III. 9. Mozgókép- és médiaismeret

Az SDT monitor programban egy tanár vállalkozott arra, hogy az SDT mozgókép és médiaismeret tantárgyi elemtárát használja a médiatanításban. A tervezett tíz tanóra a lényegében a filmművészeti korszakok kronologikus tanítási programjához illeszkedett, média-jelenségekkel érintőlegesen a nemi szerepek megjelenése a filmművészetben dupla tanóra foglalkozott. Az SDT elemállományának filmes túlsúlya és a tanulócsoport éves munkájának a monitor időszaktól független terve eredményezte ezt a tananyagelosztást.

Az SDT kapcsolódó anyagainak használhatósága megfelelő, tematikus és multimédiás elrendezése a tanórai használatra alkalmas. A tanító tanár véleménye szerint: „A legnagyobb értéknek az, hogy az SDT-anyagok tökéletesen kapcsolódnak a Hartai László- Muhi Klára szerzőpáros tankönyvcsaládjához és Gyenes Zsolt – Hartai László - Kozák Zsuzsanna Mozgókép és médiaismeret feladatgyűjteményéhez. Ez ad lehetőséget arra, hogy az SDT-órák ne valami kísérletezési kényszerként valósuljanak meg, hanem a tantervben megjelölt fejlesztéseket segítsék.” A tíz SDT-s tanóra a filmművészet kezdeti szakaszába kalauzolta el a tanulókat, olyan filmek, filmrészletek segítségével, amelyek ma kevéssé hozzáférhetők, de a filmkészítés és a mozgóképi szövegértelmezés alapelemeinek számítanak. Az SDT anyagai közül az alábbiakat jelölte meg leghasználhatóbbként a tanár, egyben ezek voltak a tanulók számára is a legérdekesebbek: A filmes elbeszélés, A német expresszionizmus műfaji öröksége és A francia avantgárd.

A tanórákon használt anyagok (filmek, SDT linkek) változatos munkaformákban kerültek elő. A naplók tanúsága szerint a tanórák 90%-án volt csoportmunka, ugyancsak ilyen arányban használták a tanulók egyénileg vagy csoportban a számítógépet/ket. A tantárgy tanításának jellegéből adódóan a frontális előadás szükséges része a téma felvezetésének és az alapismeretek meghatározásának. „Bár manapság az adaptivitás korát éljük, amikor arra buzdítják a tanárokat, hogy új munkaszervezési formákat keressenek, nem gondolom, hogy a frontális munka feltétlen eredménytelenséget és eredendő hibát jelentene. A vizsgált időszakban a 10 SDT-órában is volt több frontális óra-részlet, amelyben a közös feldolgozás- reményeim szerint – „közkinccsé vált”.

Az egyéni munka jellegzetes színtere a médiaórákon a látottakról való közös beszélgetés volt. A mentor két tanórát látott (dupla óra a gender témakörben), a tanulócsoport rendkívül kreatív és gyors gondolkodású tanulói élvezetes és tanulságos vitát folytattak a nemi szerepek megjelenéséről és értelmezéséről. Ennek a dupla órának a legfőbb tanulsága talán az volt, hogy mennyire egyértelmű a műalkotások értelmezésében a nemi identitástudat megjelenése (megjegyzendő, hogy tankönyvi és módszertani szempontból ez mennyire kihasználatlan, miközben a napi gyakorlat hitelesíti szükségességét). A kialakult munkakapcsolatra jellemző, hogy tanár, tanulók és mentor az óralátogatás után még majd másfél órán keresztül beszélgetett a témáról.

Az órák szerkezet a munkamódszerek ritmikus váltogatásán nyugodott, ennek megfelelően a fentieken kívül a tanórák anyagához kapcsolódó egyénileg feldolgozandó vagy csoportmunkában megoldandó feladatlapok mind a tíz tanórán rendelkezésre álltak. A kooperatív munkaformák használatára két tanórán nyílt lehetőség, mindkettő mozgóképi szövegalkotási feladathoz kapcsolódott (montázskészítés, sztoriboard készítés). Mindkét óra jellemzője, hogy a tervezett munka a rendelkezésre álló idő alatt befejezhetetlen volt, ám ez nem a tervezés hibája, hiszen a cél megvalósításához szükséges ismeretek megalapozása megtörtént, a feladatoz mindkét esetben házi munkában dolgozták ki a tanulók.

A tanórák szervezésének alapsémája a tantárgy jellegéből adódóan az a tevékenységi forma, amely a bevezető, témafelvető rész után az illusztráció/megfigyelés irányba mozdul el, ezt követte a beszélgetés/vita/feladatmegoldás, majd az összegzés.

Az iskola eszközellátása megfelelő, a médiális jelenségek, filmek, filmrészletek bemutatására alkalmas eszközök (számítógép, projektor, videólejátszó, kamera, digitális fényképezőgép) minden órán használhatóak voltak, technikai problémák nem merültek fel. A felhasznált szoftverek közé tartoztak a lejátszó-programok (például PowerDVD) és a filmvágó-programok.