stb.) sajátították el, vagy pedig egyáltalán nem rendelkeznek semmiféle szakmával. Ezek a tények pedig az oktatásra vezethetők vissza: elkeserítően rossz az iskolázott roma gyerekek aránya, és itt még nem is a felsőfokú végzettségre gondoltunk, hanem csupán a középiskola befejezésére. A legfrissebb adatok szerint megyénkben a romák 12%-a rendelkezik középfokú végzetséggel, a felsőoktatásban tanulók száma pedig százalékban már nem is mérhető.

Nekünk kell segíteni abban, hogy ez az arány javuljon, lehetőleg minél rövidebb idő alatt. Ez azt jelenti, hogy segítenünk kell a valamilyen okból lemorzsolódottakat és a romákat abban, hogy gyerekeiket ne csak a kötelező nyolc évig járassák iskolába, hanem motiválják őket szakmák, illetve a középiskola elvégzésére is.

Amennyiben ez a generáció továbbtanul, úgy sokkal nagyobb az esély arra, hogy megfelelő szakmához juthatnak, és ők is a munkaerő-piaci körforgás részeseivé válhatnak minden akadály nélkül.

Ahhoz, hogy a hátrányos helyzetű emberek is iskoláztatni és motiválni tudják gyerekeiket, szükséges a megfelelő anyanyelvi háttér is. Ehhez segíteni kell őket abban, hogy képzések, átképző tanfolyamok segítségével piacképes szakmához jussanak.

A leírtakból látszik, hogy ez egy összetett és többlépcsős feladat, viszont az eredmény hosszú távú emelkedést hozhat.

5. A gimnázium

5.1. Előzmények

Mint olvashattuk, Hajdú-Bihar megyében is megoldatlan probléma a hátrányos helyzetűek oktatása. Ez egyaránt jellemző az iskolarendszeren beüli és az iskolarendszeren kívüli oktatásra is. 2000-ben a debreceni székhelyű Medgyessy Ferenc Gimnázium és Művészeti Középiskola (4031 Debrecen, Holló László sétány 6.) civil szervezetekkel és azok oktatási szakembereivel közösen kidolgozott egy oktatási programot. A program elsődleges célja az volt, hogy mintegy pótlólagos esélyadással teremtsük meg az esélyegyenlőség feltételeit.

A felnőttoktatásra az igény több oldalról is jelentkezett: nagyon magas volt a csak nyolc osztállyal rendelkezők aránya, a közszférában megnőtt az érettségi szerepe, egyre több az olyan OKJ-s képesítés, ami érettségihez kötött.

Hajdú-Bihar megyében még mindig nagyon sok az olyan szakma – elsősorban a romák körében – ami nem piacképes: itt elsősorban a kosárfonó, seprűkészítő mesterségekre gondolunk. Ahhoz azonban, hogy piacképes szakmához tudjuk juttatni ezt a célcsoportot, az átképzésekhez legtöbb esetben már nélkülözhetetlen az érettségi.

Ezért dolgoztunk ki egy olyan képzési modellt, amely hatékony és eredményes, mindemellett kedvező időintervallumban megvalósítható.

5.2. A program lényege

Két év alatt, felnőtt oktatás formájában esti-levelező képzéssel készítjük fel az érettségire a hallgatókat.

Ez azt jelenti, hogy fél év alatt sajátítják el egy év oktatási tananyagát. Minden félév végén, vizsgákon szerezhetik meg az adott évfolyam jegyeit. Erre a mai közoktatási törvény szerint lehetőség van, mégpedig úgy, hogy a tantárgyi feltételeknek eleget téve, a tanulmányi idő megrövidítésével engedélyezett az előrehozott vizsga.

A program megfelel a 2 éves érettségire felkészítő oktatási törvény elvárásainak. A felnőttoktatás követelményéhez igazodva terveztük meg a programot, így jött létre egy levelező-esti rendszerű, a nappali oktatás munkarendje szerint szervezett felnőttoktatási program.

A kötelező tanórák mellett „kiegészítő” modulokat (kommunikáció, pályaorientáció; önismeret, romológia; népegészségügyi ismeretek) is elsajátítanak a résztvevők.

Ennek szükségessége a következőkkel indokolható: minden iskolahagyott és az iskolarendszerbe, illetve valamilyen oktatási, képzési formába bevont személy frusztráltan érzi magát, idő kell, míg be tud illeszkedni. A romák körében ez a probléma fokozottan jelentkezik, hiszen ők úgy gondolják, hogy nemcsak azzal a tudattal kell megbirkózniuk, hogy újra tanulnak, hanem hogy nem azért nem fejezték be az iskolát, mert romák.

Csoportmunkáról van szó, ami először szintén problémaként jelentkezhet felnőtt emberek esetében. De a csoportkohézió segítségével nemcsak a problémamegoldás, a konfliktuskezelés és az önérvényesítés lesz könnyebb, hanem így nagyobb biztonsággal lesznek képesek a tanulási folyamatba való beilleszkedésre, a hatékony tanulásra is. Mindemellett olyan alapvető és plusz információkat szereznek meg, melyek kimaradtak korábbi tanulmányaik során.

2000-ben indult programunk modell értékű volt: a meghirdetés szerint bármely településről jelentkezhetett olyan hátrányos helyzetük hallgató, aki 16. életévét betöltötte és általános iskolai tanulmányait befejezte.

Több mint harminc fő kezdte el oktatási programunkat, akik megfeleltek a kiírásnak és vállalták azt, hogy félévente teljesítik vizsgakötelezettségeiket.

Az oktatás tandíjmentes volt (ez volt a segítség a hátrányos helyzetűek számára), helyet és oktatókat (óradíjukat pályázati pénzekből oldottuk meg) a Medgyessy Ferenc Gimnázium biztosított.

Több hasonló kezdeményezés is volt már a felnőttoktatásra, de a leghatékonyabb formát a mi programunk tudta biztosítani.

Ennek több oka is van: egyrészt anyagilag költséghatékonyabb, ha nem három vagy négy évig kell a tandíj mellett (a többi kezdeményezésnél tandíj volt) az egyéb kiadásokat finanszírozni (pl. utazási költség, étkezés stb.). Feleannyi ideig kell finanszírozni a tanárok óradíját; a kiegészítő modulok óradíját; az adminisztratív költségeket is.

Ennél fontosabb tényező azonban az, hogy két évbe beilleszthető a gimnáziumi törzsanyag.

A felnőttoktatásnál mindig nehézséget okoz az, hogy minél hosszabb időtartamú egy képzés, annál nagyobb a lemorzsolódás esélye.

Ennek egyszerű oka van: vidékről bejárva, munkavégzés és a családi teendők ellátása mellett csökken a tanulás intenzitása az idő haladtával. Négy év elérhetetlen távolság tanulás szempontjából egy felnőtt számára, két év viszont az elérhető időn belüli továbbtanulás lehetőségét is magában rejti.

Modellértékű programunk sikeresnek és életképesnek mondható: a lemorzsolódások után a második évre megmaradt mind a tizennégy hallgató sikeres, államilag elismert érettségi bizonyítványt szerzett.

A program tehát jó és igény is van rá: 2002 októberében újabb hátrányos helyzetű tanulókat összefogó osztályt indítottunk.

A korábbi sikerre és a nagy érdeklődésre való tekintettel 85 hallgató jelentkezett ebbe az osztályba. Az első év végi vizsgák után mintegy 60 fő maradt, akik rendszerint 3,0–3,1 átlaggal kezdhették meg a II. tanév követelményeinek elsajátítását. Ők jelenleg a májusi érettségire készülnek.

A 2003 szeptemberében indult osztályban 103 regisztrált hallgató van, akik már szintén túl vannak az első vizsgaidőszakon, és a lemorzsolódás minimálisnak mondható.

Az elmúlt években a programokban résztvevők nemek, valamint vidék-város közötti aránya alig változott.

tanév nő (%) férfi (%) vidék (%) város (%)
2000–2002 70 30 80 20
2002–2004 59 41 73 27
2003–2005 71 29 80 20

Érdekes, hogy a távolság és az utazás egyáltalán nem befolyásolja a részvételt.

Megfigyelhető, hogy a férfiak aránya igen alacsony. Ennek elsősorban szociális okai vannak, mivel családfenntartók, s e szerepüknek kell elsősorban megfelelniük. Körükben a lemorzsolódás jellemzőbb is, mint a nők körében.

A program ismertségét bizonyítja, hogy a megye sok településéről vannak hallgatóink, és az igény nem szűkül le egy-egy nagyobb település roma fiataljaira.

A kisebb-nagyobb településeken növekszik az igény a képzés iránt.

A képzéseken résztvevők kor szerinti megoszlása a következő:

Örvendetes a fiatal korosztály viszonylag magas aránya. A diagramból kitűnik, hogy képzéseinken főleg a 20–30 év közötti fiatalok vesznek részt. Úgy tűnik, ez az a korosztály, amely komolyan felmérte lehetőségeit, s megpróbál mindent elkövetni annak érdekében, hogy egyre növekvő eséllyel vegyen részt az elengedhetetlen társadalmi integrációban. Viszonylag alacsony a 30–39 éves korosztály aránya, amit a következő korosztállyal együtt növelni szeretnénk, annak érdekében, hogy a következő generációt motiválhassa, kialakulhasson bennük az igény a tanulásra.

Elsősorban azoknak a száma nő, akik valamilyen szakképzettséggel rendelkeznek, s körükben a legmagasabb a munkanélküliség is.

Elsősorban ők próbálnak meg érettségit szerezni az elhelyezkedésük érdekében. Talán ennek is köszönhető, hogy évről évre növekszik a sikeres érettségit tevők száma.

Interjú a Medgyessy Ferenc Művészeti Szakközépiskola igazgatóasszonyával, Pappné Nagy Ildikóval

M. J.: Korábban készítettem már egy interjút az iskoláról. Annak az írásnak azt a címet adtam, hogy „A Janus-arcú iskola”1. Azt szerettem volna ezzel érzékeltetni, hogy olyan iskoláról van szó, ahol délelőtt magas színvonalú művészeti oktatás zajlik, egyfajta elitképzés, míg délután a felnőttoktatásban többnyire hátrányos helyzetű, sok esetben a társadalom perifériáján élőket tanítanak. Hogyan jutottak el odáig, hogy ezt a sajátos struktúrát kialakítsák az iskolában?

P. N. I.: Úgy érzem, hogy erre feltétlenül szükség volt, mégpedig több okból is. Egyrészt az iskola lehetőséget látott arra, hogy azt a területet is gondozza, ami a felnőttoktatást jelenti. Bár Debrecenben működik dolgozók gimnáziuma, mint a Csokonai Gimnázium „felnőtt tagozata”, de mi úgy éreztük, hogy ezen túl is kell még egy lehetőség a felnőtteknek, hiszen az élet egyre inkább azt hozta magával, különösen ebben a térségben, hogy a felnőttek nem tudtak elhelyezkedni, ha nincs érettségijük. Így azt gondolom, hogy valós igényeknek feleltünk meg akkor, amikor egy másik helyszínen is elindítottuk a felnőttek középfokú oktatását. Ez a számításunk igazolódott, hiszen az egyes osztályokban rendkívül magas a tanulók létszáma. A jelentkezők száma alapján akár több csoportot is elindíthatnánk, de jelenleg erre nincs módunk.

M. J.: Erre azért nincs mód, mert a fenntartó nem ad hozzá engedélyt, vagy egyéb okok játszanak közre?

P. N. I.: A fenntartó nem engedélyezi, nincsenek meg hozzá a szükséges források.

M. J.: Egyáltalán, a fenntartó mit szólt ehhez a kezdeményezéshez?

P. N. I.: Ezen a téren nem volt probléma, ezt támogatta. Olyannyira, hogy a felnőttoktatás/képzés benne van az iskola alapító okiratában.

M. J.: A tantestület számára nem jelentett az problémát, hogy a délelőtti „elitoktatásról” délutánra valami egészen másra kell „váltani”? Hogyan sikerült az iskola vezetőinek erre a kettősségre a tantestületet ráhangolnia?

P. N. I.: Erre a feladatra többnyire a belső erőforrásokra építettünk. Olyan kollégák jelentkeztek, akik átérezték, hogy ez egy nagyon fontos feladat. Ezért munkájuknak ezt a részét „kiemelt” figyelemben részesítik. Jellemző, hogy ezen a tagozaton nem marad el tanítási óra. Ha valaki beteg, akkor ők maguk voltak azok, akik helyettesről gondoskodtak. Az intézmény vezetőségének itt szinte nem is kellett a folyamatokba beleavatkozni. Ha más megoldás nem volt, akkor óracserékkel, tantárgycserékkel hidalták át a nehezebb helyzeteket. Pedig az köztudott, hogy az iskolákban a délutáni helyettesítéseket sokkal nehezebb megoldani, mint a nappali tagozatok esetében.

M. J.: Milyen módszereik vannak arra, hogy a lemorzsolódás, az iskolaelhagyás ne öltsön olyan drámai méreteket, amelyek már évtizedek óta a hazai felnőttoktatás velejárójának kell hogy tartsunk? Vannak erre speciális eszközeik?

P. N. I.: Alapvetően nincs. De ugyanakkor azt látom, hogy az élet a korábbiakhoz képest sokkal jobban rákényszeríti az embereket arra, hogy tanuljanak. Szükségük van a bizonyítványra és ehhez valamilyen mértékben tanulniuk kell. A piacképesebb szakmai végzettségekhez mindenképpen kell az érettségi. A munkaerőpiacon ez ma már szinte „alapnak” minősül.

M. J.: Milyen tervei vannak a következő hónapokra?

P. N. I.: Eredetileg az iskolában a nyelvi képzésre helyeztük a hangsúlyt. A nyelvtagozatok elindításával nem volt különösebb nehézségünk. Nehezebb volt a számítástechnika oktatásának helyzete, mert ezt a tárgyat még a technikaóra keretében kezdtük el oktatni. Idővel igazolódott, hogy ezek fontos irányok.

Emellett fontosnak tartottam a képzőművészeti oktatást is. Hajdú-Bihar megyében középfokon ilyen irány nem volt. Az iskola feltételrendszere, infrastruktúrája ilyen képzést eredetileg nem tett volna lehetővé, de idővel ezt is megoldottuk, mert az iskolához közel eső helyen kialakítottuk a képzőművészeti oktatás műhelyeit. Most éppen a táncművészeti program fejlesztése folyik, bár a programot már akkreditáltattuk. Táncból tehát már 2005-ben érettségizni lehet.

A tárgyi feltételek bővítése a legfontosabb feladat most.

M. J.: Azért kérdeztem ezt, mert ezek a programok rendkívül fontosak a személyiséggazdagításban. Mit lehet ebből a felnőttek oktatásában hasznosítani?

P. N. I.: Biztos vagyok benne. A képzőművészeti képzésnél négyféle OKJ-s szakmát indítottunk. Kerámia, grafika, alkalmazott grafika és fotográfia, valamint festő tanszakot. Azt látjuk, hogy mindez a felnőtteket is nagyon érdekli. Bár ezek már tandíjas képzések, de maguk is látják, hogy például keramikusként egzisztenciát teremthetnek maguknak. Itt persze nem tömegigényekről van szó. A kisebb műhelyek kialakítása kisebb beruházással megoldható. A felnőtteknél az igazi továbblépési lehetőséget a nyelvi órák számának az emelésében látom, hiszen nekik erre lesz a legnagyobb szükségük.

M. J.: Honnan tudnak majd ezekre a programokra a központi fenntartói forrásokon túl kiegészítő forrásokat szerezni?

P. N. I.: Most egyeztettünk éppen a fenntartóval. Mi azt szeretnénk, hogy az esti tagozaton is lehessen például a nyelvet csoportbontásban tanítani. Ehhez meg kell teremteni a forrásokat, különben ezen a fontos területen nem lehet majd eredményt elérni. Erre itt már ígéretet kaptam.

 Kapcsolódások

Kapcsolódó témák

 Gyorslinkek 
 Új Pedagógiai Szemle
 Jelentés a magyar közoktatásról
 Kétszintű érettségi
 Középiskolai mutatók
Oktatáskutató és -fejlesztő Intézet
1051 Budapest, Dorottya u. 8.
Tel.: (1) 235-7200


www.oki.hu 1997–2014