Vélemény

„A matematika tanulása örömteli legyen a gyerek számára”

Kerekasztal-beszélgetés a matematikatanításról

A KOMA matematikatanítás megújítását támogató pályázatain sikeresnek bizonyult pályázókkal készült kerekasztal-beszélgetésben a résztvevők bemutatták a megvalósult fejlesztési eredményeket, részletesen elemezték a matematikatanítás jelenlegi problémáit, a megoldásra váró feladatokat.

A beszélgetés résztvevői: Székely Márton, a Bakonysárkány-Vérteskethely ÁMK Általános Iskolájának matematika- és informatikatanára; Marczis György, a gyulai Erkel Ferenc Gimnázium tanára, Békés megye középiskolai matematika-szaktanácsadója, valamint a Bolyai János Matematikai Társulat Békés Megyei Tagozatának titkára; Csürke Ibolya a budapesti Közgazdasági Politechnikum matematikatanára; Klagyivikné Vadkerti Mária, a gödöllői Petőfi Sándor Általános Iskola matematikatanára. A szerkesztőséget Pásztor Júlia képviselte.

Milyen témában nyújtottak be pályamunkát a Közoktatási Modernizációs Közalapítványhoz?

Székely Márton: A pályázatom „A gondolkodtató tárgyi játékok alkalmazása a matematika tanításában” címet viseli. Gondolkodtató játékokkal azóta foglalkozom, amióta ikerlányaim megszülettek. Mint előrelátó apa, elmentem a játéküzletbe megnézni, hogy mivel fognak játszani a gyerekeim, és meglepődtem. Akkor elkezdtem gyűjteni azokat a játékokat, amelyekkel szerintem érdemes játszani, és ez tart immár tizennyolc éve. Az iskolában a tanulókkal közösen elkészítjük az ördöglakatokat, a szóma kockát stb., majd használjuk őket órán, szakkörön. A nyáron, a pályázati program keretében ötnapos tábort szerveztem a gyerekeknek. Ennek anyaga található meg a www.furfang.hu/koma39 internetoldalon.

Marczis György: Rendszeresen figyelem a KOMA pályázati kiírásait, mert úgy érzem, hogy ezek a lehetőségek sok mindenben segítik a munkámat. Amikor szaktanácsadó lettem, céljaim között szerepelt továbbképzések szervezése, valamint a matematika népszerűsítése is. Most már másodszor találtam olyan kiírást a KOMA-pályázatok között, amely segíti a matematika tanításának tartalmi és módszertani megújítását. Ebben a témában egy komplex továbbképzési programmal (előadások, bemutató órák, versenyek stb.) pályáztam. A leírtak megvalósításában segítségemre volt az Erkel Ferenc Gimnázium, a Békés Megyei Humán Fejlesztési és Információs Központ valamint a Bolyai János Matematikai Társulat is.

Csürke Ibolya: Az 1990-ben alakult Politechnikumban kezdetektől fogva fontosnak tartottuk, hogy a matematika ne mumustantárgy legyen. Úgy találtuk, hogy azok a taneszközök, amelyek 1990-ben a rendelkezésünkre álltak, nem nagyon feleltek meg azoknak a feladatoknak, amelyeket mi magunk elé tűztünk, és ezért elég sok feladatlapot, segédanyagot készítettünk. Ezeknek a felújítását tűzte ki egyik céljául a pályázat, illetve az új kerettantervi modulok, a statisztika és a valószínűségszámítás témakörében feladatgyűjtemény és munkatankönyv összeállítását. A koordináta-geometriát mi másként tanítjuk, mint ahogy az a fellelhető tankönyvekben szerepel, ezért ennek az anyagrésznek az újszerű feldolgozásához készítettünk további feladatokat és segédanyagokat a tanárok részére. Pályázatunk harmadik része a számítógép alkalmazása a geometria tanításában. Az iskolánkban van egy olyan vizsga, melyet kisérettséginek hívunk, több tantárgyból, köztük matematikából lehet vizsgázni. Ennek kapcsán egy klasszikus feladatgyűjtemény összeállítását tűztük ki célul újszerű feladatokkal, mellékelve a megoldást is.

Klagyivikné Vadkerti Mária: Az iskola matematika munkaközösségét képviselem, hiszen együtt nyújtottuk be a pályázatot. Iskolánkban emelt szintű matematikaoktatás folyik évfolyamonként egy osztályban, a többi osztályban pedig nagy hangsúlyt fektetünk a matematikai gondolkodás fejlesztésére és arra, hogy ez kihasson más tantárgyakra is. A mi témánk is a bemutatóórákkal egybekötött továbbképzés szervezése. Iskolánk gyakran adott helyet a megyei „Varga Tamás iskolai matematikaversenynek”, melyen összegyűltek a megye matematika szakos pedagógusai is. Részükről fogalmazódott meg az a kérés, hogy jó lenne felújítani a szakmai továbbképzések említett formáját. Az iskola lehetőségein belül erre nem vállalkozhattunk, ezért nagyon megörültünk ennek a pályázatnak. Így az új tantervi témákban tudtunk előadókat is hívni, illetve bemutatóórákat szervezni.

Milyen jellegű változások, hiányosságok váltották ki, hogy épp az adott témában vezessenek be tartalmi vagy módszertani újításokat?

Marczis György: A megújuló matematikaoktatás számtalan problémát vet fel a gyakorló pedagógusok számára. Sok olyan kérdéssel találkoznak, amelyekre nincs meg az azonnali egyértelmű válasz. Annak ellenére, hogy a kerettantervek bevezetése és az új érettségi rendszer kidolgozása komoly előkészítő munka eredménye, a nagy léptékű változások miatt – mint általában lenni szokott – a pedagógusok támogatást várnak. A megújulási folyamatot természetesen segíti az, hogy a pedagógusok számára lehetővé, illetőleg kötelezővé tették a különböző továbbképzéseken való részvételt (120 óra). Békés megye azonban ezen a téren is hátrányban van. Az akkreditált továbbképzések legtöbbjét Budapesten, illetve az egyetemi városokban szervezik. A földrajzi távolság nagyon megnehezíti a kreatív, megújulni szándékozó matematikatanár szándékát. Ezt az ellentmondást kívántam feloldani ezzel a komplex megyei továbbképzési programmal. Nemzetközi hírű magyar tudósok – Császár Ákos, Toró Tibor, Kiss Elemér, Czeizel Endre, Sas Elemér – tartottak nálunk előadásokat tanároknak és diákoknak egyaránt. A matematikaoktatás közismert személyiségei – Somfai Zsuzsa, Vancsó Ödön, Németh József, Kosztolányi József, Gerőcs László – pedig az aktuális kérdésekről (kerettanterv, kétszintű érettségi, statisztika, gyakorlatiasabb matematika) konzultáltak a megye pedagógusaival, illetve matematikaórákat vezettek a megye középiskoláiban. A program érdekessége, hogy diákok is tarthattak előadásokat kedvenc témájukból. A program egyik önálló része a „Feladatmegoldó órák” csomagja, mely évente három megyei továbbképzést takar. Egyik a Szőkefalvi-Nagy Gyula Matematikai Emlékverseny, melynek egyes fordulói után a Szegedi Tudományegyetemen működő versenybizottság vezetésével a feladatok megoldásait beszélik meg az érdekelt pedagógusok. Kis szakmai műhely alakul ki ilyenkor. Nem titkolt szándék, hogy a megújulni vágyó, kreatív matematikatanárok állandó tréninglehetőséget is kapjanak. A Hajnal Imre Matematikai Tesztverseny és Módszertani Nap illeszkedik még ebbe a programba. A magas színvonalú verseny mellett ez egy kis szakmai konferencia Gyulán, az Erkel Ferenc Gimnáziumban.

Székely Márton: Játékaim egy része népi gondolkodtató játék (lásd www.furfang.hu), egy másik részét az évek folyamán gyűjtöttem (pylos, tangram, bonol, pentaminó stb,), kisebb hányadukat magam találtam ki, fejlesztettem tovább. Hatékonyan használhatják felnőttek, gyerekek egyaránt. Egy olyan játékkal, mint az öt-, hat- vagy hétkarikás ördöglakat vagy a Hanoi torony, a gyerekek megismerik az algoritmus vagy a ciklus fogalmát, melyet majd alkalmazhatnak akár a programozásban is. A pentaminó jól használható az oszthatóság, a kombinatorika vagy a területszámítás tanításánál. A szóma elengedhetetlen a térfogat-számításoknál. Általában ezek a játékok fejlesztik a kitartást, a kombinációs készséget, valamint gondolkodásra serkentenek és nevelnek. Jobban és másként gondolkodtatnak: a divergens gondolkodást, a képzeletet fejlesztik.

Klagyivikné Vadkerti Mária: Iskolánk már több éve továbbképzési központként működik. Úgy érezzük, hogy matematikaoktatásunk elég magas színvonalú, hiszen a gimnáziumba kerülő gyerekek nagyon jól megállják a helyüket. A mi programunk nem a versenyekre készít fel, hanem azt szeretnénk elérni, hogy a gyerekek egyrészt ne féljenek a matematikától, másrészt megtanuljanak gondolkodni. Mindennap van matematikaóra, és hetente egy szakköri órát is tartunk, amelyen gondolkodtató feladatokat oldunk meg oly módon, hogy minden gyerek megoldását meghallgatjuk, hiszen a hibás válaszból is lehet tanulni, megkeressük benne a buktatókat, kijavítjuk. A továbbképzések keretében nemcsak az emelt szintű osztályban, hanem a többi osztályban is tartunk bemutatóórákat, mert ott más típusú problémák merülhetnek fel, és ezekre is megoldást kell találni.

Csürke Ibolya: A koordináta-geometria feldolgozásához szükségesnek láttuk egy saját jegyzet megírását, amely természetesen mások számára is hozzáférhető lesz, és amelyhez tanári segédlet elkészítését is tervezzük. Másrészt a számítógép alkalmazása a matematika tanításában sok új lehetőséget rejt még magában, a geometria tanításában pedig új megközelítési módot is jelent. A geometriai transzformációkat és a 10. osztályos geometriai tananyagot szeretnénk számítógépes programok támogatásával tanítani. Készségeket és képességeket mérő kisérettséginken is sikerrel használják a gyerekek a számítógépet függvényvizsgálatra, egyenletek, egyenlőtlenségek megoldására. Ezzel a módszerrel másféle módon tudnak ismeretekhez jutni, illetve olyan problémákat is meg tudnak oldani, amelyeket egyébként nem. Eszközként nagyon fontos a programok használatának ismerete, és a számítógépet mint komoly motiváló tényezőt is figyelembe kell vennünk.

A hazai és a nemzetközi mérések, a szülők, a pedagógusok egységesen ítélik meg a matematikatanítás sikerét a gyerek, a tanár és a társadalom szempontjából?

Marczis György: Siker az, ha a magyar diákok előkelő helyezést érnek el egy nemzetközi felmérésen, ha diákunkat felveszik az egyetemre, ha jó eredményt ér el egy versenyen, vagy ha jó jegyet visz haza. Siker az, ha olyan tudást kap, amellyel könnyebben boldogul az életben. A legnagyobb siker mégis az, ha tanítványaink szemében meglátjuk, hogy megértettek valamit. A matematikatanítás akkor sikeres, ha az utóbbi kettőnek meg tud felelni. Ez nagyon nehéz feladat. Manapság arról folyik a vita, hogy ehhez milyen matematikát és hogyan kell tanítani. Komplex programom ehhez kívánt segítséget nyújtani.

Csürke Ibolya: Bármit taníthatnék, a siker számomra ugyanazt jelentené: a tantárgy – jelen esetben a matematika – tanulása örömteli legyen a gyerekek számára. Jelenleg a matematika tantárgy nem nagyon népszerű a diákok körében, nem nevezhetjük sikertantárgynak, bár már tapasztalhatók pozitív változások. Túl sok kudarc éri a gyerekeket, ezt kellene megszüntetni. A kudarc egyik oka az lehet, hogy aki egyszer elveszíti a fonalat, később nem vagy csak nagyon nehezen tudja pótolni a lemaradást. Lemaradni pedig nem nehéz, hiszen a matematika meglehetősen elvont. Szükség lenne az életkori sajátosságokat jobban figyelembe vevő módszerekre, a készségek, képességek személyre szóló fejlesztésére. Megfogalmazódott az elvárás a gyakorlatiasabb matematika tanítása iránt, tehát sikernek tekinthetnénk azt is, ha ezt a társadalmi igényt ki tudná elégíteni az oktatás. Ugyanakkor a felsőoktatás részéről elég nagy nyomás nehezedik a középiskolákra, szorítja a tanárt és a diákot is. Egyrészt a jelölteknek meg kell felelniük a felvételi vizsgán, összetett feladatokat is nagy biztonsággal kell megoldaniuk, másrészt szükséges lenne olyan témakörök tanítása, amelyek nem szerepelnek a felvételin, de a felsőfokú intézményben való bennmaradáshoz nélkülözhetetlenek. Sajnos ezt a kétszintű érettségi sem oldja meg, sőt az emelt szintű követelmények maximalizmusa fokozza ezt a problémát. Nagyon magasak a követelmények, jó lenne, ha a végleges változatban egy átlagos középiskola számára is teljesíthető követelményrendszerrel találkoznánk, ha a tananyag valóban csökkenne, ha lenne idő az új szemlélet, a matematikai ismeretek gyakorlati helyzetben való alkalmazására. Gondolom, ugyanez a gond tapasztalható az általános iskola és a gimnázium között.

Klagyivikné Vadkerti Mária: A hatékony tanítás-tanulás sikerességét a szülők, tanárok és gyerekek együtt tudnák közösen megfogalmazni. Én a 4–5. osztály között érzem az átmenet nehézségét. Sok mindennel foglalkoznak az alsó tagozaton, és nagyon sok gyerek unalmasnak találja, ha a már ismert anyagot az 5–6. évfolyamon ismét tanítják neki. A törtek tanulása erre kiváló példa. Vannak, akik ezt már elsajátították az alsóbb osztályokban, és van, aki akkor találkozik a fogalommal először. Negyedikben már a nyolcosztályos gimnáziumi felvételire készülnek. A tanítónak és a szülőnek is az a célja, hogy a gyerek bekerüljön a gimnáziumba. És mivel márciusban van a felvételi, és ugyanakkor kellene tanítani az osztást is, az alapozó munka egy kicsit lelassul. Az alapozó szakaszban is a felkészülés a cél, kevésbé az alapozás, a szülő is ezt várja el. A mai matematikaoktatásnak valóban fontos és feszítő kérdése a kreatív és sikeres problémamegoldásra való beállítódás. Ugyanakkor nem mindegy, hogy előbb méréseket végzünk-e az adott tényező fejlettségi szintjének vizsgálatára és aztán kerül be a tananyagba az azt fejlesztő tartalom, vagy előbb módszertani felkészülést biztosítunk a tanároknak.

Székely Márton: A hagyományos középiskolai magyar matematikatanítás valamikor példaértékű volt a világ számára. Több országban is átvették az itteni gyakorlatot.

Marczis György: A magyar matematikatanítás eredményei és közismert sikerei mellett tapasztalhatjuk azt is, hogy a gyerekek sokszor kudarcélménnyel mennek ki az óráról. Ennek több oka is van. Egyik tanterv bevezetésekor sem sikerült a tananyagot annyira csökkenteni – bár az volt a cél –, amennyire kellett volna. Nekem korábban az volt a véleményem, hogy a gyerekeket terhelni kell. Ma már két középiskolás fiú apjaként közvetlenül látom, hogy hihetetlenül túl vannak terhelve. A tanulók nagy része nem tud megbirkózni a hatalmas mennyiségű tananyaggal. A középiskolák arra törekszenek, hogy megfeleljenek a főiskolák és egyetemek elvárásainak is. A nagy verseny miatt nehéz így tananyagot csökkenteni. És itt van a gyakorlatiasság kérdése. A diákok és a matematikatanárok is szeretnék, ha több ilyen jellegű problémával találkoznának az oktatás folyamatában. Fokozatosan és kellő mértékben kell átállni erre a megváltozott rendszerre, nem szabad elhagyni a klasszikus felépítést. A kor szellemének és kihívásainak viszont meg kell felelni. A munkaerőpiacon olyan tanulóknak kell megjelenniük, akik eséllyel veszik fel a versenyt másokkal, de azért például egyenletet is meg tudnak oldani. A matematika nem csak játék, azzal egy kicsit küszködni, tanulni is kell. Az is igaz, hogy meg kell mutatni a matematika népszerűbb oldalát is. A pályázatom a rendhagyó matematikaórákra egy lehetőséget mutat be. A meghívott neves tudósok sokat segíthetnek abban, hogy a gyerekek másként is lássák a matematikát, ne csak úgy, ahogyan az iskolában találkoznak vele napról napra.

Csürke Ibolya: Pólya György szerint nagyon fontos, hogy a gyereknek legyen tárgyi tudása, és fejlesszük a gondolkodási készségét, de mégis ez utóbbi a fontosabb. Eddig mi főként matematikai problémákon keresztül próbáltuk fejleszteni a gondolkodási készséget. Most pedig afelé kellene mennünk, hogy egyre többször ne csak matematikai problémákkal találkozzon a diák a matematikaórán, ám ez az út egy kicsit még ismeretlen a számunkra.

A matematika fejlesztő hatását nem lehet figyelmen kívül hagyni a gondolkodás fejlesztéséből, a hagyományosan értelmezett matematikát meg kell tanítani, de lehet, hogy ezt oldani kell. Használhatóbb tudása lesz a tanulónak azáltal, hogy gazdasági, informatikai vagy éppen hétköznapi témájú feladatokat old meg?

Csürke Ibolya: Lehet, hogy a mainál használhatóbb lesz a tudása a mindennapi életben, mert esetenként olyan feladatokkal szembesül, amelyekhez hasonlót már megoldott. De attól, hogy más típusú problémákkal is találkozik matematikaórán, még nem biztos, hogy a buszmenetrendben könnyebben eligazodik. Azt hiszem, hogy aki valóban jól tudja a matematikát, az az újszerű feladatokkal is jobban megbirkózik. Nyilván csökkenteni kell az eddig tanított tananyagot, ha az olyan részeket, mint a statisztika és a valószínűségszámítás tanítani szeretnénk, és ez azért is hasznos lenne, mert például a statisztika behozhatja az életbeli problémákat a tanórára.

Marczis György: A használhatóbb matematikatudás kialakításának egyik lehetősége, hogy a mennyiség csökkentése mellett változtatunk a tananyag szerkezetén és minőségén. Azt azért meg kell jegyezni, hogy matematikát nem csak azért kell tanítani és tanulni az iskolában, hogy egy-egy gyakorlati problémát meg tudjon oldani a diák. A matematika éppen absztraháló jellegénél fogva egy sor tudomány „segédtudománya”. Tudatosan fokozni kell általános nevelő jellegét is a tanításban. A logikus gondolkodás, az absztrahálóképesség, a jó megfigyelőkészség, a kombinatív képesség, a jó térszemlélet, az igényes és pontos fogalmazásra való törekvés, a kíváncsiság és a tudásvágy, mind-mind nagyon fontos pozitív emberi tulajdonságok. Ezeket a matematika tudja a leghatékonyabban fejleszteni. Számos nehézség merül fel még ebben a folyamatban. A gimnáziumi oktatás expanziója miatt ugyanazt a tananyagot kellene megtanítani sokkal szélesebb rétegnek. Szociológiai felmérések azt is bizonyítják, hogy a családi háttér okozta hátrányos helyzet konzerválódik (lásd a PISA-felmérés különböző elemzéseit). Ezek miatt sokan az első hónapok után már lemaradnak, ami maga után vonja a kudarcélmények állandósulását. Az ilyen tanuló bármilyen típusú matematikai problémával találkozik, legyen az gyakorlatias vagy klasszikus, már nem tudja tartani a lépést. Közhely, hogy megváltozott, felgyorsult, „klipesedett”, „clickesedett” a világ a 20. század legvégétől. Mi, pedagógusok azt látjuk, hogy a gyerekek már kevésbé motiváltak, nem tudnak annyira koncentrálni. Ehhez hozzá kell szoknunk, a módszereinket meg kell változtatnunk. Kevés a lehetőségünk a tanulókkal való egyéni törődésre, a személyre szabott haladási tempóra, a kis létszámú csoportokban végzett munkára. Halkan jegyzem meg: egy kicsit féltjük a magyar matematikai nevelés színvonalát a tömegoktatástól.

Székely Márton: A televíziós szokások is befolyásolják a gyerekek elvárásait. Bejönnek az órára, és show-t akarnak látni. Én akkor érzem sikeresnek az órát, ha csengetéskor azt hallom: „már vége van?” Siker az is, ha egy kevesebb mint ezer lelket számláló faluból a gyerekek megyei, netán országos versenyekre jutnak el.

A pedagógusnak a türelmetlenség róható fel. Lehet, hogy néha a tananyag mennyiségének rovására, de ki kell várni, hogy a gyerek önállóan is eljusson bizonyos megoldásokig, mert ha ez megtörténik, annak a gyereknek biztosítottuk a sikerélményt, és már szívesebben dolgozik, motiváltan készül az órára. A motiválás elengedhetetlen. Sajnos úgy látom, hogy a külső motiváció hajtja a gyerekeket, és itt ragadható meg a mérések fontossága is. Kevesebbet kellene tanítani, de azt következetesen visszakérdezni, -kérni. Így alapos lenne a tudás, és erre a tehetségesebb gyerek már könnyen tud ráépíteni. A kevésbé tehetségesek pedig ezt a tudást az életben jól fel tudják használni, például vásárlásnál-fizetésnél a fejszámolás során. Mit jelent a gondolkodásfejlesztés? Jelenlegi tudásunk a gyermeki elméről egy 15. századi világtérképhez hasonlatos: igaz és téves adatok keveréke. Nem tudjuk pontosan, mi zajlik az agyban, és mit kellene fejlesztenünk, hogy jobban gondolkodjon a gyerek. Csak kísérletezünk. Ezek a pályázatok igazán azért tetszenek nekem, mert arra jók, hogy mindenkiben elinduljon a „vezérhangya": van, aki a továbbképzést reformálja meg, van, aki a diszkalkuliás gyerekek számára ír könyvet, munkafüzetet, s megint mások a számítógépeket vetik be a matematika vonzóvá tétele érdekében. A KOMA-pályázatok nagyon jó szolgálatot tesznek, ha olyan feladat elé állítanak, amely megfelel a képzettségünknek, a tudásunknak. Ez esetben sok új dolog születhet.

A magyar matematikatanítás hagyományos értékeinek megtartása mellett a modernizációnak végül is minden oktatási szinten meg kell valósulnia a paradigmaváltás következtében. Milyen támogatást tartanak szükségesnek az oktatásirányítástól a változtatások véghezviteléhez?

Csürke Ibolya: A tanárképzés reformra szorul. A matematikatanár szakon alacsony a felvételi ponthatár. A jól képzett, tehetséges végzősök közül pedig kevesen mennek tanítani. Így nehéz változást véghezvinni. Az igényes, tartalmas tanártovábbképzéseket is nagyon fontosnak tartom. Ezekre időt és lehetőséget kell biztosítani. Jelenleg nagyon megterheli az iskolákat ezeknek a megszervezése és finanszírozása. Például a gyakorlatiasabb, a mindennapi élethez közelítő matematikatanítás módszertani kérdéseiben vagy a statisztika témakörében nagy segítséget nyújtanak a pályázati lehetőségek. Olyan – az újfajta szemléletben íródott – tankönyvekre, feladatgyűjteményekre is szükség van, amelyek jobban illeszkednek az új elvárásokhoz, a kerettanterv és a kétszintű érettségi követelményeihez.

Székely Márton: Egy neves professzor nyilatkozta, hogy az egyetemeken nem kellő mértékű a motiváltság a tanári pályára. Nagy a jól fizető állások elszívó ereje. Rövid időre vállalnak munkát a pályakezdők az iskolában, és ezt a gyerekek sínylik meg. A továbbképzések rendszerét kellene megszervezni oly módon, hogy ha vállalja a pedagógus, hogy fejleszti tudását, akkor annak kellő anyagi vonzata legyen. Ugyanis magasak a tandíjak (még a 20% is), a részvétel idő- és egyéb áldozatvállalással is jár. Az iskolák támogatását tovább kell növelni, hogy a gyerekeknek biztosítani tudják a versenyképes tudás megszerzését, versenyképes eszközrendszerrel: legalább számítógép és internet legyen minden szaktanteremben.

Marczis György: A pedagógustársadalom elsősorban a kiszámíthatóságot várja el az oktatás felső vezetésétől. Az állandó változtatás, a kapkodás nem tesz jót senkinek. Bizonytalanságban tartja a diákot, a tanárt és a szülőket egyaránt. Olyan, konszenzus alapján kialakított vázra van szükség, és ez a matematikában a humán tárgyakkal ellentétben viszonylag könnyen megtalálható, amelyre bátran lehet építeni még ebben a „forradalmi” időben is. Ennek az alapnak nem szabad négyévente változnia. Vannak nagyszerű eredmények is, melyek mögött a többletmunkát is vállaló, tehetséges diákok és az értük időt és energiát nem kímélve dolgozó, megszállott tanárok állnak. Magas szintű közoktatást viszont nem lehet csak megszállottakra építeni. A hosszú évek óta tartó kontraszelekciós folyamatot jobb anyagi megbecsüléssel – melynek a mostani béremelés egy kiindulópontja – meg lehetne állítani. A pedagógusok társadalmi megbecsülése is arányosan nőne ezzel. Az egész oktatási területre jóval több pénzt kellene fordítani, amelyből több jutna például a felzárkóztatásra és a tehetséggondozásra is. Elfogadhatatlan, de való igaz, hogy a fiatalok nagy tömege az érettségi után keveset tud matematikából, számukra ez a tárgy valami zűrzavaros ismeretek tömegét jelenti. Másrészt nem veszne el a társadalom és önmaga számára sok született tehetség úgy, hogy fel sem ismerte senki, vagy felismerték, de nem fejlesztették. A tanárképzésben jó lenne, ha a szaktárgyakon túl más tárgyak tanítását is bevezetnék. Egy szakmai ellenőrzési és egy tanácsadási rendszer jobb kiépítése és hatékonyabb működtetése is szükséges lenne, hiszen mindkét visszajelzési forma a tanítási gyakorlat fontos eleme.

Önök szerint bekövetkezik-e, hogy a matematika a gyerekek egyik kedvenc tantárgyává válik, vagy legalábbis megszűnik a mumus jellege? Ha igen, mi a feltétele? Ha nem, mi az oka?

Székely Márton: Az oktatás célja az, hogy kreatív, alkotó gyerekek kerüljenek ki az iskolapadból, akik nem csak reprodukálják a világot, hanem új dolgokat is képesek alkotni. Ezt csak kreatív, alkotó pedagógiával és játékosan lehet elérni, mert sokkal inkább azzal tanítunk, amik vagyunk, mint azzal, amit mondunk. Át kell értékelni a matematika teljes megtanítandó anyagát: drasztikusan csökkenteni kellene úgy, hogy a tanításra szánt idő ne változzon. Akkor sok minden megtörténhet.

Csürke Ibolya: Hinnünk kell ebben és törekednünk rá. Úgy érzem, a mi iskolánkban tanulók nem félnek a matematikától, sokan szeretnek bemenni a matematikaórákra. Mindenképpen jó lenne megváltoztatni azt a közhangulatot, mely szerint a matematikát nem tudni nem szégyen, esetleg még pozitívum is. A matematikát akkor lehet megszerettetni, ha a gyerekeknek sikerül felfedezniük a szépségét, az érdekességét. A motivációt növeli, ha megmutatjuk, hogyan segíti a matematika a mindennapi életben való tájékozódást, eközben persze nem szabad feladnunk a gondolkodtatást, a gondolkodási készség fejlesztését. Alapvetően fontos az új módszerek alkalmazása, a diákok aktívabb részvétele a tanítási, tanulási folyamatban, elengedhetetlen a gyerekek számára is érdekes problémák megoldása, és fejlődnünk kell a modern taneszközök alkalmazásában is. Mindezekkel talán elérhető, hogy a tanárok, diákok, szülők számára egyaránt sikeres tárgy legyen a matematika, ha rögvest nem is válik mindenki kedvenc tantárgyává.

Marczis György: Én egy kicsit szkeptikus vagyok. Azt nem hiszem, hogy a közeli jövőben a matematika a tantárgyak népszerűségi listáján az első helyre kerül, különösen nem a középiskolások esetében. Ennek több okát is látom. Szerintem a fő ok az, hogy a tantárgy produktív jellege miatt a diákok számára nehezebben tanulható. Könnyebben és szívesebben elsajátítják a reproduktívabb tantárgyak óriási adathalmazait, mint hogy egy gondolkodtató feladatot megoldjanak. Eszközt, módszert kell a diákok és tanárok kezébe adni. Hogy miképpen? Bízom a kihívásoktól nem félő, a megújulni mindig képes tanártársadalomban. Nagyon sokat segíthet többek között a KOMA és a hozzá hasonló, kreatív módszereket támogató alapítvány is.

 

 Kapcsolódások
 Gyorslinkek 
 Új Pedagógiai Szemle
 Jelentés a magyar közoktatásról
 Kétszintű érettségi
 Középiskolai mutatók
Oktatáskutató és -fejlesztő Intézet
1051 Budapest, Dorottya u. 8.
Tel.: (1) 235-7200


www.oki.hu 1997–2014