Külföldön tanulni ma már csak pénz kérdése. Üzletté vált közvetíteni a tanulni vágyó diákok és a külföldiek oktatására vállalkozó iskolák között. Az ötlet nem új. Minden korban szokás volt, hogy az iskola elvégzése után, a mesterlevél megszerzését követően a fiatal ember elindult világot látni, hogy külhonban gyarapítsa tudását, ott is tapasztalatot szerezzen. Így terjedhetett el egy-egy új módszer, új technológia. Mit tanulhatnak ma a világ fiatal vándorai? Milyennek látják más országok iskoláit, és hogyan hasznosítják az ott szerzett tapasztalatokat? Erről kérdeztünk külföldön tanult középiskolásokat és szüleiket.

„Számomra ez hatalmas próbatétel volt, mert akkor még anyuéktól soha nem voltam távol, és azt vártam, hogy kibírom-e egyáltalán az egy évet. Ha kibírom, akkor az életben is megállom a helyemet.” „Megismerni sok új embert, Amerikát, megtanulni angolul, magabiztossá, függetlenné válni.” „Ez egy próbatétel, hogy mennyire tudok megállni a saját lábamon.” „Elsődleges cél az volt, hogy megtanuljak nagyon jól angolul, emellett nagyon fontos, hogy megismerjem az ottani emberek gondolkodását, nagyon érdekelt a kultúrájuk.” „Emberileg van nagy haszna, hogy egy másik kultúrát megismerünk, sokkal jobban tudunk alkalmazkodni. Itthon rengeteget beszélünk arról, hogy elfogadni a másikat, de ott azt is megtanuljuk, hogyan kell.”

„Azt vártam, hogy önállóbb lesz, el fogja tudni intézni a saját ügyeit anélkül, hogy mi beleszólnánk, tájékozottabb lesz, megismeri az amerikai szokásokat, és olyan tapasztalatokkal jön haza, ami kevés gyereknek adatik meg. Ez így is lett, mikor elindult, akkor még egészen kislány volt, amikor visszajött, komoly felnőtt lett belőle.” „Fontos a nyelvtanulás, de nem az elsődleges, hiszen ott élni egy országban, az ennél sokkal több.” „A nyelvtudása biztosan sokkal jobb lesz, de nyitottabbá válik a világra, az emberi kapcsolatok, barátságok ápolása erősödik.” „Természetesen egy idegen nyelv megtanulása jelentős dolog, nagyon fontos a másik ország kultúrájának, szokásainak, történelmi hagyományainak a megismerése, de a legfontosabb, hogy pont ebben a nehéz időszakban, a tizenéves korban megtanulja megbecsülni saját magát. Az, hogy egyedül elkerül a világ másik pontjára, idegen kulturális és nyelvi közegbe, és ott magára hagyva meg kell állnia a helyét, olyan erőpróba, ami felnőttkorban is hatalmas kihívást jelent. Mondhatom, a gyermekem hibátlanul végrehajtotta a feladatot.”

„Az amerikai iskolarendszer teljesen más, ott nem a lexikális tudás a legfontosabb, sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek az önbizalom fejlesztésére.” „Szerintem az amerikai iskola sokkal szabadabb és a követelményszint is alacsonyabb, a diákok jobban azt csinálhatták, amit szeretnének, jónak találtam, hogy megválaszthatják a tantárgyaikat, kicsit olyan, mint itthon a főiskolán.” „A kötelező tantárgyak hasonlóak, de emellett rengeteg választható tantárgy van.” „Amikor első nap beírattak a kinti szüleim, kaptam egy vastag könyvet, 300 tantárgy volt benne és mindegyikről néhány mondat, hogy mit tanítanak, ebből kellett kiválasztanom, hogy milyen tantárgyakat tanuljak.” (Természetesen, nem 300 különböző tantárgyról, hanem az egyes tantárgyak évfolyamonkénti és azon belüli haladási fokozatairól van szó.) „Nagyon sok iskolán kívüli rendezvény van, sportrendezvények, iskolai színház, bibliamagyarázó körök, zenekarok. Évente három előadást vittünk színpadra, majdnem professzionális szinten.”

Az amerikai iskolák többségében „a tanítás reggel nyolckor kezdődik, mindennap ugyanaz a hét óra van, 50 perces tanóra és öt perc szünet. Fél háromkor vége a tanításnak, 3-kor kezdődik az edzés vagy a délutáni rendezvény. Én a színházat választottam, és a próba eltartott ötig, fél hatig, ezután az ember, ha akart, tanulhatott.” „Kint sokkal kevesebb a házi feladat, ez a napi órarendből is következik. Az órarend sokkal inkább személyes. Mindenki tudja, hogy az érettségiig milyen kurzusokon kell részt vennie, milyen tantárgyakból kell vizsgáznia, jegyet szereznie, és ha ez mind megvan, akkor lehet érettségizni. A 12. év végén, öt napon át egy tesztsorozatot kell kitölteni.”

Az eltérő óraválasztási rendszer egyéb jótékony következményekkel is jár: „Nem harmincan vagyunk egy osztályban, hanem minden órán más csoportban tanulunk, így 7 x 30 emberrel ismerkedhetek meg, sokkal több barátom volt, mint itthon bármikor is lehetne, és még a kosárcsapatban is játszottam.”

„Belgiumban kétszer hat évfolyamon folyik a tanítás, és nincs se érettségi, se felvételi vizsga. A felső évfolyam elvégzése után be lehet iratkozni az egyetemre, de az első évben nagyon sokan kiesnek.” „Az alsó hat évfolyamban kicsiként kezelik a gyerekeket, és nagyon sokat törődnek velük a tanítók, minden dolgozatot aprólékosan kijavítanak, lelkiismeretesek, külső előadókat hívnak. A felsőben már minden tantárgyat más tanít, és rosszabb lesz a színvonal.”

Franciaországban a 4 + 5 + 3 évfolyamos rendszerben látják a legjobb tagolást. „Az utolsó két évben választani kell, ki milyen irányba szeretne elindulni. Ez lehet nyelvi, közgazdasági vagy természettudományi képzés. Ilyenkor már nem tanulunk minden tárgyat, a közgazdaságin például már nincs fizika, kémia, matematikából csak statisztikát és gazdasági számításokat tanulunk, földrajzot, szociológiát és francia nyelvet. A választott tantárgyakból lehet speciális érettségit is tenni.”

Ausztriában az oktatás másképpen működik. „Ami jól bevált, ahhoz nem nyúlnak. Azt mondják, ha egy gyógyszert tíz évig próbálnak ki, mire bevezetik, akkor az iskolában sem lehet azonnali változásokat végrehajtani, mert annak egy ország issza meg a levét. Minden lényeges változtatást hosszú szakmai, társadalmi vita előz meg, amibe a szülők és a politika is beleszól.” „Ami először feltűnt az iskolában, a rend és a tisztaság, erre minden tanár odafigyel, és korán ránevelik a gyereket, még az itt élő külföldieket is, mert ha nem tartják be a szabályokat, haza kell menniük.”

„Amerikában nincsenek szakközépiskolák, ehelyett a gimnáziumban változatos tantárgyakat lehet választani.” „A kötelező tárgyak mellett mindenkinek egészségügyi vizsgát kell tennie, és meg kell tanulni gépelni, anélkül nem lehet érettségizni.” „Volt szabás-varrás, autószerelés és az iskola szervezett saját KRESZ-tanfolyamot.” „A kormányzástan és az államigazgatás kicsit más, mint itthon az állampolgári ismeretek.” „Tanultam marketinget, könyvvitelt, retorikát, választottam az úgynevezett aktuális eseményeket, ami a napi politikáról, az országok közti eseményekről és Amerika szerepéről szól.” „Jártam drámára és retorikára, ami a nyilvános beszéd tanulása. Megtanultuk, hogy kell kiállni sok ember elé és beszédet tartani. Ez angolul különösen jó volt.” „A kommunikációs készség nagyon fontos. Már az iskolában megtanulunk irodalmat kutatni, jegyzetet, fóliát készíteni, ki kell állni az osztály elé diavetítővel és előadni.” „Nagyon komoly hangsúlyt fektetnek a testnevelésre, olyan tornaterme és sportpályái voltak az iskolának, amilyet itthon még soha sem láttam, a sport sokkal fontosabb számukra, minthogy bármit is megtanuljanak.” „A sporttal foglalkoznak még kőkeményen, nálunk van egy-egy testnevelési óra, ami 45 perc, náluk naponta másfél óra van a sportra az órarendben. Ha például valaki a teniszcsapatban van, akkor a negyedik órája a tenisz, és erre kap jegyet, de kötelezően ott kell lennie, tehát nincs olyan, hogy fáj a torkom, és nem megyek.”

Szülői vélemény szerint: „Az iskola nem raktárra termel, nem a lexikális tudásra törekednek, nem veszik el az időt magolással, évszámok és szövegek szó szerinti visszamondásával, hanem minél szélesebb körű tudásra nevelnek, elhintik a magot, és azután magad keresd meg, mit tanulhatsz még hozzá.” „Már az általános iskolában is hasznos ismereteket tanulnak, nemcsak azt, hogy milyen az állam berendezkedése, hanem azt is, hogy hol van az ő helye benne, 14 éves korára a gyerek megtanulja a jogait és a kötelességeit. A szülők is jól használható dokumentumokat kapnak, például arról, mi a jele, ha a gyerek rossz társaságba keveredik.” „A gazdasági ismeretek is gyakorlatközeliek. Azt sugallják, hogy addig ne is fogj bele valamibe, amíg nem tudod, hogy kinek lehet eladni, vagy ha valamit kitalálsz, annak jónak kell lennie valamire.”

„Közgazdaság órán kft.-t szerveztünk, számítógépes tőzsdejátékot játszottunk, gyártottunk és eladtunk dolgokat. Mi pólót árusítottunk. A tanár irányításával választottunk elnököt, azután már ő irányította a kft.-t. Pályázatokat kellett írni, és verseny volt, hogy ki foglalkozik eladással, pénzügyekkel, marketinggel, de mindenki benne volt, és részesedni lehetett az eladásból. Ilyenkor nekünk magunknak kellett megoldani a problémákat, a tanár csak segített. Mindenkinek nagyon sok ötlete volt.” „Nem tudom, hogy itthon lehetne-e ilyet játszani, érdekelné-e az embereket. Biztos meg tudnánk csinálni, de talán nem lenne ilyen jól megszervezve. Azt hiszem, ami nem érdekes, azt nem csinálná senki.”

„Itthon főleg az elméleti tudás a fontos, kint meg inkább a gyakorlati.” „Ott mindenki olyan szinten tanulja az adott tantárgyakat, amilyenen szeretné.” „A magyar iskola nagyon erős és alapos tudást nyújt a gyerekeknek, ehhez képest a brazil iskola sokkal lazább, de jobban alkalmazkodik a gyerekek életkori sajátosságaihoz. A brazil gyerekeknek sokkal gyakorlatiasabb a tudásuk, jobban tudják, mit kell tenniük, ha valami baj, sérülés éri őket, a környezetismeretre, egészségtanra és a szociális beilleszkedésre is nagy gondot fordítanak. Politikai ismereteket tanulnak, eljátsszák, hogy a különböző funkciókat betöltő ember hogyan old meg problémákat, hogyan hoz döntést a közösség.”

„Amerikában a módszerek is mások, ott nem beszél mindig a tanár, hanem van video, történelemből dokumentumfilmeket néztünk, ami sokkal jobban megmarad az emberben, sokkal jobban bele lehet helyezkedni az emberek gondolataiba, hogyan éreztek akkor, mi történt. Itthon ha elmondanak 50 évszámot meg neveket hozzá, attól nem tudom, hogy mi van a háttérben. Ott is mondanak persze évszámokat, de azt nem kell tudni, elég időben elhelyezni, sorrendbe tenni az eseményeket.” „Történelemórán rengeteget foglalkoztunk a II. világháborúval és biztos, hogy volt egy hozzáfűződő film, amit megnéztünk, érdekes könyveket kaptunk olvasgatni.” „Itthon csak magolós tantárgyak vannak, történelemből az a sok évszám, ott elég tudni a trendeket és a francia forradalom évszámait. A dolgozatban is a kulcsfolyamatokra kérdeztek rá, itt meg vagy húsz évszámot leírni az eseményekkel, vaktérképet kitölteni, és közben nem is értjük, hogy mi zajlott.” „Szerintem valahol a kettő között kéne megtalálni egy középutat, az US History, tehát az amerikai történelem elég komolynak tűnt, 800-900 oldalas könyvet adtak, de viszont a tartalmában elég meseszerű.” „Földrajzórán nem az volt a lényeg, hogy mindenki bevágja az adott természeti rész földrajzát, hanem érdekes kísérleteket végeztünk, volt terepszemle, ásványokat higítottunk mindenféle vegyszerekben, megnéztük mi lesz belőle.” „Megnéztük az adott földrész vagy ország földrajzi adottságairól szóló videót, ami érdekes volt és feldobta az órák hangulatát.” „Ott nem azért járnak a gyerekek iskolába, hogy sok adatot megtanuljanak, és szó szerint visszakérdezzék tőlük azt, amit a dolgozat után úgyis elfelejtenek. Amit ott tanulunk, a hosszabb időre megmarad.” „Valahogy jobban az életből tanulnak és nem az iskolából. Az ottani emberek okosabbak, nem úgy, hogy többet tudnak, de jobbak az ötleteik és ezt tanítják is.” „Csoportokban dolgoztunk és nagyon jó hangulatban, mindenki végezte a dolgát, viccelődtünk, beszélgettünk, itt ezt nem is lehetne csinálni, ha csoportokban vagyunk, akkor csöndben kell lenni.” „Szabadon hagyják a személyiséget, egyedi megoldásokat is elfogadnak, ha jó, csak elmondják, hogy másképpen is lehet.” „Ülhet a diák walkmannel a fején, ha nem zavarja a többieket. A tanár leadja az anyagot, hogy mindenki időben felkészülhessen, mert már év elején tudják, hogy miből, mikor írnak dolgozatot, és arra tudni kell, hogy közben ki, mit csinál, az ő dolga.”

„Ha valaki nem készült fel, akkor eltanácsolják egy másik iskolába, elfogadott, hogy vannak gyengébb iskolák. Ausztriában évente megjelenik a gimnáziumok sorrendje, aki a jobb iskolákban végez, annak nagyobb eséllyel lesz munkahelye. Verseny van.” „Algériában megéltük, hogy a jó (francia) iskolába csak versennyel lehetett bekerülni, ott rászokott a gyerek, hogy nekem kell a legjobbnak lennem.” „Korán verseny van, és ezzel arra inspirálják a szülőt és a tanárt is, hogy keresse meg, mi az, amiben a legjobb a gyerek és azt tanulja.” „Kint a tanár nem azért tanít, hogy utána úgy kérjen számon a diákoktól, ahogy itthon sok tanár. Ott az a célja, hogy lássa, ki mennyire tanulta meg, de mindenki feleljen meg a számonkérésnek. Szerintem nálunk a számonkérésnek az a célja, hogy a diáknak megmutassa, na látod, nem eleget tanultál, ez kevés! Ott nagyon fontos, hogy a diákok önbizalmát ne csorbítsák, hanem inkább növeljék.”

„Belgiumban kevesebb a követelmény, a lecke, a magyar iskolában sokkal többet kellett tanulnom.” „Matematikából mindennap adott a tanár házi feladatot, amit utána összeszedett, átnézett, és adott rá egy-két pontot, ha valaki minden órára megcsinálta a házi feladatot, akkor az már egy közepes volt.” „A francia gimnázium hagyományosabb, nehezebbek a dolgozatok, többet vettünk az órán, de ez jobb iskola volt, mint a francia átlag.”

„Nekünk is lehetnének választható tantárgyaink, hogy bele tudjunk kóstolni, mit szeretnénk csinálni. Ma a fakultáció ugyanaz, mint a többi tárgy.” „Mindennap hat órám van, de el tudnám viselni, hogy nyolc legyen, ha az alapképzés mellett a két órában olyan kiegészítő dolgok lennének, ami érdekel.” „A délutáni foglalkozásokat bevezetném, de ehhez az egész rendszer megváltoztatása szükséges, ami nem biztos, hogy jó lenne.” „Nagyon jó, hogy évfolyam van, így több embert ismerünk meg és szélesedik a látókörünk.” „Nem minden a tantárgyi tudás, fontos lenne gondolkozni is megtanulni.” „Kint nagyon figyeltek arra, hogy logikusan gondolkozzon az ember. Marketingen tervezést tanultunk, és minden két hétben, egy kirakatban kellett más-más témában reklámot csinálni, igazán kreatív dolgok születtek.” „A kreativitást is előtérbe helyezik, és úgy gondolják, hogy sok dologban nem adhatunk rossz választ, mert ami a személyes ötletünk vagy véleményünk, az nem lehet rossz.” „Kint nem minősítik a véleményemet, sőt hangsúlyozzák az önálló vélemény szerepét.” „Ott alig volt stressz az iskolában.”

„Ott nagyon kedvesek a tanárok a diákokkal, nekem mindenben próbáltak segíteni.” „Nagyon felkészültek a tanárok, és addig magyaráznak, amíg mindenki érti.” „Sokkal lazább a tanítás, a gyerekek kérdezhetnek, beleszólhatnak az órába, itthon ez gondot jelentett a gimnáziumban.” „Kellemes az iskola légköre, nincsenek meg a poroszos drill maradványai, felállás, jelentés.” „A számonkérést sokkal kevésbé veszik komolyan, de a diákok között a puskázás vagy csalás elítélendő dolog, nem is nagyon fordul elő.” „Sokkal szabadabb a magyar iskolánál, másrészről sokkal szigorúbb. Ha valaki nem megy be az órára, akkor egyből hívják a szülőt, hogy hol a gyerek.” „Sok diák van, aki nem veszi komolyan a tanárt, visszabeszélnek, és akkor a tanár nem nagyon tud mit csinálni. Nem adnak intőt, hanem iskola után még egy órát bent tartják a gyereket, és feladatokat adnak neki.” „A franciatanár volt a kedvencem, nagyon jól tudott szavakat tanítani, mindent eljátszott. Egyszer kérdeztem egy szót és ő nagy csörömpöléssel ráesett az asztalomra, mindenki nevetett, én meg nem tudtam, mi történt: azt jelentette a szó, hogy ügyetlen, esetlen. Ezek a szavak örökre megmaradnak bennem.” „Minden tanár nagyon aranyos volt, érdeklődtek a magyarok iránt, meghívtak pizzára, a családjukhoz és a tanári klubba, hogy előadást tartsak a magyar iskolarendszerről.” „Az ottani tanárok sokkal nyitottabbak, sokat beszélgettek a gyerekkel. Itt mindenkinek megvan a saját élete, egyik óráról a másikra rohan, iskola után megy haza, és nem tudnék úgy odamenni, kérdezni valamit. A héten a töritanárommal beszélgettünk az emberekről, de ilyen ritkán fordul elő, és nem rajtam múlik. Kint, ha a gyerek akart, akkor tudott beszélni.” „Magyarországon kötött a tanár-diák kapcsolat, kint viszont nyugodtan megbeszélheti a diák minden problémáját a tanárral.” „Az osztályfőnökömmel egyedül akkor beszéltem, amikor felmentünk hozzá szerenádozni. Egyik tanárommal sem voltam ilyen viszonyban, és szerintem a mi iskolánkból senki sem.” „A tanárok ott többbet vannak az iskolában, délután is ottmaradnak, és akinek gondja van, az bemehet és segítenek.” „Ott egy bizonyos szinten mindenki nagyon segítőkész volt, itthon sokkal több, aki nem.” „Óriási a különbség, én úgy vettem észre, hogy Magyarországon a tanár és a diák két ellenpóluson álló fél. Én a tanár vagyok, te pedig a diák, és semmi haverkodás. Kint meg a tanáraim többször is hazavittek kocsival, meghívtak McDonaldsba, és akkor beszélgettünk. Olyan dolgokról, amiről az itthoni osztályfőnökömmel az életben nem mertem volna.”

„A tanár képben van, tudja milyen a napi élet, mi érdekli a diákokat, ismeri a történéseket, együtt sportol velük.” „A tanárok modernül öltözködnek, sok a férfi tanár, aki példát ad fiúknak és lányoknak egyaránt.” „A tanár egy hullámhosszon él a gyerekkel, bármiről lehet vele beszélni, filmről, könyvről kérdezni, ha meleg van, meghívja az osztályt fagyizni, hétvégén a telkére. Igazi paidagogosz. Nem mindegyik, de többnyire nyitottak a világra, és a szülők is bármikor tudnak a tanárral konzultálni. A szülői értekezlet idején a gyerekek büfét csinálnak, szendvicseket, süteményt visznek, és a bevétel az osztálypénz.” „Kint egy jól megfizetett tanár gazdaságilag és kulturálisan is lépést tart a diákjaival, Magyarországon sajnos nem tud.”

„Ott nincs feleltetés, laza tesztek vannak, amit mindenki meg tud csinálni, nem félnek a tanártól.” „Nálunk a tanárnak van egy óraterve, és minden percben akar csinálni valamit, és semmi másra nincs idő, ott nem feltétlenül ez a cél.” „Itthon a középiskola egyenlő volt az apácaképzővel. Köpeny, papucs volt, ékszer nem lehetett, az amerikai iskola maga volt a szabadság.”

„Ha a tanárok lazábbak lennének, nem adnának le több anyagot, akkor a diák is kevesebbet tanulna.” „Ha nem lenne annyi számonkérés, biztos, hogy csökkenne az oktatás színvonala.” „Inkább legyen szigorú a kapcsolat a tanárokkal, inkább soha ne beszéljünk velük, de a magyar oktatás világszínvonalú, erre büszkék lehetünk.”

„Nagy kaland volt, az eddigi életem legszebb éve.” „Különös érzés volt, hogy cserediák vagyok, mintha másnak az életét éltem volna egy évig.” „A legfontosabb, hogy most tényleg jól beszélek angolul, és minden szerénységet félretéve, nekem olyan élettapasztalatom, olyan alkalmazkodóképességem lett azáltal, hogy új földrészen, több családnál voltam, ami rengeteg embernek hiányzik az életéből.” „Most már tudom, hogy bármikor képes leszek elszakadni a szüleimtől, és önállóan élni.”

„Olyan önbizalmat öntöttek bele, hogy nem ismertünk rá, mikor hazajött. Tudta, hogy mit akar tenni, céltudatosabb lett.” „Szerintem megszabadult sok olyan rossz lerakódástól, ami a hazai iskolai környezetben érte, ahol állandó csata zajlik a diákok és tantestület között.” „Nagyon hálásak vagyunk, hogy volt lehetőségünk kint taníttatni.”

„Azt hiszem, egy különleges ország és szeretnék magyarul tanulni, de elég nehéz, mert a magyar diákok nagyon elfoglaltak, egész délután tanulnak, és alig van idejük, így csak az iskolában találkozom velük. A tanárok is leadják az órát, és már el is mennek. Nálunk Afrikában sokkal nagyobb a fegyelem, igaz, hogy ott akár bottal is verhetik a gyerekeket, itt sokszor a diákok dominálnak a tanár felett, és a tanár nem végezheti a dolgát, nagy fegyelmezetlenség van.” (Dél-Afrika) „Nálunk nagyon barátságos a viszony a tanárokkal, sokat beszélgetünk velük, mint a barátainkkal, és többet szabad a diákoknak, mint itt.” (Argentína) „Nálunk is sokkal többet szabad csinálni az órán, a tanárok dohányoznak, lehet sétálni, beszélgetni, így nehezebb tanulni, de szabadság van. Azt remélem, ha visszamegyek, többet fogok tudni, nagyon jó itt, nagyon kedvesek az emberek!” (Brazília) „Az iskolarendszer nagyon eltér a miénktől, itt sokkal több az elméleti tanulnivaló és a memorizálás, nálunk inkább a dolgok elemzése, a kísérletezés dominál, de a diákok nagyon hasonlóak.” (Ausztrália) „Itt a tanárok csak beszélnek és írnak a táblára, a diákok meg ülnek és írnak. Nálunk a kémiai, biológiai kísérleteket a tanulók maguk végzik, de nagyon jók a nyelvórák. Itt a fizikatanárnő nagyon szigorú és mindenki fél tőle, nálunk nincs felelés, csak teszt és vizsga.” (Japán) „A magyar diákok nagyon okosak, sokat dolgoznak és törődnek az iskolával. Nálunk több művészeti tárgy van, zene, tánc, itt nehéz a matematika. A tanárokat itt nagyon tisztelik, ha bejönnek az osztályba, mindenki feláll, nálunk nincs ilyen, de ez jó.” (West-Virginia, USA)