IV. Kommunikáció

A projekt résztvevői közti mindennapi kapcsolattartás elengedhetetlen feltétele volt a rendszeres kommunikáció feltételeinek megszervezése és működtetése. A program sikeres megvalósításának feltétele az volt, hogy programvezető, a mentorok és a szaktanárok szakmai kérdésekben, már az óravázlatok elkészítésének idején is információkat cseréljenek, ill. a megtartott órákról szóló összegzések alkalmával, az értékelésen túl, a soron következő órák tervezésében közös tapasztalataikat felhasználhassák. Ugyancsak fontos szerepet kapott a rendszeres kommunikáció az SDT állapotának felmérésében és abban, hogy a résztvevők a változásokról azonnal értesüljenek, illetve kérdéseikre választ kapjanak. Mindezekhez kapcsolódik a kiegészítő keretrendszerek bevezetésével és használatával kapcsolatos kezdeti nagyon aktív kommunikáció. Mivel a témavezető, a szaktanárok, kapcsolattartók és a mentorok az ország különböző településein élnek, a személyes találkozásra meglehetősen kevés lehetőség nyílt. Ugyanakkor a kutatás-fejlesztési projekt témája is igényelte, hogy a kommunikáció digitális formái uralkodjanak, hiszen ennek a lehetőségnek a kiaknázása is hozzátartozik a számítógéppel segített tanulási folyamat meghonosításához. Az e-mail, ezen belül a projekt számára létrehozott levelezőlista és az azonnali üzenetküldő szoftverek, valamint a telefon pótolták a gyakoribb személyes találkozást.

IV. 1. Hagyományos kommunikációs színterek

A program nyitó konferenciája és a későbbi személyes találkozások (tréningek, óralátogatások, keretrendszer-megbeszélések) szükségesek voltak a személyes kapcsolatok kialakításához, fenntartásához és megerősítéséhez. A személyes találkozók hangulata hozzájárult a résztvevők aktivitásának fenntartásához és ahhoz is, hogy egyre inkább megértsék és elfogadják a program céljait. Ugyanakkor személyes jelenlét nélkül nem lehetett volna megoldani a keretrendszerek használatának megismerését, szükség volt támogatott gyakorlási lehetőségre is.

Az iskolai tréningek (egy-egy iskola tanárainak és mentorának közös találkozói) főként módszertani kérdésekre koncentráltak (módszerek, munkaformák, SDT linkek használata, tananyagelemek elrendezése, az óravázlatok és a feladatlapok szerepe az aktív tanulás támogatásában), de alkalmat adtak a projekt technikai részleteinek megbeszélésére is. Az óralátogatások minden esetben hasznosak voltak, a tapasztalatok megbeszélése kollegiális szellemben folyt. Különösen hasznosnak bizonyult, hogy a projektben résztvevő tanárok az iskolán belül látogatták egymást, ennek hatására felélénkült a szakmai kommunikáció, a műhelyszellem. A tervekben szerepelt egy partneriskolában zajló óra meglátogatása is, ennek azonban egy iskola és néhány tanár nem tudott eleget tenni. A külső óralátogatások általában még nagyobb élménnyel jártak, ilyen volt például. a tataiak látogatása a Leöveyben, illetve a szegedi és a makói iskola kölcsönös látogatása, illetve a Szabó Lőrinc Gimnázium tanárainak látogatása a Leövey Gimnáziumban.

Igen sok esetben bizalmi helyzet alakult ki mentor és szaktanár közt azáltal, hogy egyes órák tervét az órák megtartása előtt nyilvánosságra kellet hozni, a tanári munka ilyen intim helyzetének helyes kezelését alapozták meg a személyes találkozások, fenntartását biztosították az elektronikus kommunikációs csatornák. A munkamódszerek, felhasználható elemek, óramenet érdemi megbeszélése, estenként javítása csak a bizalmi légkör kialakítása során válhatott szerves részévé a programnak. A záró konferencián tartott előadások minden esetben kitértek a személyes kapcsolat fontosságára.

IV. 2. Elektronikus kommunikációs színterek

A személyes kapcsolatok kialakítása után már nem okozott gondot a levelezés segítségével az információk cseréje. Jellemző attitűdváltozást tükröz a következő megszólítások sora, amely változatlan partnerek között fordult elő: Kedves Mentor! Kedves Kolléga! Kedves (itt a mentor beceneve szerepel)!

A projekt résztvevői közti levelezés két komponense a kötelező dokumentumküldés (óravázlat, napló, obszervációs lapok stb.) és a személyes hangvételű, de szakmai természetű levelezés a teljes időszak alatt rendkívül jól működött. A három hónap alatt közel 4000 levél cserélt gazdát. Az projekt levélforgalmának egyik része az iskolákból küldött levelezés. Ez körülbelül 1000 levél, a legkommunikatívabbak 50 fölötti levelet küldtek a témavezetőnek és a mentoroknak, és akadtak olyanok is, akiknél ez a szám nem éri el tízet. Az átlagos levélszám 20 és 40 között van. Minden iskolából idézünk egy-egy e-mailt, hogy érzékeltessük a hangnem közvetlenségét, a kommunikáció szakmaiságát:

„Köszönöm, hogy reagálsz munkámra (munkánkra). Hosszú pályafutásom (több mint 30 év) alatt ELŐSZÖR fordul elő, hogy nemcsak feladatot kapunk, munkát végzünk, hanem érdemben foglalkoznak is vele!”

„Köszönöm a javításokat és a segítségedet, az ötletet a végére. Be is írtam. Gondolom így jó lesz. Az adatokat csak érdekességnek szántam a végére, de valóban így tökéletes a befejezés.”

„Megvolt a bemutató órám! A szabólőrincesek nagyon helyesek voltak (mind a négyen) noha nagyon aggódtam, hogy nem érnek ide időben. Az órám gördülékeny volt, és azt mondták, hogy nagyon profi, de lehet, hogy csak ők voltak nagyon udvariasak...”

„Olyan jól sikerült a múltkori bemutatónk a projektről, a módszerekről, a Moodle kínálta lehetőségekről, hogy ma 12 megszállott "újonc" kollégánk csatlakozott a projektcsoporthoz és vállalták a közel 3 órás továbbképzést.”

Most tartottam meg azt a bizonyos videós, fényképezős órát. Hát elég melegem lett a végére...

A diákok nagyon élvezték. Ennél az osztálynál voltál egyszer óralátogatáson. Bár a szereplésre nagyon nehezen vállakoztak, azért elég jól sikerült. A kamerától nagyon idegenkedtek, a fényképező pedig már problémát sem jelent, holott a program kezdetén azzal sem voltak megbarátkozva. A kamerát én használtam, nem vállalkoztak rá, mondván nem tudják kezelni. De a kísérleteket szívesen végezték, bár a magyarázatok hagynak kívánnivalót...ű Mindenesetre nagy élmény volt mindannyiunknak!

„... én vagyok a szócsövünk. Alaposan átgondoltuk az iskolánk terveit, céljait, kapacitását, és IGEN: bizony szívesen folytatnánk az SDT-s munkát. A jövő évre kitűzött feladatok különösen aktuálisak volnának számunkra, ugyanis a kerületben szinte minden iskolában az lett az önkormányzat által szorgalmazott jelszó: innovatív tanítás. Kapóra jönne, hogy egy bakarasszal előrébb járunk az IKT-val való ismerkedésben, mint a körzet legtöbb tanodája. Talán átadhatnánk nekik a tapasztalatainkat, talán pont alkalmas az időpont arra, hogy mentoriskolaként debütálhassunk ebben a fenntartói tervben. Tehát a válaszunk: igen, ha megfelelőnek látjátok eddigi teljesítményünket, akkor örömmel részt vennénk a második év terveiben. És még egyszer köszönjük az idei lehetőséget, mert ez a félév új élettel töltötte meg az iskolát – érdemes volna tovább vinni a lelkesedést.”

A programvezető és a mentorok közti levelezés még aktívabb volt, a mentorok egyenként 150-200 levelet küldtek a témavezetőnek. Ez a levelezés a programkoordinálás mellet szintén gyakran tartalmazott szakmai, módszertani elemeket. Az pedig természetes, hogy a legtöbb levelet a témavezető küldte, 1519 darabot, ebből 678-at az iskoláknak és az egyes tanároknak.

A projekt számára létrehozott levelezőlista (tiptap) kezdettől fogva rendelkezésre állt, forgalma azonban nagyon egyirányú volt, a tanárok közül csak kevesen, és ők is csak ritkán osztották meg széles körben a gondolataikat. Ennek bizonyára az is oka, hogy a bemeneti méréskor kitöltött kérdőívek tanúsága szerint a fejlesztésben résztvevő tanárok kétharmada nem szokott szakmai kérdésekről e-mailezni, és összesen négy kollégának volt már szakmai levelezőlistás tapasztalata. A levelezőlista lehetőséget biztosított arra, hogy gyorsan és biztosan mindenki értesüljön a közös tudnivalókról és kérdésekről. Az a funkciója kissé kihasználatlan maradt, hogy tájékozódjanak a tanárok a program más iskolákban dolgozó résztvevőinek tevékenységéről, problémáiról és sikereiről. Mégis elmondhatjuk, hogy a levelezőlista pedagógiai és módszertani fórumként fungált, a teljes csapat számára kínált virtuális találkozási formát.

Az elektronikus levelezés kiterjedt a kiegészítő keretrendszerekben történő levelezésre is. A keretrendszerben forgalmazott levelek nagy része rövid üzenet, inkább személyes jellegű (például „Elküldtem a házi feladatokat.”, „Ne lepődj meg, kissé nagy a rendetlenség...”), a diákok közti levelezés formájában azonban igen aktív alkalmanként chat jellegű fórummá változott:

„A gyerekek számára ma feltettem egy szavazólapot a think.com oldalamra, ahol ők is minősíthetik az órát. Kíváncsian váromaz eredményt.”

A másik két keretrendszer is támogatta a diákokat levelezési felülettel, ennek kihasználtsága a szokásos levelezési rendszerek használatával arányos volt:

„A keretrendszer egyre jobban működik, hihetetlenhátérmunkát végeznek a gyerekek, amit nagyon jó követni a neten!!! Egyre jobban élvezem! És ők is.”

MSN-Skype

A levelezés mellett a rövid megbeszélések általánosan használt formája volt a projekt során az MSN kommunikáció. A szaktanárok 25%-a, a projektvezető és a mentorok mindegyike használta kommunikációjának kiegészítő elemeként ezt a kapcsolattartási formát. Lényegében a telefonbeszélgetések helyettesítőjévé vált az MSN. Működését az biztosította, hogy a résztvevők sokasága este rendszeresen a számítógépnél ült („látták egymást”), így minden felmerült kérdésre azonnali választ lehetett adni. Ez különösen a szervezési feladatok megoldását segítette.

A szöveges forma (gépelés) a tanárokkal való kommunikációban, a webkamerás és mikrofonos kapcsolattartás a mentorok közti beszélgetésben vált általánossá. Az MSN mellett a mentori kör két alkalommal a Skype programmal konferenciatelefonos konzultációt tartott a programvezetővel. A projekt záró szakaszában pedig a skypos kommunikáció vált köztük általánossá, helyettesítve a telefonos beszélgetést. (A projekt során folyamatosan csökkent a telefonos beszélgetések száma, ez elsősorban az esti munkálkodással igazolható, az összes kommunikációs kapcsolat 5%-a folyt csupán telefonon.). „Mégis a csoportunk tagjai között létrejött éjszakába nyúló MSN bulikat emelném ki, amikor is segítettük egymást az anyaggyűjtésben és persze jókat szórakoztunk.”

IV. 3. A tanár – diák kommunikáció új formái

Az elektronikus kommunikációs csatornákon folytatott információcserének a projektszereplők közti megvalósulása mellett talán a leglényegesebb újdonság a tanóra meghosszabbításaként értékelhető nevelési és oktatási szintérré váló tanár-diák kommunikáció megerősödése volt. A program tervezési szakaszában talán nem várt eredmény elsősorban a résztvevő tanárok ambiciózus magatartásának köszönhető, másrészt a keretrendszerek (Oracle – Think.com, Microsoft – Learning Gateway, Moodle) adta kommunikációs lehetőségekből következik. Az egyéni, illetve osztályoldalak használata, ezek információs oldalakká válása eredményezte, hogy a diákok és tanárok közti hagyományos kommunikációs lehetőségeket meghaladó, a tanórán és az iskolai időn túli beszélgetésekre is lehetőség nyílt, ami nevelési és oktatási szempontból egyaránt hasznosnak bizonyult. A házi feladatok, a következő tanóra anyagának nyilvánossá tétele alapjaiban alakította át a tanár-diák kapcsolattartás jelenleg általános formáit. A táblázat a tanárok értékelését összegzi arról, hogy a számítógép mennyire hasznos a kapcsolattartásban. A válaszadók 1-től 5-ig terjedő skálán jelölhettek értékeket.

Internetes fórum – Chat

A programban résztvevő szaktanárok a meglehetősen feszített időkorlátok közt maximálisan kihasználták az elektronikus kommunikációs lehetőségeket. Talán egyetlen olyan színtér maradt, amelynek kihasználtsága elmaradt a várakozástól, egyben a következő program preferált területe lehet, az internetes fórumok használata és a chat. A fórumokon szakmai megbeszélést folytató kollégák száma elenyésző volt, a levelezőlistán szakmai pedagógiai kérdéseket 12 kolléga vetett fel.

Az ebben a programban használt TIP-TAP levelezőlista ugyan alkalmas volt arra, hogy szakmai kérdések kommunikációs felületéül szolgáljon, de nem biztosított állandó és online kommunikációs lehetőséget a program minden szereplője számára. Mivel az egyes iskolákban dolgozó szaktanárok gyakran egyedül képviselték szakterületüket és legjobb esetben is csupán a kertrendszerben partner iskola tanáraival kerülhettek rendszeres kapcsolatba (óralátogatás, ezt követő levelezés kialakulása), itt még nyílna lehetőség a fejlődésre, fejlesztésre. Egységes fórumfelület vagy a programban résztvevő szereplők számára „csevegőszoba” kialakítása megerősíthetné kapcsolataikat.