A Kossuth Lajos Középiskola és Szakiskola

Az iskola Bács-Kiskun megyében, a harminchatezer lakosú Kiskunfélegyházán található.
Jogi státusa: Önálló költségvetésű szerv, Kiskunfélegyháza Város Önkormányzata által jóváhagyott alapító okirat alapján működik.
Típusa: közös igazgatású intézmény: szakképző iskola, szakiskola és szakközépiskola.

I. Történeti visszapillantás

Az iskola jogelődjének működéséről 1872-től maradtak fenn dokumentumok. A szervezett és rendszeres tanítás 1855. február 1-jén indult.
Az 1909/1910-es tanévtől 1969-ig ugyanabban az épületben folyt a tanítás. 1969. március 24-én költözött jelenlegi helyére, a Kossuth utca 34. szám alá, 608. st, Ipari Szakmunkásképzőként működött. Az évek során a képzés profilja változott, szakközépiskolai osztályok is indultak, és a törvényi szabályozás szerint átalakult a szakképzés. Az iskola tudatosan törekedett a sokféle képzési formát magába foglaló struktúra kialakítására és az egyes oktatási formák közötti átjárhatóságra.

II. A nappali oktatás bemutatása

Az iskola problémaforrásai

1. A tanulók felkészültsége
2. A tanulók magatartása
3. A tanulók családi háttere
4. Pedagógiai módszerek

1. A tanulók felkészültsége

A 90-es években megvalósult oktatási reformok az intézmények finanszírozását, tárgyi és személyi feltételeit és a tanulók társadalmi összetételét egyaránt érintették. Célja: a képzés színvonalának javítása és a továbbtanuló hátrányos helyzetű gyerekek iskoláztatási esélyeinek javítása.

Az egyik legsúlyosabb problémahalmaz a tanulói összetétellel kapcsolatos.

• 16 éves korig tartó tankötelezettség miatt szinte mindenki bekerül a középfokú képzésbe. Mivel a törvény minden szakmai képzésre jelentkező tanuló számára kötelezővé tette a 9-10. osztály elvégzését, és mivel a tanulók után családi pótlékot kapnak a szülők, jelenleg szinte valamennyi gyerek beiratkozik valamilyen középfokú iskolába. Azok is, akik a korábbi rendszerben nem tanultak volna tovább.
• A „maradékelv” alapján nekünk maradnak azok a tanulók, akik valahol, valamilyen formában sérültek. Tanulási problémák mellett gyakran mentális zavarokkal, alkalmazkodási, beilleszkedési problémákkal is küszködnek. E szempontok alapján a hátrányos helyzet a tanulók legalább 70%-ára igaz.
• A funkcionális analfabétizmus alapvető gátja a tudásszint növelésének. Nincs mire alapozni, 9–10. évfolyamban a felzárkóztatásé a meghatározó szerep.
• A tanulók kudarcélménye (általános iskolában és/vagy másik középiskolában) kilátástalanná, céltalanná teszi mindennapjaikat.
• A jövőkép hiánya (szülők esetében is) motiválhatatlanná, ambíció nélkülivé teszi őket. A passzivitás forrása az általános iskolai szemlélet, miszerint „ha csendben marad órán”, akkor megkapja a kettest. Eddigi tapasztalata alapján a passzivitás „eredményes”, tehát hozzáállásán nem változtat.
• Nagyon magas a nem helyben lakó (bejáró és kollégista) tanulók aránya, vagyis a földrajzi távolság is akadályozza őket idejük célszerű beosztásában. Az utazás fárasztó, elvesztegetett idő. Saját napi illetve heti rendjük leírása kapcsán kiderült, hogy nincs már idő és energia otthon arra, hogy tanuljanak. Ebből következik, hogy sok esetben csak arra a tudásanyagra hagyatkozhatunk, amit órán elsajátítanak. Hangsúlyos a felelősségünk az órai anyag összeállításában.

2. A tanulók magatartása

• Azok, akik nincsenek motiválva a tanulásra, hajlamosabbak arra, hogy az iskolai szabályokat megsértsék. Sok esetben tapasztaljuk, hogy nem tudnak vagy nem akarnak alkalmazkodni az iskola által előírt rendszabályokhoz.
• A gyerekek türelmi állapota rosszabb, nem tolerálják a valamiben eltérő társaikat.
• Sok idő vész kárba a fegyelmezések miatt. Okai a hangoskodás, trágár beszéd, agresszivitás, beszélgetés. Nem tudnak koncentrálni, figyelmük könnyen elterelődik.
• A tiszteletlenség nem korlátozódik a tanárokra, a saját kortársaikkal szembeni magatartást is az agresszivitás és a durva magatartás jellemzi.
• Gyakoribb az önzés nyílt vállalása és a szolidaritás hiánya. Az iskolából hiányoznak a közösségek. A kötelezőn túl nem igénylik az együttlétet társaikkal.
• Gyakori a fegyelmi vétség, például lopás miatt. Feltételezem, hogy a megélhetési bűnözés begyűrűzni látszik a gyerekek körébe.
• Súlyos gond a rendszeres hiányzás. Ezt formálisan kezeljük, amíg igazolást tud produkálni, nincs lehetőségünk számonkérni. Az igazolatlan hiányzások száma 9–10.-ben magas, amikor a tankötelezettségi korhatár alatt „védettséget” élveznek. A szülőkkel a kapcsolattartás zavart szenved, nem reagálnak az értesítésre, vagy más módon teszik lehetetlenné a párbeszédet. A tartós és rendszeres hiányzásnak következménye a tananyagban való lemaradás.
• Klasszikus problémának számít az élvezeti cikkek fogyasztása. Folyamatosan keressük a megoldást, de látszólag eredménytelenül. Nem vagyunk felkészülve a drog hatásának felismerésére. Az alaptalan vád pedig súlyos következményeket vonhat maga után. Ezek a problémák inkább nem is jelennek meg mint legális probléma. Az élvezeti szerek közül bennünket mégis a dohányzás és az alkoholfogyasztás érint szorosan. A drog tömeges elterjedése idő kérdése, alaposabb felkészülést kíván tőlünk.

3. A tanulók családi háttere

Az iskolában jelentkező tanulási és magatartási problémákat összefüggésbe lehet hozni a tanulók családi hátterével, illetve annak hiányával. A nevelési szokások és eljárások egyéni jellegzetességeket mutatnak attól függően, hogy az adott társadalmi rétegben mi az elfogadott.

• Nem csak a gyerekek nem ambicionálják a tanulást, hanem a szülőkben sincs ambíció a gyerekeik eredményes iskoláztatását illetően. Sajnálatos, hogy motiváló tényező a családi pótlék, mely szegény családok esetében komoly kiegészítője a családi jövedelemnek.
• A családi háttér rendezetlensége sajnos általános. Mivel a szülők is komoly mentális problémákkal küzdenek, nem tudnak stabil, követendő mintát biztosítani. Mégis, mivel a család az elsődleges szocializáló tényező, hatása (akár +, akár –) meghatározó. Az otthon által képviselt értékrend a minta és az életük első 6 évében olyan mély nyomokat hagy, ami nehezen alakítható a későbbiekben.
• A rendszerváltást követően iskolánkban is fokozatosan emelkedett a hátrányos helyzetű tanulók aránya. A munkanélküliség passzív szenvedőiből rövid időn belül aktív résztvevők lesznek.
• Ezek a gyerekek nagymértékben számítanak az iskola szociális segítségére. Egyértelműen speciális bánásmódot és oktatási módszereket igényelnek.
• Nincs pontos statisztika a rászorultak számáról, így ismeret hiányában a segítségnyújtás sem mindig hatékony és eredményes. A rászorultságot, szegénységet szégyen felvállalni. Ebből az következik, hogy nekünk kell nagyobb rálátással lenni helyzetükre, vagy közvetlenül a családdal felvenni a kapcsolatot a segítségnyújtás legmegfelelőbb formájának megtalálása érdekében.
• A családi háttér hiánya kiderülne, ha megfelelő párbeszéd lenne az iskola és a család között. Az említett családok olyan társadalmi réteghez tartoznak, amelyre nem jellemző, hogy intenzív kapcsolatot tartana az iskolával.
• A hátrányos helyzetű gyerekek mögött gyakran felbomlott családok, deviáns szülők, nem kompetens nevelőszülők, nagyszülők állnak.
• Kölcsönös elégedetlenség jellemzi a tanárok és a szülők viszonyát. A szülők úgy érzik, nem kapnak elég segítséget, a pedagógus pedig úgy érzi, tapasztalja, hogy a szülők nem működnek együtt az iskolával, sőt hátráltatják és nehezítik gyerekeik iskolai teljesítményét. A középosztályi értékrendet valló pedagógusok szerint a szülők nem foglalkoznak eleget a gyerekeikkel, nem figyelnek eléggé rájuk, és ezeknek a nevelési hiányosságoknak a következményei jelentkeznek az iskolában. A tanárok úgy érzik, az a szocializációs funkció is rájuk hárul, amit a család elmulasztott. Mire iskolába kerülnek a gyerekek, személyiségük alapvonása már meghatározott.
  A szülői túlhajszoltság a megélhetésért kihat az ellenőrzésre. Nincs megfelelő kapcsolattartás a gyerekkel.

4. Pedagógiai módszerek

• Nem vagyunk felkészülve az iskolában tömegesen megjelenő hátrányos helyzetű, tanulási nehézségekkel és beilleszkedési, illetve szabálykövetési problémákkal küszködő gyerekek oktatásának és nevelésének nehéz és komplikált feladatára.
• A rutin nem mindig előny, hiszen a változásokat és ezek okát kell tudni felismerni.
• Új feladatok megoldásához nincsenek megfelelő továbbképzések.
• A tanárképzés nem készít fel a valós problémák megoldására.
• Konfliktushelyzet esetén a pedagógiai eszköztár kimerül a büntetések kirovásában. Ezek eredményessége kérdéses. Az ellenségessé váló tanár–diák viszony akadályozza a tanítást és a tanulást, mivel az ütközések mindennaposak lehetnek. Nem ritka a diák bosszúhadjárata, pl. kártevés a tanár tulajdonát képező eszközökben, tárgyakban.
• A fegyelmi vétségekre és magatartási kihágásokra tradicionálisan, tekintélyelvű módszerekkel reagálunk, a büntetés különböző fokozatait alkalmazzuk. Ezek az eszközök ma már tapasztalhatóan sokkal kevésbé hatnak, mint korábban. Ezeknek akkor volt értelmük, amikor még otthon is hasonló értékrenddel, módszerekkel neveltek. Korábban a családok és az iskola értékrendje, nevelési eljárásai szinkronban voltak.
• Felelősségük tudatában a tanárok is szorongató, kudarcos helyzetben érzik magukat.

A problémamegoldás sarokpontjai

• Nyugodt légkör, megfelelő méretű és számú tanterem biztosítása, „vándorlás” csökkentése.
• Túlnépesített 9. osztályok helyett ideális osztálylétszámok kialakítása.
• Az általános iskolai tudás hiányosságainak pótlása (funkcionális analfabétizmus).
• Belátható és reális jövőkép kialakítása annak érdekében, hogy motiváltak legyenek a tanulás iránt (társadalmi összefogást igénylő probléma).
• Családi szocializáció elmaradásának, hiányosságainak lehetőség szerinti pótlása.
• Támogató tanári magatartás kialakítása a beilleszkedési és magatartási problémák kezelésére.
• Korábban szerzett pszichés sérülések kezelése, oldása (például évismétlés, kiközösítettség, kisebbség, iskolaváltás, bántalmazottság).
• A fenti problémák kezelésére speciális módszerek alkalmazása megfelelően képzett szakemberekkel. Egyéni programok kidolgozása a helyi probléma jellegzetességének megfelelően.
• A lemorzsolódás megakadályozására tanulásra orientáló módszerek szükségesek. Jelenleg azért nem nagyobb a lemorzsolódás, mert a családi pótlék motivál, és a tanárok más eszköz hiányában toleránsabbak a gyerekekkel.

III. A felnőttoktatás bemutatása

1. Általános bemutatás

1973-ban Kiskunfélegyházán elsőként indult az iskolában felnőttoktatás szakmunkások szakközépiskolája képzési formában, levelező munkarend szerint. Ettől az évtől tagozatként folyamatosan működik a felnőttoktatás. Az évek során a térség iskolahasználóinak igénye és a munkaerőpiac szükségletei függvényétől változott az oktatás struktúrája és munkarendje (2 éves esti, 3 éves levelező munkarend szerinti oktatás párhuzamosan, 4 éves cipőipari és ruhaipari szakközépiskola).

A létszám fokozatos emelkedés volt a jellemző a 80-as évek végéig, a 90-es évek első harmadáig. Az 1992/93-as tanévtől fokozatos létszámcsökkenés figyelhető meg. Általános tendenciaként említhető a beiratkozottak életkorának csökkenése és a munkahelyi támogatottság mérséklődése, sőt megszűnése. Ellenérdekeltté vált a legtöbb munkaadó az alkalmazott továbbtanulását illetően.

A fenti iskolatípus kifutása után egységes középiskolaként működik a tagozat. A 9. évfolyamos, 8. osztályos képzettséggel, magasabb évfolyamra a KT értelmében időbeszámítással vesszük fel a tanulókat. A tanulói jogviszony kezdete a beiratkozás napja. A tanulói jogviszony vége a záróvizsga utolsó napja.

2. Személyi feltételek

A tagozaton tanító tanárok összetétele évek óta állandónak mondható; összeszokott, jól képzett, elhivatott tantestület.

A 2003/2004-es tanévben 21 tanár látja el az órákat.
Végzettségük: 14 fő egyetemi, 7 fő főiskolai.
Státusuk szerint: 16 fő főállású, 1 fő részmunkaidős, 4 fő óraadó.
Könyvtáros és iskolatechnikus segít az oktató munkát.

A felnőttoktatási tagozat menedzsmentje

• Az iskola igazgatója
• Tagozatvezető
• A fejlesztőközösség tagjai (5 fő)
• Osztályfőnökök
• Iskolatitkár

3. Tárgyi feltételek

• 8 tanterem (nyelvi oktatási tanterem)
• 2 számítástechnikai kabinet
• 1 multimédiás terem

4. A jelen helyzet

Az iskola pedagógiai programjában levelező, esti és nappali munkarend szerinti oktatásra dolgoztunk ki programokat. A levelező formára kevesen jelentkeztek, emiatt évek óta nem indul; a nappali munkarend szerinti évfolyamonkénti 1–1 osztály (szervezetileg a nappali irányításhoz tartozik). Jelenleg a fenntartó által jóváhagyott estis munkarend szerint beszámoltató rendszerben folyik a tanítás.

5. Alapelveink, céljaink

A tanulási lehetőség biztosítása a tanköteles kort betöltött tanulók számára. A más iskolatípusban kudarcot szenvedett tanulók számára esélyt teremteni az alapműveltség megszerzésére, az érettségi vizsga követelményeinek elsajátítására. A korábbi iskolai sikertelenségből, szociális háttérből és egyéb tényezőkből fakadó hátrányok kompenzálása. A fentiek érdekében a tanárok részéről humánum, tolerancia, rugalmasság az igényesség feladása nélkül.

6. A tagozat kapcsolatrendszere, külső kapcsolatai

Rendszeres kapcsolat:

• a fenntartóval, Kiskunfélegyháza Város Önkormányzatával
• Az OKI FKK-val
• Bács-Kiskun megye Pedagógiai Intézetével
• a regionális hivatallal (OKÉV)
• a megyei szaktanácsadó szervekkel
• a Németh László Dolgozók Gimnáziumával (Kecskemét)
• a helyi munkaügyi hivatallal
• Kiskun Múzeum, Városi Könyvtár közös szervezésű rendezvényen

Alkalmazottait segítő és ösztönző munkáltatókkal:

• Városi Kórház és Rendelőintézet (együttműködési megállapodás)
• MATÁV helyi kirendeltsége
• Városi Rendőrkapitányság

7. Iskolahasználók

A Kossuth Lajos Középiskola és Szakiskola a város középiskolái közül az az oktatási intézmény, amelyet a fenntartó, a város önkormányzata is kötelez arra, hogy (feltételek nélkül, illetve tanulmányi eredménytől függetlenül) felvegyen minden jelentkező tanulót. Ebből adódik az a körülmény, hogy az iskolában igen alacsony előképzettségű diákok is bekerülnek valamelyik képzési formába.

A város vonzáskörzetébe tartozó települések és a Bács-Kiskun megyében jellemző településforma, a tanyavilág lakóinak gyermekei az iskola létszámának 68%-át adják. Ezen hiányos infrastruktúrájú települések lakóinak lenni eleve hátrányt jelent. A szülők alacsony iskolázottsága, a rossz szociális helyzet, az iskolához viszonyított földrajzi távolság tovább növelheti a hátrányok számát. Az alacsonyan képzett, fizikai munkából élő családok körében tradicionálisan elfogadott, reálisnak tűnő út, ha a gyermek ún. „biztos” szakmát tanul. Az 1980-as évek végéig megfigyelhető volt e tendencia, amelynek következményeként tömegesen, több évtizeden át generációk kerültek a munkaerőpiacra legfeljebb szakmunkás bizonyítvánnyal – függetlenül az esetleges jobb képességektől.

Minthogy a felnőttoktatás kliensei többnyire abból a körből kerülnek ki, amelyből a „rendes” korú, nappali tagozaton tanuló diákok, illetve ugyanők elvégezve a szakiskolát – korábban szakmunkásképzőt – bekapcsolódnak a felnőttoktatásba. Közvetlenül a szakvizsga után vagy néhány év – rosszabb esetben évtized – múlva ismét az iskola tanulói lesznek. Időközben más iskolatípusban, a munka világában esetlegesen elszenvedett kudarcokkal terhelve próbálkoznak új esélyt keresni a felemelkedéshez a tanulás révén. Ez önerőből az iskola hatható segítsége nélkül nem vagy csak ritkán sikerülhet. Ennek a sikernek a megtámogatása a felnőttoktatás kiemelten fontos feladata.

A hátrányos helyzetű családok gyermekei is hátrányos, gyakran halmozottan hátrányos helyzetűekké válnak, így bonyolult, szerteágazó társadalmi méretű problémakörrel állunk szemben, amely összefügg a társadalmi igazságosság, illetve igazságtalanság kérdésével is, és jobban érezteti hatását az iskolákban, mint azt feltételezni szokták. Ez a kérdéskör súlyában és következményeiben megközelíti az ország gazdasági életének mindenki által fontosnak tartott problémáit. A hátrányos helyzet következményeinek súlyát felismerve a hátránykompenzáció, az esélyteremtés megkísérlése sürgető kihívás a ma iskolái számára.

A Kossuth Lajos Középiskola és Szakiskola tanárai és vezetősége is kiemelt feladatának tekinti, hogy csökkentse azokat a tényezőket, amelyek a tanulási sikertelenséghez, esetleg iskolaelhagyáshoz vezetnek. A problémák feltérképezésében segítségünkre volt egy felmérés, amelyet az iskola felnőtt korú diákjai körében végeztünk. A kérdőívek összeállításában olyan szempontrendszer érvényesült, amely a módszertani kompetenciák, a tanári attitűd, a tanórán túlmutató tanulásszervezés kérdéseit is érinti.

IV. Kérdőíves felmérés

Az I. kérdőív kérdéseit úgy állították össze, hogy információt kapjunk

• a munka világában elfoglalt helyéről
• családi és szociális hátteréről
• életmódbeli és tanulási szokásairól
• lakóhelye infrastruktúrájának fejlettségéről.

A II. kérdőív: hallgatóknak

• az iskolában folyó munka hatékonyságáról, annak a hallgatók elvárásával adekvát voltáról
• az egyes tantárgyakhoz kapott illetve az elvárt segítségnyújtás mértékéről
• a tanulók motiváltságáról
• a tanulási térrel, az iskolai környezettel szemben támasztott igényekről
• minden olyan körülményről, amely hatással van az iskolai munka eredményes, eredménytelen voltára.

A mérésben egyszerű kiválasztású mintavétel alapján vettek részt.

I. kérdőív

1. Tanulók munkahely szerinti megoszlása

a) munkahellyel rendelkezik
b) munkanélküli

2. Szociális helyzet

a) szülővel él
b) saját családdal
c) gyermekét egyedül nevelő szülő

3. Helybéli és vidéki tanulók aránya

a) helybéli
b) vidéki

4. Munkahellyel rendelkezők és nem rendelkezők megoszlása

a) egészségügyben dolgozó
b) szolgáltatásban dolgozó
c) egyéni vállalkozó
d) szakmunkás, éspedig...
e) egyéb, éspedig...
f) munkanélküli

5. Ki rendelkezik otthon, munkahelyén

a) számítógéppel
b) internet-hozzáféréssel

6. Az iskolán kívül hol bővíti tudását?

II. kérdőív

1. Milyen célból kezdte el tanulmányait? Karikázza be a megfelelő választ/válaszokat.

a) munkahely megtartása
b) továbbtanulás
c) az érettségit alapkövetelménynek tartja
d) munkahelyváltás
e) életszínvonal növekedés
g) egyéb

2. Mennyi segítséget kap a tanórán tantárgyanként? Osztályozza 1-től 5-ig terjedő skálán.

3. Milyen segítséget vár el a tanórán? Karikázza be a megfelelő választ/válaszokat.

a) multimédiás eszközök használata
b) csoportos foglalkozás
c) több gyakorlás
d) tételek és feladatok kidolgozása
e) kísérletek elvégzése
f) képességfejlesztő gyakorlatok
g) tanár személyiséget érintő elvárás (hozzáállása, segítőkészsége stb.)

4. Milyen segítséget kap:

a) osztályközösségtől
b) családtól
c) munkahelytől
d) barátoktól
e) egyéb

Osztályozza 1-től 5-ig terjedő skálán.

5. Melyek azok a tényezők, amelyek komfortérzetét növelnék, és iskolai munkáját segítenék?

a) fénymásolási lehetőség biztosítása
b) több szemléltető anyag a tanteremben
c) könyvtár hozzáférésének biztosítása
d) Internethasználat
e) egyéb

6. Mennyi időt fordít a tanulásra?

7. Tényezők, amelyek iskolai tanulmányait befolyásolják. Osztályozza 1-től 5-ig terjedő skálán.

a) hangulata
b) távolság a lakóhelytől
c) család
d) időhiány
e) munkabeosztás
f) anyagi feltételek
g) egyéb

A tanítási órákkal, a módszertani kompetenciákkal összefüggő problémák

Az iskolai oktatásban résztvevő tanulók motiváltságát, életkörülményeit, tanulási szokásait érintő problémák és a kiváltó okok

A tanítási gyakorlat során tapasztalati úton is kitapinthatóak ugyan az iskola pedagógiai munkájának azon neuralgikus pontjai, amelyek problémaforrások, vagy azzá válhatnak. Azonban a felmérés értékelése során ezek a pontok világosabbá váltak, a látens problémaforrások artikulálódtak, a fontossági hangsúlyok eltolódtak. Ennek következtében körvonalazódtak a legproblémásabb területek és a legsürgetőbb tennivalók is, amelyeket a sikeresebb oktatás érdekében mielőbb meg kell tennünk.

• szemléletváltás a tanárok részéről, a hagyományos tanár szerep helyett a más területeken szerzett tudás koordinátorává kell válni.
• a módszertani kompetenciák hiányosságainak a pótlása
• a közösségépítésre nagyobb hangsúlyt kell fektetni (a válaszok szerint az osztályközösségtől, az osztálytársaktól kapnak legtöbb praktikus segítséget)
• az oktatást segítő korszerű multimédiás eszközök beszerzése, a meglévő lehetőségek maximális kihasználása.
• a tanulási környezet inspirálóbbá tétele a kedvezőtlen körülmények, momentumok kiküszöbölése.

A válaszok indirekt módon utalnak arra is, hogy mennyire hiányzik az iskolából, a felnőtt oktatásból bizonyos korszerű készségeket fejlesztő tárgyak vagy modulok, mint például az életmód–életvitel, tanulási technikák, módszerek, önismeret, médiaismeret