III. 4. Informatika

A projektben két tanár tartott informatikaórákat, egyikük csak szakköri formában, két órában. Másikuk a közismereti és a szakképzési digitális tananyagokat is használta két kilencedik évfolyamos bontott csoportban (10 fő). A korábbiak során döntően frontális és egyéni munkamódszer mellett most kooperatív munkaformákat is alkalmazott, általában 2-3-4 fős csoportokkal. Arra a következtetésre jutott, hogy a frontális munka mennyiségét minimálisra kell csökkenteni. Igyekezett olyan tananyagokat keresni, amelyek alkalmasak a kooperatív munkára. Tapasztalatai szerint a szakképzés számára készült digitális tananyagok sokkal jobbak (más tantárgyak anyagai között kalandozva ugyanezt vette észre), a szöveg és a multimédia arányát itt jónak találta, a multimédia elemek a szemnek is kellemesek, ugyanakkor egyéni és tanórai használatra is alkalmasak, a tanulók is könnyen boldogultak ezekkel a tananyagokkal¹. A tömörítési eljárások hatékonysága c. tananyaghoz tartozó animációkról például ezt írta a naplóba:

„Az SDT-ből letöltött animációkon látszik, hogy profik készítették. Jól megkomponált szerkezetű, egységes megjelenésű, a tanulást valóban segítő anyag. Megnéztem más műveltségi területek anyagait is. Itt is azt éreztem, hogy jól átgondolt, rendszerbe foglalt, mind az órai, mind az egyéni tanulást segítő anyagok készültek. Azt hiszem bármely pedagógus, aki fogékony az IKT eszközök használatára megnyalja mind a tíz ujját! :-)”

Az újabb animációk formai kivitelezése tehát elnyerte a tanár és a tanulók tetszését, míg a korábbi, közismereti informatikai tananyagban problémát jelent, hogy „...az animációk kis mérete és a gyors lejátszás miatt szinte semmit nem lehet megfigyelni”².

A pár- és csoportmunka alkalmazásával „nőtt a motiváltság, csökkent a tanulási kudarctól való félelem, fejlődött a helyes önértékelés”. Az egyik osztályban spontán, baráti alapon történt a csoportalkotás, a másikban a tanár alakított nagyjából homogén csoportokat, ez utóbbi bizonyult sikeresebbnek, önállóbban dolgoztak és kevesebb tanári irányítást igényeltek még a gyengébb csoportok is.

Külön értéknek bizonyult, hogy az egyik tanulócsoport esetében a terem lehetőséget adott arra, hogy a csoportmunka során a számítógépet elhagyva asztalok köré üljenek a tanulók. Ilyen feltételek mellet a nem számítógépes kooperatív feladatok könnyebben megoldhatók. (Például a számítógépes ikonokat, illetve ezek jelentését tartalmazó cédulák párosítása.)

Érdekes és nagyon jól alkalmazott pármunka folyt az operációs rendszerek összehasonlítása során. A párok egymás felé fordították a monitorokat, és a fényképeken meg kellett találniuk a hasonlóságokat és a különbségeket. Olyan esetről is beszámolt a tanár, amikor azért nem tudtak minden eltervezett feladatot elvégezni az órán, mert „...a gyerekek nem akarták abbahagyni az SDT tesztfeladatainak megválaszolását.” Általában nem okozott technikai problémát a tanulóknak az SDT kezelése, de az internetes keresés – a kulcsszavak megválasztása és a releváns információ kiválasztása, értelmezése igen. A tanórákon sokszor próbálkoztak az SDT-ben található szöveges tananyagok, magyarázatok elemzésével, értelmezésével is. Ez a szövegértés fejlesztését és a tantervi anyag elsajátítását egyszerre célzó tevékenység, amelyhez azonban nem feltétlenül szükséges számítógép, hiszen nincs hozzáadott értéke az így végzett szövegértési feladatoknak. A tanulóknak nagyon nehezen ment a lényegkiemelés. A számítógépes munkát követő összefoglalásnál nagy szükség volt a tanári irányítással történő megerősítésre.

Az a tanár, aki szakköri keretben használta az informatika tananyagokat, online feladatlapot is készített a Moodle kereterendszerben, ahol a tanulók a feladatot és a szükséges forrásokat is megtalálták. Sajnos találkozott nem vagy nem megbízhatóan működő játékokkal, animációkkal is, olyanokkal is, amelyek más változatban, más webcímen megbízhatóan működnek.