1. A Sulinet Digitális Tudásbázis

1. ábra: Az SDT-honlap fejléce

A Sulinet Digitális Tudásbázist (SDT) fejlesztése 2002 óta folyik. Az SDT két komponensből áll, az egyik a tartalom kezelésére alkalmas keretrendszer, a másik pedig a tananyagtár. Az SDT, mint keretrendszer a tananyagkezelő rendszerek családjába tartozik (LCMS, Learning Content Management System), s mint ilyen a digitális tananyagok megjelenítéséhez és kezeléséhez kínál eszközöket. A keretrendszer önmagában nem használható semmire sem, de nélkülözhetetlen eszköze a benne található digitális tananyagok, megtekintésének és használatának. Lehetővé teszi a tananyagok egységes megjelenítését, a tananyagok közötti navigációt, a keresést, valamint a tananyagok lejátszását, használatát. A szoftver egyéb módon is támogatja a tananyagok kezelését, például lehetővé teszi, hogy bármelyik oldalról visszatérjünk a kezdőlapra, megnyissuk a tallózó ablakot, amelyben a tananyag szerkezetét látjuk, elindítsuk a keresőt, vagy regisztráljunk tanárként, diákként, szülőként.

Az SDT a közoktatás minden szereplőjét szolgála, de nem tesz különbséget a tananyag megjelenítése szempontjából a felhasználó típusa szerint, diák és tanár nézete is van ugyan, de mindkettőben ugyanazt a tananyagot láthatjuk. A különbség annyi, hogy más információ jelenik meg a szolgáltatások ablakában a tanár, illetve a diák részére. A felhasználótípusokat nem kezelik elkülönítetten, a tanulók is láthatják a tanároknak szánt információkat.

A keretrendszer funkcióit a Sulinet Programiroda folyamatosan bővíti, fejleszti, a tartalom bővülésével párhuzamosan újabb funkciók kerülnek a rendszerbe.

A tantárgyak, műveltségi területek közül elsőként a földünk és környezetünk, valamint a történelem tantárgyhoz kapcsolódó tananyagok jelentek meg 2004-ben, azóta folyamatosan bővül a közismereti, illetve szakképzési tananyagok kínálata közbeszerzési pályázatok keretében. Először egyes tantárgyak tankönyveit dolgozták fel, azóta pedig általában önálló, nem tankönyvekre alapozott fejlesztésű tananyagok készülnek. Az SDT tesztelési éveinek tanulságai és a közoktatási reform igényeinek megfelelően az SDT keretrendszert is továbbfejlesztették, újabb funkciókkal egészítették ki. A keretrendszer legújabb verziója 2006 januárjában jelent meg. A fejlesztés eredményeiről a Sulinet portálon jelennek meg tájékoztatók. Elemző tanulmányokat még nem publikáltak ebben a témában, de ez már a második kutatás, amely az SDT-hez kapcsolódik: az első a tananyagokhoz kapcsolódó pedagógiai segítséget vizsgálta a gyakorlatban, és ajánlásokat fogalmazott meg ezekkel kapcsolatban a tananyagfejlesztők számára. (Hunya, 2005.)

Az SDT használatához szükséges szoftvereket a nyitó oldalról lehet telepíteni. A tudásbázis megtekintéséhez valamilyen böngészőprogram, például Internet Explorer, Firefox, Mozilla vagy Netscape, az animációk megtekintéséhez a Flash lejátszó, a képletek megtekintéséhez a MathPlayer, a vektorgrafikus képek megtekintéséhez pedig az Adobe SVG lejátszó telepítése is szükséges. Ahhoz, hogy a tanítási órán az SDT-t használni lehessen, az összes tanulói gépet fel kell készíteni, akárcsak a tanári számítógépeket – otthon és az iskolában.

Az SDT keretrendszer, illetve a tananyag-adatbázis szerzői jogi védelem alatt áll, „kizárólag az oktatás, az ismeretterjesztés, illetve a tudományos kutatás céljaira használható, szigorúan non-profit jelleggel. A felhasználók térítésmentesen jogosultak az SDT rendeltetésszerű használatára.” Ez a teljes körű ingyenesség nagyon szokatlan, Európa más országaiban a tananyagok jelentős része csak akkor használható, ha a tanár, az iskola vagy a fenntartó megvásárolja a jogot.

Az SDT keretrendszer legfontosabb feladata a tananyagok megjelenítése és lejátszása. Ahhoz, hogy zavartalanul használhassuk a digitális tananyagokat néhány szoftvert telepítni kell, ezek listája a nyitólapon található, és onnan ezek a szoftvereket le is lehet tölteni. Az animációk megtekintéséhez a Flash lejátszó, a képletek megtekintéséhez a MathPlayer, a vektorgrafikus képek megtekintéséhez pedig az Adobe SVG lejátszó telepítése szükséges. Ahhoz, hogy a tanítási órán az SDT-t használni lehessen, az összes tanulói gépet fel kell készíteni, akárcsak a tanári számítógépeket – otthon és az iskolában. Ez csak néhány percet vesz igénybe, és sok későbbi bosszúságtól kíméli meg a felhasználót.

Érdemes regisztrálni is, mert a regisztrált felhasználók már most is több szolgáltatást vehetnek igénybe, később pedig tovább bővül a szolgáltatások köre. Fontos különbség például, hogy csak a regisztrált felhasználók tehetnek „könyvjelzőt” a kiválasztott anyagokhoz, ami nagyon megkönnyíti a visszakeresést. Ugyancsak regisztrálás után lehet majd a közös munka és az online kommunikáció eszközeit igénybe venni. Az ikonok száma is jelzi, mennyivel több szolgáltatást vehet igénybe a bejelentkezett felhasználó, - bár ezek nagy része még nem él, és néha a regisztráció sem egyszerű.

A kívánt tartalom keresésének két alapvető formája van az SDT-ben, a tallózás és a keresés. Tallózni a baloldali keretben megjelenő tartalomjegyzék vagy „tallózófa” segítségével lehet. Ezzel úgy kereshetünk, mint a hagyományos tartalomjegyzékekben, de a „tallózófa” interaktív eszköz, így a kiválasztott címre kattintva egyre mélyebbre jutunk egy-egy téma szerkezetében. Mindaddig folytatható ez a lebontás, amíg a kiválasztott címszó előtt ?+? jel van. Ha rákattintunk, kinyílik a mögöttes tartalom., de csak szerkezeti szinten, vagyis az adott egység Bármelyik szinten áttérünk a fő mezőbe, a kiválasztott tartalomhoz juthatunk egyetlen lépésben.

A másik módszer a keresés. Ehhez használhatjuk a gyorskeresőt is, ahol egy kulcsfogalom beírásával próbálkozhatunk. Ez azonban azonnal átvisz bennünket a részletes keresőbe, aminek egyébként a a jele. Ez nagyon alapos, részletes keresést tesz lehetővé, egyelőre azonban még gyermekbetegségekkel küszködik. Ha van is találati eredmény, a képernyő alján, a gördítősávokkal végzett kis bűvészmutatvány segítségével lehet megjeleníteni.

A keresőszolgáltatás mellett navigációval is eljuthatunk a kívánt anyagrészhez. A navigációt a képernyő baloldali, kiszolgáló sávjában előhívható fastruktúra szolgálja. Az egyértelmű bejárást támogatja, hogy a tananyag megjelenésekor látható annak a rendszerben elfoglalt helye is. Kutatási programunkban a tanárok sokszor így adták meg a feladatlapokon az elérési utat, és a tanulók hamar megtanulták ennek az információnak az alkalmazását.

Közismeret - Műveltségi területek » Ember és természet » Biológia » Biológia » Biológia 7-8. évfolyam » Biológia 7. évfolyam » A Föld élővilága »  A hideg övezet és a magashegységek élővilága » A hideg övezet és a magashegységek élővilága

A hivatkozás, azaz a tananyag vagy tananyagrész linkje a metaadatok között is megjelent, a fejlesztők azt ajánlják, hogy ha valamilyen dokumentumba hivatkozást akarunk illeszteni, akkor ezt használjuk, és ne az URL címsorban megjelenő linket. A Fizikai játékok között például láthatunk egy kis videót a keljfeljancsiról. A metaadatok között: ugyanez. Látható tehát, hogy a két hivatkozás nem egyezik meg. A keljfeljancsi csak a metaadatok között megjelenített linken kel életre, erre tehát figyelni kell!

Az SDT-ben a tananyag témákra (), illetve résztémákra bontva jelenik meg, a témák alatt helyezkednek el a foglalkozások (), amelyek általában egy tanórán feldolgozható tananyagegységek, és lapokon () tartalmazzák az egyes tananyagelemeket, azaz az elemi, újrafelhasználható tartalmakat, amelyek függetlenségük miatt bármely tananyag építésekor felhasználhatóak. Ezt a keresési megoldást nevezik fastruktúrának vagy böngészésnek. A kereső és a részletes kereső segítségével – ha már megbízhatóan működik – egyszerűbben meg lehet találni a keresett anyagokat, például egy-egy képet valamelyik költőről, konkrét kémiai kísérleteket vagy valamely népdalt énekelt formájában, ha ezek egyébként benne vannak a redszerben.

Az SDT-ben tárolt digitális források, tananyagok szerkezeti szempontból elemekből állnak, amelyek egységekbe szerveződnek. A legfontosabb tananyagegységek a téma, a foglalkozás és a lap. A tananyagegység tanulási-tanítási útvonalnak is tekinthető, amely több egység vagy elem egymás utáni bejárásának terve. A tananyagegységek feldolgozását pedagógiai módszertani információk segítik. A foglalkozásokhoz tanítási és tanulói információ is tartozik, amely a tanároknak a tanításhoz, a diákoknak a tanuláshoz nyújt segítséget. A foglalkozást alkotó lapokhoz is tartozhat külön tanári és tanulói segítség, ezt tanítási és tanulási programnak neveztek el, ezek az útmutatók a szolgáltatás ablakban jelennek meg.

A fogalomtár az egy foglalkozásban használt fogalmakat szervezi egy gyűjteménybe, míg a fogalomgráf ugyanezeknek a fogalmaknak a logikai összefüggését ábrázolja. A tananyagvázlat a diákok számára foglalja össze egy foglalkozás anyagát, a foglalkozásvázlat a tanárok részére jeleníti meg egy lapon az alapvető információkat, így megkönnyíti a foglalkozás áttekintését.

A tananyagelemek önálló jelentéssel rendelkező tartalmak, például szövegek, képek, animációk, mozgóképek, hangok, hivatkozások, tesztfeladatok lehetnek, amelyeknek a legfontosabb jellemzője az újrafelhasználhatóság, azaz több tantárgyban vagy műveltségi területen is használhatók. Egy szövegelem () kb. 1000 karaktert tartalmaz, egy kép () többféle méretben jeleníthető meg a tananyagban, az animáció () különböző mértékű interaktivitást tartalmazó tananyagelem, a mozgókép () oktató- játék- és rajzfilm, illetve ezek részlete lehet. A hang () olyan tananyagelem, amely beszédet, zenét, zörejt, zajt vagy valamilyen egyéb hangot tartalmaz, a linkek () külső, internetes forrásra mutathatnak. A tesztfeladatok () az önellenőrzést szolgálják, ezek típusa lehet eldöntendő (igaz-hamis) kérdés, egyszeres vagy többszörös választás, egyszeres vagy többszörös hibakeresés, kérdés-válasz, kiegészítendő idézet, sorba rendezés, párosítás, relációanalízis. A fogalom () tananyagelem az adott foglalkozásban előforduló új fogalom definícióját. A kísérletek jele a lombik (). A zsákocska () a gyűjteményeket jelöli, egy-egy témához kapcsolódó képeket, animációkat, tesztfeladatokat helyezhettek el így a szerzők. Az ikonok jelentését tapasztalati úton tanulhatják meg a felhasználók, ehhez nem kapnak segítséget. Néha még keveredés is tapasztalható.

A tananyagelemek jellemzően lapokon helyezkednek el, egyik lapról a másikra navigációval juthatunk el, egy lap egy tágan értelmezett képernyőkép formájában jelenik meg. A lapokat foglalkozásokká szervezték, egy foglalkozás egy-egy tanítási órára, illetve a téma otthoni tanulására szánt rövidebb-hosszabb tananyag.

Az SDT nem tartalmaz levelezőlistát, és nem is tervezik ennek létrehozását. 2006 végére ígérik a fejlesztők a kooperatív munkát segítő eszközök, például a fórum fejlesztését. A rendszer egyik nagy lehetősége a személyre szabott tanulás támogatása. Az SDT-hez kapcsolódó – tesztelés alatt álló – tanulásmenedzsment rendszer reményeink szerint számos olyan elemmel egészíti majd ki a rendszert, amelyek megfelelnek a korszerű tanulási elveknek.

Az SDT-ben tárolt tananyagokat hamarosan lehet majd szerkeszteni, módosítani is, az elemekből új foglalkozásokat, egyéb tanítási, tanulási célú anyagokat, például tanmeneteket, óravázlatokat, feladatlapokat, előadásokat állíthatnak össze a tanárok és a diákok is. Az így létrehozott tananyagot ugyanazok a felhasználási kötelmek érintik, vagyis tanulásra és non-profit jellegű tanításra szabadon használhatók, el lehet menteni, ki lehet nyomtatni ezeket is. A szerkesztőrendszer egyelőre nem publikus, még tesztelés alatt áll.

Az SDT-vel kapcsolatban működik egy pedagógiai és egy technológiai fórum is, bár eddig csekély forgalom mérhető mindkettőn. A pedagógiai fórumon eddig 66, a technológiai fórumon 72 hozzászólást regisztráltak, pedig a fejlesztések során nagy szükség lenne a tanárok véleményére is.