III. 1. Biológia

Biológia tantárgyat három kolléga tanított három különböző iskolában (2 gimnázium, 1 szakközépiskola) az SDT-monitor során a 9-10-11-12. évfolyamon, 30 órában. Természettudományos csoportok és átlagos osztályok is voltak a tanulócsoportok között, csoportbontás esetében 14–16 tanulóval, a teljes osztályokban 20, 22, illetve 28 tanulóval dolgoztak.

Általános vélemény az SDT-tananyagokról:\

Az SDT-ben található biológiai forrásokat, tananyagokat általában igen kedvezően ítélték meg a tanárok és a diákok is. Ez különösen igaz a gimnáziumokra. A szakközépiskolában azonban túl részletesnek és nehéznek találták, hiszen a gimnáziumok 3 évig, a szakközépiskolák pedig egy évig tanítanak biológiát, és a szakközépiskolában hangsúlyosabb a tantárgy keretében az egészséges életmódra nevelés is¹.

A felhasználás módja

A szakközépiskolában főként a tanári magyarázat szemléletesebbé tételére és a diákok otthoni felkészülése során használták az SDT anyagait. SDT-n kívüli forrásokat és szoftvereket nem használtak, csak az otthoni felkészüléshez ajánlotta a tanár a Google keresőprogramot. A szintén újdonságnak számító kooperatív munkaformákat egyelőre nem kapcsolták össze a számítógépes munkával. A digitális források tanórai használata egyéni, pár-, illetve csoportmunkában akkor lehet eredményes, ha a tanárnak már van némi gyakorlata a számítógépes munkában, és ő maga már viszonylag jól elboldogul azokkal a tevékenységekkel, feladattípusokkal, amelyekre a számítógépet a tanulókkal használtatni szeretné. Általában érdemes, sőt szükséges, hogy a feladatlappal irányítsuk a tanulók figyelmét. A feladatlapon megadott megfigyelési szempontok, kitöltendő adatok, egy folyamat lépéseit sorba rendező feladat sokat segít az animációk és ábrák megértésében, a lényeg meglátásában. Így küzdhető le az a sokszor megfigyelt probléma – amelyet az egyik biológiatanár e projekt keretében is jelzett –, hogy a tanulók néznek, esetleg kattintgatnak is, amikor lehet, de valójában nem tudják, mi történik, mert semmi sem irányítja a figyelmüket.

A másik két tanár elsősorban az interaktív feladatokat, animációkat választotta szívesen, és többet használták a tanulók a számítógépet az órán, mint ők. Többször is kellett PowerPoint bemutatót készíteniük, ez rendszerint pár- vagy csoportmunkában történt, részben az órán, részben házi feladatként. Gyakran előfordult, hogy a csoportmunka során differenciáltak a tanárok, ez a feladatok mennyiségében és minőségében is megmutatkozott. Mindketten tudatosan alakították a tanórai értékelést, és alkalmat adtak arra, hogy a tanulók gyakorolják az önértékelést, illetve egymás értékelését is, ehhez gyakran kaptak segítséget szempontok formájában. Előfordult például, hogy a párok tagjai egymás munkáját értékelték a feladatok elvégzése után. A frontálisan elhangzó értékelés általában a tanóra végén történt, nem az egyes feladatok után, hiszen a munkamenet általában lehetővé tette az eltérő tempójú haladást. Ez is csak akkor valósítható meg, ha a tanár feladatlap segítségével irányítja a munkát. Az órai munka során többször kiderült, hogy a tanulók „mégsem mindenben annyira profik” a számítástechnika terén, mint gondolják, és erre általában nem is a tanárnak kellett rámutatnia, hanem rávilágított az önértékelés vagy a társak értékelése, például egy-egy kiselőadás esetében. „A kevésbé sikeres produktumok, az enyhe súrlódások ellenére felelősséget vállaltak egymásért, a munkájukért. Ráébredtek arra, hogy mennyire nehéz, hátráltató, ha a tagok nehezebben fogadják el a másik ötletét, ami talán nem egyezik meg az övével. Azt is megfogalmazták, hogy ebben feltétlenül fejlődniük kell. Ezt tartom az óra második nagy érdemének.”

A tanárok rendkívül fejlett pedagógiai érzékkel használták fel a hibákban rejlő lehetőségeket. Világosan látják, hogy „hibázni jó, mert abból tanulunk.”² Gyakran alkalmaztak változatos, kooperatív munkaformákat, a számítógéppel segített kooperatív tanulás elemeit. Támogatták a munkamegosztás fejlődését, jó érzékkel adagolták az irányítást és az önállóság szabadságát. Sokszor szorgalmaztak valódi kooperációt, olyan munkát, amelyben a csoport tagjainak önálló szerepe, feladata és felelőssége van, és ennek megvalósítása nélkül a csoport sem járhat sikerrel. Az együttműködést tapintatosan segítették, és sokszor teremtettek alkalmat az egyes munkaformák és feladattípusok újbóli gyakorlására, fejlesztésére.

„A számítógép és az SDT nyújtotta sokféle lehetőség gyökerestől felforgatta módszertani gyakorlatomat, szakmai és módszertani fejlődésemben óriási megújulást hozott... Az SDT nagyon gazdag anyagot tartalmaz. Nagyon tetszenek a szemléletes animációk, filmek, az interaktív és a fajismeretei feladatok. Szerintem ezek nagyon vonzóvá, érdekessé, színessé és szemléletessé teszik az órákat. Még több, még pontosabb és sokféle szemléltető anyag szükséges.”

Az informatika további szerepe

Felismerték az informatika használatának kettős értelmét. Egyrészt meglátták és kihasználtak azokat a lehetőségeket, amelyekben az informatikai eszközök használata hozzáadott értéket jelent, másrészt felismerték, hogy maguk is fejleszthetik az informatikai kompetenciákat ugyanúgy, mint a kooperációra, együttműködésre való hajlandóságot és képességet. Nagyon sokféle módon használták az informatikát. A népszerű PowerPoint bemutatók mellett adatfeldolgozást végeztek Excelben és Wordben, digitális fényképeket készítettek házi feladatként, sokszor kerestek kiegészítő anyagokat az interneten. A tanár rejtvényeket (keresztrejtvény, szókereső) készített a tanulók számára számítógépes feladatgenerátorral. Használták a Celebrate³ program során készített magyar tananyagokat, érdekes módon az a tanárnő is, aki készítette, és az is, aki nem vett részt a Celebrate programban, csak felfigyelt a tananyagra⁴ az interneten. Használták a Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtárt, a Terra Alapítvány online anyagát hazánk növényvilágáról és még számos szoftvert. Ugyanakkor a valóságban is számos dolgot megtapasztaltak a tanulók: kísérleteztek, növényt boncoltak, csontvázat tanulmányoztak, háromdimenziós atlaszt használtak. A számítógépes munka kiegészítette a „hagyományos” munkát, nem szorította ki azt.

A kiegészítő keretrendszer

Mindkét gimnáziumi tanár a kiegészítő keretrendszer lelkes hívévé vált, egyik a Moodle-t, másik a Think.com-ot használta tanítványaival. A Moodle keretrendszert használó tanárnő azt emelte ki, hogy alkalmazása biztonságosabbá teszi az órát, mindent egy helyen érnek el a tanulók, és kevésbé vannak kiszolgáltatva az internet működésének, ha magukat a használni kívánt tananyagokat, képeket, animációkat is letöltik, és itt helyezik el. A Think.com gazdagabb együttműködési és kommunikációs lehetőségeket kínál, viszont nem ad módot interaktív feladatok készítésére, így ott azt emelte ki a tanárnő, hogy a rendszer lehetőséget ad a bemutatkozásra, a kommunikáció legváltozatosabb formáira (külföldi diákokkal is), a tananyagok, források, házi feladatok ki- és beadására. Rendkívül motiválóan hat a tanulókra.

Tanulói visszajelzések

A két gimnázium tanulóinak visszajelzéseit ismerjük. Ezek nagyon pozitívak. Az egyik tanárnő kérdőíves felmérést is végzett, ennek eredménye szerint a tanulók szeretik, és tempósnak, kissé zsúfoltnak, de azért nagyon érdekesnek tartják a számítógépes órákat. Nagyon kedvelik a színes, érdekes, változatos feladatokat tartalmazó digitális feladatlapokat, és igénylik, hogy ezeket nyomtatásban is megkapják. Megkedvelték a keretrendszert, és azt vallják, hogy sokat segít az otthoni tanulásban. Szeretik az önálló, a pár- és a csoportmunkát is, szeretnek beszélgetve tanulni. Tetszik nekik az SDT biológiai anyaga, különösen az ábrák, fotók, interaktív feladatok, animációk. A másik tanárnő is minden naplójában és a beszámolójában is említi a gyerekek lelkesedését. Ők szóban értékelték a projektben végzett munkát, és a gyerekek egybehangzóan azt mondták, jobbak a számítógéppel segített órák. Könnyebben megértik az anyagot, aktívabbak lehetnek, cselekedhetnek egész órán, és egyből láthatják tevékenységük eredményét.

Szakmai fejlődés

Mindketten kiemelték, milyen – a témavezető és a mentorok megítélése szerint is – kemény munkát végeztek, volt olyan óra is, amelyre 30 órát készült az egyik tanárnő. Számukra is tanulási folyamat volt ez a kutatási projekt, szakmailag is sokat fejlődtek. A rengeteg befektetett munkához a szakmai lelkesedés adott erőt, valamint a gyerekek állandó, pozitív visszajelzése. Mindketten kigyűjtötték az általuk használt legjobb tananyagok jegyzékét, ezeket valamilyen formában majd még publikáljuk. Hibajegyzéket is készítettek, amelyet elküldtünk az SDT munkatársainak, akik a rendszer tökéletesítésén dolgoznak.

„Bár még 3 órát meg kell terveznem és tartanom, mégis – talán az összegzés gondolatainak megfogalmazása miatt – olyan »vége van« hangulatom lett, és szomorúsággal tölt el. Pedig boldognak kellene lennem, tulajdonképpen az is vagyok. Sokszor megfogalmazódott bennem, hogy a 37 éves pedagógus pályám legizgalmasabb és legtöbb örömöt adó feladatát végezhettem az elmúlt hónapokban. A véletlen hozta ezt nekem, de nagyon hálás vagyok érte. Rengeteget tanultam...”