V. Kitekintés

V. 1. Készen állnak-e a tanulók a technikailag fejlett világra? - OECD

Az OECD a 2003-as PISA-vizsgálat alapján 2006 januárjában jelentetett meg egy tanulmányt a következő címmel: Készen állnak-e a tanulók a technikailag fejlett világra? Ez az első kutatás, amely azt igazolja, hogy azok a tanulók, aki gyakorlottan használják a számítógépet, jobban teljesítenek a legfontosabb tantárgyakban. Ez az eredmény alátámasztja azt a korábbi OECD-elemzést, amely a számítógépek iskolai jelentőségét hangsúlyozta. A számítógép/tanuló arány mindenhol javult az utóbbi években, de sok helyen még mindig korlátozott a hozzáférés. Az iskolában több tanulónak van lehetősége számítógép-használatra, mint otthon, az otthoni használat gyakorisága mégis jobban növekszik. Az OECD-országok átlagában a 15 éves diákok 75%-a használja otthon a számítógépet hetente többször is (Kanadában, Grönlandon és Svédországban ez az arány 90%), míg az iskolában csak a tanulók 44%-ának van erre gyakran lehetősége. Általában mindenhol többet használják a gépet otthon, mint az iskolában, Magyarország azonban –a PISA-vizsgálat tükrében– a négy kivétel közé tartozik (32 ország vett részt a mérésben). A vizsgálatban részt vett 15 éves magyar tanulók 80%-a hetente legalább ötször használja a számítógépet az iskolában, és ezzel az élen áll, míg az otthoni használat terén a középmezőnyben található.

A tanulmány szerint különösen szembetűnő a számítógép-használat és a matematikai teljesítmény között. Azok, akik alig egy éve kezdték használni a számítógépet (a minta 10%-a) sokkal az átlag alatt teljesítettek. Azok azonban, akik legalább öt éve használják a számítógépet (a minta 37%-a), magasan az átlag felett szerepeltek. Még a társadalmi-gazdasági háttér hatásának figyelembe vételével is nyilvánvalónak tűnik a számítógép-használat pozitív hatása. Különösen egyértelmű ez a hatás Ausztrália, Belgium, Németország, Svájc és az USA esetében.

A vizsgálat szerint a gyerekek nem csak játszanak a számítógéppel: 40%-uk gyakran használja a szövegszerkesztőt, és információt keres az interneten. Érdekes módon a magyar, a dán, a finn, az ír és a japán gyerekek lelkesednek legkevésbé a számítógépekért, míg az osztrákok, a kanadaiak, a németek, a grönlandiak, a koreaiak, a portugálok és a lengyelek a legpozitívabbak. A tanulmány szerint a fiúk jobb viszonyban vannak a számítógépekkel, mint a lányok. Különösen a bonyolultabb tevékenységekre igaz ez és a játékokra, de otthoni géppel is több fiú rendelkezik, mint lány. Az Eurydice 2005 októberében, szintén a PISA-vizsgálatra alapozva elemezte a lányok és a fiúk számítógép-használatát, és két lényeges különbséget talált. Az egyik az, hogy a szövegszerkesztő és a számítógépes kommunikáció kivételével a fiúk felszabadultabban, magabiztosabban és gyakrabban használják a számítógépet, mint a lányok. A másik az, hogy a fiúk inkább maguk, illetve barátaikkal tanulják a számítógép használatát, míg a lányok az iskolában.

V.2. Iskolaportrék – ERNIST projekt¹

2004 májusában a Holland Tanfelügyelet kiadásában jelent meg az ERNIST ICT School Portraits című kötet, amely 20 európai iskolát mutatja be, olyanokét, ahol az informatikai eszközök használata példaértékű. A kutatásban Hollandia, az Egyesült Királyság, Finnország, Ausztria, Belgium és Svájc vett részt, így a bemutatott iskolák is ezekben az országokban találhatók. A portrék egyéni döntésekről és utakról számolnak be, és arról is, hogy ezek milyen hatással vannak a tanulókra, a tanárokra, az iskolára magára és az iskola kapcsolataira. Számunkra ez a kutatás és a kötet is különösen fontos, mert inspirációt adott ahhoz, hogy egy hasonlót magunk is készítsünk. Már az első évben is gyűjtöttük az adatokat az iskolaportrékhoz, a második évben szeretnénk ezt folytatni, és terveink szerint 7-10 iskolát mutatunk be egy önálló kötetben a hároméves projekt végére.

Minden portré tartalmaz egy általános bevezetőt, azután leírja azokat a változásokat, amelyeket az IKT alkalmazása a gyerekek, a tanárok, az iskolaszervezet, a más szervezetekkel való együttműködés terén okozott. Ezután az iskola reflektál eddigi eredményeire, és beszámol az ambíciókról. A portré azzal zárul, hogy kiemeli a mások számára is megszívlelhető tanulságokat. Ezt a szerkezetet mi is szeretnénk követni a kutatócsoport tudtával és beleegyezésével.

Nagyon érdekesek ezek az iskolaportrék, és különösen tanulságosak lehetnek az iskolavezetők számára, álljon iskolájuk bárhol az informatikai eszközök iskolai használatának útján.

V. 3. Egy ország az élbolyból - Anglia

Angliában a BECTA² végzi az informatikai eszközök oktatási alkalmazásának, illetve az infrastruktúra alakulásának monitorozását a köz- és a felsőoktatás területén. Azt is vizsgálják, milyen hatással van ezeknek az eszközöknek a használata az oktatásra, a tanulásra. Évente jelentést adnak ki, (2005, 2006) amely honlapjukon és nyomtatott formában is megjelenik. A jelentést az adott időszakban folyó kutatási eredményekre alapozzák, maguk is végeznek ilyen kutatásokat. Munkájuk célközönsége az oktatási minisztérium³, az oktatáspolitikusok, az oktatási rendszer különböző szolgáltató szervezetei, az intézményvezetők, a kutatók és az e-learning piacon tevékenykedő cégek is.

A legutóbbi, 2006-os jelentés⁴ arról számol be, hogy határozott és gyors fejlődés mutatkozik az informatikai eszközök iskolai alkalmazásában, ugyanakkor nem csökkent az igény a folyamatos továbbképzések iránt. Az iskolák, a tanárok úgy érzik, hogy az egyre gazdagabb eszköztár hatékony s szakszerű alkalmazása érdekében a képzésekre feltétlenül szükség van. A technológiát Angliában az oktatás megváltoztatásának egyik alapvető eszközeként kezelik, ugyanakkor számtalan kihívással kell nekik is szembenézniük. A rendszerbe be kell avatkozniuk ahhoz, hogy a iskolarendszerben használt informatikai eszközök folyamatos biztosítása és szinten tartása a fenntartható legyen, ugyanakkor ahhoz is változásokra van szükség, hogy az oktatás legkülönbözőbb területein hatékony és gazdaságos legyen ezeknek az eszközöknek a használata, megmutatkozzék a fejlődésben a befektetett pénz és energia. A jelentés azt is vizsgálja, hogyan kezd hatni az angol oktatási minisztérium informatikai stratégiája⁵, amely 2005-ben jelent meg.

Angliában az informatikai eszközök iskolai használatát tekintve a ?beágyazódás? időszakáról beszélnek, vagyis arról, hogy a tanítási és a tanulási folyamat egyre természetesebb és szervesebb részévé válik az IKT-használat, ám ez a folyamat további segítséget és odafigyelést igényel.

A BECTA-jelentés négy fő fejezetből áll: az infrastruktúrát, a személyre szabott tartalmat és a digitális tananyagok (források használatát, a tanulóknak nyújtott információkat és a tanuláshoz nyújtott segítséget, illetve az e-érettséget és az intézményi szintű változásokat vizsgálja. Bizonyítékokkal szolgál arról is, hogyan hat az informatikai eszközök használata a tanítás és a tanulás átalakulására, a nehezen elérhető és a speciális tanulási igényű tanulók lehetőségeire és motiválására, egy olyan rendszer kialakítására, amely nyitott, elérhető és sokkal több információval szolgál az oktatás minden résztvevője számára, és amely minden területen növeli a hatékonyságot.

2005-ben Angliában az általános iskolában 6,7 (mean) vagy 6,1 (átlag) tanuló jut egy gépre, középiskolában ez a szám 4,1 és 3,7; míg a speciális tanulási igényű tanulóknál 2,3, ill. 3,7. Öt év alatt ez a szám minden területen 40-50%-kal javult, a nagy intézmény csak az általános iskolák esetében jelent jobb ellátottságot. A tanuló-számítógép arány azonban nem mutatja meg a hozzáférhetőséget, mert például az egyes tantárgyak esetében nagyon eltérő lehetőségek állnak rendelkezésre, az egyes munkaközösségek 10-20%-a panaszkodik arról, hogy nincs meg a megfelelő technikai felszereltségük. A vezeték nélküli technológia és a mobil eszközök használata jelentősen javított a hozzáférhetőségen, és a stabil gépeket is egyre változatosabban helyezik el az iskola termeiben és tereiben.

A felszereltség jó ideje már nem csak a számítógépek számát és az internetkapcsolatot jelenti, hanem a kiszolgáló, támogató informatikai eszközöket is, például az aktív táblát, a digitális fényképezőgépet, a videokamerát, a projektort, valamint a mobil eszközöket (laptop, tablet PC, PDA, mobiltelefon) és a videokonferenciát lehetővé tévő eszközöket is. Érdekes, milyen gyorsan terjed például. az interaktív tábla: 2005-ben az általános iskolák átlagosan 5, a középiskolák 17 ilyen eszközzel rendelkeztek (mean), és ezeket az osztálytermekben is használják, nem csak a számítástechnikai laboratóriumokban. Alig van olyan iskola, ahol még nem vezették be ezek használatát. Megvizsgálták⁶ az interaktív kivetítési technológiák tanulásra gyakorolt hatását, és azt állapították meg, hogy motiválják a tanulókat és a tanárokat is, és az eredményességet is növelik kissé.

Nálunk még kritikus kérdés a sávszélesség is, hiszen az igazán hasznos interaktív médiaelemek tanórai használata igen jó kapcsolatot igényel. A ?széles sáv? megfoghatatlan tartamú szakkifejezés, de a legtöbb angol iskolában legalább 2MB, sok helyen pedig 10MB a sebesség, ami már semmilyen akadályt nem jelent a médiaelemekben gazdag digitális tartalmak használatában. A jelentés megállapítja, hogy ennek ellenére még az offline eszközök és programok használata uralkodik, az internet alkalmazása a tanórán egyelőre kevésbé jellemző. Ennek főként az az oka, hogy az angol digitális tartalomfejlesztő iparág nagyon fejlett és népes, a szoftvereket sok helyről lehet beszerezni, és nagyon sok esetben a helyi oktatási hatóság bonyolítja le a vásárlást, és saját hálózatán biztosítja a megvásárolt anyagokhoz való hozzáférést.

Ahhoz, hogy az oktatás (tanulás) bárhol és bármikor elérhető legyen, szükség van arra, hogy az iskola valamilyen módon hozzáférést adjon azokhoz az általában „forrásoknak” nevezett tananyagokhoz is, amelyek az iskola vagy a helyi tanügyi hatóság szerverén találhatók (és nem szabad internetes hozzáférésűek, mint például az SDT Magyarországon). Ahol erre lehetőséget biztosítanak, az általában az iskola honlapján keresztül történik, általános iskolákban ezzel a lehetőséggel a tanulók 7%-a, középiskolában 28,5%-a élhet.

Az iskolában használt tananyagok és taneszközök nagy része nem ingyenes, és a Curriculum Online programon keresztül, az informatikai normatíva keretében vásárolhatnak belőle az iskolák. A Curriculum Online honlapja ingyenes tananyagokat is tartalmaz. Vannak más tartalomszolgáltatók, olyanok is, amelyek keretrendszert, úgynevezett „tanulási platformot” is biztosítanak az iskoláknak. Ilyen vegyes szolgáltatást nyújt például London 33 kerületében és az ország más részein is a Digitalbrain. A londoni „SDT” neve London Grid for Learning, amelyet a 33 kerület oktatási hatóságai közösen tartanak fenn.

Olyan munkatárs, aki a számítógépek telepítésével, üzemeltetésével és karbantartásával foglalkozik, fő állásban csak az általános iskolák 10, illetve a középiskolák 55%-ában található. Ugyanakkor a helyi oktatási hatóság szerviz-szolgáltatást biztosít, rendszeresen jár egy szakember az iskolába (általában hetente), és az összegyűjtött problémákat megoldja. Sürgős esetben azonnali segítséget biztosítanak. Sok tanár is részt vesz a számítógépek üzemeltetésében, számos esetben ez beépül a munkaidejükbe. A tanárok átlagosan heti 30 percet töltenek az IKT-val kapcsolatos technikai feladatok megoldásával annak érdekében, hogy a tanítás során használhassák az eszközöket. Az iskolák informatikai kiadásainak több mint felét a technikai segítségnyújtás teszi ki, ezután következnek a hardver eszközök, majd a továbbképzés és az internetkapcsolat következik.

Az iskolák 40-50%-a rendelkezik számítógép pótlási tervvel (és eszközökkel) arra az esetre, ha néhány gép meghibásodása akadályozná a napi munkát. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy vannak erre a célra tartalék gépeik. Egyre égetőbb kérdés az óriási számítógéppark fenntartása, javítása, cseréje és a használhatatlanná váló gépek elhelyezése. Az egyes iskolatípusokban már évek óta 35-47% a három évnél idősebb gépek aránya.

A digitális tananyagok beszerzését és használatát Angliában is állami programok ösztönzik. 2005-ben 125 millió fontot költöttek digitális tananyagokra (ennyit kaptak az iskolák vásárlásra) 2006-2007-ben 200 milliót⁷ költhetnek erre a célra. A tartalomipar produktivitásának csúcsa 2003-ban volt, amikor kb. 2100 oktatási szoftvert regisztráltak a Curriculum Online programban, vagyis ennyi ellenőrzött és ajánlott új tananyagra, taneszközre⁸ lehetett az informatikai normatívát költeni. 2005-ben ez a mennyiség már az ezret sem érte el, de ennek megítéléséhez tudnunk kell, hogy az iskolák már nagyjából minden szükséges digitális tananyaggal rendelkeznek, tehát az igény erősen csökkent. E tananyagok többsége még mindig offline, a tartalomipari szakemberek úgy gondolják, hogy a tanárok a széles sávú kapcsolat ellenére is biztonságosabbnak tartják ezeknek a forrásoknak a tanórai használatát. Az online fejlesztések között jelentős a BBC online curriculum programja elsősorban az 5-16 (+) évesek számára, amely azokat a gyerekeket célozza meg egyfajta mozgalmasabb tananyaggal és tanulási élménnyel, akik nem motiváltak eléggé. A játékok nagy hatással vannak a tanulók elvárásaira: az olyan feladatokat kedvelik, amelyek gyorsak, tevékenységeket biztosítanak, felfedező jellegűek, az információt többféle formában közlik párhuzamosan (például kép, hang, szöveg). A 16 év felettiek számára az alapvető tartalomszolgáltató a National Learning Network. A digitális tartalomszolgáltatás Angliában sem csak piaci alapon működik: a COL, az NLN és a BBC és még sok más szolgáltató is biztosít ingyen hozzáférhető digitális forrásokat is. A tartalomvásárlásra fordítható normatíva eredményeként az iskolák tervezettebben vásárolnak, és a megvásárolt tananyagok tárolására is nagyobb gondot fordítanak: olyan repozitóriumokat létesítenek, ahol nem csak egy-egy tanár vagy munkaközösség, de az egész iskola hozzáfér a tananyagokhoz a helyi hálózaton vagy az iskola szerverén.

Az SDT-féle informatikai fejlesztések stimuláló hatását mutatja, hogy a Curriculum Online honlap látogatói (tehát azok, akik jobban ismerik a lehetőségeket) sokkal gyakrabban alkalmaznak informatikai eszközöket és digitális tananyagokat az órán, mint azok a tanárok, akik ezt a programot és weboldalt nem ismerik. A tanárok által összeállított szoftverértékelési kritériumok a következők: a tananyag kapcsolódjon a tantervhez, legyen megfelelő az ár-érték arány, legyen felhasználóbarát, legyen alkalmas a különféle képességű tanulók számára, kössék le a gyerekeket, legyen konkrét pedagógiai céljuk, rendelkezzenek hozzáadott értékkel a hagyományos taneszközökhöz képest, ne legyen azonos tartalmú és minőségű (vagy jobb) ingyenes anyag az interneten. A Becta is összeállított egy pedagógiai és design szempontokat tartalmazó szoftverértékelési útmutatót az iskolák számára, hogy megkönnyítse a választást. ⁹

Az, hogy a tanárok használnak-e IKT-t a tanítási órán főként attól függ, hogy mennyire képesek ezeknek az eszközöknek a használatára, megosztják-e az iskolában ebbéli tapasztalataikat, érzékelik-e az IKT-használat pozitív hatását, van-e megfelelő technikai támogatás és milyen könnyű hozzáférni az eszközökhöz és lehetőségekhez. Ma a tanárok 20%-a legalább fele óráján használja az Office programcsomag egyes szoftvereit (word, excel) és az internetet, 40%-uk az interaktív táblát, 30%-uk pedig tantárgyukhoz kapcsolódó digitális tananyagokat. A tanulási platformok (virtuális tanulási környezetek) használata egyelőre nem gyakori, mert a tapasztalatok szerint ezek tananyagokkal való feltöltése nagyon sok munkát jelent. Ez olyan eszköz és lehetőség, amire nagy jövő vár, és a kutatás számára is sok feladatot jelent még. Az iskolák kb. 80%-a a helyi hálózaton tárolja a tananyagokat.

Az angol oktatásinformatikai stratégia egyik célja az erősen interaktív tananyagok fejlesztésének ösztönzése, és ebben fel akarják használni a játékszoftver-ipari tapasztalatokat. Arra kérik a gyártókat, hogy a tananyagtartalom bemutatása helyett produktív tanulási tevékenységekre teremtsenek lehetőséget. Azokat a rugalmas tananyagokat tekintik ideálisnak, amelyek köré egyéni és kollaboratív munkaformákban is kreatív feladatok építhetők, és amelyek lehetőséget teremtenek a tanulás egyéniesítésére, személyre szabására.

A Becta-jelentés külön fejezetet szentel az intézmények „IKT-érettségének”, és megállapítja, hogy 345 vizsgált iskolából 51-ben áll magas fokon az informatikai eszközök integrálása a tanítás és a tanulás minden területén, és a különleges tanulási igényű tanulókkal foglalkozó intézmények a legfejlettebbek ebben a tekintetben. A legsikeresebb iskolákban az iskolavezetők részvételével, iskolafejlesztési szemlélettel dolgozták ki az IKT alkalmazásának tervét is. Ezekben az iskolákban arra keresnek választ, hogyan fejleszthetik az informatikai eszközök a tanulás és a tanítás minőségét. Az információmenedzsment digitális megoldásai lehetővé teszik, hogy a tanulók teljesítményének adatait a tervezésben, a döntéshozásban és az egyéni tanulási utak kidolgozásában felhasználhassák. Az iskolák informatikai érettségének megállapítására a következő mutatókat használják: infrastruktúra, a továbbképzések és a technikai támogatás, valamint az iskola írásos elköteleződése arra, hogy használja az informatikai eszközöket a tanulási és a tanítási folyamatban. E mutatók alapján 2004-ben az angol általános iskolák 10%-a, a középiskoláknak pedig 14%-a tartozott a fejlett kategóriába. Kimutatták, hogy az iskolák egyre inkább aszerint választanak eszközöket és tartalmakat, hogy milyen szükségleteik vannak, a nagy éhség periódusa lezárult.

A jelentés záró fejezete összefoglalja a fejlődést és a megoldandó problémákat. Megállapítja, hogy gyorsan terjed a kiszolgáló technológiák használata (kivetítő, aktív tábla), nő azoknak a száma, akik használják a felkészüléshez és az órákon az informatikai eszközöket, ez egyre inkább elfogadott követelménnyé válik. A legfontosabb probléma az intézményi infrastruktúra fenntarthatóságának megoldatlansága, és az erre vonatkozó tervek kidolgozását egyedi szinten, az iskoláktól várják. A tanulási platformok (VLE, LMS, LCMS) használatában is fejlődés mutatkozik, ez a fejlődés kisebb az általános iskolában. A tanulást segítő platformok hatékony tanulást segítő alkalmazása még gyermekcipőben jár. Szintén fejlesztésre szorul a tanulók informálása és támogatása ezeken a rendszereken keresztül. Arra, hogy az informatikai eszközök valóban fejlesztik a tanulást, továbbra sincsen sok adat. A legnagyobb hatást a tanulói motiváltságban lehet felfedezni, és leginkább a felügyeleti látogatások szolgálnak ilyen megfigyelésekkel.

Világosan megmutatkozik az informatikai eszközök pozitív hatása az oktatási folyamat számos területén, különösen az irányítás és az adminisztráció válik általuk hatékonyabbá. A speciális tanulási igényű tanulók informatikai eszközökkel történő hatékony támogatását még kutatásokkal kell segíteni, általában is elmondható, hogy az innovatív projektek tanulságát be kell építeni a rendszerbe. Az iskolán kívüli tanulás támogatása még gyermekcipőben jár, ennek technikai és szakmai-pedagógiai vonatkozásain is sokat kell még dolgozni. A legfontosabb fejlesztendő területek a következők:

• az intézmények közötti különbségek csökkentése,
• az intézményi szintű változások támogatása,
• a fejlesztések fenntarthatóságának kidolgozása,
• az egyéni tanulási utak támogatása, helyek???
• a digitális teljesítménymérés lehetőségeinek fejlesztése,
• az adatok felhasználása az oktatáspolitikai döntéshozás folyamatában,
• az általános és a középiskolai szükségletek és hatások közötti különbség vizsgálata,
• a folyamatos (időbeli és térbeli korlátok nélküli) tanulás támogatása,
• a tanulók digitális eszközökkel való ellátottságának és hozzáférésének hatása a tanulásra (vizsgálatok),
• a felfedező tanulás támogatása,
• a megfelelő digitális források (tananyagok, taneszközök) kiválasztásának segítése.

V. 4. IKT-monitor Hollandiában – 8 éves folyamat

Az 1997/98-as tanév óta az oktatási minisztérium kérésére éves monitorjelentés készül az általános és a középiskolai oktatás, a szakképzés és a felnőttoktatás, valamint a tanárképzés területein. Az első három évben az egyik holland egyetem készítette a jelentést (OCTO, Twente University), azóta pedig az . Az IKT-monitor ellenőrzése a holland tanfelügyelet feladata, ők adják ki az IKT iskolaportrékat tartalmazó kötetet is. A monitor eredményét minden vizsgált terület számára külön jelentésben foglalják össze. Az eddigi tapasztalatokat foglalja össze az ICT Education Monitor – Eight Years of ICT in Schools c. angol nyelvű tanulmány¹⁰, ami egyben a 2005-ös IKT-monitor is.

A hollandiai módszer sem az angol (meglévő és célzott kutatások tanulságainak összegzése), sem a tervezett magyar eljárással (teljes körű célzott mérés) nem egyezik meg, ők évente más célcsoportból vett mintát kérdeznek meg: hol az igazgatókat, hol az informatikáért felelős személyt, hol a tanárokat, és a kérdések sem azonosak évről évre, még akkor sem, ha visszatérnek egy-egy célcsoportra. Egyes kérdéseket a szerint cserélnek le, ha aktualitásukat veszítik. Az eszközellátottságról például a használat módjára került a hangsúly, illetve beemelik azokat a témákat, amelyek korábban nem szerepeltek, így került be a mérésbe például a digitális v. virtuális tanulási környezet. Ebben a nyolc évet átfogó mérésben azokat a kérdéseket tették fel újra, amelyek többé-kevésbé összevethetők az évek során keletkezett válaszokkal, és a 10%-nál nagyobb eltéréseket vizsgálták, és ebben a jelentésben nem választották szét a különböző iskolatípusokat és képzési formákat.

Elképesztő számokat közölnek arról, hogy hogyan nőtt 1997 óta a számítógép és az internet lehetőségeinek használata a tanulási (tanítási) folyamatba, számunkra már az 1997-es kiindulás is megfelelne mai eredménynek néhány területen. A bázisévben a középiskolai tanárok 60%-a használta a számítógépet a tanítás során valamilyen mértékben, de az összes többi iskolatípusban 70-100% volt már akkor is az arány. Az általános iskolai tanárok 20%-a már akkor használt internetet az osztályban, de ezzel messze elmaradtak a szakképzés és a középiskolák mögött, ahol 70% volt az arány. 2005-re a számítógépet és az internetet használók aránya is mutató 80-99%-ra emelkedett attól függően, hogy melyik iskolatípust nézzük. Ez nemcsak a tanári használatra igaz: alig akad olyan tanár Hollandiában, akinek az óráján a tanulók ne használnák az internetet. A mérések szerint a speciálisabbnak nevezett alkalmazások, például a táblázat- és adatbáziskezelő használata kevésbé elterjedt, különösen az általános iskolában, miközben óriási elterjedtségnek örvend a prezentációkészítő programok használata tanári és tanulói célokra is.

A virtuális tanulási környezetek (tanulási platformok) elterjedése mostanában figyelhető meg, különösen a tanárképzésben és a középiskolában, illetve a szakképzésben. A tanárképzésben a 2004-2005-ös tanévben a tanárok majdnem fele használta már ezt az eszközt. Általában feladatokat adnak ki és szednek be a segítségével, illetve a csoportmunka eszközeként, színtereként használják. A tanulókkal való kapcsolattartás és a tanulók felügyelete IKT-eszközökkel még gyerekcipőben jár, kivéve a tanárképző intézményeket, ahol ez mindennapos.

Magyar szemmel jónak, de nem kiemelkedőnek tűnik az infrastruktúra. Minden iskolában van internet, majdnem mindenhol van belső hálózat is. Az iskola belső hálózatát egyelőre csak kb. az általános és középiskolák 10%-a esetében lehet elérni otthonról. A szakképzésben és a felnőttoktatásban dolgozó tanárok harmada, míg a tanárképzésben a fele élhet ezzel a lehetőséggel. A tanulók esetében még korlátozottabb a hozzáférés, ezen a területen is a tanárképző intézmények vezetnek, ahol a hallgatók 50%-a használhatja kívülről az intézmény belső hálózatát. 2004-es adat szerint átlagosan 8 tanuló jut egy számítógépre, és bárszabályozták, hogy a 3 évnél régebbi gépeket le kell cserélni, ez a gyakorlatban sokszor nem valósul meg.

Az intézmények fele dolgozott ki IKT-fejlesztési tervet és kb. ugyanennyi helyen található szabályozás a használatra nézve. A tanárképzésben mindenhol megtalálhatók ezek. Egyre gyakrabban fognak össze az intézmények közös fejlesztések érdekében. Az együttműködő intézmények aránya 10-20%-ról 75%-80%ra nőtt a különböző iskolatípusokban 8 év alatt. Az általános iskolák többsége a rendszer üzemeltetésében és a tapasztalatok megosztásában is együttműködik. Az iskolák háromnegyedében határozottan támogatják és ösztönzik az informatikai eszközök használatát, de a tréningek, módszertani képzések száma alacsony, úgy tűnik, hogy a személyes kísérletezés, kóstolgatás és fokozatos alkalmazás gyakorlata elterjedtebb, mint a formális képzésekkel való ösztönzés. Egyelőre az IKT-használat sem a tanárok alkalmazásakor, sem minősítésük esetén nem szempont.

A jelentés drámai változásról szól a tanárok IKT-kompetenciái esetében. 25%-ról majdnem 100%-ra emelkedett azoknak a száma, akik az e-mailt, az internetet és a szövegszerkesztőt használják. A táblázatkezelővel és az adatbáziskezelővel is bátran dolgozik 70%. Ma már a tanárok fele nyilatkozik úgy, hogy módszertanilag is tájékozott az informatikai eszközök oktatási célú használatában, és kb. 75% gondolja úgy, hogy az IKT használata fejleszti a tanulókat, a tanulást, és megkétszereződött azok száma, akik szerint a számítógép támogatja a csoportmunkát.

2000 óta már nem vizsgálják, milyen szerepet játszik a számítógép az iskolák, oktatási intézmények menedzsmentjében, mert akkorra kiépült a teljes rendszer: az adminisztráció, a gazdasági ügyintézés, a személyi nyilvántartás, a tanulói teljesítmények és a hiányzás nyomon követése szinte mindenhol számítógéppel történik. Azóta a bizonyítványok regisztrálását, a tanulói utak nyilvántartását, a tanulók további útjának nyomon követését is egyre inkább így oldják meg, egyre gyakrabban alkalmazzák a digitális tanulói portfoliókat, a szakmai tapasztalatcsere és tervezés is egyre gyakrabban történik a számítógép segítségével.

A korai években az infrastruktúra hiánya és a tanárok felkészületlensége jelentette a problémát. Később ez átterelődött az oktatási szoftverek használatára és a módszertanra. A fenntartás és a beszerzés költségei most is gondot jelentenek. Továbbra is hiányolják a tanárok (50%) az igazán hasznos oktatási szoftvereket, és sokan szeretnék, ha általában személyre szabható és a standardoknak megfelelő oktatási szoftverek készülnének.