English main page
 Az intézetről  Kutatás   Tudástár  Vendég 
English
Visszajelzés

Deák Zsuzsa

A pedagógusok munkája

Az iskolai munkát befolyásoló változások, szabályozási háttér

A pedagógusok iskolai munkáját minden korban meghatározzák az iskola társadalmi, gazdasági környezetében, az oktatási intézményrendszer működésében, a képzés tartalmában lezajló változások. Magyarországon az elmúlt évtized során ezek különösen erőteljesek voltak.

A közoktatásban foglalkoztatott tanítók, tanárok számára változást hozott az 1985-ben meghozott oktatási törvény, mely az intézményi autonómia, a nevelőtestületi szakmai önállóság elvét vallotta, az iskolai élet demokratizálása érdekében – többek között – lehetőséget teremtett a tantestületi vétójog alkalmazására az intézmény vezetőjének kinevezésekor. A nyolcvanas évek végén – még a rendszerváltást megelőzően – a tanszabadság elvének, a szabad iskolaalapítás jogának törvényi kimondásával megszűnt az állami iskolamonopólium, új iskolafenntartók jelentek meg. A folyamat felgyorsult a kilencvenes évek elején, az egyházi ingatlanok visszaigénylését követően. Felerősödött a pedagógusok intézmények közötti mozgása. Újrafogalmazódtak a pedagógus munkájával szemben támasztott követelmények.

Az 1990-es többpárti parlamenti választásokat követően, a közigazgatás önkormányzati alapokra helyezésével az állami iskolák többsége a helyi önkormányzatok fenntartásába került. Az iskolairányítás hatásköri viszonyait az 1993-ban megszületett közoktatási törvény tisztázta, kimondva, hogy az iskola, a nevelőtestület szakmai tekintetben önálló, ugyanakkor széles körben állapított meg fenntartói jogosítványokat. Megváltozott az oktatásfinanszírozás rendszere: az iskolai oktatás-nevelés feladatainak ellátása csak a központi költségvetés normatív alapon nyújtott támogatása, a fenntartói hozzájárulás és az iskola saját bevételeinek együttes felhasználásával lehetséges.

A pedagógus munkáját tehát napjainkban közvetlenül érinti, hogy milyen az iskolai munka jogi szabályozása, a törvényi előírások keretei között a fenntartó mely pedagógiai programok megvalósulását támogatja, milyen szakmai törekvések anyagi vonzatait vállalja. Mindez megjelenik a tanulócsoportok nagyságában, a csoportbontás lehetőségében, a pedagógusok kötelező óraszámában is. Az iskolahasználók igényeivel nemcsak fenntartói közvetítéssel, hanem közvetlenül is szembesülnek a tantestületek az iskolai beiratkozáskor. Az iskolai pedagógiai programok tartalmát kevésbé a NAT elhúzódó vitasorozata, a helyi iskolai tantervkészítés/adaptálás törvényi kötelezettsége formálja, inkább a szülők megnyerésének, a tanulói utánpótlás biztosításának kényszere motiválja. A szülői, tanulói igényeket követő, azok elébe menő iskolaszerkezeti átalakulások és az irányultságában egyre gazdagodó iskolai képzési kínálat következtében egy-egy intézmény tevékenysége, az ott folyó munka nehezen jellemezhető a hagyományos iskolatípusok kategóriáival. Az iskolába lépő gyermekek csökkenő létszáma miatt a munkanélküliség mint fenyegető lehetőség meghatározza a pedagógusok közérzetét.

Összességében elmondható, hogy a kilencvenes években a pedagógusok munkájára jelentős mértékben hatottak az oktatásügyön kívüli gazdasági, társadalmi, politikai változások, a demográfiai helyzet és a normatív (tanulói alapú) oktatásfinanszírozás együttesen, valamint az új közoktatási törvény megszületése előtt megalkotott egyéb törvények és jogszabályok. Ebben a vonatkozásban érdemes kicsit hosszabban beszélni a pedagógus munkaidejének szabályozásáról: a kötelező óraszámokról, valamint a pedagógus által ellátandó tevékenységek szabályozásáról.

A pedagógusok kötelező óraszáma

A múlt század végétől e század közepéig a pedagógus munkaidejét az ellátandó tanórák számával (amelynél többnek a megtartására a pedagógus nem kötelezhető, illetve amelynél többet nem is vállalhat) határozták meg. A népiskolában a tanítók óraszáma függött az évfolyamok heti óraszámától és az iskolában dolgozó tanítók számától (osztott vagy osztatlan formában történt-e a képzés). A középiskolában az óraszám függött az oktatott szaktárgy jellegétől. A tanítók magasabb óraszámban tanítottak, mint a tanárok.

Az iskolaszerkezet átalakításával párhuzamosan 1950-ben az általános iskolai tanítók kötelező óráinak számát egységesen 25 órában állapították meg. Ugyanekkor a felső tagozat tanárainak óraszáma 23 óra, de a nyelv-, fizika-, kémiatanároké ennél eggyel kevesebb, a készségtárgyakat tanító tanároké ennél eggyel több. A középiskolai tanárok óraszáma ekkor 22 óra, de a nyelv, a fizika, a kémia és a biológia szakosoké ennél két órával kevesebb, a készségtárgyakat tanító tanároké két órával több.

Az 1950-ben meghatározott kötelező óraszámok a háború előttihez képest a tanítók egyes csoportjai (osztatlan iskola, 3–4. évfolyam) számára óraszámcsökkenést, a volt polgári iskolai és a középiskolai tanárok számára óraszám-növekedést jelentett (Ferge és mtsai, 1972. 93–100. o.). 1951-től, amikor a Munka Törvénykönyve a pedagógusok számára is előírta a heti 48 órás munkaidő-kötelezettséget, a heti törvényes munkaidőt két részre osztották: a kötelező óraszámra és a kötelező óraszámon felül fennmaradó részre. Az 1980-as évek végéig az érdekütközések jelentős terepe volt mind a kötelező óraszámok csökkentése, mind a tanításon kívüli egyéb tevékenységek kötelező óraszámban történő ellátásának elismertetése. A heti törvényes munkaidő csökkentése (a közoktatásban 1980-ban 44 órára) a kötelező órák változatlanul hagyása mellett a pedagógusok számára nem jelentett érzékelhető változást.

1982-ben az ötnapos iskolai munkarendre történő átállás és a törvényes munkaidő 42 órára csökkentésekor a kötelező óraszámok is csökkentek, bár nem olyan mértékben, ahogyan azt a pedagógusok igényelték (Deák, 1990. 70. o.). Tartósan alacsony bérek és pedagógushiány, -ellátottsági problémák mellett a kötelező óraszám csökkentésének elsősorban közérzetjavító, a túlórában ellátható órák miatt minimális jövedelemnövelő hatása volt. Mindez együtt járt a kötelező óraszámon felül fennmaradó munkaidőben elvégzendő egyéb iskolai feladatok egyre részletesebb központi szabályozásával. Az 1982-ben kialakított főbb arányok élnek tovább napjainkig, a pedagógus munkaidejének, kötelező óraszámának folyamatos újraszabályozása és a jelenleg érvényes heti 40 órás munkaidő ellenére is. Ugyanakkor említésre méltó két jelentős foglalkozási alcsoport: az alap- és a középfokú képzésben alkalmazott tanár (szaktanítást végző pedagógus) kötelező óraszámának többszöri változtatásában tetten érhető oktatáspolitikai mechanizmus.

Még az 1993-as közoktatási törvény megszületése előtt, a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény (Kjt.) közoktatás területén történő végrehajtása tárgyában hozott 1992-es kormányrendelet egyetlen pedagóguscsoport (ennek is hagyománya van): az általános iskola felső tagozatán tanító tanárok esetében csökkentette a kötelező óraszámokat. Az intézkedést az 1993-ban megalkotott Közoktatási törvény is jóváhagyta, s ennek szellemében került módosításra a pedagógusok kötelező óraszámáról szóló 1987-es MM-rendelet. Az óraszámcsökkentés – a korábbi évek gyakorlatától eltérően – nem jövedelemnövelő célzatú volt: a túlóra számításánál ezt a csökkentést ugyanis nem lehetett figyelembe venni. Hátterében két másik megfontolás állhatott: az alapfokú képzés csökkenő gyermeklétszáma mellett kialakuló pedagógustöbblet enyhítése, a tanárok pályán tartása; s még inkább az a törekvés, hogy az (1990–94 közötti kormányok által támogatott) iskolaszerkezeti átalakulások során az általános iskolai tanárok a középfokú oktatási intézmények tanáraival azonos elbírálás alá essenek az azonos kötelező óraszám meghatározásával.

Amikor a Kt. módosításra 1996-ban ismét a parlament elé került, világosan kirajzolódott, hogy az új kormányzat az iskolaszerkezeti átalakulásokat nem támogatja, a további szerkezeti változások, valamint a kialakult pedagógustöbblet terheit a központi költségvetés nem vállalja, a kérdés megoldását a fenntartókhoz utalja. Mind az alapfokú, mind a középfokú oktatásban munkát vállaló szaktanárok kötelező óraszámát 20 órára emelték.

A közoktatásban foglalkoztatott pedagógusok munkáját jelenleg több törvény előírásai együttesen szabályozzák: a Munka Törvénykönyvéről hozott 1992. évi XXII. törvény (MT.), az 1992. évi XXXIII. évi törvény a közalkalmazottak jogállásáról (Kjt.) és az 1996-ban módosított 1993. évi LXXIX. évi törvény a közoktatásról (Kt.).

Az 1993-ban hozott Közoktatási törvény változatlanul megtartotta a pedagógus-munkakörben foglalkoztatottak számára a munkaidő kettős szabályozását: a heti törvényes munkaidőn belül meghatározta a pedagógus kötelező óraszámát. A korábbi gyakorlathoz hasonlóan a pedagógus kötelező óraszámát nemcsak a tanórákra lehet felhasználni, hanem a „tanulókkal való közvetlen foglalkozásra” is. Így fogalmaztak már az 1966-os, 1975-ös és 1982-es jogszabályok is.

Új elem viszont a szabályozásban, hogy az iskolai oktatás időkeretét már nem csak a heti és éves tanítási napok száma, valamint az egyes évfolyamokon érvényes tantervek tanóráinak száma határozza meg. Az iskolai munka rendjében a törvény megkülönböztet kötelező tanórákat, nem kötelező tanórai foglalkozásokat, tanórán kívüli foglalkozásokat. A törvény évfolyamonként meghatározza a kötelező tanórákra fordítható (napi) maximális időkeretet. (Megjegyzendő, hogy ez lényegesen alacsonyabb, mint a törvény megalkotásának pillanatában érvényben lévő nevelési-oktatási tervek heti tantervi óraszáma volt. Ez – csökkenő gyereklétszámok, rugalmatlanul megállapított csoporton belüli tanulólétszámok mellett – magában hordozta a pedagógustöbblet kialakulásának veszélyét. Lásd erről Deák, 1996.)

A Kt. 1996-os módosításakor újraszabályozták a nem kötelező tanórai foglalkozásokra fordítható időkeretet. Főbb jellemzői: az osztályonként a nem kötelező tanórai foglalkozásokra fordítható heti időkeretet a törvény a kötelező tanórai foglalkozások százalékában határozza meg, évfolyamonként. (1993-ban még egységesen az iskolai tanórák 20%-a volt.) Ez az időkeret az iskola döntésétől függően felhasználható a tanórán kívüli foglalkozásokhoz, csoportbontáshoz, egyéni foglalkozásokra, évfolyamok, osztályok, tanítási hetek között átcsoportosítható. Ugyancsak a heti kötelező tanórai foglalkozásokhoz viszonyítva, egységesen, az évfolyamokra előírt óraszámok öt százalékában további, a tehetséges vagy hátrányos helyzetű tanulókkal való egyéni foglalkozásra fordítható időkeretet határoz meg. (Azon persze külön el lehetne gondolkodni, hogy ez mire elegendő, de témánk szálai most nem erre vezetnek.)

Az iskolai oktatás-nevelés egyes kiemelt feladataira a fentieken kívül még a következő időkereteket állapítja meg a törvény: napközis, illetve tanulószobai csoportonként (heti óraszámra átszámítva) az 1–4. évfolyamon 22,5 óra, 5–8. évfolyamon 15 óra, 9–10. évfolyamon 10 óra; gyógytestnevelésre 15 fős csoportonként heti 3 óra (a mindennapi testedzést és az iskolai sportkör működtetését egyébként a kötelező és nem kötelező tanórai foglalkozások időkeretének a terhére kell ellátni); magántanulónként heti 10 óra. (Kt. 52. és 53. §) A törvény azt a képzési formát ismeri el nappali tagozatos oktatásnak, ahol a tanítási év átlagában a tanórai foglalkozások száma eléri az előírt kötelező tanórai foglalkozások 90%-át, esti oktatásnak, ha eléri 50%-át és levelező oktatásnak, ha eléri 10%-át. (121. §)

A törvény a finanszírozás szempontjából kívánja mérhetővé tenni az iskolai tevékenységeket. Az iskolák pedagógusellátottsága, a tanári munka szempontjából jelentősége abban van, hogy a tanulókkal való foglalkozásra, az oktatásra és nevelésre fordítandó idő nem szűkül le kizárólag a tanórák számának meghatározására, hanem elismert és időben számszerűsíthető a tevékenységek tanórán kívüli tágabb körének időszükséglete is – új értelmet nyer a pedagógus kötelező óraszámának meghatározása. Az iskolai feladatok ellátásához törvényi szinten szükségesként meghatározott idő áll szemben a pedagógus kötelező óraszámaként meghatározott idő mennyiségével. A kötelező óraszámok változásait mutatja be három időpontra vonatkozólag az 1. táblázatunk, míg a 2. táblázatunk a tanulócsoportok nevelésére-oktatására fordítható óraszámokat foglalja össze.

1. táblázat
Beosztott pedagógus heti kötelező óraszáma intézménytípusonként

Intézmény, beosztás 1982 1992 1996 
Óvodában:    
óvodapedagógus 32 32 32 
Általános iskolában:    
szaktanítást végző pedagógus 20 18 20 
nem szaktanítást végző pedagógus (tanító) 21 21 21 
napközi otthonokban 23 23 23 
Középiskolában, szakmunkásképző és szakiskolában:    
tanár (fogyatékos tanulók esetében is) 18 18 20 (19) 
gyakorlati oktató (szakközépiskolában, eü. szakiskolában)  23 25 
szakoktató (szakmunkásképzésben, speciális szakiskolában) 28 28 25 
alapfokú művészetoktatási intézményben pedagógus  18 20 
kollégiumi nevelő 30 30 30 

Forrás: A 120/1982 (M. K. 15) MM-ÁBMH sz. együttes utasítás; A pedagógusok kötelező óraszámáról – többször módosított – 22/1987. (XI. 21.) MM rendelet egységes szerkezetbe foglalt szöveg. Művelődési Közlöny, 1994. szeptember 1.; Az 1996-ban módosított 1993-as közoktatási törvény.

2. táblázat
Tanulócsoportok oktatására, nevelésére fordítható idő,
évfolyamonként (óra)

Évfolyam Kötelező
tanórai
foglalkozás 
Nem kötelező
tanórai
foglalkozás 
Egyéni
foglalkozás 
Együtt 
1–3 20  2  1  23  
4–6 22,5 5,6 1,1 29,2 
7–8 25  7,5 1,3 33,8 
9–10 27,5 9,6 1,4 38,5 
11. évfolyamtól 30  18  1,5 49,5 
Szakképzési évfolyam,
elméleti és gyakorlati együtt 
40  2  2  44  

Az 1996-ban módosított 1993-as Közoktatási törvény 52. § előírásai alapján számított adatok.

@BEK4 = Az ellátandó tevékenységek szabályozása

A Kt. 1996-ban ugyancsak módosított 1. számú melléklete (II. 6.) pontosítja, hogy milyen tevékenységekre fordítható a pedagógus kötelező óraszáma: kötelező tanórára; nem kötelező tanórára; kollégiumi foglalkozásra; gyakorlati oktatásvezető és oktatásvezető-helyettes esetében a gyakorlati és elméleti képzésre, a gyakorlati képzést szervezőnél a képzés ellenőrzésére; napközis és tanulószobai foglalkozásra; a nem kötelező tanórai foglalkozások időkeretének terhére szervezett tanórán kívüli foglalkozásokra.

Milyen, a pedagógusok munkájába tartozó, tanórán kívüli iskolai tevékenységekre gondol a törvényalkotó? A Közoktatási törvény a következő tanórán kívüli foglalkozásokat sorolja fel: „a) a napközis és a tanulószobai foglalkozás, b) a szakkör, érdeklődési kör, önképzőkör, énekkar, művészeti csoport (a továbbiakban a b) pont alattiak együtt: diákkör), c) az iskolai sportkör, d) a tanulmányi, szakmai, kulturális verseny, házi bajnokságok, iskolák közötti versenyek, bajnokságok, diáknap.” (Kt. 53. §) A Kt. szabályozza még az iskolai könyvtár hozzáférhetőségét, a kollégiumi s ezen belül a kollégiumi felkészítő foglalkozások időtartamát is. Ezenkívül a Kt. meghatározza azokat a feladatokat, melyek ellátását a pedagógus kötelező óraszámába be kell számítani, azaz ennyivel csökken az adott munkakörre előírt kötelező óraszám. Ezekre az órakedvezményekre minden intézmény a „kötelező tanórai foglalkozás öt százalékának megfelelő, egy nevelési évre, tanítási évre kiszámított” időkeretet használhat fel. (Kt. 1. számú melléklet harmadik rész, II. fejezet.)

Milyen tevékenységek ellátásáért és milyen mértékű órakedvezményben részesülhetnek a pedagógusok? Az osztályfőnöki, tanszakvezetői, tagozatvezetői, szakosztályvezetői, tanulócsoport-vezetői, szakmai munkaközösség-vezetői feladatokért heti 1 órát; ha nem alkalmaznak külön iskolai könyvtárost, a könyvtárosi teendőket ellátó tanítónak vagy tanárnak heti 5 órát kell a kötelező órájába beszámítani. Intézményi szinten születhet döntés, meghatározott időre szóló írásos megállapodás arról, hogy a pedagógus kötelező óráját teljesítheti az intézményi pedagógiai program kidolgozásával, a diákönkormányzatot segítő feladatok ellátásával és a tanulók felügyeletével összefüggő, kollektív szerződésben meghatározott feladatok ellátásával. Ez utóbbi ekkor tartalmában már sokkal kevesebbet ér, mint négy évvel korábban, amikor a központi szabályozás még nem volt ilyen részletezettségű.

A pedagógus munkaideje szabályozásának történetét áttekintve azt mondhatjuk, hogy az ötvenes évek elejétől napjainkig fennmaradt a törvényes munkaidőn belül elkülönített kötelező óraszámmal a munka időbeni szabályozása, valamint a kötelező óraszámon felül fennmaradó munkaidőben a tevékenységek szabályozása. Ezzel együtt is néhány lényegesebb eltérésre érdemes felhívni a figyelmet. A nyolcvanas évek végéig a hangsúly a kötelező óraszámok és a kötelező óraszámokba beszámítható tevékenységek központi meghatározásán, változtatásán van. A kilencvenes évek elején egy átmeneti időszakban úgy tűnik, hogy a döntési jogosítványok intézményi szintre kerülnek. A Kjt. végrehajtását szabályozó 1992-es Kormányrendelet az iskola alapfeladatát csak keretjelleggel szabályozza, annak pontosítása az intézmény alapító okiratára tartozik. A tanári munkaköröket ekkor az intézmény alapfeladataira lehet kialakítani. Az intézmény kollektív szerződésében, közalkalmazotti szabályzatában kell meghatározni, melyek azok a feladatok, amelyeket munkakörbe tartozó feladatként kell ellátni és amelyek ellátását a kötelező óraszámba be lehet számítani (138/1992. R. 7. §). Az iskolai döntési szint jelentőségének növekedése összhangban volt mind az akkor még érvényes 1985-ös oktatási törvény szellemiségével, mind az oktatásirányításban megvalósítani kívánt megosztott felelősség elvével. Az 1993-as közoktatási törvény megszületésekor és még inkább annak 1996-os módosításakor már a finanszírozhatóság kérdése és ezzel együtt az iskolai munka paramétereinek a központi meghatározása kerül ismét előtérbe. Az oktató-nevelő munka időszükséglete tanórán kívüli részének törvényi kidolgozása az állami szerepvállalás határait és a fenntartói felelősséget is kijelöli a feltételek megteremtésében.

Elismerve annak jelentőségét, hogy a tanítók, tanárok számára megállapított kötelező óra nem korlátozódik a tanórák megtartására, az 1996-os törvényi szabályozás ismét visszatér a jól bevált gyakorlathoz, meghatározza, hogy mi mindent kell ellátnia a pedagógusnak a munkaidő fennmaradó részében. (Erről a későbbiekben még szólunk.)

Tanórai terhelés

A szabályozási keretek áttekintése után nézzük meg, hogyan alakul napjainkban a pedagógusok (az iskolában pedagógusi munkakörben foglalkoztatottak, azon belül is a nem iskolavezetőként, hanem beosztottként dolgozók) munkaterhelése: az időráfordítás és a tevékenységek szerkezete. Bár a következőkben a „pedagógus” kifejezést használjuk, az elemzésben be kívánjuk mutatni a minden nivelláló törekvés dacára – részben a pálya hagyományai, részben az iskolarendszerben elfoglalt hely eltérő követelményrendszere, valamint az ehhez társuló (erre felkészítő) eltérő végzettség következtében – meglehetősen tagolt szakma különböző csoportjai: az egyes foglalkozási alcsoportok (tanítók és szaktanárok); a különböző iskolafokozatokon, az eltérő képzési kínálattal jellemezhető iskolákban tanítók; az eltérő fenntartói irányítású iskolákban munkát vállalók; a különböző településtípusok iskoláiban dolgozók munkájának különbségeit.

Mit és mennyit dolgoznak a pedagógusok? A kérdés persze úgy is megfogalmazható lenne: mennyit és mit dolgoznak. A sorrendiséget nehéz eldönteni, a vizsgálódás irányultsága szabhatja meg, hogy melyik oldal válik hangsúlyosabbá. A pedagógus munkáját elemző, rendszerező leírások többféle csoportosításban próbálják meg számba venni a tanítók, tanárok által ellátott feladatokat. Az egyik nézet szerint a munkában vannak elsődleges tevékenységek: a tanítás, a tanítás előkészítése, a tanulók teljesítményének értékelése; valamint másodlagos tevékenységek: a tanulók tanításon kívüli felügyelete, tanulmányi kirándulás szervezése, kapcsolattartás a szülőkkel, együttműködés a többi kollégával. Másfajta csoportosításban a főbb pedagógusi feladatok: az oktatás, a nevelés, az értékelés, a tanácsadás és az újítás. Láthatjuk, a különböző felosztásokat végzők abban egyetértenek, hogy a munka lényegi eleme a tanítás/oktatás. Ugyanakkor kétséges, hogy a különböző tevékenységek között – időben, terjedelmében – valóban a legnagyobb részt foglalja-e el a tanítás.

Az Országos Közoktatási Intézet 1996 novembere és 1997 februárja között lefolytatott kérdőíves felmérése során vizsgáltuk azt, hogy a pedagógusok hetente hány tanórában tanítanak. Az óraszámok igen széles skálán mozognak. A beosztott pedagógusként dolgozó megkérdezettek között vannak olyanok, akik nem tartanak tanórákat, és van olyan válaszadó, aki bevallása szerint heti 63 órában tanít. Ez a két szélső érték, a legnépesebb csoportot (a pedagógusok mintegy 60%-a) a heti 18–24 tanórát tartók alkotják.

Az egy főre jutó heti tanórák átlaga a teljes mintában 19,4 óra. A legalacsonyabb a tanórai terhelése a tanítói végzettségűeknek: 18,9 óra. Egyben itt a legnagyobb az eltérés az általános iskolában nem szaktanítást végzők számára előírt heti 21 órás kötelező óraszámtól is. Megjegyzendő, hogy az 1998 szeptemberétől az első (és 7.) osztálytól felmenő rendszerben bevezetésre kerülő új óratervek, az alsó tagozatos tanulók heti kötelező tanórai elfoglaltsága a második osztályban 2 órával, a harmadik osztályban 4 órával, a negyedik osztályban 2,5 órával alacsonyabbak, mint a korábbi nevelési-oktatási tervek óraszámai voltak. Tehát a tanítók az elkövetkező időszakban még kevésbé fogják tudni kötelező órájukat tanórákkal kitölteni.

A szaktanítást végzők csoportjai közül az általános iskolai tanári végzettségűek átlagosan heti 19,1 órában tartanak tanórát, a középiskolai tanári végzettségűek átlagosan a kötelező óraszámukkal megegyező mértékben, heti 20 órában tanítanak, míg az egyéb szakmai tanári végzettségűek csoportja átlagosan heti 20,9 tanórát tart.

Az egy pedagógusra jutó tanórák heti átlagos számát iskolatípusonként, Budapest és vidék, valamint nemek szerinti bontásban vizsgálva (3. táblázat), azt tapasztaljuk, hogy a pedagógusok heti tanórai terhelésében a két szélső értéket a vidéki általános és középiskolai képzést is folytató intézmények férfi tanárai képviselik heti 17,4 órával, illetve az ugyancsak vidéken, de a szakmai középfokú képzésben tanító férfiak az átlagosan heti 22,2 óra tanórai elfoglaltsággal.

3. táblázat
Saját iskolájában tanított tantárgyak óraszáma (N=2194)

Iskolatípus Budapest  Többi település Iskolatípus
együtt 
férfi nő együtt  férfi nő együtt 
Általános iskola 18,2 18,3 18,3  18,7 18,8 18,8 18,7 
Általános és középiskola 19,7 18,5 18,7  17,4 18,4 18,2 18,3 
Csak gimnázium 18,9 19,3 19,2  20,0 20,3 20,2 20,0 
Gimnázium és szakmai képzés 21,4 18,6 19,6  21,4 21,4 21,4 20,9 
Szakmai középfokú képzés 19,2 18,7 18,9  22,2 21,4 21,8 21,4 

Intézménytípusonként legalacsonyabb a pedagógusok heti tanóráinak száma az általános és középiskolai képzést is folytató iskolákban: 18,3 óra, a legmagasabb a szakmai középfokú képzést folytató iskolákban: 21,4 óra. Az azonos iskolatípusoknál (lényegében képzési profiloknál) – egyetlen kivétellel – vidéken magasabb óraszámban tartanak tanórát a pedagógusok, mint Budapesten. Az eltérés a szakmai középfokú képzésben a legnagyobb: vidéken átlagosan heti 2,9 órával magasabb a tanórai terhelés. Csak az általános és középiskolai képzést is folytató intézmények (6-8 évfolyamos gimnáziumok, közös igazgatású iskolák) pedagógusainál fordul elő, hogy vidéken alacsonyabb óraszámban tartanak tanórát, mint budapesti kollégáik. Ezekben a vidéki iskolákban ugyanakkor a nők látnak el több tanórát. A nők magasabb tanórai igénybevétele – minimális különbségekkel – megfigyelhető még az általános iskolákban és a gimnáziumokban mind Budapesten, mind vidéken. A heti tanórák átlagos száma településtípusonként: a fővárosban és a megyei városokban az átlag alatt marad: 18,6–19,0 óra, a községekben és az egyéb városok kategóriájában magasabb: 19,6–19,9 óra.

Az elemzéshez a megtartott tanórák alapján három csoportot alakítottunk ki. A heti 20 tanóránál kevesebbet tartók – a minta 41,8%-a, a heti 20 órában tanítók – a minta 14,1%-a és a hetente 20 tanóránál többet tartók csoportja – a minta 44,1%-a. Ez a csoportosítás az általános és középfokú képzésben szaktanítást végzők kötelező óráihoz (heti 20 óra) viszonyított tanórai terhelésének megismeréséhez nyújthat segítséget. (A tanítók, a szakoktatók, a különböző óraszámkedvezménnyel járó feladatokat ellátók csoportját később elemezzük.)

A különböző végzettségű pedagóguscsoportok közül csak a középiskolai tanári végzettségűek iskolatípusonkénti tanórai igénybevétele mutat szignifikáns eltérést. A kötelező óraszámuknál magasabb óraszámban tanórákat tartók aránya az általános iskolában lényegesen alacsonyabb – 27,5% –, mint a középfokon, ahol a gimnáziumtól a tiszta szakképzési profilig fokozatosan növekszik. Ez az arány a gimnáziumokban: 50,8%, a gimnáziumi és szakmai képzést is folytató intézményekben: 55,2%, a szakmai képzést folytató iskolákban pedig: 57,4%.

Érdemes megemlíteni – az iskolatípusok fenti sorrendjében – a heti 20 órában tanórákat tartó középiskolai tanári végzettségűek arányát is: 15,8–16,9–13,8–15,2%. Ez egyfelől rávilágít arra, hogy a szaktanítást végzőkre megállapított kötelező óraszám a középiskolai tanári végzettségűek esetében viszonylag milyen kis csoportoknál egyezik meg a tanórai igénybevétellel, másfelől hogy ők, amennyiben bekapcsolódnak a tanórán kívüli tevékenységekbe, szintén végeznek kötelező órájukon felüli túlmunkát.

Az általános iskolában általános iskolai tanári diplomával dolgozók (szaktanítást végzők) 47,2%-a 20 óránál kevesebb tanórát tart hetente (tehát az ő számukra adott a kötelező órájuk tanórán kívüli tevékenységekre fordításának lehetősége), heti 20 órában tanít 17%-uk, 20 óránál több tanórát tart 35,8%-uk.

A pedagógusok tanórai terhelését a tanórák száma önmagában nem tükrözi elég híven. Ugyanaz a heti átlagos óraszám egészen mást jelent, ha egy vagy több tantárgy ismereteiből kell felkészülnie a tanárnak, egy vagy több tantárgyból kíván elsajátítható tudást közvetíteni. Ezért vizsgáltuk azt, hogy az adott tanévben hány tantárgyat oktattak a pedagógusok. (Hasonlóan differenciáló és a munkaterhelést növelő szempont, hogy akár egy tantárgy tanítása során is hány különböző osztállyal dolgozik együtt a tanár a tanév során. Ez utóbbi vizsgálatára azonban most nem került sor.) Hogy egy adott tanévben a pedagógus hány tantárgy tanításába fog bekapcsolódni, azt mindig az adott iskola szakos ellátottságának helyzete, a tantárgyfelosztás dönti el. Előfordulhat, hogy a tanár saját kezdeményezésére vállalkozik két, esetleg több szaktárgy tanítására, de gyakoribb, hogy a megfelelő szakos tanár iskolai hiánya miatt kerül erre sor, és az is, hogy a pedagógus kötelező óraszáma csak ily módon teljesíthető. Ez utóbbi (a törvény adta lehetőségek miatt) valószínűleg fokozatosan visszaszorul. Jelenlétét az bizonyítaná, ha a több szaktárgyat tanítók tanóráinak száma lenne alacsonyabb. A helyzet éppen fordított: míg az egy és a két szaktárgyat tanítók tanóráinak száma az átlag alatt marad: heti 18,9 és 19,3 óra, addig a három vagy több szaktárgyat tanítók hetente átlagosan 20 tanórát tartanak.

Az oktatott tantárgyak száma szerinti heti tanórai terhelés szignifikáns különbséget mutat (lásd a 4. táblázatot), amit elsősorban a nem szaktárgyat tanítók eltérő tanórai igénybevétele magyaráz. Ugyanakkor megfigyelhető a csak egy tárgyat tanítók viszonylag kedvezőbb helyzete: körükben növekszik a kötelező óraszámnál kevesebb tanórát tartók és csökken az annál több tanórát teljesítők aránya.

4. táblázat
Pedagógusok száma és százalékos aránya az oktatott tantárgyak száma és a tanórák száma szerint

Heti tanórák
száma 
Az oktatott tantárgyak száma  Együtt 
Egy Kettő Három vagy több Nem szaktárgyat
tanít 
 
szaktárgyat tanít  
20 óránál kevesebb 44,2 43,7 44,4 30,2  41,7 941 
20 óra 13,4 17,0 11,5 12,8  14,2 320 
20 óránál több 42,4 39,3 44,1 57,0  44,1 994 
Összesen % 100,0 100,0 100,0 100,0  100,0  
797 735 349 374   2255 

Az 5. táblázat a különböző pedagóguscsoportok szaktárgyi igénybevételét foglalja össze. Az egyes csoportokon belül markáns különbségek mutatkoznak (a fenntartók szerinti megoszlást tekintve ez csak enyhe szignifikanciát jelent). E táblázat értelmezésekor azonban azt is figyelembe kell venni, hogy a nem szaktárgyat tanítók igen alacsony elemszámmal szerepelnek a fővárosi, megyei fenntartású intézményekben (10 fő alatt). Ez valószínűleg azért van így, mert a megyei önkormányzatok elsősorban térségi beiskolázású középfokú intézményeket tartanak fenn, a fővárosi önkormányzat fenntartásában pedig szinte kizárólag csak szakmai képzést (szakmai képzést is) folytató középfokú oktatási intézmények működnek. A táblázat adatai jól tükrözik, hogy a községekben nagyobb az alsó tagozat súlya, mint az általános iskola egészében; valamint felhívják a figyelmet arra, hogy egy szaktárgy oktatására a gimnáziumokban dolgozóknak, a férfi tanároknak és a fővárosban tanítóknak nyílik elsősorban lehetőségük.

A 4. és 5. táblázattal kapcsolatban még azt szükséges megjegyeznünk, hogy a „nem szaktárgyat tanítók” a következő csoportokat jelentik: az alsó tagozatos osztálytanítók, a napközis és tanulószobai feladatokat ellátók, a könyvtárosok és egyéb, nem szaktanári, de pedagógiai szakfeladatokat ellátók. Kiugróan magas, 57%-os közöttük a heti 20 tanóránál többet tartók aránya. Ennél a csoportnál a legmagasabb: 20,2 óra a heti átlagos tanóraszám. Jelenlétük magas az általános iskolában, és a tanítói feladat erőteljes részesedése miatt a csoportot elsősorban a nők alkotják.

5. táblázat
A különböző_pedagóguscsoportok százalékos aránya a tantárgyak száma szerint

Vizsgált
csoport 
Az oktatott tantárgyak száma 
Egy Kettő Három vagy több Nem 
szaktárgyat tanít 
Férfi 42,4 34,2 19,4 4,0 
Nő 31,4 31,9 13,9 22,8 
Általános iskola 25,7 29,5 17,2 27,6 
Általános és középiskola 41,3 29,1 12,2 17,5 
Csak gimnázium 49,1 40,2 8,9 1,8 
Gimnázium és szakmai képzés 46,2 36,2 15,7 1,9 
Szakmai képzés 46,2 38,8 13,3 1,7 
Főváros 40,9 28,9 15,0 15,2 
Megyei jogú város 37,6 38,1 12,3 12,0 
Egyéb város 36,4 34,3 13,4 15,9 
Község 22,4 27,7 20,1 29,9 
Helyi önkormányzat 33,0 32,4 14,6 19,9 
Önkormányzati társulás 21,8 28,7 20,8 28,7 
Megyei, fővárosi önkormányzat 40,6 39,6 18,8  0,9* 
Nem önkormányzati fenntartó 40,4 28,1 10,9 20,5 
Összesen % 34,1 32,5 15,3 18,2 
821 783 369 438 

* 10 fő alatt

E felosztás alapján elmondhatjuk, hogy a középiskolai tanári végzettségűeknek 42,4%-a egy tárgyat, 41,9 %-a két tárgyat tanít. Az általános iskolai tanári végzettségűek között a két tárgyat tanítók aránya magas: 43,3%, az egyéb tanári végzettségűek között az átlagot meghaladó mértékben – 19,5% – találunk három vagy több tantárgyat tanító pedagógust. Az eltérés a végzettségi szint szerinti bontásban is szignifikáns a különböző csoportok között.

A szaktanároknak a szaktárgyak oktatásában való részvétele erőteljesen függ továbbá az illető tanár szakképesítésétől. Egy tantárgy oktatására elsősorban a testnevelést, az idegen nyelvet és a szakmai elméleti tárgyat tanítóknak van leginkább lehetőségük. Megterhelésük azonban a heti tanórák számát tekintve eltérő: a heti 20 tanóránál többet tartók aránya a szakmai elméleti tárgyat tanítók között a legmagasabb (lásd a 6. táblázatot). Két szaktanári képesítésű csoport: a magyar és/<%0>vagy történelem, valamint a matematika é<%-20>s/<%0>vagy fizika szakosok fele mindkét szaktárgyát tanítja, s az utóbbiak között magasabb (a teljes minta átlagával megegyező) a heti 20 tanóránál többet tartók aránya. A biológia é<%-20>s/<%0>vagy kémia szakosok tantárgyi igénybevétele a legnagyobb, ami az oktatott tárgyak számát illeti, ugyanakkor a többi szakoshoz viszonyítva körükben a legalacsonyabb a heti 20 óránál többet tartók aránya. A természettudományi tárgyakat tanítóknak okozhat nehézségeket – a tantervi előírásoktól függően – a szaktanári kötelező óraszám lefedése tantervi órákkal.

6. táblázat
A szaktanárok tanórai terhelése az oktatott szaktárgy jellege szerint

Szaktárgy Egy Kettő Három vagy több Hetente 20
tanóránál többet tanít (%) 
A heti tanórák átlagos száma (óra) 
szaktárgyat tanít 
Magyar és/vagy történelem 26,1 52,6 21,3 35,4 18,8 
Idegen nyelv 71,2 19,2 9,6 44,8 19,9 
Matematika és/vagy fizika 21,3 54,3 24,4 44,3 19,2 
Biológia és/vagy kémia 12,6 49,7 37,7 33,6 19,2 
Testnevelés 73,4 21,9 4,7 45,1 19,4 
Szakmai elméleti tárgy 56,7 21,6 21,6 57,7 20,9 

Tanórán kívüli feladatok

Az előzőekben már szó volt arról, hogy a pedagógus tanóráin kívül is számtalan tevékenységet lát el, kötelező óraszáma nemcsak tanórákra, hanem többek között (a nem kötelező tanórai foglalkozás időkeretének terhére szervezett) tanórán kívüli foglalkozások megtartására is fordítható. Ahogyan a tanórai feladatvállalás sem mondható egységesnek: a szaktanárok egy vagy több tárgyat taníthatnak, eltérő a tanórákra fordított idő mennyisége, itt is hasonló különbségeknek lehetünk tanúi. Amikor a tanórán kívüli tevékenységről mint a pályán tapasztalható munkakörülmények egyik jellegzetességéről van szó, mindig hangsúlyozzák ennek megterhelő voltát. Miközben e tevékenységekben a különböző pedagóguscsoportok részvétele közel sem egységes, az általánosítás azért engedhető meg mégis, mert a beosztott pedagógusok mintegy háromnegyede vállal ilyen tevékenységet. Több mint harmaduk egy ilyen tevékenységet, ötödük két tanórán kívüli feladatot, több mint tizedük három, és mintegy huszaduk négy vagy több tanórán kívüli tevékenységet is végez.

Ha a másik irányból közelítjük a kérdést: kik azok, akik nem vállalnak tanórán kívüli feladatokat, akkor azt látjuk, hogy a pedagógusok 26,2%-a nem kapcsolódik be a tanórán kívüli iskolai életbe (lásd a 7. táblázatot). Arányuk a legalacsonyabb az általános iskolában: 19,3%, legmagasabb a csak szakképző intézményekben: 42,1%. Ők azok, akiknek kötelező óraszámát a tanórák megtartása bőségesen kitölti. A tanórán kívüli tevékenységekben való részvétel nemcsak iskolatípusonként, hanem Budapest és vidék vonatkozásában is szignifikánsan eltér. Budapesten a teljes minta átlagánál lényegesen alacsonyabb az ilyen feladatokkal nem rendelkezők, valamint az egy feladatot ellátók aránya: 21,1–28,9%, ugyanakkor a kettő, három, négy vagy több tevékenységet végzők aránya magasabb: 23,3–16,8–9,9%.

7. táblázat
A tanórán kívüli tevékenységekben való részvétel nemenként, iskolatípusonként (%)

A tanórán kívüli tevékenységek száma Neme  Iskolatípus  Összesen 
férfi nő  ált. isk. ált. isk. és középisk. csak gimnázium gimnázium és szakmai képz. szakmai  
Nincs 32,3 24,1  19,3 29,1 37,9 28,6 42,1  26,2 631 
Egy 37,9 36,5  39,0 34,0 33,7 34,8 33,3  36,8 887 
Kettő 15,3 21,9  21,9 20,4 15,4 21,4 15,0  20,2 486 
Három 9,4 11,9  13,5 11,7 7,1 11,0 6,0  11,4 275 
Négy 5,1 5,5  6,3 4,9 5,9  4,3* 3,6  5,5 132 
Együtt % 100,0 99,9  100,0 100,1 100,0 100,1 100,0  100,0  
594 1802  1397 206 169 210 420   2411 

* 10 fő alatt

A tanórán kívüli feladatokat nem vállalók tanóráinak heti átlagos száma magasabb – 20,3 óra – mint a teljes minta átlaga. Iskolatípusonként a tanórák számában a legnagyobb különbség a már amúgy is magas óraszámmal jellemezhető szakmai képzést is folytató iskolákban figyelhető meg (lásd a 8. táblázatot). A gimnáziumi és szakmai képzést folytató iskolákban és a szakképző iskolákban 1,2 órával több tanórát tartanak a tanórán kívüli feladatokat nem vállalók. A fővárosi és vidéki azonos iskolatípusok közötti óraszámkülönbség (mind a heti átlagos tanórák számában, mind az egyéb tevékenységek függvényében vizsgált tanórák számában) a fővárosi iskolák jobb pedagógusellátottságára utal. Kiegészítve ezt az eddig elmondottakkal (a fővárosban magasabb a több tanórán kívüli tevékenységet vállalók aránya), a jobb ellátottsághoz eltérő munkahelyi stratégia is társul: Budapesten inkább élnek azzal a lehetőséggel, hogy a kötelező óraszámot tanításon kívüli tevékenységekre fordítsák.

8. táblázat
A tanítási órák száma a tanórán kívüli iskolai tevékenységek számától függően, iskolatípusonként, Budapesten és vidéken (N = 2207)

Iskolatípus  Település Tanítási órák száma, ha tanításon kívüli tevékenység 
nincs egy van kettő van három van négy van 
Általános
iskola 
 Budapest 17,3 18,6 18,3 18,4 18,1 
 többi település 19,2 18,8 18,9 18,3 17,9 
 együtt 19,0 18,7 18,8 18,3 17,9 
Általános- és középiskola  Budapest 22,8 20,4 16,6 16,0  15,0* 
 többi település 17,9 19,0 18,6 17,2  14,6* 
 együtt 18,8 19,2 18,0 16,9 14,8* 
Csak
gimnázium 
 Budapest 18,0 20,4  14,0*  29,7*  17,0* 
 többi település 20,8 19,6 20,7  19,5*  19,1* 
 együtt 20,1 19,8 19,8 22,3 18,7 
Gimnázium és szakmai képzés  Budapest 20,8 19,4 18,6  15,8*  24,7* 
 többi település 22,5 19,4 23,3 22,5  20,0* 
 együtt 22,1 19,4 21,6 21,3  21,6* 
Szakmai
középfokú
képzés 
 Budapest 17,4 22,0  18,9*  11,8*  19,0* 
 többi település 23,2 21,8 19,2 18,1  25,1* 
 együtt 22,6 21,8 19,2 16,6 23,6 
Összesen   20,3 19,3 19,1 18,5 18,5 

* 10 fő alatt

A megkérdezettek legnagyobb csoportjai közel azonos arányban a tanórákon kívül korrepetálnak (32,1%) és szakköri foglalkozásokat (31,1%) tartanak. E két tevékenységi forma elterjedtsége akár örvendetes is lehet, ezeken nyílik alkalom arra, hogy a pedagógusok az eltérő érdeklődésű és felkészültségű tanulókkal személyre szabottan foglalkozzanak. Ugyanezt a jelenséget más oldalról közelítve azt is mondhatjuk, hogy az oktatási tevékenység folytatódik e foglalkozások során, akár azért, mert nem volt elég a tanórák száma, akár azért, mert a tanórán elsajátítandó tananyag a tanulók egyes csoportjai számára túl kevésnek, míg másoknak túl soknak bizonyult.

Az oktatott tárgyak jellege szerinti intézményi szakmai munkaközösségekbe a tanítók, tanárok több mint 80%-a bekapcsolódik, a hálózat elterjedtségét emellett mutatja az is, hogy a pedagógusok 16,8%-a lát el munkaközösség-vezetői feladatokat. A tanórán kívüli feladatokban való részvétel szempontjából tehát a korrepetálás, szakkör és a munkaközösség vezetése kerülnek a rangsor elejére (lásd a 9. táblázatot). Az egy meghatározott tanórán kívüli tevékenységen túl többféle tevékenységet is vállalók a viszonylag kisebb részvételi aránnyal jellemezhető csoportokból kerülnek ki. Például azért, mert az egyik tevékenységi forma csak időszakos elfoglaltságot jelent: az iskolai tábor szervezése (8,3%), vagy éppen a vállalt feladatok és azok teljesítése miatt ítéli úgy a tantestület, hogy az illető személy tudja a legalkalmasabban képviselni az iskolát az iskolaszékben (7,5%). A szakmai fejlesztő, alkotó munka, például a tankönyvírás (1,7%) már rendszerint a sokadik tevékenység. Az egy meghatározott tanórán kívüli tevékenységet végzők átlagosan további 1,45 tevékenységben vesznek részt, a példaként bemutatott három csoport pedig átlagosan további 1,93–1,97–2,10 feladatot lát el.

9. táblázat
Tanórán kívüli tevékenységek (N = 2411)

A tevékenység
megnevezése 
Részvételi arány (%) Rangsor
I. 
Az adott tevékenységet végzők további tevékenységének átlaga Rangsor
II. 
Korrepetálás 32,1 1. 1,35 9. 
Szakkör 31,1 2. 1,19 10. 
Munkaközösség vezetése 16,8 3. 1,53 8. 
Részvétel pedagógiai program kidolgozásában 14,4 4. 1,82 6. 
Napközi 9,0 5. 1,10 11. 
Iskolai tábor szervezése 8,3 6. 1,93 3. 
Iskolaszéki tagság 7,5 7. 1,97 2. 
Pályaválasztással kapcsolatos tevékenység 6,0 8. 1,86 5. 
Gyermekvédelemmel kapcsolatos tevékenység 5,4 9. 1,77 7. 
Felvételi tesztek kidolgozása 3,5 10. 1,88 4. 
Tankönyvírás 1,7 11. 2,10 1. 
Egyéb, tanórán kívüli tevékenység 20,8 – (!) 1,09 – (!) 
Egy meghatározott tevékenységet végzőkre jutó további tevékenységek átlaga   1,45  

Magas volt azoknak az aránya, akik nem a felsorolt válaszlehetőségekkel (vagy nem csak azokkal) éltek, ezért külön megvizsgáltuk, milyen egyéb, tanórán kívüli feladatokat látnak még el a pedagógusok. A teljes mintára vetítve 3,2%-uk foglalkozik a diákönkormányzattal, 2,2%-uk különböző sporttevékenységekkel és 2,4%-uk az iskola működésével kapcsolatos szolgáltatások ellátásával. Ebbe a csoportba tartozó tipikus tevékenységek például: a tankönyvterjesztés és -árusítás, a technikai eszközök kezelése, iskolai kiállítások, ünnepségek szervezése, rendezése, közbiztonsági teendők ellátása, karbantartás, a büfé üzemeltetése.

10. táblázat
A tanórán kívüli rendszeres iskolai tevékenységekben részt vevők megoszlása, időráfordítás szerint (%)

Tevékenység Hetente 4 óránál több Heti 1-4 óra Havonta néhány alkalom Alkalmanként Együtt 
 
Korrepetálás 5,4 77,2 9,3 8,1 100,0 776 
az összesenből 9,8 33,5 14,1 5,9 20,5  
Szakkör 8,1 83,7 6,8 1,3 100,0 761 
az összesenből 14,5 35,6 10,2 0,9 20,1  
Munkaközösség vezetése 6,6 35,9 30,1 27,3 100,0 395 
az összesenből 6,1 7,9 23,3 10,2 10,4  
Részvétel pedagógiai program kidolgozásában 4,7 16,1 24,3 54,9 100,0 342 
az összesenből 3,7 3,1 16,2 17,7 9,0  
Napközi 65,0 22,6  3,2* 9,2 100,0 217 
az összesenből 33,0 2,7  1,4* 1,9 5,7  
Iskolai tábor szervezése  1,0*  2,5*  3,5* 92,9 100,0 198 
az összesenből  0,5*  0,3*  1,4* 17,3 5,2  
Iskolaszéki tagság –  5,0* 12,8 82,2 100,0 180 
az összesenből –  0,5* 4,5 13,9 4,7  
Pályaválasztással kapcsolatos tevékenység 8,4 26,6 15,4 49,6 100,0 143 
az összesenből 2,8 2,1 4,3 6,7 3,8  
Gyermekvédelemmel kapcsolatos tevékenység 8,5 23,3 27,1 41,1 100,0 129 
az összesenből 2,6 1,7 6,8 5,0 3,4  
Felvételi tesztek kidolgozása  1,2* 19,5  3,7* 75,6 100,0 82 
az összesenből  0,2* 0,9  0,6* 5,8 2,2  
Tankönyvírás  10,3*  20,5*  7,7* 61,5 100,0 39 
az összesenből  0,9*  0,4*  0,6* 2,3 1,0  
Egyéb tevékenység 20,8 38,0 16,1 25,1 100,0 529 
az összesenből 25,8 11,2 16,6 12,5 14,0  
Együtt 11,3 47,2 13,5 28,1 100,0 3791 
Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0  
427 1789 511 1064  3791 

Megjegyzés: Az időráfordítás alkalmanként oszlopában összevontam a kérdőív következő válaszlehetőségeit: félévente néhány alkalommal, általában minden évben, alkalmanként, egyéb.
* 10 fő alatt.

Az összes ellátott tanórán kívüli tevékenységet az időráfordítás szempontjából vizsgálva láthatjuk, hogy ezeknek majdnem fele – 47,2 %-uk – heti 1–4 óra közötti elfoglaltságot jelent a bennük részt vevők számára. Ugyanakkor a szakkört vezetők 83,7%-a és a korrepetálók 77,2%-a fordít ennyi időt saját tevékenységére (lásd a 10. táblázatot). A különböző tanórán kívüli tevékenységeket végzők 11,3%-a heti 4 óránál többet tölt e tevékenységekkel. A napközis tevékenységet végzők 65%-a e csoportba tartozik. A többiek alacsonyabb időráfordítása egyben azt is bizonyítja, hogy a külön napközis beosztás mellett terjedőben van a napközis foglalkozásokba történő időszakos bekapcsolódás, a tanórák mellett heti pár órában vagy alkalmanként.

A tanórán kívüli tevékenységek tehát nemcsak az azokba bekapcsolódók eltérő száma, a vállalt feladatok eltérő mennyisége, hanem az eltérő időráfordítás miatt is más és más munkaterhelést jelentenek a különböző pedagóguscsoportok számára. Az azonos tevékenységi formát végzők számára eltérő a munka díjazása is. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy elvégzett feladataiért a megkérdezettek 29,7%-a semmilyen ellenszolgáltatásban nem részesül (lásd a 11. táblázatot). A törvényi szabályozás szerinti kötelező óra terhére végezhető tevékenységek közül a szakkört vezetők 72,8%-a kap rendszeres díjazást és 2,8%-uk órakedvezménnyel látja el feladatait. Az órakedvezménnyel ellátható feladatok közül a munkaközösség vezetéséért a pedagógusok 20,8%-a részesül órakedvezményben és 67,3%-a rendszeres díjazásban.

11. táblázat
A tanórán kívüli rendszeres iskolai tevékenységekben részt vevők megoszlása a tevékenység díjazása szerint (%)

A tevékenység
megnevezése 
Díjazása  Együtt 
rendszeres, folyamatos eseti óraszám-kedvezmény egyéb díjazás nélkül  
Korrepetálás 57,0 9,1 2,9 4,2 26,9  100,1 770 
Szakkör 72,8 8,1 2,8 6,0 10,3  100,0 754 
Munkaközösség vezetése 67,3 2,5 20,8 2,0* 7,5  100,1 400 
Részvétel pedagógiai program kidolgozásában 6,7 10,0 3,8 12,6 66,9  100,0 341 
Napközi 83,6 10,3  1,4*  1,9  2,8*  100,0 213 
Iskolai tábor szervezése 6,1 28,6  3,6* 12,2 49,5  100,0 196 
Iskolaszéki tagság  2,8*  0,6*  2,3*  5,1 89,3  100,1 177 
Pályaválasztással
kapcsolatos tevékenység 
20,0  3,6*  5,0* 10,7 60,7  100,0 140 
Gyermekvédelemmel kapcsolatos tevékenység 41,4  3,1* 7,8  7,0* 40,6  99,9 128 
Felvételi tesztek
kidolgozása 
15,7 20,5 – 14,5 49,4  100,1 83 
Tankönyvírás  2,6* 56,4  2,6* 28,2  10,3*  100,1 39 
Egyéb tevékenység 44,5 8,3 14,1 8,1 25,1  100,1 533 
Együtt 47,9 9,2 6,5 6,8 29,7  100,1 3774 

Megjegyzés: A díjazás egyéb oszlopában összevontam a kérdőív „egyéb formában” és „még nem alakult ki a díjazás rendszere” meghatározásokra adott válaszokat.
* 10 fő alatt

Szakmai innováció és szervezett önképzés

Az elmúlt években erőteljes igény fogalmazódott meg arra, hogy a pedagógus a tanításon, nevelésen kívül egyéb szakmai feladatok ellátásába is bekapcsolódjon. Ezek sorában első helyen említendő az iskola pedagógiai programja, a helyi tanterv elkészítése/adaptálása: ez egységesen követelmény valamennyi oktatási intézmény számára, a munka jogi szabályozása a lehetséges szakmai tevékenységek köréből ezt az egyet nevesíti mint a kötelező óra terhére elláthatót.

A munkaidőnek a kötelező órán felül fennmaradó részében a tevékenységek részletes szabályozása tartalmazza a tanári, tanítói munka két lényeges elemét: a tanórákra történő felkészülést és a tanulók teljesítményének értékelését. Nem tartalmazza azonban a munka értelmiségi jellegével összefüggő vonásokat: a különböző alkotó, fejlesztő tevékenységeket, valamint az oktatás, nevelés színvonalas megvalósításához elengedhetetlen önművelést, az ismeretek és képességek folyamatos megújítását, bővítését. Ezek – mint korábban is – a pedagógustól elvárt, de a munkaidőn kívülre kerülő tevékenységek. A Közoktatási törvény így fogalmaz a tanórán kívüli feladatokról:

„A pedagógus az óraközi szünetben a tanulók felügyeletével, a következő tanóra előkészítésével összefüggő feladatokat látja el. A teljes munkaidő többi részében – munkaköri feladatként – a pedagógus ellátja a nevelő-, illetve a nevelő és oktató munkával vagy a gyermekekkel, tanulókkal, a szakfeladatának megfelelő foglalkozással összefüggő feladatokat, így különösen: felkészül a foglalkozásokra, tanítási órákra, előkészíti azokat, értékeli a gyermekek, tanulók teljesítményét, elvégzi a pedagógiai tevékenységéhez kapcsolódó ügyviteli tevékenységet, továbbá – a munkáltató rendelkezései szerint – ellátja azokat a nevelési-oktatási intézmény működésével összefüggő feladatokat, amelyek igénylik a pedagógus szakértelmét, így különösen részt vesz a nevelőtestület munkájában, az iskola kulturális és sportéletének megszervezésében, a gyermekek, tanulók felügyeletének ellátásában, a tanuló- és gyermekbalesetek megelőzésével, a gyermek- és ifjúságvédelemmel összefüggő feladatok végrehajtásában.” (Kt. 1. sz. melléklet, harmadik rész II. 8.)

A felmérés során vizsgáltuk, hogy a megelőző öt évben a pedagógusok milyen alkotó, szakmai fejlesztő tevékenységekben vettek részt. A felsorolás tartalmazott két olyan tevékenységi formát, melyekre már az adott tanév tanórán kívüli tevékenységeinél is rákérdeztünk. Az adott tanévben a pedagógiai program kidolgozásában a megkérdezettek 14,4%-a, hosszabb távra visszatekintve – az ennek részét alkotó – helyi tanterv kidolgozásában 33,1%-a vett részt. A kérdezés időpontjában a pedagógusok 1,7%-a foglalkozott tankönyvírással, az elmúlt időszakban pedig 4,2%-uk írt már tankönyvet. Jelentős csoportot alkotnak a helyi értékelési rendszert kidolgozók: 33,8% és a különböző szakmai előadásokat tartók: 14,6%. A szaktanácsadói, szakértői tevékenységet végzők és a publikálók aránya: 6,9–7%. Jelentős volt azoknak a csoportja, akik a felsoroltakon kívül egyéb szakmai tevékenységet láttak el: 22,3%. Az itt kapott válaszok egy része besorolható a felkínált lehetőségekbe, másik része tipikus iskolai tanórán kívüli tevékenység. Figyelemre méltó a részvétel különböző pályázatokon, kutatásokban; országos tanterv kidolgozásában, világbanki programban, új képzési formák indításában; feladatlapok, tesztek, vizsgakérdések összeállításában, minőségbiztosítási program kidolgozásában; tankönyvek illusztrálásában, lektorálásában, egyéb taneszközfejlesztésben. Bővülnek a hagyományos iskolai feladatok is, új megbízatás például a számítástechnikai rendszergazda.

A különböző szakmai fejlesztő tevékenységekben az elmúlt időszakban részt vevők között a heti tanórai igénybevétel (az adott tanévi) csak a három, illetve a négy és a több szakmai feladatot vállalók körében alacsonyabb a teljes minta átlagánál: 18,5–18,8 óra. A tanórák viszonylag alacsonyabb száma miatt inkább van idejük ezekre a tevékenységekre, illetve ők azok, akik számára e fejlesztő tevékenység a kötelező óra terhére is végezhető, a teljes minta 14,6 %-a.

A tanórán kívüli és a szakmai tevékenységeket együtt vizsgálva megint csak azt mondhatjuk, hogy a pedagógusok terhelése nem egységes. A különböző tevékenységi formákban való részvétel, illetve az azoktól való tartózkodás együtt jár. Az elmúlt években szakmai tevékenységet nem végzők körében a teljes minta átlagánál magasabb a tanórán kívüli iskolai feladatokat nem vállalók (32%) és a csak egy tanórán kívüli feladatot ellátók (41%) aránya. Ezzel párhuzamosan közülük kevesebben végeznek két vagy ennél több tanórán kívüli tevékenységet.

Az egy szakmai tevékenységet végzők körében növekszik az egy (37,1%) és két (22,7%) tanórán kívüli feladatot ellátók aránya. Minél több szakmai tevékenységet végzett valaki az elmúlt öt évben, annál több tanórán kívüli feladatot is vállal. A három szakmai tevékenységet végzőknek például 13,7%-a, a négy szakmai tevékenységben részt vevőknek 17,1%-a vállal négy vagy több tanórán kívüli feladatot. A részvételi arányok különbségei szignifikánsak.

12. táblázat
Új képzettségek, ismeretek megszerzésében való részvétel (%)

Vizsgált csoport T e v é k e n y s é g i f o r m a 
Felsőfokú
tanulmányok 
Szervezett
továbbképzés 
Tanfolyam 
(jelenleg) (az elmúlt öt évben) 
Férfi 14,6 53,5 48,4 
Nő 9,1 67,4 58,1 
20–29 éves 24,7 49,1 69,0 
30–39 éves 11,5 68,7 59,7 
40–49 éves 8,0 71,6 53,3 
50–59 éves 2,3 55,6 44,0 
60 éves és felette  – 16,7  29,2* 
Tanító 9,2 70,3 53,4 
Általános iskolai tanár 10,3 66,6 56,2 
Középiskolai tanár 8,1 59,6 57,3 
Egyéb (szakmai) tanár 10,6 53,3 57,7 
Nincs tanári végzettsége 38,2 41,6 53,4 
Általános iskola 8,9 69,1 54,4 
Általános és középiskola 13,2 61,5 62,3 
Csak gimnázium 7,8 50,0 52,7 
Gimnázium és szakmai képzés 13,4 56,5 62,3 
Szakmai középfok 14,3 58,7 54,4 
Főváros 12,6 66,1 67,9 
Megyei jogú város 9,9 62,1 59,0 
Egyéb város 10,4 63,5 49,2 
Község 10,3 66,1 52,1 
Helyi önkormányzat 10,6 65,9 55,8 
Önkormányzati társulás 7,9 61,0 54,5 
Megyei, fővárosi önkorm. 13,3 53,3 54,2 
Egyéb, nem önkormányzati 7,6 61,4 54,2 
Összesen % 10,5 64,1 55,7 
Összesen N 252 1539 1334 

* 10 fő alatt

Az újabb ismeretek szervezett keretek közötti megszerzésére az elmúlt időszakban leginkább a továbbképzés formájában volt lehetőségük a pedagógusoknak. Annak ellenére, hogy a kilencvenes évek elején az oktatásirányítás meglehetősen mostohán bánt a továbbképzések egyik fő szervezőjével, a megyei pedagógiai intézetekkel, mind ezek az intézmények, mind a mellettük megjelenő, szolgáltatásaikat piaci alapon szervező cégek, a pedagógus szakmai szervezetek és a felsőoktatási intézmények már a továbbképzés törvényi kötelezettségének kimondása előtt is széles képzési kínálattal jelentkeztek. Az elmúlt öt évben a pedagógusok 64,1%-a vett részt szervezett továbbképzésben. A részvételi arányok iskolatípusonként, a pedagógus végzettségi szintjétől, nemétől (életkorától enyhén) függően szignifikánsan eltérnek egymástól (12. táblázat). A szervezett továbbképzésekbe elsősorban az általános iskolában foglalkoztatottak, a tanítói végzettségűek és a nők kapcsolódtak be.

A továbbképzéseken közvetített ismeretek iránti érdeklődésről elmondható, közel azonos arányban kapcsolódtak be a szaktárgyi (22,7%) és a pedagógiai mérés, értékelés problémáival foglalkozó (21,4%) képzésekbe. Az oktatott szaktárgy ismereteinek, metodikájának felfrissítése iránti igény életkorfüggő: a 30–39 és a 40–49 éves korosztály érzi úgy, hogy erre szüksége van (lásd a 13. táblázatot). A személyiségfejlesztő programok iránti érdeklődés átlagot meghaladó mértékű a községi általános iskolában foglalkoztatott tanítónők körében, ami jelezheti az iskolai személyes bánásmód iránti fokozott igényt a társadalmi környezet részéről, valamint a tanítónők önmagukkal, szakmájukkal kapcsolatos aspirációit is egyben. A továbbképzések sokszínűségét jelzi, hogy magas azoknak az aránya, akik nem a felkínált lehetőségekkel éltek, az általuk látogatott továbbképzés tartalmát az egyéb kategóriába sorolták.

A hajlandóság a továbbképzésben való részvételre szignifikáns összefüggésben van azzal, hogy milyen mértékben vállal a pedagógus szakmai innovációs tevékenységet. A szakmai tevékenységet nem végzők között a legalacsonyabb a továbbképzésben részt vettek aránya, viszont a szakmai tevékenységek számának növekedésével párhuzamosan növekszik a továbbképzésbe való bekapcsolódás mértéke. A különböző alkotó és szakmai fejlesztő tevékenységet végző pedagógusok tartották leginkább szükségesnek, hogy ismereteiket szervezett keretek között is bővítsék, illetve ezek a képzések számukra adtak ösztönzést további szakmai tevékenységekhez.

Ugyancsak magas a tanfolyami képzéseken részt vettek aránya: 55,7%. A felsőfokú tanulmányoktól és a szervezett továbbképzéstől eltérően azonban itt már lényeges különbséget jelent az, hogy mely településtípuson működő iskolában dolgozik a pedagógus. A tanfolyami képzések kínálatával elsősorban a fővárosban dolgozók (67,9%), valamint a megyei jogú városok pedagógusai (59%) élhettek. A felsőfokú tanulmányok folytatása az alkalmazási követelményeknek meg nem felelő csoportokra: pedagógiai végzettséggel nem rendelkezőkre, körükben a felsőoktatásban tovább tanulók aránya 38,2%, az óvónői képesítéssel iskolában alkalmazottakra (a mintába bekerültek száma alacsony) és a legfiatalabb korosztályra jellemző. A felsőoktatási intézményekben jelenleg tovább tanulók 69,4%-a pedagógiai tanulmányokat folytat.

13. táblázat
A továbbképzés irányultsága (%)

Résztvevők aránya az adott csoportból A továbbképzés jellege 
Szaktárgyi Vezetői Személyiség-
fejlesztő 
Pedagógiai mérés, értékelés Egyéb 
Férfi 18,5 4,0 11,1 18,9 21,2 
Nő 24,1 4,8 18,7 22,1 29,8 
20–29 éves 14,9 2,9 15,1 16,0 17,7 
30–39 éves 25,6 4,1 20,4 23,0 28,4 
40–49 éves 26,6 5,5 17,0 24,4 32,8 
50–59 éves 17,7 5,3 12,4 17,9 25,2 
60 éves és felette  4,2* – – –  16,7* 
Tanító 24,9 4,8 23,2 21,5 32,0 
Általános iskolai tanár 22,2 5,5 16,8 23,0 28,3 
Középiskolai tanár 22,6 4,0 13,4 21,5 24,2 
Egyéb (szakmai) tanár 22,0  2,4* 10,6 16,3 25,2 
Nincs tanári végzettsége 12,4 –  9,0*  9,0* 22,5 
Általános iskola 24,6 5,2 20,4 22,1 30,5 
Általános és középiskola 17,0 4,9 12,6 19,4 29,1 
Csak gimnázium 15,4  3,6*  5,3* 18,3 26,0 
Gimnázium és szakmai k. 21,9  1,9* 15,2 18,6 23,8 
Szakmai középfok 22,9 4,3 13,3 22,1 20,7 
Főváros 24,9 5,6 16,0 22,5 29,9 
Megyei jogú város 20,9 3,0 17,2 22,5 26,2 
Egyéb város 24,6 5,1 14,5 19,1 29,0 
Község 22,0 4,3 20,3 21,6 27,2 
Helyi önkormányzat 23,5 4,4 17,8 21,6 29,2 
Önkormányzati társulás 16,8  6,9* 25,7 20,8 18,8 
Megyei, fővárosi önk. 22,6 5,2 10,4 19,3 17,9 
Egyéb, nem önk.-i 21,9  1,4* 11,0 18,5 32,9 
Összesen 22,7 4,6 16,9 21,4 27,7 

* 10 fő alatt

@BEK3 = Összegzés

A negyedszázaddal korábbi hazai pedagógusvizsgálat rámutatott arra, hogy magas a pedagógusok számára előírt kötelező óraszám, és a kötelező óraszámon felül teljesített túlmunkával csak minimális jövedelemnövekedés érhető el. A túlterheltség érzését keltették – a túlórán kívül – a törvényes munkaidőnek a kötelező óraszám teljesítése után fennmaradó részében ellátandó, mindig növekvő számú feladatok, az oktatási-nevelési tevékenység szabályozottsága, az előírt adminisztrációs feladatok. Ezek a tendenciák a hetvenes éveket követően is még hosszú ideig a közoktatásban foglalkoztatott tanítók, tanárok munkájának meghatározó jellemzői voltak.

Napjainkra megváltozott az iskola társadalmi környezete és az iskolai oktatással-neveléssel kapcsolatos elvárásrendszere. Ezen túlmenően az oktatás irányításában és finanszírozásában, tartalmi szabályozásában, a pedagógusok foglalkoztatásában lezajló változások újabb és újabb kihívások elé állítják a tanítókat és tanárokat. A kötelező óraszám – a módosítások ellenére – sem csökkent lényegesen. Ugyanakkor valószínűsíthető, hogy a megterhelőnek érzett iskolai munka okaként nem annyira a munkaidő hosszát, mint inkább az állandóan változó körülményeknek, elvárásoknak való megfelelési kényszer okozta feszültséget jelölhetjük meg.

A két vizsgálat adatai a pedagógusok munkájáról teljes pontossággal nem vethetők egybe, mivel most nem készült a nap 24 óráját felölelő időmérleg. Néhány akkori megállapításra azonban fontos kitérni. Az 1970-es pedagógusvizsgálat rámutatott arra, hogy a pedagógusok munkájának nemcsak lényeges, de időben mérhetően is legnagyobb részét, a munkaidő felét a tanítás alkotja. A tanítás és a tanításhoz kapcsolódó tevékenységek 2:1 arányban oszlottak meg. A két elemzés összehasonlításánál azonban figyelembe kell venni, hogy akkor a tanítás tevékenységi csoportjába sorolták a tanórákon kívül a napközis és tanulószobai foglalkozásokat, a szakkört, önképzőkört, korrepetálást, valamint a másutt (dolgozók iskolájában, tanfolyamokon) tartott órákat is. Adataink feldolgozottságának jelenlegi szakaszában csak azt állíthatjuk, hogy ma a tanítók és tanárok a számukra előírt törvényes munkaidő felében tanórát tartanak. Ezt növeli – az általunk a tanórán kívüli tevékenységek körébe sorolt – egyéb iskolai, tanulókkal közvetlen foglalkozásokra fordított idő mennyisége. Ezekben a tevékenységekben a pedagógusok több mint 70%-a vesz részt.

A heti rendszeres elfoglaltságot jelentő foglalkozást vezetők közül az átlaggal megegyező vagy az átlagosnál magasabb a tanórai terhelése a szakkört vezetőknek (19,4 óra), a korrepetálóknak (19,6 óra). A munkaközösséget vezetők 40%-a számára e tevékenység szintén rendszeres elfoglaltságot jelent. Órakedvezményük ellenére tanóráik átlagos száma: 20.

Az 1970-es években a pedagógusok munkájának társadalmi differenciáltsága a nemek és az iskolatípus együttes hatásával volt magyarázható. A 90-es években a képzési kínálatukban, szerkezetükben átalakuló iskolatípusok és – az iskolahálózat sajátosságaiból következően – a településtípusok együttes hatásáról beszélhetünk inkább. Miközben változatlanul tovább él az a tendencia, hogy az iskolai alkalmazás feltételeként meghatározott különböző pedagógiai képzettségek megszerzése eltérő módon vonzza a nőket és férfiakat.

Az iskolatípus és településtípus hatását láthatjuk a szakos tanárok által (szaktanítást végzők) oktatott tantárgyak számának alakulásában. A szakos tanárok 41%-a egy tantárgyat, 40%-a két tantárgyat és 19%-a három vagy több tantárgyat tanít. Az általános iskolai és középiskolai képzést is folytató iskolákban, valamint a gimnáziumokban a tanárok 50%-ának van lehetősége arra, hogy csak egyik szaktárgyát tanítsa. Az egy szaktárgyat oktatók legalacsonyabb arányban az általános iskolákban vannak jelen. A szakképző és a szakképzést is folytató iskolák e tekintetben egyaránt középen helyezkednek el: a tanárok 47%-a egy tárgyat tanít. A fővárosi iskolák tanárainak 48%-os arányával szemben a községi iskolákban a tanárok 32%-a tanít egy tantárgyat. A három vagy több tantárgyat oktatók aránya az általános iskolákban 24% és az összes községi iskolában 29%, a települések között a legmagasabb. A tanárok ilyen mértékű igénybevételére a gimnáziumokban (9%) és a megyei jogú városok iskoláiban (14%) van legkevésbé szükség.

A különböző tanórán kívüli tevékenységekben eltérő mértékben vesznek részt az egyes pedagóguscsoportok. A szakköri foglalkozások megszervezésére elsősorban az általános iskolák felső tagozatán vállalkoznak. Az általános iskolában foglalkoztatott pedagógusok 35%-a, az általános iskolai tanári végzettségűek 40%-a folytat ilyen tevékenységet. A részvételi arányok az átlaghoz közeliek a gimnáziumokban és a gimnáziumi képzést is folytató intézményekben. Viszonylag alacsony a szerkezetváltó iskolákban (24%), s a legkevésbé fordítanak rá figyelmet a szakmai képzést folytató intézményekben: az ott dolgozók 21%-a vezet szakkört. E szakkörök a közismereti tárgyakhoz kapcsolódnak inkább. A középiskolai tanári végzettségűek 31, az egyéb tanári végzettségűek 22%-a vesz részt benne.

Azt minden különösebb vizsgálódás nélkül is tudjuk, hogy a napközis foglalkozás általános iskolai szolgáltatás. Erőteljes visszaszorulását az alsó tagozatra az oktatásstatisztikai adatokból ismerhetjük. Jelen vizsgálatunk adataiban tetten érhetjük az intézményfenntartó felelősségét, szerepét is e szolgáltatás megszervezésében. A teljes minta részvételi aránya e tevékenységben: 9%. Az általános iskolában dolgozók 13, az általános és középiskolai képzést is folytató iskolákban a pedagógusok 12%-a vesz részt a napközis foglalkozások megtartásában. A többi középfokú iskolából a tanulószobai foglalkozásokat tartók, mintába bekerült elemszáma nem éri el a 10 főt. Míg az általános iskolai tanári végzettségűeknek 7, addig a tanítói végzettségűeknek 20%-a dolgozik nemcsak főállásban, hanem tanórái mellett napköziben is. Alapfokú oktatási intézmény fenntartása a helyi önkormányzat ellátási felelősségének körébe tartozik. A helyi önkormányzatok által fenntartott oktatási intézményekben a pedagógusok 10, a nem önkormányzati fenntartásban működő iskolákban 12, ezzel szemben az önkormányzati társulásoknál 17%-a végez napközis tevékenységet. A tanórán kívüli tevékenységek közül egyedül a napközis tevékenységnél mutatható ki az összefüggés az iskolafenntartás jellegével.

A tanulók intézménybe történő bejutásáról döntő egyik, az utóbbi időben igen elterjedt szelekciós eszköz a különböző felvételi eljárások alkalmazása elsősorban a középfokú, de gyakran már az alapfokú oktatási intézményekben is. Mintánkban a tiszta profilú gimnáziumban a tanárok 8, a gimnáziumi és szakmai képzést is folytató iskolákban 7, az általános és középiskolai képzést is folytató intézményekben 6, csak szakmai képzés esetén 5, míg az általános iskolákban 1%-uk vesz részt felvételi tesztek kidolgozásában.

A tanulmányi követelményeknek való megfelelést leginkább a korosztály nagy részét befogadó általános iskolában segítik korrepetáló foglalkozásokkal, legkevésbé a gimnáziumoknak van rá szükségük: a tanárok 37, illetve 21%-a tart ilyen foglalkozást. Az összes fővárosi iskolában a tanárok 43%-a, a községi iskolák tanárainak 39%-a, a megyei jogú városok tanárainak pedig 24%-a korrepetál.

Irodalom

1992. évi XXXIII. törvény a közalkalmazottak jogállásáról. Művelődési Közlöny, XXXVI. évf. 12. sz. 1992. július 17.

138/1992. (X. 8.) Korm. rendelet a közalkalmazottakról szóló 1992. évi XXXIII. tv. végrehajtásáról a közoktatási intézményekben. Művelődési Közlöny, XXXVI. évf. 21. sz. 1992. november 12.

A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény a módosításokkal egységes szerkezetbe foglalt szövege. Művelődési Közlöny, XL. évf. 25. sz. 1996. augusztus 31.

Deák Zsuzsa: A pedagógusok és a pedagóguspálya Magyarországon 1945–1985. In: Pedagógusok, bérek, érdekek. Szerk.: Nagy Mária. Budapest, 1990, Edukáció. 53–94. o.

Deák Zsuzsa–Nagy Mária: A pedagógusszakma az ezredforduló Magyarországán. Gondolatok a VI. Nevelésügyi Kongresszus kapcsán. Új Pedagógiai Szemle, 1993/9. 7–22. o.

Deák Zsuzsa: A pedagógus foglalkoztatás központi szabályozásának várható hatása a helyi iskolafenntartásban. In: Hatékonyság és közszolgáltatás I. Szerk.: Vámos Dóra. Közszolgálati Tanulmányi Központ, Kutatási beszámolók 5. 125–145. o.

Ferge Zsuzsa–Gazsó Ferenc–Háber Judit–Tánczos Gábor–Várhegyi György: A pedagógusok helyzete és munkája. Budapest, 1972, MTA Szociológiai Kutató Intézete.

Nagy Mária: Tanári szakma és professzionalizálódás. Budapest, 1994, Országos Közoktatási Intézet.

Nagy Mária: A tanári munka és a szabályozási környezet változásai. Új Pedagógiai Szemle, 1997/2. 57–64. o.

 Kapcsolódások
 Gyorslinkek 
 Új Pedagógiai Szemle
 Jelentés a magyar közoktatásról
 Kétszintű érettségi
 Középiskolai mutatók
Oktatáskutató és -fejlesztő Intézet
1051 Budapest, Dorottya u. 8.
Tel.: (1) 235-7200


www.oki.hu 1997–2014