III. 8. Magyar nyelv és irodalom

Két tanárnő tartott magyarórákat az SDT-monitor projekt keretében. Az ötödik évfolyamon egy (18 fő), a hatodikon két (18, 26 fő), hetedik osztályban egy (21 fő) és a 12. évfolyamon is egy (25 fő) tanulócsoportnak, összesen 20 órában. Négy alkalommal használtak a tanárok nyelvtani anyagot, irodalomból pedig a hetedik, nyolcadik, kilencedik és tizenegyedik évfolyam anyagából válogattak. Az SDT-s órák irodalomból a magyar irodalom nevezetes alakjai (Janus Pannonius, Balassi Bálint, Arany János, Tompa Mihály, Ady Endre) köré csoportosultak. Stílus- és kultúrtörténeti órák is bekerültek a programba (reneszánsz, reformáció), és műfajelméleti bevezetők is helyet kaptak az SDT-s órák közt (ballada, regény). Nyelvtanból a hagyományos leíró nyelvtanórák anyagát színesítette a mássalhangzótörvények és a stílustörténet, nyelvcsaládok rendszerét prezentáló SDT-s anyag. Az egyik iskolában kifejezetten rosszak az adottságok, 8 gépet használt 24 tanuló, míg a másikban minden tanuló önállóan dolgozhatott, ha ezt a feladat megkívánta.

Navigáció

A tananyag elérési útvonala az általános iskolások bonyolultnak találták ugyan, de gyakorlás után már könnyebben megtalálták a gyerekek a megfelelő anyagokat. Általában megadták a tanárok a teljes elérési útvonalat, például így:

Közismeret - Műveltségi területek » Anyanyelv és irodalom » Magyar nyelv » MAGYAR NYELV » A SZÖVEGSZINT » A stílusrétegek » A stílusrétegek összefoglalása » Stílusrétegek felismerése; feladat

Az egymást követő címek a tananyag egyre mélyebb szerkezeti szintjeire visznek, az utolsót elérve jutunk el a kívánt anyagrészhez. Ezt a keresési folyamatot, illetve az esetleges működési hibák kikerülésére gyakran letöltötték a tanárok a használni kívánt anyagrészeket a keretrendszerbe, ahonnan egy kattintással elérhették őket a tanulók.

Általános vélemény az SDT-tananyagokról

Az SDT-ben a projekt idején megtalálható tananyagok a 7-12. évfolyam számára készültek, így az 5-6. évfolyamosok számára is csak a nagyobbaknak szóló anyagokból tudtak válogatni.. Az irodalomhoz kapcsolódó tananyagok nyelvezete 7-8. osztályosok számára érthető, a kisebbekkel természetesen nehezebb volt a feldolgozás, ott viszont a lelkesedés pótolta ezt a hiányosságot.

A mentori naplókból és személyes tapasztalt alapján egyaránt állítható, hogy az SDT állománya lefedi a tananyagot. Az SDT-s órákon felhasznált tananyagelemek közül legfőképp a képanyagot, animációkat, interaktív feladatokat, fogalomtárak használatát és használhatóságát emelték ki a szaktanárok, mert ezek „színesebbé és szemléletesebbé teszik a tanórát”. Az egyes témákhoz tartozó multimédiás elemek állapotáról eltérő vélemények születtek. Sajnos az SDT rendszerében vannak olyan alkotóelemek, amelyeket a projekt idején nem lehetett lejátszani (például film - A kőszívű ember fiai témakörben), olyan animációk, amelyek nem jeleníthetők meg (például Arany balladái - Szondi két apródja –Interaktív feladatok) A lejátszható elemeket azonban minden esetben hasznosnak minősítették a szaktanárok. Az új SDT fejlesztések közé tartozó fogalomtérkép több esetben is dicséretet kapott: Fogalomtérkép: A magyarországi reneszánsz, Vitéz János és Janus Pannonius közti összefüggések magyarázata - a fogalomtérkép megfelelően rendszerez, összefoglal; szemléletes”. Komoly ellenérzést váltott ki, hogy a versek nincsenek versszakokra tagolva. Ez szakmailag is problémát jelent, hiszen a forma vers szerves része, a tagolás sokszor műfaji jellemző is. A szöveg szerkezeti, formai elemzésének elengedhetetlen feltétele a versszakonkénti megjelenítés, így elfogadhatatlan a jelenlegi állapot. A tapasztalt hibákról értesítettük a fejlesztőket. Hiányolták a tanárok a versek, szövegek megértését segítő, a tankönyvekben, szöveggyűjteményekben megszokott, magyarázó lábjegyzeteket is.

Általában elmondható, hogy a magyar az egyik legnehezebben szemléltethető tantárgy, ami az interaktív megjelenítést illeti. A kémiai kísérletek, a biológiai vagy a földrajzi folyamatok sokkal könnyebben megragadhatók multimédiás eszközökkel. A magyar nyelv és irodalom tantárgyak esetében valószínűleg a jövőben sem az animációk viszik majd el a pálmát, hanem a gazdag képanyag, a még több filmrészlet, esetleg a kreatív interaktív tesztek.

A felhasználás módja

Mindkét tanár törekedett arra, hogy a kooperatív munkaformák minden órán megjelenjenek, hogy a tanulók színes, változatos feladatokkal találkozzanak. Egyikük sem változtatott radikálisan a tanóra és az ismeretszerzés hagyományos szerkezetén, általában valamilyen formában „megtanulták”, ezután gyakorolták az új anyagot, végül ellenőrizték a megértést és az elsajátítást. E három lépésből a második, a gyakorlás, elmélyítés néha elmaradt, de az szinte soha nem fordult elő, hogy a lépéseket felcserélték volna. A felfedező tanulás elemeiből még kevés épült be a magyarórákba.

Mindkét iskolában főként a szövegértés fejlesztésére használták az SDT tananyagait. Szinte minden órához készült feladatlap, ezt hol kinyomtatva kapták meg a tanulók, hol a keretrendszerben találhatták meg. A Learning Gateway keretrendszer interaktív feladatlap készítésére is alkalmas, így ezt a lehetőséggel is szinte minden órán éltek a tanárok. A feladatlapokat általában az SDT-ből lementett képek illusztrálták – a tanári magyarázat szemléletesebbé tételére is sok SDT-képet használtak -, többször előfordult, hogy a képekhez magukhoz is kapcsolódtak kreatív feladatok, például egy reneszánsz kori pár képe alapján írták le a tanulók a korabeli divatról és a korabeli ízlésről alkotott véleményüket, illetve festményfelismerést is játszottak az SDT segítségével.

Az SDT által biztosított interaktív feladatokat mindig megoldották a tanulók. Például a magyar nyelvi órán a mássalhangzó-törvényeket szemléltető interaktív táblázatot kivetítették. Az ehhez hasonló animációk felhasználásának több módját is tapasztaltuk: van, amikor önállóan, de kivetítve oldja meg egy-egy tanuló, máskor óra eleji ismétlésként frontálisan töltik ki együtt a táblázatot. A füzetben megoldott feladat ellenőrzésére is használják a kivetített verziót.

A feladatlapok nyújtottak segítséget ahhoz, hogy a tananyagtartalmat – amely a legtöbb esetben nem volt változatos, nem használtak több forrást – feldolgozzák, megértsék a tanulók. A feladatlap kérdései, feladatai irányították a tanulók figyelmét, segítettek a lényegkiemelésben, általában segítették a szöveg megértését. Az egyik tanár szerint a feladatlap alapján úgy dolgozták fel a tanulók a szövegeket, mint valami „előre elkészített szellemi bébipapit.” Ő mindig adott egy opcionális feladatot is azok számára, akik hamar végére értek a feladatsornak. Ezzel oldotta meg a mennyiségi differenciálást.

Érdekesen használták fel egy alkalommal az SDT-ben található definíciókat, amelyek a szövegben interaktív módon vannak jelen. Igaz-hamis állításokat fogalmazott a tanár a hatodikosok számára, akik az SDT használatával döntöttek az állítások igazságtartalmáról. Nem okozott gondot, hogy a feldolgozott szövegrész eredetileg a kilencedik évfolyam számára készült.

Gyakran előfordult, hogy az egyes tanulócsoportok más-más tananyagrésszel, tartalommal foglalkoztak, más résztémát dolgoztak fel. Ilyenkor általában kérdéseket is fogalmaztak a többi csoport számára. Egymás tanítása vagy a témák forgása adott alkalmat arra, hogy e kérdéseket – általában kiscsoportban – megválaszolhassák. Így a tanulók megosztották egymással a tudásukat.

Az informatika egyéb szerepe

E tantárgy keretében feltűnően kevés PowerPoint bemutató készült, tanári magyarázathoz egyszer sem, tanulói munkaként is csak kétszer használták ezt a lehetőséget, egy verselemzési feladat és a vízről szóló interdiszciplináris projekt során. Nem használtak más szoftvereket (például Excel) sem. Interneten elég gyakran kerestek például képeket, egy-egy témához kapcsolódó linkeket, egyéb információkat. Amikor a reneszánszról tanultak, a reneszánsz szerelemről és a reneszánsz divatról is kerestek anyagokat, képeket, de kihasználták az internet által nyújtott zenehallgatási lehetőséget is. Felkészüléshez aktívan használták a tanárok az internetet, különösen a Magyar Elektronikus Könyvtár szolgáltatásait, és más, kifejezetten irodalomra specializálódott portálokat.

A tanulók készítettek ugyan illusztrációkat egyes versekhez, irodalmi alkotásokhoz, de ezekhez semmilyen formában nem használták fel a számítógép nyújtotta lehetőségeket (például kollázsok, montázsok alapjául szolgálhatnak az interneten található képek, illetve saját készítésű digitális fotókkal is illusztrálhatták volna a szövegeket.) Nem készítettek digitális hanganyagot sem, a tanulók versmondása is szolgálhatott volna például egy bemutató hangos szövegéül. Könnyen lehet a Verstár segítségével szóstatisztikákat, a Word segítségével pedig hang(betűstatisztikát) készíteni.

A projektort mindkét tanár állandóan használta, egészen érdekes megoldásokkal is találkoztunk. Sokszor ezt használták tábla helyett: kivetítették az SDT megfelelő részeit, a feladatlapokat és a keretrendszerben megfogalmazott hozzászólásokat. A gyűjtőmunka eredményét is folyamatosan figyelemmel kísérhették a csoportok, mert a tanár folyamatosan frissítette a kivetített képet.

Mivel a hangzó anyagokat a projekt idején nem lehetett meghallgatni, többször igénybe vették a Verstár c. CD-ROM-ot, az SDT-ben tördeletlenül megjelenő versek helyett inkább a Magyar Elektronikus Könyvtárban fellelhető műveket használták. Ha olyan művekről beszéltek, amelyek nem szerepeltek a tankönyvben, tananyagban, akkor a kivetítővel oldották meg, hogy mindenki láthassa, olvashassa, és közösen beszélgethessenek róluk.

A feladatgeneráló szoftverek közül a keresztrejtvény-készítőt használták, a feladatlapokba illesztették az így készített, a tananyaghoz kapcsolódó feladatot. A témavezető adta közre néhány ingyen használható eszköz elérhetőségét, ezekből választottak a tanárok. A játékos feladatok iránti igény, illetve ilyen feladatok alkalmazásának gyakorisága nőtt a projektidőszakban.

A kiegészítő keretrendszer

Mind a két iskolákban használták a keretrendszert, a tanítás során és tanórán kívüli kommunikációra. Ez olyan virtuális tanteremmé vált, amelyben egyre otthonosabban mozogtak a diákok és a tanárok is.

A Learning Gateway a szakmai megújulás lehetőségét kínálta a magyartanárnőnek is: „Nagyon megszerettem a keretrendszert. Mindegyik évfolyamon dolgoztunk vele. Több feladatlapot is készítettem. A feladatlapokat két alkalommal számonkérésre két alkalommal az új anyag bevezetésére és két alkalommal gyakorlásra használtam. Minden feladatlapot képekkel színesítettem.” A szöveg-kiegészítős feladatok esetében a gép (a szoftver) csak a pontosan beírt szavakat fogadja el, ügyelni kell tehát a gépelési hibákra. Ennek a pozitív oldalát is megfogalmazta a tanárnő, aki így ki is használta az alkalmat, hogy felhívja a tanulók figyelmét a helyesírás fontosságára. Tapasztalatai szerint a keretrendszer visszajelzése, a feladatok interaktív volta motiválta a tanulókat, hogy hibátlanul dolgozzanak, mert a „gép” gratulált nekik a jó megoldásért. A keretrendszer, illetve e feladattípus sajátossága adta az ötletet, hogy a helyesírás gyakorlására és ellenőrzésére is használhatók a szövegkiegészítős, begépelős típusú interaktív feladatok. Ugyanezt a lehetőséget használta a tanárnő a verstanulás ellenőrzésére. Nem az egész verset, csak részeket kellett ellenőrzésképpen begépelni az üresen hagyott szöveghelyekre. Így néhány percre csökkent az az idő, amely alatt általános képet kaphatott arról, hogy megtanulták-e a gyerekek a verset. Természetesen nem maradt el a versmondás sem: azok, akik akarták, illetve akiket a tanárnő kiválasztott, szóban is előadták a megtanult műveket.

A Learning Gateway keretrendszerben létrehozott feladatlapba számos esetben az SDT-ből lementett feladatokat és egyéb anyagokat is beillesztettek, ez csökkentette az internethasználat kockázatát, nem volt sebesség probléma, és nem kalandoztak más helyekre a tanulók. 7

Előfordult az is, hogy azonos anyagrésszel foglalkoztak a csoportok, és a fórumon folytatott vita formájában mélyítették el az olvasmányélménnyel és a tanultakkal kapcsolatos véleményeket (A kőszívű ember fiai című regénnyel kapcsolatos kérdések esetében). A tanárnő a chat-et is szerette volna kipróbálni, de ez még nem működött az adott időszakban.

A Think.com keretrendszert is nagyon kreatívan használta a tanárnő a magyartanítás során. A hasznos linkeket a keretrendszerben adta meg a tanulóknak, többször kérte őket, hogy tegyenek fel egymásnak a tananyaggal kapcsolatos „trükkös” kérdéseket. Az ötletelés terepéül is számos alkalommal szolgált. Kérdéseket tehettek fel a tanulók egy-egy szerzőnek vagy irodalmi hősnek, és vállalkozó szellemű társaik megválaszolhatták ezeket a kérdéseket. Mivel a Think.com a kooperatív, kommunikáción alapuló feladatmegoldást támogatja, a tanulók maguk is készítettek feladatokat egymás számára a keretrendszer segítségével.

A Think.com keretrendszer jelentős szerepet játszott abban, hogy az ezt használó tanárnő teljes lelkesedéssel próbálta ki a számítógéppel segített tanítás és tanulás lehetőségeit, és más kollégák számára is megfogalmazta a keretrendszer használatával kapcsolatos tippjeit, ötleteit. Azt tanácsolja például, hogy a technika világában bizonytalanabb tanárok kérjenek fel minden osztályban egy rendszergazdát, aki boldogan segít az esetleges problémák elhárításában. Azt is fontosnak tartja, hogy a saját weboldalak közül a tanár első oldala legyen valóban kedvcsináló. Adjon minél több interaktív lehetőséget az oda látogató tanulóknak, szerepeljenek rajta linkek és például szavazási lehetőség is. A tanulók véleményformálásának ad szabad teret az ötletbörze és a vita, amelyeket szintén gyakran használt.

Tanulói visszajelzések

A keretrendszer és a számítógépes munka általában nagyon tetszett a gyerekeknek is. Szívesen írtak a keretrendszerben dolgozatot, élvezték, hogy rögtön megkapják kijavítva és értékelve a munkájukat. A gyerekek kifejezetten szeretik a számítógépes órákat, nagyon nagy ezeknek a motiváló ereje. Az egyik tanár szerint szívesebben mennek be egy-egy ilyen órára, és aktívabban dolgoznak. Több helyről kapnak információt, ami segíti a tananyag megértését. A tanárnő kérdésére válaszolva – írásban, a fórumon – megdicsérték az igényes feladatlapokat is. Azt mondták, hogy a számítógép segítségével játékosabban tanulhatnak, és jól érzik magukat az ilyen órákon.

A 12 évfolyamos középiskolában azt tapasztalta a tanárnő, hogy az ifjabb generáció élvezte elsősorban a számítógépes órákat. Ők kreatívan viszonyultak a keretrendszerhez, és az SDT-s használata számukra természetessé vált olyankor is, amikor otthon készülnek, tanulnak. Kiegészítő ismeretforrásnak tekintik a Tudásbázist. Még a szülőktől is érkeztek pozitív visszajelzések az SDT motiváló hatásával kapcsolatban.

A gimnazisták körében maga a számítógép-használat nem jelentett újdonságot, de a kommunikációnak és a kooperatív csoportmunkának új színt és lendületet adott a keretrendszer használata. A gyengébb tanulóknak több sikerélményt adott a számítógépes munka, mert egyéni tanulási tempójuk szerint haladva addig foglalkozhattak egy-egy témával, amíg az interaktív feladatokat meg tudták oldani.

Szakmai fejlődés

Mindkét tanárnő arról számolt be, hogy az SDT-monitor projektben való részvétel hozzájárult szakmai fejlődésükhöz módszertani téren és IKT-kompetenciáikat illetően is. Korábban nem használtak órán számítógépet. Kezdetben egy feladatlap elkészítése is nagyon sok időbe telt. Többször kértek segítséget a kollégáktól, végül egyedül dolgoztak. Az egyik tanárnő arról számolt be, hogy megtanult képet másolni az SDT-ből, majd azt a feladatlapba, óravázlatba beilleszteni, a beillesztett képek mellé szöveget írni, keresztrejtvényt készíteni stb. Ezeket az új készségeket örömmel, szakmai sikerként élte meg.

A pedagógiai célú számítógéphasználatban kezdőnek számító kolléganőt elragadták a Think.com keretrendszerben rejlő kommunikációs és kreatív lehetőségek, ő még tippeket is írt a követő felhasználóknak, hogy mire vigyázzanak, amikor a keretrendszert használják, illetve milyen lehetőségek rejlenek benne. Ezeket a javaslatokat, ötleteket angolra fordítottuk, ezt az anyagot az Oracle, az ingyenes keretrendszer gazdája és működtetője az iskolákkal való kommunikációban nemzetközi színtéren is használja. Ez a keretrendszer internetes alapú, nem kell sem a tanárok, sem a tanulók gépére telepíteni, így mindig és mindenhol lehetőség van a használatára, ahol elérhető az internet. A Learning Gateway-t pedig – jogtisztán – a tanárok otthoni gépére is telepítették, így a szakmai fejlődés, a keretrendszer megismerése nagyobb lehetőséget kapott.

A kooperatív munkaformák gyakoribb és tudatosabb alkalmazása is sok szakmai sikert hozott, a gyerekek megtanultak alkalmazkodni és együttműködni. Képességeik ismeretében gyakran felosztották egymás között a feladatokat. A közös munka során nagyobb önállóságra tettek szert.

Az SDT-ben való részvétel fokozta a szakmai együttműködést a tanárok között. Gyakran cseréltek tapasztalatot, segítették és figyelemmel kísérték egymás munkáját. Az egyik iskolában gyakorlattá vált, hogy az óravázlatokat, feladatlapokat e-mailben elküldték egymásnak, és így kérték ki a többiek véleményét.

Arról is beszámoltak a kollégák, hogy rengeteg munkával készültek az órákra, de úgy érzik, megérte. Izgalmas munka volt az SDT-vel való óratervezés, szellemi kalandnak tekintették. Az egyik tanárnő a Magyartanárok Országos Konferenciáján is beszámolt a projektben végzett munkájáról. És egy országos pályázaton második helyezést ért el.