Dörzspapír és számítógép

Pillantás az informatika kisgyermekkori alkalmazásaira

Kőrösné dr. Mikis Márta
korosnem@oki.hu
Országos Közoktatási Intézet

1. A kisgyermekkori képességfejlesztést segítő taneszközök

A szülők és a pedagógusok mindannyian egyetértenek abban, hogy a gyermekek ismeretszerzése, tanulása örömmel, félelem nélkül, egyéni képességeikhez igazodva történjen. Ehhez olyan nyugodt, segítő légkört kell biztosítani, amely a gyermekek kreativitására, fantáziájára épít és a drill, a bemagolás helyett - a megfelelő didaktikai eszközök alkalmazásával - az alkotás, az aktív tevékenységek kerülnek előtérbe.

A barátságos pedagógiai légkörben használt taneszközök fejlesztése, alkalmazása és ezek pedagógiai vizsgálata nem újkeletű. Elég talán csupán Montessori Mária olasz orvosnő munkásságára utalni, aki az 1900-as évek elején kezdte meg kísérleteit Rómában, az általa alapított Gyermekek Házában. Pedagógiai elveit hamarosan szerte a világon átvették, Montessori óvodák és iskolák sora kezdte meg működését számos országban. Igen sok ötletes, képességfejlesztő játékot köszönhetünk neki. Odafigyelt a gyermekeket körülvevő környezetre is, a berendezési tárgyak méreteit (pl. bútorok, mosdók stb.) a kicsik testméretéhez igazíttatta. Módszerének lényege, hogy nem tanít, hanem a gyermekeket olyan környezetbe helyezi, olyan játékeszközökkel veszi körül, amelyeket kézbe véve és használva a gyermekek saját tapasztalataik alapján fedeznek fel dolgokat, fejlesztik képességeitket, jutnak új ismeretekhez. Bármikor és bármeddig játszhatnak akármelyik játékeszközzel. A pedagógus csupán figyelemmel kíséri tevékenységüket, fejlődésétüket, és ha szükséges, segítséget nyújt ("beavatja a gyermeket a tárgyak használatába").

Montessori az írott nyelv korai gyermekkori felfedeztetésének is első ismert kutatója volt. Rájött arra, hogyha a "betűvilágot" az optimális időpontban és módon a gyermek rendelkezésére bocsátjuk, a fejlődés természetes velejárójaként az ABC betűit a 4-5 éves gyermekek "nagy mohósággal szívják magukba". Ehhez eszközként ún. mozgatható ABC-t ajánlott. A gyermekek az ABC betűinek megismeréséhez, kézzel való érzékeléséhez, tapintásához dörzspapírból készített, nagy alakú, sima kartonpapírra ragasztott betűket használtak. A kicsik kézbe fogták, letapintották a betűket, ujjaikkal végigsimították azok vonalait: így a betű képe elsősorban nem a látással, hanem a tapintással rögzült emlékezetükben.¹

Kezdetben az "írás" a nagy alakú betűkből a szavak mozaikként való összerakását jelentette. Közben a szavakat "elemezték", hangosan kimondták, betűkre bontották, és a betűket is egyenként hangosan kiejtették. (Ez tulajdonképpen az analitikus-szintetikus módszert jelenti, amelyet manupulációval végeztek.) E tevékenységek a kézírást megelőzték, előkészítették, az írás az olvasással párhuzamosan fejlődött. Később az ismert betűk papírra írása sem jelentett gondot, hiszen szemük előtt látták már azokat a betűket, amelyet a tapintás során ujjaik is megtanultak. "Ha az agy már gyakorolta a szavak felépítését, az írás szinte az egyik pillanatról a másikra kirobbanhat ... a négy éves gyermekeknél. Írnak a tapintott formákat reprodukálva, ezért kifogástalan helyesírással ... és bámulatos gyorsasággal. Kísérleteimben először október folyamán kapták meg a betűket és már karácsonykor levelet írtak jótevőiknek."²

Montessori olvasástanítási pedagógiai elveit és eszközeit napjainkban eredményesen használják a világ számos országában mind az egészséges, mind a fogyatékos gyermekek oktatásában. (A hollandiai taneszközgyártó cég a mozgatható ABC-t napjainkban 70 országba szállítja, természetesen a megfelelő nyelv betűkészletével.) Montessori követői a technika fejlődésével újabb eszközökkel kísérleteztek, például Moore "beszélő" írógéppel, majd Ball és Bogatz a televízióval (USA).³ Kérdés persze, hogy mi lett volna, ha Montessori korában már ismerték volna a számítógépet? Hiszen ez az egyre fejlődő, "többet tudó" eszköz a megfelelő szoftverrel pillanatok alatt átveheti vagy kiegészítheti a Montessori taneszközök nyújtotta pedagógiai fejlesztési lehetőséget. Ugyanilyen eredményekről, sikerekről számolnak be óvodapedagógusaink, tanítóink, amikor a kicsik oktatásába a számítógépet is "bevetik". Érdemes tehát megismerkednünk a hazai kisgyermekkori informatika pedagógiai hátterével, fontosabb állomásaival és eredményeivel.

2. Az írott nyelv felfedezése az informatika segítségével

Még 2000-ben is sokan megijednek, sőt megrettennek attól, ha azt hallják, hogy az óvodákban-iskolákban számítógépet használnak a kisgyermekek oktatásában-nevelésében. Sajnálják a kicsiket, féltik őket a "nehéz ismeretektől", az új technikai eszközök veszélyeitől. Pedig aki látott már kisgyermekeket számítógéppel "dolgozni", jól megválasztott, oktatási célú programmal alkotni, - azaz rajzolni, zenélni, képeket válogatni vagy éppen írni-olvasni -, az láthatta a boldog gyermekarcokat is, a billentyűzetet vagy egeret bátran, biztonságosan, félelem nélkül kezelő ujjacskákat. Átélhette azt az örömöt, amelyet a kicsi érez, amikor kinyomtatott alkotását büszkén magához szorítja vagy éppen a felnőttnek megmutatja.

2.1 Első találkozás a számítógéppel

Az óvodai csoportban a számítógép nem más játékok helyett, hanem a többi játék mellett van jelen. A gyermekek spontán kíváncsisággal fogadják a számítógépet. A legtöbben az első pillanattól kezdve bátran próbálgatják a billentyűket és szebbnél szebb rajzokkal töltik ki a képernyőt. Kommunikációs képességük, szociális érzékenységük éppen úgy fejlődik, mint felfogóképességük. Egyre ügyesebbé válnak, képzeletük szabadon szárnyal. Kisebb-nagyobb meséket találnak ki a képekhez, amelyeket a felnőttel együtt - egy egyszerű szövegszerkesztő segítségével - leírnak. A gyermekmunkák kinyomtatás után és egy mesefüzetbe kerülnek. A mesefüzetbe kerülő történeteket - kellemes zenei aláfestéssel - magnóra veszik. Ez a hangos könyvtár, amely a kinyomtatott szöveg "olvasása" közben igazi "hangfürdőt" jelent. A nagyok saját meséiket már önállóan mondhatják a kazettára, így még annak is örülnek, amikor egymás hangját felismerik mesehallgatás közben, míg a kicsik történeteit az óvó néni mesélheti el.

Természetesen a betűvilág a mindennapokban is jelen van. Igen fontos feladatnak tartjuk a korai informatikai nevelést, azt, hogy a gyermekek az információk gazdag világában mielőbb eligazodjanak. Ezért sokféle játék, saját készítésű eszköz, falikép használatát is javasoljuk. A probléma-megoldási készség, az algoritmikus gondolkodás fejlesztése érdekében olyan ábrákat is elhelyezhetünk a csoportszobában, amelyek szokásrendszerük fázisait mutatják be (pl. terítés, fogmosás...). Egyes óvodákban a gyermekek óvodai jele mellé a nevüket nyomtatott betűkkel is kiírják. Felcímkézik a polcokat, fiókokat is (pl. társasjátékok, mesekönyvek, ceruzák...), van "igazi" naptáruk, térképük.

A tudományos kutatások szerint az írott nyelv (azaz a vizuális nyelv) elsajátítása ugyanolyan fokozatosan történik, mint az élő beszédé. A kisgyermek életének legfogékonyabb szakaszában játszva tanul. Az óvodapedagógus tehát nem tanít, hanem csupán egy ingergazdag környezetet biztosít az egyéni képességek mind tökéletesebb kibontakoztatása érdekében. Ezeket az elveket vallja az a pedagógia is, amelyet Rachel Cohen francia professzorasszony nevéhez fűződik⁴. Elsődleges célkitűzése a gyermeki képességfejlesztés, az iskolai tanulási kudarcok csökkentése, az analfabétizmus, a marginalizálódás felszámolása. Kiemelten kezeli az egészen kicsiny (2-6 éves) gyermekek fejlesztését, mégpedig az új technikai eszközök (elsősorban a számítógép) alkalmazásával. Kutatásai és hat tanéven át tartó megfigyelései szerint a számítógép kiváló taneszköznek bizonyult az egyéni fejlesztésben, az önfejlesztésben, ami a hibákon keresztül lehetőséget adott az önkorrekcióra is. A gép mellett alkotó gyermekek között élénk, aktív kommunikáció alakult ki, a gondolatok kicserélődése jelentős szerepet kapott.

2.2 Betűvilág az iskolában

A számítógép önmagában kevés: alkotó alkalmazásához jó minőségű, kicsik számára készített, magyar nyelvű számítógépes programra is szükség van. A számítógépes játékok motiváló hatása ismert, éppen ezért a pedagógusok mindenütt örömmel fogadták a hazai szoftverkínálatban megjelent MESEVILÁG szoftvert⁵, amely didaktikai szempontból messze túlmutat a játékok lehetőségén. Ezt a szoftvert a pedagógiai/informatikai irodalom "nyitottnak" nevezi, mivel nagy teret ad a képzeletnek, a kreativitásnak. Használata során a kisgyermekek egyéni ütemben, frusztrációmentesen, boldogan fedezik fel a betűvilágot, alkotásaik szépek, esztétikusak.

Az iskolában az első osztályosok a számítógéppel rajzokat varázsolnak a képernyőre, eközben megfejtik és megjegyzik a rajzokat jelölő szóképeket. Később saját maguk gépelik be betűnként a szavakat a rajzok előhívásához. A számítógép és a megfelelő betűkörnyezet együtt olyan hasznos segítőtársak, amelyek felkeltik a gyermek érdeklődését az olvasás és írás iránt. Meglepően hamar és eredményesen ismerkednek meg anyanyelvük írott változatával.

A program gyakorló részében a gyermekek fáradhatatlanul és rendkívül gyorsan olvassák el a véletlenszerűen megjelenő szavakat - akár 50-60 szót is egymás után! -, azért, hogy a gép által játszott jutalomzenét meghallgathassák. Ilyen motivációt hagyományos taneszközzel dolgozva még sohasem tapasztaltunk! A szoftver egy egyszerű kis szövegszerkesztőt is tartalmaz, amely segítségével a gyermekek rajzaikat történetekkel egészíthetik ki. A kinyomtatott, majd kiszínezett alkotásokat egy mesefüzetbe gyűjtjük. A legszebb rajzokat és legügyesebb történeteket a faliújságra is kitesszük, hogy azokat mindenki megcsodálhassa.⁶

1. ábra: 6 éves gyermek meséje a Mesevilág szoftverrel

2.3 Számítógép a gyógypedagógiában

A nemzetközi kutatások az elmúlt években az informatikai eszközök hatékony gyógypedagógiai alkalmazásáról számolnak be. Magyarországon a számítógépet kipróbáltuk enyhén értelmi fogyatékos gyermekekkel, tanulási-magatartási zavarral küzdő, szorongó, agresszív, hipermotilis, kommunikációban sérült gyermekekkel, autistákkal és siketekkel is. Tapasztalataink szerint a számítógép rendkívüli mértékben

segítette a térbeli tájékozódást, a sík-tér transzformációt, a formafelismerést,
fejlesztette a vizuális és finommotorikus képességeket,
növelte a figyelem tartósságát,
fejlesztette a gyermekek együttműködését és kommunikációs készségét,
meggyorsította az olvasás tempóját,
segítette a szómegtalálást, a szógyűjtést, helyrelációs névutók használatát,
kizárta az iránytévesztéseket, a betűtévesztéseket és -cseréket.

A számítógép a logopédiai terápiában is eredményesen használható: a beszédhibás gyermekeknek jó gyakorlási lehetőséget ad: megjeleníthetők vele a javítandó hangzót tartalmazó tárgyak képei, ismert mondókák vagy versek. A beszéd és a mozgás koordinálása a képernyőn jól nyomon követhető. Miközben a gyermek kis versikét mond, ennek mozgásait a gép segítségével is elvégzi. A szoftverek témái, szép képei gazdag beszédanyagot szolgáltatnak, és a logopédiai segédanyagok, házi feladatok is könnyen elkészíthetők számítógéppel.

3. Az információs és kommunikációs kultúrát fejlesztő játékok

"Játsszunk együtt informatikát!" Hogy hogyan? Az azonos című, a hivatalos oktatási segédkönyvek listáján is szereplő feladatgyűjtemény példái számos ötletet adnak ehhez.⁷ Az informatika világával való megbarátkozást a kicsik korcsoportjában sohasem a számítógépekkel kezdjük. Nagyon sok olyan játékot játszhatunk a teremben, az udvaron, vagy éppen hagyományos módon rajzolhatunk, írhatunk, barkácsolhatunk, amely tevékenységekkel az információs kultúrát és a későbbi géphasználatot megalapozzuk. Munkánk során elsősorban a következő készségek, képességek fejlesztéséről van szó:

vizuális és auditív felfogó képesség,
problémafelismerő és megoldó képesség,
beszéd és kommunikáció,
figyelem, alkotó képzelet, kreativitás,
testszintónia, térbeli tájékozódás, koordinációs képesség
manipulációs képesség
szellemi aktivitás,
önbizalom, önértékelés,
emlékezet és gondolkodás (algoritmikus, logikus, problémamegoldó).

A feladatgyűjtemény ötletes példái az "életből" jöttek, óvodapedagógusok és tanítók gyűjtötték össze azokat. Segítenek abban, hogy a gyermekek megismerjék azokat a változatos módokat, amelyekkel a minket körülvevő élő és élettelen környezettel kapcsolatot tudunk teremteni, "megfejtvén" annak különféle jelzéseit, információit. Ezen információk közül elsődlegesen fontosak a látással érzékelhető jelek, képek. "Beszélő képek" elnevezéssel illettük azokat a kis piktogramokat, kódokat és táblákat, amelyek lépten-nyomon felbukkannak otthonunkban, környezetünkben. Az első ilyen, gyermek számára fontos kis piktogram óvodai (vagy bölcsődei) jele, ezt követik a kommunális helyiségek, majd eszközök és szolgáltatások jelei. Fontosak a közlekedési jelek és szabályok is, amelyek gyakorlásához táblajáték vagy terepasztal is javasolt: a gyermekek is szívesen segítenek ennek "házilagos" elkészítésében, a rajzolásban, színezésben.

A jobbra-balra irány, az alá-fölé, előtte-mögötte fogalmak helyes használatára számos játék létezik. A gyermek bármely játékfigurát, tárgyat vagy állatot szívesen megszemélyesít. (Lehet robot, eltévedt repülő, házába igyekvő nyuszi, cukorfigura születésnapi tortán vagy éppen élelmet kereső teknőc is.) A szerepnek megfelelően a terem padlójára, az udvarra vagy táblajáték formájában elkészíthetjük a "terepet", ahol a helyes algoritmus megtalálásával a nyuszi kijut a labirintusból, a teknősbéka megtalálja az elrejtett élelmet... stb. Később a mozgássor parancsai, azaz az algoritmus (előre két lépés, jobbra át ... stb.) egyszerű formában, nyilakkal papírra is rögzíthető.

Sok gyermek kedvenc játékszere a robot meg a Lego. Pedagógiai szempontból a vezérelhető, "tanítható" eszközök vagy építhető Lego-konstrukciók a leginkább hasznosak. Fejlesztik a testséma ismereteit, az algoritmizáló és manipulációs képességet. Előkészítik a számítógép közvetítette Logo-világok sikeres használatát. Emellett fontosak azok az eszközök is, amelyek életünket, társainkkal való kommunikációnkat könnyítik meg. Az információ gyors szerzésében, tárolásában és továbbításában egyre inkább nélkülözhetetlen a korszerű technika alkalmazása. A legtöbb információtechnikai eszköznek játék- változata is létezik, például: telefon, adó-vevő, írógép, szintetizátor, tolmácskalkulátor, fényképezőgép, magnetofon stb. Ezeket használva beszélgetünk, zenélünk, képet gyűjtünk, vagy éppen írunk segítségükkel, miközben a mindenre kíváncsi kisgyermek a legfontosabb információkezelési alapismereteket szinte észrevétlenül "magába szívja". A gyermekek életében, felnőtt korukban már teljesen természetes lesz ezeknek és a jövőben kifejlesztett elektronikus "csodaszereknek" a használata, miért ne készíthetnénk fel tehát őket - játékos formában - alkalmazásukra?

Az informatika interdiszciplináris, nem egyetlen tantárgyhoz kötődő jellegét jól szemlélteti a következő játék: amikor egy 6 éves kisgyermek a padlóteknőccel játszik, parancsot ad, amellyel az eszközt egy adott útvonal bejárására készteti, az útvonalát ezután féllábon ugrálva követi, miközben énekel vagy éppen idegen nyelvű utasításokat ismételget, majd nyilakkal-számokkal (azaz "titkosírással") füzetébe lejegyzeteli a mozgást, ugyanezt a számítógép képernyőjére is elővarázsolja, sőt, egy rövid mesét is mond/ír hozzá, feltehető a kérdés: az iskolában milyen órán vesz részt a gyermek? Matematika, ének, testnevelés, rajz, anyanyelv, idegen nyelv vagy esetleg technika órán? Az informatika tantárgyközi jellege már a kicsik játékos tevékenységekor is szembeötlő. Hiszen az előző cselekvéssor folyamán a gyermek tulajdonképpen algoritmust ismert fel és hajtott végre, ezt a maga módján lejegyzetelte, adatokat kezelt, "alkalmazói problémát oldott meg" egy jól megválasztott eszközzel. Ugyanakkor énekelt (vagy zenélt a teknőccel), rajzolt, tornázott, idegen nyelven beszélt, mesét írt és titkosírást kódolt - a laikus kívülálló szemével nézve.

4. A Logo pedagógiai szerepe

E pedagógia kidolgozása és elterjesztése elsősorban Seymour Papert amerikai professzor nevéhez fűződik. Az ötvenes években Genfben dolgozott Piaget neves pszichológus munkatársaként, akinek elvei és pszichológiai kísérleti eredményei nagy hatással voltak a matematikus Papertra, amikor a 60-as években a világ egyik leghíresebb műszaki egyetemére, a Massachussetts Institute of Technology-ra (MIT) visszatért. Ebben az időben kezdték meg a számítógép-fejlesztők a mesterséges intelligenciakutatásokat, ekkor "született" a LOGO programozási nyelv is. Alkalmazásának oktatási tapasztalatai már kezdetben igen pozitívak voltak, pedig a látványos teknőcgrafikát csak évekkel később fejlesztették ki. A Logo igazi oktatási sikerét és nemzetközi népszerűségét egyrészt a teknőcgrafika, másrészt a mindenki által hozzáférhető mikroszámítógépek elterjedése hozta meg. (Sajnos hazánkban a "BASIC- bűvölet" miatt csak egy évtizedes késéssel kezdett jelentősebben elterjedni!)

A Logo bár egy teljes értékű, strukturált programnyelv, ennél sokkal többet jelent. Tulajdonképpen egy olyan pedagógiai környezetet, "mikrovilágot" valósít meg, amelyben a gyermekek maguk tehetnek felfedezéseket, miközben szinte észrevétlenül, minden kényszer és "bemagolás" nélkül számos új ismeret birtokába jutnak. A kisgyermek azáltal, hogy parancsot ad a képernyőteknőcnek, rögtön ellenőrizheti gondolkodásának és cselekedeteinek következményét. Megfigyelheti utasításának hatását, majd módosíthatja azokat céljának tökéletesebb megvalósítása érdekében. A kipróbálások és módosítások sorozata egybecseng a piaget-i értelmi fejlődés sémájával. A pedagógus és a gyermek kapcsolata sem a hagyományos tanár-diák viszony, hiszen a kreatív gondolatok születésében és realizálásában a felnőtt együtt dolgozik a gyermekkel, de nem irányítóként, hanem munkatársként.

A Logo-pedagógia Magyarországon akkor kezdett el "hódítani", amikor Papert híres műve, a Mindstorm magyar fordításban is megjelent.⁸ Majd a 90-es évek végén, amikor a Művelődési és Közoktatási Minisztérium megvásárolta a Windows-környezetben futó, legfejlettebb Logo-változatot, a Comenius Logot, amely - elérhető áron - minden oktatási intézményszámára rendelkezésre áll. A Logo egyik legnagyobb pedagógiai előnye az, hogy ún. nyitott program: "kimenete" mindig a gyermek egyéni alkotása (rajz, szöveg, hang, animáció...stb), amit a teknőc vezérlésével valósítható meg.

Ha az informatikai játékok során a kicsikkel eljátszottuk a teknőcöt, akkor most rajzoljunk a teknőccel! Mi is tehát az a teknőcgrafika? A számítógép képernyőjén kezdetben egy "üres lap" jelenik meg, amelynek közepén egy kis teknősbéka ül, észak felé "nézve". Ez a teknőc különféle "álruhákat" ölthet a gyermek képzelete szerint: lehet autó, repülő, cica, robot... Sőt, egyszerre több teknőc is előhívható (akár négyezer is!), különböző nevekre "keresztelhető". Ez a kis figura azt várja, hogy a gyermekek parancsait végrehajtsa: előre-hátra, illetve megadott szöggel jobbra-balra mozdulhat a képernyőn, sőt zenélhet is a gyermek által komponált dallamra! A gyermek önmaga is alkothat olyan cselekvéssort, amit saját maga nevez el, azaz új szóra "tanítja" a teknőcöt.

2. ábra: 9 éves gyermek alkotása a Logo segítségével

A program kezelése rendkívül egyszerű már a legkisebbek számára is. A tapasztalatok szerint semmi nehézséget nem okoz a gyermekeknek a képernyőteknőc mozgatása, adott útvonal bejárása. Mivel a teknőc mozgatásának igénye rendkívül motiváló, ezért bámulatos gyorsasággal szokják meg a számítógép kezelését. Közben pedig olyan nehéz és absztrakt matematikai fogalmakat is elsajátítanak, mint például a szimmetria, a tükrözés, hasonlóság, rekurzió, véletlen jelenségek stb. Hiszen a gyermeknek nem kell mást tennie, mint a teknőc helyébe képzelnie magát és a kívánt útvonalat végigjárnia, - ha kell, a valóságban is! A saját testével, mozgásával érzi, tapasztalja az összefüggéseket, saját cselekedeteinek következményeit. Nincs az a szemléltetés, módszer, ami ennyire jól előkészítené, megvilágítaná bizonyos fogalmak megértését!

A Logo oktatási népszerűségét tanfolyamok, bemutatók, publikációk is mutatják. A hazai pedagógiai kutatások a kisgyermekek korcsoportjában elsősorban a kreativitás növekedésében, továbbá az analitikus gondolkodási képesség, a feladatvállalás és az önbizalom fejlődésében mutattak változást.

5. Hazai eredmények, fejlesztések

Ma hazánkban többszázra tehető azon iskolák száma (néhány tucat óvodát is beleértve), ahol az informatikát ismerik, szeretik, alkalmazzák a kisgyermekek oktatásában-nevelésében. Az elmúlt évtizedben - a sikeres nemzetközi tapasztalatokon, eredményeken felbuzdulva - innovatív pedagógusaink sokat tettek annak érdekében, hogy a számítógép és a többi informatikai eszköz sikeressé váljon a pedagógiai célok megvalósítása, a gyermeki képességfejlesztés érdekében.

Méltán lehetünk büszkék hazai pedagógiai-informatikai fejlesztéseinkre is. A jó néhány éve még "fehér foltként" emlegetett kisgyermekkori informatika ma már minden területen említésre méltó eredményekkel, produktumokkal rendelkezik. Elsősorban a pedagógus- továbbképzések, tanfolyamok, konferenciák népszerűsítik a pozitív tapasztalatokat, (több alkalommal Cohen professzorasszonyt is sikerült meghívnunk ezekre), de az elmúlt évtizedben pedagógiai szakfolyóirataink mindegyike szívesen közölte a téma újdonságait, tanulmányait, beszámoló cikkeit. Több kicsiknek szóló, képességfejlesztő szoftver is napvilágot látott, előbb még floppyn, DOS-környezetben, napjainkban pedig már CD-ROM- on.

Az óvodai-iskolai életről videofilmek is készültek. A már említett feladatgyűjtemény megszületését tankönyv is követte, továbbá olyan módszertani segédkönyvek, amelyek a tanítók, óvoda- és gyógypedagógusok felkészüléséhez adtak hasznos tanácsokat az informatika kisgyermekkori alkalmazásával kapcsolatban. A Nemzeti Alaptanterv bevezetésekor az informatikát első osztályban kezdők számára komplex informatika tanterv készült (könyvtárhasználati ismeretekkel), amely az Internetre is felkerült. Azok a pedagógusok, akik pedig tantervi keret nélkül, a szabadidőben (pl. napköziben vagy délutáni egyéni felzárkóztató/tehetséggondozó foglalkozásokon) kívánják használni a számítógépet, az Internetről letölthető fejlesztő program segítségével is haladhatnak.⁹

Sokszor említjük az óvoda és iskola megújuló szerepét, a felkészült, rátermett pedagógus mellett a korszerű taneszközök alkalmazásának fontosságát. A információs és kommunikációs technikai eszközök más műveltséget, "újfajta írástudást" képviselnek. Azon kell fáradoznunk tehát, hogy a számítógép és ezáltal az informatikai kultúra minél hatékonyabban és minél előbb jelenjen meg az oktatásban. Hiszen a most tanuló gyermekeinknek már a jövő évezred erősen informatizált társadalmában kell élniük, alkotniuk. Ehhez pedig az oktatási intézményeknek kell megadniuk a felkészítést, mégpedig minél kisebb életkortól kezdődően!