III. Fejlődés a kérdőívre adott válaszok tükrében

III.1. Attitűdök

A program kezdeti szakaszában megállapítottuk, hogy az IKT és a számítógép különböző területeken történő alkalmazásával, esetleges segítő szerepével kapcsolatos tanári attitűdök tekintetében nem tér el érdemben a programba került és a kontrollcsoport iskolák pedagógusainak véleménye. A program végére azonban jelentős különbség rajzolódott ki. A vizsgálati csoport pedagógusai körében 5 tevékenységtípus megítélésében legalább 10 százalékponttal nőtt az átlag, vagyis annak mértéke, hogy 1-5-ig terjedő skálán milyen mértékben segítheti a számítógép az egyes tevékenységeket. Az elmozdulás a változás mértékének sorrendjében a következő: a számítógép használhatóságának megítélése kooperatív feladatmegoldás esetében átlagosan 3,94-ről 4,67-re nőtt, a tanárok és a diákok tanórán kívüli kapcsolattartásában 3,37-ről 4,07-re változott, a tanári magyarázat, szemléltetés értéke 4,17-ről 4,79-re, a tanárok felkészülésében való használhatóság megítélése 4,23-ról 4,67-re, a diákok felkészülésének támogatása esetében pedig 3,9-ről 4,29-re nőtt.

A két kezdő iskola esetében a teljes vizsgálati csoporttal azonos jellegű elmozdulás figyelhető meg a kooperatív feladatmegoldás (3,67-ről 4,38-ra), valamint a tanári magyarázat és szemléltetés tevékenységek (3,9-ről 4,67-re) megítélése esetében. A számítógép segítő szerepét a program kezdetéhez képest ugyancsak mindinkább érzik az e csoportba tartozó válaszadók a következő területeken: tanuló-nyilvántartás (3,8-ról 4,44-re), feladatok kiadása és beszedése (3,6-ról 4,11-re), egyéni gyakorlás (3,8-ról 4,33-ra).

A kontrollcsoport pedagógusai körében egyik tevékenység esetében sem történt érdemi változás, ez a tény erősíti azt a feltételezést, hogy a vizsgálati csoportban történő változások valóban a program eredményeként következtek be. A vizsgálati csoportban történt változások a két csoport attitűdbeli eltéréseit indukálták a következő területeken az eltérés mértékének sorrendjében: tanári magyarázat, szemléltetés (a vizsgálati csoportban 4,79, a kontrollcsoportban 3,97), a tanárok és a diákok tanórán kívüli kapcsolattartása (4,07 / 3,27), kooperatív feladatmegoldás (4,67 / 3,89), a feladatok kiadása és beszedése (4,18 / 3,59), tanárok felkészülése (4,64 / 4,16), kicsit alacsonyabb, mint a 10 százalékpontos változást mutat a diákok felkészülése (4,29 / 3,92).

A pedagógusok szakmai fejlődése, így a modern informatikai eszközök tanításban történő alkalmazásával kapcsolatos tapasztalataik átadása szempontjából kiemelt szerepe lehet szakmai kapcsolataiknak, hálózataiknak. A vizsgálati csoportban a program kezdetéhez képest a lehetséges szakmai hálózatok több területén is egyértelműen biztató változások történtek: Kis mértékben – három fő, 10% – növekedett azon pedagógusok száma, akik a munkaközösségben megbeszélik tanítási tapasztalataikat, a tantestületben öttel többen beszélik meg tanítási tapasztalataikat, mint a program kezdetekor. Internetes fórumon a program kezdetén egy pedagógus sem kommunikált szakmai kérdésekről, a program végén azonban két fő jelezte ezt. Az első mérés alkalmával rendkívül alacsony (4 fő) volt azoknak a tanároknak a száma is, akik levelezőlistán vesznek részt tapasztalatátadásban. E tekintetben a legjelentősebb a változás: számuk a második mérés idejére megháromszorozódott. Ezt azonban mégsem könyvelhetjük el áttörő eredménynek, hiszen a programban a szakmai kommunikáció szolgálatában önálló levelezőlistát működtettünk, tehát mindenkinek adott volt ez a lehetőség, sőt elvárásként fogalmaztuk meg a tapasztalatcserének ezt a módját, és gyakran, sokféleképp ösztönöztük a levelezőlista használatát.

A vizsgálati és a kontrollcsoportban egyformán kis mértékben javult a válaszadók önmegítélése a tekintetben, hogy mennyire érzik magukat felkészültnek a számítógép tanítási célú alkalmazására (vizsgálati csoport: 3,93-ról 4,21-re; kontrollcsoport 3,81-ről 4,08-ra). A vizsgálati csoporton belül a kezdő és a haladó iskolák között nincs érdemi különbség e tekintetben (kezdők: 3,6-ról 3,89; haladók: 4,1-ről 4,37-re).

III.2. A tanárok és az SDT

Bár különböző módon és intenzitással, de mind a vizsgálati csoport, mind a kontrollcsoport esetében érdemi változások történtek az SDT ismerete és megítélése tekintetében. A vizsgálati csoportban a program kezdetén történt mérés alkalmával a válaszadók több mint fele (16 fő) jelezte, hogy nem ismeri, csak látta már, vagy kicsit ismeri az SDT-t. Ezzel szemben a program zárásakor ilyen választ egyikük sem adott, és 8-ról 25-re nőtt az SDT-t jól ismerők száma.

Egyértelműen a program hatásának köszönhető az is, hogy Az SDT-től véleményt alkotni nem tudók száma ötről egyre csökkent. Némileg javulni látszik az SDT megítélése is a vizsgálati csoport válaszadói körében: azok száma, akik szerint sok vagy jó néhány hasznos tananyag található a tudásbázisban 18-ról 24-re növekedett. Érdekes változások történtek a kontrollcsoport válaszadói körében. Az SDT ismeretét tekintve két csoport válaszadókon belüli aránya növekedett érdemben: egyrészről azoké, akik látták már (17%-ról 24,3%-ra), másrészről azoké, akik ismerik (18,9%-ról 32,4%-ra) az SDT-t. Feltételezhetően e válaszadókat maga a program kontrollcsoportjában való részvétel tette kíváncsivá, illetve mind kíváncsibbá az SDT iránt. Az SDT-ben hasznos tananyaggal találkozó pedagógusok kontrollcsoporton belüli aránya is érdemben növekedett (17%-ról 27%-ra).

Nem csak az SDT ismerete, hanem az oktatásban történő alkalmazásának gyakorisága is érdemben változott a vizsgálati csoport tagjai körében, de ez természetes, hiszen a részvétel azt jelentette, hogy tanórai körülmények között kellett használniuk az SDT-t és a benne található tananyagokat. A program kezdetén 10 pedagógus válaszolta, hogy a felmérést megelőző egy évben a felkészülés során egyszer sem használt SDT-t, míg 13-an jelezték, hogy ezt többször vagy gyakran tették. A második mérés idején természetesen nem volt olyan tanár, aki nem használta a tudásbázist, míg az azt többször vagy gyakran igénybe vevők száma 24-re növekedett. Ezt a számot meglepetéssel tapasztaltuk, hiszen itt természetes módon a teljes válaszadói létszámnak kellene megjelennie. A kontrollcsoportban is több mint 50%-kal csökkent az SDT-t egyáltalán nem használók aránya.

Az előbbinél is lényegesen nagyobb változás tapasztalható a programban résztvevő tanárok esetében az SDT magyarázat során történő alkalmazását tekintve. Az első méréskor 17-en mondták, hogy nem használták, négyen, hogy 1-2 alkalommal, illetve 3-5 alkalommal, hárman, hogy többször használták és mindössze egy pedagógus, hogy gyakran alkalmazta a tudásbázist magyarázat során. Ezzel szemben a program zárásakor 1-1 tanár válaszolta, hogy nem, 1-2 alkalommal, valamint 3-5 alkalommal élt a tudásbázis nyújtotta lehetőségekkel, míg 17 pedagógus többször, nyolc pedig gyakran tette ezt.

Ugyancsak érdemben növekedett az SDT órai egyéni, illetve csoportmunkában történő alkalmazásának gyakorisága. Az első mérés idején mindkét esetben 22-en jelezték, hogy nem éltek ilyen módon az SDT nyújtotta lehetőségekkel, míg a program zárásakor két, illetve egy pedagógus válaszolta ugyanezt. Ezzel szemben az SDT-t órai csoportmunkára többször vagy gyakran használók száma háromról 17-re, az egyéni munkára alkalmazóké négyről 20-ra növekedett. Elmondhatjuk tehát, hogy az SDT változatos alkalmazásában gyakorlatot szerezett a hat iskola 30 tanára, de erre természetesen nem csak a kérdőívek, hanem a naplók, a beszámolók és az óralátogatások is bizonyítékul szolgálnak.

III.3. A tanítási gyakorlat

A program kezdeti szakaszában az összes válaszadót tekintve a számítógéppel végzett tanári tevékenységek gyakoriságának átlaga egy ötös skálán 2,5 volt, ez a program végére 2,91-re növekedett; a diákok számítógépes tevékenységének gyakorisága az első méréskor 1,64, a második idején 2,04 volt. A vizsgálati és a kontrollcsoport válaszadóit külön-külön vizsgálva egyértelművé válik azonban, hogy míg a kontrollcsoportban gyakorlatilag elhanyagolható mértékű javulás következett be (tanár – 2,45-ről 2,67; diák 1,64-ről 1,76), addig a vizsgálati csoportban sokkal jelentősebb a változás (tanár: 2,61-ről 3,25; diák: 1,64-ről 2,51).

Ugyancsak fontos tanítás-módszertani kérdés, hogy vajon változott-e az egyéni munka-csoportmunka gyakorisága a program tevékenységei nyomán. Az összes válaszadót tekintve a számítógépes csoportmunka gyakorisága 1,54-ről 1,93-ra nőtt, az egyéni munkáé 1,67-ről 2,19-re. Az előbbiekhez hasonlóan itt is a vizsgálati csoportban radikális a változás (csoportmunka 1,48-ról 2,44; egyéni munka 1,78-ról 2,74), ezzel szemben a kontrollcsoportban mérhető átlag gyakorlatilag nem változott (csoportmunka 1,57-ről 1,54-re; egyéni munka 1,62-ről 1,78-ra).

A vizsgálati csoportba tartozó pedagógusok és tanítványaik számítógéphez kötődő tevékenységeinek előfordulása tekintetében jelentős eltérések tapasztalhatóak a program zárásakor az első adatfelvételhez képest: Legalább 31 százalékponttal hat tevékenységformát alkalmazók száma növekedett: fórumot használtak a diákok a tanuláshoz, órai csoportmunkára használtak CD-ket, a tanár saját készítésű feladatlapjait oldatta meg számítógépen a diákokkal, feladatokat / megoldásokat adott ki/szedett be számítógép segítségével, interneten kerestetett órán, felkészülés során tanulmányozta az SDT-t. 41-50 százalékpontos növekedés tapasztalható a következő tevékenységek esetében: órai egyéni munkára használták az internetet a tanulók, internet használt a tanár a magyarázat során, számítógépes kiselőadást (prezentációt) tartottak tanulók. Legalább 51 százalékpontnyival több pedagógus a következő tevékenységek esetében használta a számítógépet a program zárásakor: valamilyen használtak keretrendszert, órai egyéni munkára használták az SDT-t, órai csoportmunkára használták az SDT-t, órai csoportmunkára használták az internetet, SDT-t használt magyarázat során.

Megjegyzés:

2006 májusában készült egy országos felmérés az informatikai eszközök állapotáról, a tanárok és az iskola felkészültségéről, a használat módjáról és módszereiről. Anyagi okok miatt ez az adatbázis még feldolgozatlan. Ez a mérés lenne a bázis év, ehhez szeretnénk viszonyítani az eljövendő években bekövetkező változásokat.