I. A kérdőíves vizsgálat eredményei – igazgatók, helyettesek

A kérdőíves vizsgálat alapvető célja az volt, hogy átfogó képet nyújtson a programba került és a kontrollcsoportot jelentő iskolákat a program kezdetén jellemző helyzetről az intézmények eszközellátottsága, a vezetők, tanárok informatikával és modern informatikai eszközökkel kapcsolatos attitűdjei, személyes és szakmai gyakorlata szempontjából. A záró kérdőívekkel az volt a célunk, hogy a projekt fejlesztő hatását mérjük. Abban a hat iskolában, ahol a fejlesztő program folyt, minden résztvevő tanárt (összesen 30 fő) megkérdeztünk, a 27 kontroliskolában egy-egy humán és reál szakos tanár válaszát kértük, olyanokét, akik a számítógép-használat terén az iskolai élbolyba tartoznak. A kiválasztás az informatikáért felelős igazgatóhelyettes feladata volt. Az igazgatókat és a helyetteseket csak a projektidőszak elején kérdeztük, számukra külön kérdőív készült.

A fejlesztő programba és a kontrollcsoportba való bekerülés is a korábbi teljesítmény eredménye, mert minden iskolát valamilyen innovatív, IKT-használatra épülő projektben való részvétel alapján szakértők ajánlották.

I.1. Eszközellátottság

Az eszközellátottság egyrészről önmagában is érdemi információkkal szolgál az informatika tanórai alkalmazását tekintve élen járó iskolák helyzetéről, mindemellett a vizsgálatba bevont intézmények esetén a fejlődés lehetőségeit is befolyásolja.

Az intézményekben átlagosan 108 számítógép található (ez az arány a programba került iskolák körében 115, a kontrollcsoportban 108. Mind a vizsgálati, mind a kontrollcsoportban a számítógépek átlagosan kicsit több mint fele korszerű (3 évnél nem régebbi, fejújított), gyakorlatilag valamennyi számítógép rendelkezik internet-csatlakozással, közel kétharmaduk multimédiás. Az egy számítógépre jutó tanulók aránya átlagosan 8, a vizsgálati csoportban ez az érték 9, a kontrollcsoportban 8. Nagyon nagy a szórás a fejlesztetésben résztvevő iskolákban. Két iskolában 3 alatt van az egy gépre jutó tanulók száma, háromban 8 és 10 között, míg az egyik „kezdő” iskolában egy számítógépet 19 tanulónak kell megosztania¹.

Három kivétellel minden intézményben van az igazgatói irodában számítógép, amely meglehetősen jól felszerelt (általában alkalmas CD-olvasásra, CD-írásra, DVD-olvasásra, illetve multimédia lejátszására). Kivetítő mindössze az igazgató gépek közel negyedéhez társul.

Gyakorlatilag valamennyi iskolában vannak csak a tanárok számára fenntartott számítógépek; az összes iskola közel nyolctizedében, a programba került intézmények esetében mindenhol több mint három darab. Ugyancsak közel valamennyi vizsgált intézményben rendelkeznek tanórán használható laptopokkal és kivetítőkkel: mind a vizsgálati, mind a kontrollcsoport kicsit több mint felében legalább négy ilyen található. Kissé kedvezőtlenebb a kép a digitális zsúrkocsik és/vagy bőröndök számát tekintve: a 33 intézmény közül hat nem rendelkezik ezekkel a mobil eszközökkel, és e hat iskola egyike a projektiskolák közé tartozik.

Mindössze egy iskolában nincs számítástechnikai labor: mindkét csoportban az intézmények felében háromnál több laborban dolgozhatnak a diákok. A számítógépek tanórai használatára a mobil eszközökön kívül az ad lehetőséget, ha más termekben is megtalálhatók. Ebből a szempontból jobb helyzetben vannak a fejlesztésben résztvevő iskolák, mindegyikben van 2-4 olyan terem a számítástechnika laboratóriumokon kívül, ahol a tanulókkal órai munka keretében lehet számítógépet használni. A kontrollcsoport iskoláinak közel harmadában egyáltalán nem található ilyen tanterem. A válaszadó iskolákban általában több mint három teremben van internetelérési lehetőség; az internetkapcsolat legjellemzőbben ADSL típusú, a vizsgálati és a kontrollcsoport intézményei között e tekintetben nem tapasztalható érdemi eltérés.

A kisebb értékű tárgyi eszközök esetében a következők figyelhetőek meg: két intézményben nincs digitális fényképezőgép, szkenner, illetve színes nyomtató; mindhárom eszközből az összes vizsgált iskola közel felében, a programba került intézmények közül négyben több mint három található. Vegyesebb a kép az interaktív tábla, illetve a webkamera esetében: a programba került iskolák közül háromban egyik eszköz sem található meg, a kontrollcsoportban kilenc, illetve hét intézményről mondható el ugyanez. A vizsgálati csoportban a kontrollcsoportban tapasztalthoz képest némiképp jobb a helyzet a számítógépes kísérletező vagy mérőeszközzel való rendelkezés tekintetében: míg előbbi csoportban csak egy, addig utóbbiban tíz esetben nem használnak ilyen berendezést. Mindkét csoportba tartozó intézmények kétharmadában van digitális film vágására alkalmas eszköz. Rendkívül lesújtó a kép a színes fénymásoló tekintetében: mindössze két – kontrollcsoportba tartozó – iskolában van ilyen berendezés.

Mindössze öt intézményben van számítógépes tanulásmenedzsment keretrendszer, ebből az öt iskolából kettő részt vesz a programban, három a kontrolliskolák között található. Két-két intézményben használnak Moodle, fle3, Think.com, illetve egyéb típusú rendszereket. Az intézmények kicsit több mint felében (a programban résztvevők közül háromban) nincs olyan tanterem, ahol számítógépes oktató és felügyeleti rendszer található; a kettőnél több ilyen teremmel rendelkező intézmények száma elenyésző. Mindössze három – a kontrollcsoportba tartozó – iskola használ digitális naplót. Az intézmények abszolút többsége (4, illetve 20 iskola) használ azonban elektronikus adminisztrációs rendszert, melyet legjellemzőbben vásároltak az iskolák.

Az intézmények informatikai felszereltségét mind az intézményvezetők, mind helyetteseik, mind a tanárok átlagosan kicsivel négyes alá értékelték egy ötös skálán (intézményvezető: 3,85, helyettes: 3,72, tanárok: 3,78). A vizsgálati csoportba tartozó igazgatók és igazgatóhelyettesek saját intézményük helyzetéről alkotott képe némileg az átlagosnál és a kontrollcsoport átlagánál egyaránt kedvezőtlenebb (3,5, illetve 3,4), ami nem annyira az ellátottság mértékét, hanem inkább az igényszintet jelzi. A vezetők általában a gépekre, a felszereltségre, a teremre, a laborra, valamint a hálózatra büszkék, míg a legnagyobb gondot az eszközhiány és az internet-hálózat problémái okozzák.

I.2. Az informatikával kapcsolatos intézményvezetői attitűdök

A vizsgált intézmények vezetői rendkívüli nyitottsággal közelednek a modern informatikai eszközök tanításban történő alkalmazásához: Gyakorlatilag egyöntetűen támogatják a tanárok és a diákok számítógép használatát más, nem informatika órákon is. Ugyancsak rendkívül nyitottak a tekintetben, hogy a szaktanárok bejussanak a számítástechnika laborba (a vizsgálati csoportban mindössze egy, a kontrollcsoportban két vezető jelezte ezzel kapcsolatosan ellenérzését). Mindössze egy igazgató jelezte, hogy nem tartja fontosnak, hogy internetes címeket adjanak a diákoknak a tanult témákhoz, ugyancsak mindössze egyikük vélekedett úgy, hogy nem tartja elképzelhetőnek, hogy a diákok és a tanárok e-mailezzenek a tanulással kapcsolatosan. A tanárok és diákok e-mail váltását tekintve kiemelkedően nagy arányban vannak olyan intézmények (az összes iskola felében, a vizsgálati csoport kétharmadában), ahol már alkalmazzák ezt a kommunikációs eszközt. Mindössze két intézményvezető nem tervezi, hogy az iskolában kidolgozzanak egy a számítógép-használattal kapcsolatos stratégiát.

Az előbbiekből kirajzolódó képet némileg árnyalja az intézményvezetők vélekedése a tekintetben, hogy miben segítheti a számítógép a tanulást. Általában úgy vélekednek ugyanis, hogy leginkább az oktatással járó adminisztratív munkát, az eredmények nyilvántartását, valamint a mérés-értékelést segítheti ez az eszköz. A tanórai munkára irányuló tevékenységek a rangsor közepén helyezkednek el (jellemzően még mindig 4 pont feletti átlaggal az ötös skálán, azonban ez esetben sokkal informatívabb a szempontok sorrendisége, semmint az abszolút számok), míg a legkevésbé a szülőkkel való kapcsolattartás, a diákok és a tanárok tanórán kívüli kapcsolattartása, valamint a diákok egymással történő kapcsolattartása területein érzik hatékonynak a számítógépet a megkérdezettek. Abban, hogy a számítógép tanulási folyamatban betöltött segítő szerepét az adminisztráció területén megfigyelhetőnél némileg kevésbé érzik a megkérdezettek, szerepet játszhat az is, hogy úgy gondolják (és ezt egyöntetűen jelezték): a számítógép tanórai használatához külön módszertani ismereteket tartanának szükségesnek.

A mind a vizsgálati csoport, mind a kontrollcsoport intézményvezetői részéről megnyilvánuló közel egyöntetű nyitottság egyrészről lehetetlenné teszi a vezetői attitűdök intézményes szokásokra gyakorolt hatásának mérését, másrészről azonban teret enged a program valós hatásainak feltérképezésére: ilyen módon a program zárásakor a két csoport között meglévő különbségek lehetséges magyarázatai közül egy rendkívüli fontosságú, de nehezen körülírható és mérhető alternatíva iktatódik ki.

I.3. A számítógép-használat támogatása intézményi szinten

A számítógéppel és a modern informatikai eszközökkel kapcsolatos nyitottság fontos mutatója, hogy megjelenik-e az intézmény pedagógiai programjában. Az adatok tanulsága szerint a vizsgált iskolák túlnyomó többségének pedagógiai programjában szerepel a számítógép tanórai használata (28, 26), és a tanulók számítógépes munkaformákra történő felkészítése (25/23) is. A kétféle szám azt jelzi, hogy az igazgatóknak és a helyetteseknek is feltett kérdésre néhány esetben eltérő válasz érkezett, az igazgatók emlékezete szerint pozitívabb a helyzet. A vizsgálati csoport iskoláiban némileg erőteljesebb az intézményesült elköteleződés mértéke: a tanórai használat esetén öt, a tanulók felkészítésének kérdésében mind a hat intézményvezető jelezte, hogy ez a cél szerepel a dokumentumban. A digitális kommunikáció alkalmazását tekintve kissé gyakorlottabbnak tűnnek a vizsgálati csoport iskolái: valamennyi intézménynek van digitális kommunikációt igénylő külföldi partnerkapcsolata, míg a kontrollcsoport kétharmadáról mondható el ugyanez.

Az intézményes gyakorlatot intézményi szinten mérő változókról a következők mondhatóak el: mindegyik iskolában tartottak már számítógép-használati tanfolyamot a tanároknak, és az iskolák közel kétharmadában volt már olyan tantestületi értekezlet, melynek a számítógép oktatási célú felhasználása volt a témája. Egyetlen iskola van a mintában, ahol még nem tartottak bemutató órát számítógép használatával.

A számítógép-használat gyakorlatának egyik indikátora lehet, hogy készítettek-e már a tanárok digitális tananyagokat. A vizsgált intézmények túlnyomó többségének vannak saját digitális tananyagai (egy a vizsgálati és négy a kontrollcsoportba tartozó intézmény esetében nem mondható el ez), ami jelzi az intézmények innovációra való fogékonyságát. 18 iskola már digitálistananyag-fejlesztési és/vagy kipróbálási pályázaton is részt vett már, ami nagyon nagy számnak mondható a 33-as mintából. Az összes intézmény kicsit több mint harmada, a vizsgálati csoport fele rendelkezik valamilyen díjjal, kitüntetéssel az informatika területén. Csak egy iskolának nincs saját weblapja, és a honlapokat az intézmények közel kétharmadában legalább hetente frissítik, - általában a tanárok, illetve a rendszergazda.

A rendelkezésre álló adatok szerint az intézményvezetők személyes célokra gyakorlottan használják a számítógépet, szakmai tekintetben ez még nem általános; de e tekintetben sem fedezhető fel érdemi különbség a vizsgálati és a kontrollcsoport tagjai között. Az összes intézményvezető legalább néhány naponta megnézi e-mail címét (30 vezető naponta, hárman néhány naponta teszik ezt). Mindegyiküknek van már tapasztalata számítógéppel segített tanóra, illetve előadás tekintetében: mindegyikük látott már számítógépes tanórát, kicsit több mint kétharmaduk (a programba került iskolák vezetői közül négyen) tartottak már számítógéppel segített előadást. A vezetők kicsit kevesebb mint harmada (a vizsgálati csoportból mindössze ketten) tartott már saját maga számítógéppel segített órát, míg kevesebb mint felük használ a diákjaival tanórán kívül számítógépet.

Az intézményvezetők jellemezték a számítógép tanítási célú alkalmazására történő felkészültségüket is: egytől ötig terjedő skálán átlagosan 3,48-ra értékelték önmagukat; a vizsgálati csoport tagjai némiképpen ennél rosszabbul (átlagosan 3-ra), a kontrollcsoporté némileg kedvezőbben (átlagosan 3,59) vélekedtek. Nem találtunk összefüggést az intézményvezető attitűdje és az iskola IKT-érettsége között.

Összességében ezek az adatok azt jelzik, hogy a vizsgálati csoport iskolái némileg előrébb járnak ugyan a számítógép és az IKT eszközök használatában, de egészen biztosan nem annyival, hogy ez a fejlődés mérését lehetetlenné tegye. A kontrollcsoport alkalmas a program hatásának értékelésére.

I.4 Hozzáférés

Az iskola eszközellátottsága, a vezetői attitűdök mellett arra is kíváncsiak voltunk, hogy a rendelkezésre álló eszközöket használhatják-e a diákok, és milyen feltételekkel. Míg a Becta-jelentés arról számolt be, hogy az angol iskolák felében van lehetőség a számítógépek tanítás utáni használatára, mi büszkén jelezhetjük, hogy a 33 válaszadó iskolából csak kettőben nincs meg ez a lehetőség. Csak hét olyan iskola van (kettő a vizsgálati csoportban, öt a kontrollcsoportban), ahol nincs diákok által használható számítógép közösségi terekben.

Négy programba került iskolában mindenkinek, kettőben senkinek sincs iskolai e-mail címe, a kontrollcsoportba került intézmények körében ehhez képest lényegesen kedvezőtlenebb a kép: ezen iskolák több mint felében egy diák sem rendelkezik iskolai címmel, míg mindössze hetedükben van mindenkinek hivatalos címe. Az e-mail-cím azért fontos kérdés, mert automatikus biztosítása mintegy iskolai netpolgárrá avatja a felhasználót, és megnyitja előtte a digitális kommunikáció lehetőségét. Természetesen bárkinek létrehozhat magának egy webes e-mail címe néhány perc alatt, ez azonban esetlegesebbé teszi a digitális kommunikáció iskolai gyakorlatát, mert a tanulóra bízza a kezdeményezést. Ugyanilyen jelentősége van a tanár hivatalos e-mail címének is: automatikus biztosítása azt jelenti, hogy az intézményi kultúrában természetes helye van a szakmai jellegű digitális kommunikációnak.

A rendelkezésre álló IKT eszközök diákok által, vagy a diákok érdekében történő használata ugyancsak jelzi az iskolákban uralkodó szemléletet; a vizsgálati csoport és a kontrollcsoport intézményei nem különböznek érdemben e tekintetben: Az elterjedtebbnek tekinthető eszközök – így a digitális fényképezőgép és a szkenner – esetében nagyfokú nyitottság figyelhető meg a diákok eszközhasználata iránt (2-3 intézményben csak a tanárok használhatják ezeket az eszközöket). Közel kétszer annyi iskolában engedik a diákok számára használni a webkamerát is, mint amennyiben nem (az ilyen eszközzel rendelkező iskolákat tekintve). Jóval óvatosabbak azonban – az amúgy is nagyobb ritkaságnak számító – digitális filmvágásra alkalmas eszközök használata esetében az intézmények: legjellemzőbben korlátozottan, például szakkörön vehetik igénybe ezeket a gyerekek. A diákok számára színes nyomtatóval készítendő feladatlapok esetében az összes iskolát tekintve közel egyenlőnek tekinthető az alkalmazást csak indokolt esetben és a szabadon engedélyező intézmények száma (13, illetve 16 iskola). A programba került intézmények közül négyben szabadon engedélyezik ezen eszköz használatát. Színes fénymásolóval a vizsgálat iskolák rendkívül kis hányada rendelkezik.

A diákok szüleinek IKT eszközök használatába történő bevonását tekintve a következő figyelhető meg: majdnem minden iskola jelezte, hogy az iskolai weblapot is használják a szülőkkel való kommunikációra (ez a tény természetesen semmilyen információt nem nyújt a bevonódás és a valós kommunikáció mértékéről). Meglepő, és egyben az intézmények és a szülők innovációra való képességét jelezheti azonban, hogy húsz intézményben az e-mail a szülőkkel való kommunikáció szerves eszköze. Tíz iskolában fórum, ötben a tanulásmenedzsment keretrendszer, nyolcban a digitális napló alkalmazása is folyamatban van. A vizsgálati csoporton belül élesen különválik két kiscsoport: két iskolában valamennyi az előbbiekben felsorolt formát használják a szülőkkel történő kommunikációra, míg négyben a weblapon kívül egyiket sem.

I.5 Intézményvezetők és helyettesek a tanárokról

A modern számítógépes technológia intézmény életében, munkájában történő mind szélesebb körű terjedésének – ahogy az intézményvezetők jelezték is ezt – gátja lehet a speciális informatikai, módszertani ismeretek hiánya. Éppen ezért fontos információkkal szolgálhat, hogy hány tanár rendelkezik oktatásinformatikusi végzettséggel, ECDL vizsgával, illetve a számítógépek tanórai használatát segítő továbbképzéseken szerzett ismeretekkel. Az iskolák nagy hányadában – közel kilenctizedében – van olyan tanár kolléga, aki részt vett a számítógépek tanórai használatáról szóló továbbképzésen. Ezekben az intézményekben a képzésben részt vett kollégák száma átlagosan és a kontrollcsoportban 12, a vizsgálati csoportban 15. Oktatásinformatikusi, illetve start vagy teljes ECDL-tanfolyamokon összességében az intézmények több mint felének pedagógusai vettek részt. Oktatásinformatikusi végzettséggel rendelkező kolléga 21 vizsgált intézményben van (ezek közül 4 a vizsgálati csoportba, 17 a kontrollcsoportba tarozik). Ezekben az iskolákban átlagosan négy tanár szerzett ilyen végzettséget, tehát 197 tanulóra (a programban került intézményekben 160, a kontrollcsoportban 206 ez az érték) jut egy ilyen kolléga. Meglehetősen nagy eltérések vannak azonban az iskolák között: akad olyan, ahol 40 gyerekre, de olyan is, ahol 644 gyerekre jut egy oktatásinformatikus. Az iskolák mindössze kicsit több mint felében (19 iskolában) van ECDL-Start, 20 intézményben teljes ECDL vizsgával rendelkező tanár. Ezekben az intézményekben viszont magas a képesítést megszerzők száma (az összes intézményben 6,7, a vizsgálati csoportban 9,33, míg a kontrollcsoportban 5,95), tehát ez a végzettség igen gyakori.

Az adatokból az rajzolódik ki, hogy a programba került iskolák körében nagyobb hajlandóság mutatkozik a különböző képzéseken való részvételre, mint a kontrollcsoport iskolái körében: ezt a képzésenkénti magas érintettség (minden esetben legalább 4 programba bekerült iskola szerepelt), valamint az adott képesítéssel rendelkező tanárok majdnem minden esetben a kontrollcsoporténál magasabb száma és az egy tanárra jutó diákok közel minden esetben a kontrollcsoporténál érdemben alacsonyabb száma igazolja. A Sulinet-konferenciákon való részvétel tekintetében viszont nincs jelentős különbség a vizsgálati és a kontrollcsoport tagjai között: két intézmény kivételével valamennyi iskola képviselői járnak a rendezvényekre, legjellemzőbben többen évi egy vagy több alkalommal.

Az IKT iskola életébe történő beépülését jelzi, hogy az intézmény vezetése elvárja-e a pedagógusoktól, hogy számítógéppel készítsék a beszámolókat és az adminisztráció egy részét. E tekintetben is jóval aktívabbak a programba került iskolák: míg ezekben az intézményekben kivétel nélkül elvárás ez, addig a kontrollcsoport intézményeinek kicsit több mint feléről mondható csak el ugyanez (további öt intézményben folyamatban van a bevezetése).