Szüdi János

Minőségbiztosítás a közoktatásban

A minőségbiztosításról általában

Ahhoz, hogy a minőségbiztosításról érdemben beszélhessünk, mindenekelőtt kellő pontossággal meg kell határoznunk, mit is kell érteni a fogalom alatt. Célszerű abból kiindulni, hogy mi a közoktatás rendszerének feladata, e feladatért ki, mely szerv a felelős, s milyen eszközök állnak rendelkezésre ahhoz, hogy a célok és a feladatok végrehajtását előkészítsék, illetőleg a megvalósulást ellenőrizzék.

A közoktatás meghatározásához az Alkotmányból kell kiindulni. A Magyar Köztársaság Alkotmánya szabályozza az oktatásnak azokat a területeit, amelyek működéséért az állam felelősséggel tartozik. Az Alkotmány 70/F. §-a szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a művelődéshez való jogot s ennek keretei között az ingyenes és kötelező általános iskolát, a képességei alapján mindenki számára hozzáférhető középfokú oktatást. Ezekből a rendelkezésekből megállapítható, hogy az állam felelőssége olyan jogi és gazdasági feltételeket teremteni, amelyek lehetővé teszik a művelődéshez való jog gyakorlását. A közoktatás legtágabb értelemben minden olyan oktatási tevékenység, amely az Alkotmányban meghatározott művelődéshez való jog érvényesülését szolgálja. A közoktatásról szóló – többször módosított – 1993. évi LXXIX. törvény a közoktatást már nem ilyen tág értelemben fogalmazza meg. A törvényben megfogalmazottak szerint a közoktatás az óvodai nevelés, az iskolai nevelés és oktatás – függetlenül attól, hogy az iskolai nevelő és oktató munkának mi a célja –, a kollégiumi ellátás, továbbá a nevelő és oktató munkához kapcsolódó, azzal öszefüggő valamennyi szolgáltató és igazgatási tevékenység. A közoktatás rendszerének a feladata, hogy felkészítse a tanulókat az állami vizsgák sikeres letételére, a munkába állásra, illetőleg a felsőfokú iskolai tanulmányok megkezdésére.

A közoktatásban érvényesül a feladatmegosztás elve. A közoktatás rendszerének működéséért az állam felelős. E felelősségen a közoktatás intézményrendszerének egybehangolt működtetését, a feladatellátás koordinálását, az intézményfenntartók, az irányításban részt vevők tevékenységének összehangolását kell érteni.

Az egyes intézmények működtetéséért az intézményfenntartók a felelősek. Az intézményfenntartók körében kiemelt szerepet játszanak a helyi önkormányzatok, amelyek egyidejűleg felelősek a közoktatásról szóló törvényben meghatározott önkormányzati feladatellátás megszervezéséért is.

A nevelő és oktató munka megszervezése, a gyermekek és tanulók ügyében való döntés, az ismeretek átadása, a gyermekek, tanulók képességének kibontakoztatása az óvodák, iskolák és kollégiumok feladata.

A közoktatás rendszerének feladataiban közreműködő három szintnek – állam, fenntartó, intézmény – egymástól jól elhatárolható jogosítványai, feladatai és kötelezettségei vannak. A feladatellátás különböző szintjeinek közös vonása azonban az, hogy a közoktatás rendszerének optimális működéséhez a kitűzött célok és feladatok megvalósításának elengedhetetlen feltétele, hogy valamennyi döntési szinten jogszerű, szakszerű döntések szülessenek, amelyek végrehajtása is jogszerűen és szakszerűen történik megfelelő ellenőrzések, kontrollok beiktatásával.

A minőségbiztosítás a közoktatásban nem jelenthet mást, mint egy olyan rendszer létrehozását, fenntartását és működtetését, amelyik alkalmas a közoktatással szemben támasztott igények, elvárások teljesítésére. A minőségbiztosításnak legtágabb értelemben garantálnia kell, hogy a közoktatással összefüggő döntések meghozatalakor, végrehajtásakor és a végrehajtás ellenőrzésekor érvényesüljenek a jogszabályok, a szakmai elvárások és szokások. A minőségbiztosítás az irányítás része, szervesen kapcsolódik az irányítás és a feladatellátás egyes szintjeihez és eszközeihez. Ennek megfelelően nem célravezető általában minőségbiztosításról beszélni. Azt érdemes vizsgálni, hogy a közoktatási feladatok megoldásának egyes szintjein – ágazati irányítás, fenntartói irányítás, intézményvezetés – mennyire adottak azok a feltételek, garanciák, amelyek képesek biztosítani a jogszerű, szakszerű döntéshozatalt, döntésvégrehajtást és a végrehajtás ellenőrzését. Az irányítás feladata biztosítani valamely feladat, tevékenység meghatározott céloknak, érdekeknek megfelelő ellátását, megvalósítását. Az irányításnak meg kell határoznia az elérendő célokat, a megvalósításra váró feladatokat, meg kell határoznia, hogy e célokat és feladatokat mely rendszer milyen szervezeti formában valósítja meg, és hozzá kell rendelni a szükséges eszközöket. A feladatmeghatározás és a célkitűzés mellett az irányításnak ellenőriznie, vizsgálnia kell a kitűzött célok és feladatok megvalósítását, feltárva azokat az okokat, amelyek hátráltatják, illetőleg javítják a célok megvalósulását, és meg kell tennie a szükséges korrekciókat a rendszer működtetésében. Ha az irányítás jól működik, és ellátja valamennyi funkcióját, akkor lényegében a minőségbiztosítás követelménye is megvalósul. Ennek megfelelően arra a kérdésre, hogy érvényesül-e a közoktatásban a minőségbiztosítás, a feladatellátás egyes szintjeihez kapcsolódó irányítási jogosítványok áttekintése, elemzése alapján lehet megnyugtató választ kapni.

Szűkebb értelemben a minőségbiztosításon a pedagógiai munka eredményességének a mérését, értékelését szokták érteni. Figyelembe véve azonban, hogy a közoktatás szakmai teljesítményének mérése és értékelése nem választható el az egyes feladatellátási szintek működésétől, indokolt e kérdéseket is elemezni az egyes szintekhez kapcsolódó irányítási tevékenység vizsgálatakor.

Az ágazati irányítás

1. A közoktatás rendszerének működtetésében meghatározott állami felelősség a közoktatás feladatellátását, az intézményekben folyó tevékenységet meghatározó jogszabályok, közgazdasági és pénzügyi előírások kidolgozásában, a szakmai ellenőrzést végző rendszer működtetésében fogalmazható meg. A közoktatás rendszerének működtetésével kapcsolatos állami feladatok ellátásában az oktatási miniszternek kiemelkedő szerepe van. Jogosítványai kiterjednek a közoktatás ágazati irányítására. A miniszter jogköre magában foglalja a közoktatási rendszer működését meghatározó jogszabályok előkészítésének feladatát, jogszabályok kiadását, a tartalmi irányítás és szabályozás egyes feladatainak a végrehajtását, a szakmai ellenőrzés rendszerének működtetését.

A tartalmi szabályozás és irányítás a közoktatásról szóló törvény egyik kulcskérdése. Mennyire, milyen mélységig és módszerekkel avatkozhat be az állam a nevelési-oktatási intézmények szakmai munkájába? Ez a kérdés összefügg a tanszabadsággal és a tanítás szabadságával, azzal a kérdéssel, hogy az óvodai és kollégiumi nevelés, az iskolai oktatás tartalmi követelményeit milyen mélységig kell központilag szabályozni, meghatározni. A közoktatásról szóló törvény azt a megoldást választotta, hogy az állami szerveket hatalmazta fel azoknak a követelményeknek a meghatározására, amelyeket minden nevelési-oktatási intézménynek figyelembe kell vennie pedagógiai tevékenysége során. Az óvodai nevelőmunka megszervezésének alapja az Óvodai nevelés országos alapprogramja. Az iskolai nevelő és oktató tevékenység a Nemzeti alaptantervre és a vizsgakövetelményekre épül.

A Nemzeti alaptanterv, az Óvodai nevelés országos alapprogramja, az Érettségi vizsga vizsgaszabályzatának kiadása – amely tartalmazza a vizsgakövetelményeket is – a kormány feladata.

Az oktatási miniszter szabályozási jogköre magában foglalja az Alapműveltségi vizsga vizsgaszabályzata kiadásának a jogát, valamint azoknak a speciális követelményeknek a meghatározását, amelyek a Nemzeti alaptanterv mellett szükségesek a közoktatásban folyó pedagógiai munka irányításához.

A közoktatás rendszerén belül az iskolai rendszerű szakképzés viszonylagos önállóságát és elkülönülését biztosítják a szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvényben szabályozott irányítási jogosítványok. Az iskolai rendszerű szakképzés megszervezéséhez az oktatási miniszter meghatározza a szakmai tantárgyakat, kiadja a szakmai tantárgyak központi programjait, gondoskodik a szakmai tankönyvek és tanulmányi segédletek kidolgozásáról, kiadásáról és forgalmazásáról. Az oktatási miniszter gondoskodik a szaktanácsadók, a szakmai-elméleti és gyakorlati képzést ellátó pedagógusok továbbképzésének megszervezéséről, az országos szakmai tanulmányi versenyek lebonyolításáról. A felsorolt jogosítványok gyakorlása megilleti – ágazata tekintetében – a népjóléti minisztert, a földművelésügyi minisztert. Az oktatási miniszterrel kötött megállapodás alapján az irányításban közreműködhet a többi szakképesítésért felelős miniszter is.

2. A miniszteri irányítási feladatok ellátása során, az ágazati irányítás végrehajtásánál a minőségbiztosítás előfeltétele, hogy a döntés-előkészítésben érvényesüljenek a szakmai szempontok, továbbá, hogy a miniszternek meglegyenek a jogosítványai a döntés-előkészítéshez szükséges vizsgálatok, elemzések, mérések elkészítéséhez, illetőleg a meghozott döntések országos regionális szintű figyelemmel kíséréséhez, ellenőrzéséhez.

a) Az egész rendszer működtetésének alapvető feltétele, hogy olyan jogszabályok szülessenek, amelyek szakmailag megalapozottak, és ennek megfelelően társadalmi érvényesülésüknek reális esélye van. Az irányítás másik fontos feladata a meghozott döntések, így a kiadott jogszabályok érvényesülésének, hatályosságának figyelemmel kísérése és ennek alapján a szükséges korrekciók kezdeményezése, végrehajtása. A jogszabályok között kiemelkedő szerepe van a törvényeknek és kormányrendeleteknek. Ezek megfelelő szakmai előkészítése a közoktatás terén azonban szintén az oktatási miniszter feladata. A jogszabály-előkészítés törvényben szabályozott rendjének biztosítania kellene a megfelelő, szakmailag megalapozott jogszabályok megszületését. Az általános jogalkotási elmélet szerint a fontosabb, az adott ágazat működését meghatározó törvények elkészítése előtt szakmai programot, tervezetet, alapelveket kell készíteni, amelyeket az Országgyűlés fogad el. Az általános elvek érvényesülése azonban napjainkban meglehetősen ritkán valósul meg, bár nem vitatható, hogy e téren a közoktatásról szóló törvény 1993. évi előkészítése és különösen az 1996. évi átfogó módosítása – az általános gyakorlattól eltérően – széles körű szakmai és társadalmi egyeztetésen keresztül alakul ki. Mindenképpen hiányosságként lehet azonban megemlíteni, hogy a közoktatás távlati fejlesztési programjára a törvényalkotó munka nem tudott alapozni, mivel a végleges változata csak az 1996. évi módosítás után készült el. Az ágazati döntés-előkészítés szakmai megalapozását hivatottak biztosítani azok az egyeztetési fórumok, amelyek kifejezetten a közoktatás rendszerére jellemzőek.

A közoktatással kapcsolatos döntések szakmai előkészítésében az Országos Köznevelési Tanács működik közre. Az Országos Köznevelési Tanács döntés-előkészítő, véleményező és javaslattevő országos szakértői testület, amelyik figyelemmel kíséri a közoktatás helyzetét, és javaslatot készít, állást foglal a közoktatással összefüggő oktatáspolitikai, kutatási és fejlesztési kérdésekben. Az Országos Köznevelési Tanács tagjai közé delegálhatnak az országos pedagógiai szakmai szervezetek, a pedagógusképző felsőoktatási intézmények és a Magyar Tudományos Akadémia.

Az oktatási miniszter közoktatás-politikai döntés-előkészítő, véleményező és javaslattevő testülete a Közoktatáspolitikai Tanács. A Közoktatáspolitikai Tanács jogosult állást foglalni a közoktatást érintő bármilyen kérdésben. A Közoktatáspolitikai Tanács tagjai az országos pedagógus szakmai szervezetek, az országos pedagógus-szakszervezetek, az országos szülői szervezetek, az országos diákszervezetek, a helyi önkormányzatok érdekképviseleti szervezetei, az országos kisebbségi önkormányzatok, a nem állami, nem önkormányzati iskolafenntartók és az oktatásban érdekelt minisztérium delegált képviselői.

Az oktatási miniszternek a nemzeti, etnikai kisebbségi óvodai neveléssel, iskolai oktatással, kollégiumi neveléssel kapcsolatos döntéseinek előkészítésében az Országos Kisebbségi Bizottság vesz részt Az Országos Kisebbségi Bizottságba egy-egy tagot delegál minden országos kisebbségi önkormányzat.

Az oktatási miniszter tanulói jogokkal összefüggő döntéseinek előkészítésében az Országos Diákjogi Tanács működik közre. Az Országos Diákjogi Tanács véleményt nyilváníthat, javaslatot tehet, állást foglalhat a tanulói jogokat érintő bármilyen kérdésben. Az Országos Diákjogi Tanács munkájában közreműködnek a tanulók képviseletét ellátó országos diákszervezetek delegáltjai.

A közoktatást érintő legfontosabb döntések szakmai előkészítésének, egyeztetésének fórumai adottak. Így a jogszabályalkotás terén megvan a lehetőség arra, hogy olyan törvények és rendeletek szülessenek, amelyek alkalmasak a közoktatás rendszerének működtetéséhez.

b) Az Oktatási Minisztérium feladatai közé tartozik az országos és térségi szakmai ellenőrzések, pedagógiai szakmai mérések, átvilágítások, elemzések elkészíttetése. Lehetőség van arra is, hogy a költségek biztosítása mellett felkérje a fenntartót, hogy végeztessen szakmai ellenőrzést, pedagógiai szakmai mérést, átvilágítást és elemzést a fenntartásában lévő nevelési-oktatási intézményekben.

c) Az ágazati irányítás miniszteri feladatai közé tartozik az országos vizsgarendszer létrehozása, működtetése, fejlesztése és korszerűsítése. E hatáskör azért nagyon fontos, mivel a közoktatásról szóló törvény rendelkezései szerint a közoktatási intézmények országos, térségi, megyei, fővárosi szintű szakmai ellenőrzését az országos mérési feladatokon keresztül kell megvalósítani. A közoktatás országos mérési feladatai különösen az országos vizsgarendszer működtetése, összehangolása; az alapműveltségi vizsga és az érettségi vizsga követelményeinek meghatározása és felülvizsgálata, az országos vizsgarendszer fejlesztése és korszerűsítése, az értékelési tevékenység fejlesztése.

3. A miniszteri ágazati irányításban a minőségbiztosítás követelményei a jogszabályok és a jogszabályokkal kiadott tartalmi szabályozás szakmai előkészítésében, egyeztetésében, valamint a közoktatás országos mérési feladatainak megvalósításában fogalmazhatók meg.

A közoktatás tartalmi irányítását döntő módon meghatározó Nemzeti alaptanterv kiadására a kormány kapott felhatalmazást. A Nemzeti alaptantervnek a kormány részére történő benyújtása előtt be kell szerezni az Országos Köznevelési Tanács, az Országos Kisebbségi Bizottság egyetértését, továbbá a Közoktatáspolitikai Tanács véleményét.

Az Érettségi vizsgaszabályzat kiadása is a kormány hatáskörébe tartozik. Az Érettségi vizsgaszabályzatnak a kormány részére történő benyújtása előtt az Országos Köznevelési Tanács és az Országos Kisebbségi Bizottság egyetértését be kell szerezni, véleménynyilvánítási joga van a Közoktatáspolitikai Tanácsnak.

Az óvodai nevelőmunka szakmai irányításában kiemelkedő szerepet játszó Óvodai nevelés országos alapprogramjának kiadására ugyancsak a kormány kapott felhatalmazást. Az Óvodai nevelés országos alapprogramjának a kormány részére történő benyújtása előtt be kell szerezni az Országos Köznevelési Tanács, az Országos Kisebbségi Bizottság egyetértését, továbbá a Közoktatáspolitikai Tanács véleményét.

A közoktatás követelményrendszerét meghatározó további jogszabályok kiadása előtt – Nemzeti, etnikai kisebbség óvodai nevelésének irányelve, illetve Nemzeti, etnikai kisebbség iskolai oktatásának irányelve, Két tanítási nyelvű iskolai oktatás irányelve, Fogyatékos gyermekek óvodai nevelésének irányelve, Fogyatékos tanulók iskolai oktatásának, tantervi irányelve, Alapfokú művészetoktatás követelményei és tantervi programja – kiadása előtt az Országos Köznevelési Tanács és Közoktatáspolitikai Tanács véleményét kell kikérni.

Ezek az eljárások olyan „akkreditációs” folyamatot jelentenek, amelyek a tartalmi szabályozás kérdéseiben a minőségbiztosítást hivatottak garantálni.

4. A közoktatás országos mérési feladatainak ellátására országos pedagógiai szolgáltatást ellátó intézmény bízható meg. A feladatok végrehajtásában a fenntartóval kötött megállapodás alapján közreműködhet az önkormányzati pedagógiai-szakmai szolgáltató intézmény. Az országos mérési feladatok ellátásának rendszere ma még csak jogilag szabályozott, a jogi lehetőség szintjén érvényesül. A legfontosabb feltétel – a vizsgaközpontok létrehozása – az elkövetkező időszak kiemelkedő feladatai közé kell hogy tartozzon. Ugyancsak döntő fontosságú olyan országos pedagógiai szakmai szolgáltatást ellátó intézmény kifejlesztése, amelynek elsődleges feladata az országos mérési feladatok ellátása.

5. Az oktatási miniszter és az Oktatási Minisztérium irányító jogosultságai a közoktatással kapcsolatos egyedi ügyekre nem terjednek ki. Kivételt képez ez alól az alapműveltségi vizsga, illetve az érettségi vizsga, amelyeknek megszervezésével, megtartásával összefüggésben egyedi intézkedési jogosultsága van a miniszternek, amennyiben az a vizsga lebonyolítása miatt szükségessé válik.

A miniszter hivatalból vagy a főjegyző megkeresésére indított eljárásban megvonhatja a középiskolától az érettségi vizsga megszervezésének a jogát, amennyiben a vizsgáztatás tárgyilagos, szakszerű megszervezésének, lebonyolításának nincsenek meg az előfeltételei, és nem is teremthetők meg.

6. A szakképzés terén az Országos Szakképzési Tanács vesz részt az irányítási feladatok ellátásában. Az Országos Szakképzési Tanács szakmai döntés-előkészítő, véleményező és javaslattevő országos testület. Munkájában közreműködnek a munkaadók, a munkavállalók, a gazdasági kamarák, az iskolafenntartók és a szakképesítésért felelős minisztériumok képviselői. Az Országos Szakképzési Tanács véleményt nyilvánít többek között a szakképzési rendszer fejlesztését érintő kérdésekben, a szakképzést érintő jogszabálytervezetekben, a megszerezhető szakképesítések körével összefüggésben. Értékeli a szakképzés és szaktanácsadás eredményességét, valamint a tananyagok és a szakmai követelmények alkalmasságát.

A szakképzés országos irányítási feladatai között nem található meg az egész rendszerre kiterjedő országos szintű ellenőrzési tevékenység. A közoktatás országos mérési feladataiban megjelenő országos vizsgarendszer működtetése és összehangolása nem terjed ki a szakmai vizsgákra. Az országos mérési feladatok rendszere azonban kiterjed a szakképzésre is. Annak tartalma és feladatai azonban még nem meghatározottak.

7. Mindenképpen szükséges meghatározni az országos mérési feladatok ellátásának a rendjét, amelynek szabályozására egyébként az oktatási miniszter felhatalmazást kapott. A szabályozásnál a szakképzés tekintetében egyetértési joga van az oktatási miniszternek, illetve a szakképesítésért felelős miniszternek.

A fenntartói irányítás

1. A fenntartói irányításból eredő jogokat az gyakorolhatja, aki a közoktatásról szóló törvényben meghatározottaknak megfelelően gondoskodik a közoktatási intézmény működéséhez szükséges feltételekről. A fenntartói irányítás szabályai egységesek, függetlenül attól, hogy ki a fenntartó. Nincs különbség a jogosítványok között azon az alapon, hogy az intézmény fenntartója helyi önkormányzat, állami szerv, egyház, gazdálkodó szervezet, egyesület, magánszemély. Természetesen a fenntartói irányítási jogok értelmezésénél nem hagyhatók figyelmen kívül a helyi önkormányzatok feladatellátási kötelezettségeire vonatkozó előírások, amelyek lényegesen befolyásolják az intézménylétesítéssel, -átalakítással, -megszüntetéssel, a pedagógiai munka megtervezésével kapcsolatos döntéseket. A helyi önkormányzatoknál ugyanis a helyi fenntartói irányítási jogkörben meghozott intézkedéseknél figyelembe kell venni azokat a feladatellátási kötelezettségeket, amelyeket a közoktatásról szóló törvény az egyes önkormányzatokra meghatároz.

2. A fenntartói irányítás minden olyan jogi eszközt biztosít, amely ahhoz szükséges, hogy a létrehozott, fenntartott és működtetett közoktatási intézmény szakmai tevékenysége megfeleljen a közoktatásról szóló törvényben, valamint a pedagógiai munkát meghatározó követelményrendszerben található elvárásoknak.

a) A fenntartó dönt a közoktatási intézmény létrehozásáról és tevékenységének, feladatainak meghatározásáról. Jogosult és köteles elkészíteni a közoktatási intézmény alapító okiratát. A fenntartói döntésnél alapvetően azt kell vizsgálni, hogy az alapító okiratban meghatározott feladatok ellátásához szükséges személyi és tárgyi feltételek rendelkezésre állnak-e, továbbá, hogy a fenntartó képes-e biztosítani a közoktatási intézmény folyamatos és biztonságos működéséhez szükséges feltételeket. A fenntartónak a közoktatási intézmény alapító okiratában meg kell határoznia a feladatellátást szolgáló vagyont és a vagyon feletti rendelkezési jogát, valamint a gazdálkodással összefüggő jogosítványokat.

Nyilvánvaló, hogy csak abban az esetben lehet az óvodától, iskolától és kollégiumtól elvárni a szakszerű pedagógiai munkát, ha a nevelési-oktatási intézmény rendelkezik a feladatai ellátásához szükséges feltételekkel, költségvetéssel, ennek biztosítása a közoktatásról szóló törvény alapján a fenntartó feladata. Az intézményi döntéshozatal korlátja lehet, amennyiben a fenntartó nem tesz eleget kötelezettségének. E területen a fenntartói tevékenység ellenőrzése még nem megoldott. Ennek egyik oka, hogy a közelmúltban jelent meg az a jogszabály, amelyik tartalmazza a kötelező eszköz- és felszerelési jegyzéket, amelyből megállapítható, melyek azok a minimális követelmények, amelyekkel minden nevelési-oktatási intézménynek rendelkeznie kell. A fenntartói tevékenység ellenőrzésének jogköre megosztott. A nem állami, nem helyi önkormányzati intézményfenntartók működésének törvényességét a jegyző, főjegyző látja el. A helyi önkormányzatok tevékenysége feletti ellenőrzés joga a közigazgatási hivatalt illeti meg.

b) A fenntartói irányítás keretében a fenntartónak joga, hogy megismerje és figyelemmel kísérje a fenntartásában lévő nevelési-oktatási intézményben folyó munkát. Ez nemcsak joga, hanem kötelessége is, hiszen abban az esetben, ha a nevelési-oktatási intézmény nem nyújt megfelelő színvonalú szolgáltatást, kötelessége feltárni ennek okát és megtenni a szükséges intézkedéseket. A fenntartó a nevelési, illetve a pedagógiai program végrehajtását a közoktatási intézményben folyó szakmai munka eredményességét az önkormányzati pedagógiai szakmai szolgáltatást ellátó intézmény által végzett pedagógiai mérések, értékelések, illetőleg az Országos szakértői névjegyzékben szereplő szakértők által készített szakértői vélemény, továbbá az alapműveltségi vizsga és az érettségi vizsga eredményei, illetve a közoktatási intézmény által készített beszámoló és az iskolaszék véleménye alapján értékelheti.

A közoktatásról szóló törvény a lehetőségek szabályozása mellett nem írja elő a fenntartó részére, hogy e jogát köteles gyakorolni és milyen időközönként. Lényegében a nevelési-oktatási intézmények közötti verseny, a csökkenő gyermek- és tanulólétszám mellett a minél több gyermek és tanuló megszerzéséért folyó küzdelem az, amelyik motiválhatja a fenntartót arra, hogy rendszeresen figyelemmel kísérje az általa fenntartott nevelési-oktatási intézményben folyó szakmai munka eredményességét.

c) A fenntartói irányítás részeként a fenntartó hagyja jóvá a nevelési-oktatási intézmény nevelési programját, illetőleg pedagógiai programját. Ennek az eljárásnak a keretén belül tudja érvényesíteni egyrészről a törvényesség követelményeit, másrészről a közoktatási szolgáltatás szervezésével kapcsolatos elképzeléseit, a szolgáltatást igénybe vevők elvárásait és saját gazdasági érdekeit. Az adott nevelési-oktatási intézményben folyó pedagógiai munka minőségének egyik biztosítéka a fenntartói jóváhagyás. A közoktatásról szóló törvény nem véletlenül határozza meg a jóváhagyással kapcsolatos eljárás egyes kérdéseit. Ezek között a legfontosabb, hogy a fenntartónak a nevelési program, illetve a pedagógiai program jóváhagyása előtt be kell szereznie az Országos szakértői névjegyzékben szereplő szakértő véleményét. E véleményezésre elsősorban azért van szükség, hogy a fenntartó megalapozottan tudjon dönteni abban a kérdésben, hogy a pedagógiai program megfelel-e a közoktatásról szóló törvény rendelkezéseinek, alkalmas-e arra, hogy biztosítsa az iskolaváltást, a tanuló átvételét, szükség esetén különbözeti vizsgával vagy évfolyamismétléssel. A szakértői vélemények alapján kell dönteni arról is, hogy a helyi tanterv átfogja-e a Nemzeti alaptanterv valamennyi műveltségi területét, az abban található követelményeket, továbbá alkalmas-e arra, hogy az abban foglaltak alapján a pedagógusok felkészítsék a tanulókat az alapműveltségi vizsgára stb.

d) A fenntartói irányítás fontos jogosítványa a nevelési-oktatási intézmény törvényes működése biztosításának joga. A törvényesség biztosítása kiterjed az óvoda, iskola, kollégium által hozott döntések, intézkedések, mulasztások felülvizsgálatára, ily módon a pedagógiai tevékenység kérdéseire is. Ennek megfelelően kihatással kell hogy legyen az óvodák, iskolák és kollégiumok nevelő és oktató tevékenységére, így közvetve alkalmas a minőségbiztosítás feladatainak az ellátására is.

3. A fenntartói irányítás jogosítványainak telepítésével, ellátásával kapcsolatos gyakori kritika, hogy olyan testület, tulajdonos dönt a közoktatás ügyeiben, amelytől nem várható el a kellő szakértelem, hozzáértés. Ugyanakkor a fenntartók jelentős részénél, az önkormányzatok nagy csoportjánál a megfelelő szakmai előkészítés sem biztosított. Ezáltal a rossz fenntartói döntések károsan befolyásolhatják a közoktatási intézmények működését és nem utolsósorban a pedagógiai tevékenységet. A közoktatásról szóló törvény rendelkezései szerint azonban, ha a fenntartó három vagy annál több nevelési-oktatási intézményt tart fenn, köteles közoktatási ügyekkel foglalkozó bizottságot létesíteni és működtetni. Ha a fenntartó legalább hat évfolyammal működő általános iskolát vagy középiskolát, illetve szakiskolát tart fenn, a fenntartói irányítással összefüggő munkában pedagógus-munkakör betöltésére jogosító felsőfokú iskolai végzettséggel és szakképzettséggel rendelkező személynek kell közreműködnie.

4. A minőségbiztosításban a fenntartói irányításnak döntő szerepe van. Ezért lényeges kérdés, hogy milyen módon lehet kívülről befolyásolni a fenntartói irányítást, milyen eszközök állnak rendelkezésre ahhoz, hogy a hibás fenntartói döntéseket módosítani, változtatni lehessen. A kérdés megválaszolásánál különbséget kell tenni a fenntartók között. A leginkább megoldott a nem állami, nem helyi önkormányzati intézményfenntartók ellenőrzése, melyet a jegyző, főjegyző lát el. A jegyzői, főjegyzői hatáskör a fenntartói tevékenység törvényességi ellenőrzését foglalja magában. A jegyző, főjegyző hatósági ellenőrzés keretében vizsgálhatja, hogy a fenntartó a nevelési-oktatási intézményt az alapító okiratában és a működéshez szükséges engedélyében meghatározottak szerint működteti-e. A jegyző, főjegyző a törvényességi ellenőrzés keretében megfelelő határidő kitűzésével felhívja a fenntartót a törvénysértés megszüntetésére. Amennyiben a fenntartó a megadott határidőn belül nem intézkedett, a jegyző, főjegyző kezdeményezheti a törvénysértő intézkedés, döntés, mulasztás bírósági megállapítását. Ha a bíróság megállapítja a törvénysértést, és azt a fenntartó a bíróság által megállapított határidőn belül nem szünteti meg, a jegyző, főjegyző a működéshez szükséges engedélyt visszavonja, és a nevelési-oktatási intézményt törli a nyilvántartásból. A jegyző, főjegyző törvényességi ellenőrzési jogköre kiterjed valamennyi nem helyi önkormányzat által fenntartott nevelési-oktatási intézményre, beleértve az egyházakat, természetes személyeket, gazdálkodó szervezeteket, társadalmi szervezeteket és állami szerveket is.

A helyi önkormányzati fenntartói irányítás ellenőrzése a helyi önkormányzatokról szóló törvény rendelkezései alapján a közigazgatási hivatalokon keresztül valósulhat meg. A közigazgatási hivatal kezdeményezhet bírósági, alkotmánybírósági eljárást a helyi önkormányzat törvénysértő működése esetén.

5. A közoktatásról szóló törvény a fenntartói irányítással összefüggő döntések ellen speciális jogorvoslati jogot biztosít a pedagógiai munkát meghatározó intézményi dokumentumoknál. Abban az esetben ugyanis, ha a fenntartó a nevelési, illetve a pedagógiai programot nem hagyja jóvá, a nevelőtestület a bíróságtól kérheti jogszabálysértésre való hivatkozással a döntés felülvizsgálatát. Amennyiben a döntést a fenntartó önkormányzat képviselő testülete, illetőleg közgyűlése hozta, az általános jogorvoslati rendnek megfelelően a megyei, fővárosi közigazgatási hivatalnál lehet törvényességi ellenőrzést kezdeményezni.

A nevelési-oktatási intézmények feladatai
a minőségbiztosítás terén

1. A minőségbiztosítás területén nyilvánvalóan legfontosabb annak a kérdésnek a megnyugtató tisztázása, vajon az óvodák, iskolák és kollégiumok milyen szerepet játszanak e követelmények megvalósulása terén. A közoktatásról szóló törvény biztosítja a nevelési-oktatási intézmények szakmai önállóságát, amely nemcsak jogot, hanem egyben kötelezettséget is jelent.

A szakmai önállóság legfontosabb jogosítványa, hogy az óvoda, az iskola, illetőleg a kollégium elfogadja a pedagógiai munka alapját képező nevelési, illetve pedagógiai programot. E jog mellett azonban kötelessége, hogy az elfogadott programok megfeleljenek a közoktatásról szóló törvény előírásainak, illetőleg a tartalmi szabályozás keretében kiadott egyéb dokumentumoknak. Nyilvánvalóan e szakmai önállósághoz szorosan kapcsolódik a fenntartói irányítás, amelynek keretében – a törvényességi szempontok figyelembevételével – jóváhagyják az óvoda, iskola által elfogadott nevelési, illetve pedagógiai programot.

A szakmai önállóság nem lehet meg az intézményen belüli szakmai ellenőrzés rendszerének kidolgozása és működtetése nélkül. A közoktatásról szóló törvény a nevelési-oktatási intézmény vezetőjét tette felelőssé a pedagógiai munkáért. Az óvodákban, iskolákban és kollégiumokban azonban az irányításban közreműködik a nevelőtestület, illetőleg a szakmai munkaközösség. A nevelőtestületnek a minőségbiztosítás terén kiemelkedő szerepe van, hiszen döntési jogkörébe tartozik a nevelési, illetve a pedagógiai program elfogadása, szükség esetén módosítása.

Az óvodákban, iskolákban, kollégiumokban az azonos feladatok ellátására, illetve tantárgyanként, műveltségi területenként szakmai munkaközösség hozható létre. A szakmai munkaközösség feladata a módszertani kérdésekben való segítségnyújtás a nevelési-oktatási intézményben folyó nevelő és oktató munka tervezéséhez, szervezéséhez, ellenőrzéséhez.

2. Az intézményen belüli minőségbiztosítási rendszer kiépítésének nincsen kötelező, jogszabályban előírt rendje, módszere. A „házon belüli” mérések, a „házi” vizsgák, versenyek rendszerének kialakítása az iskolákon múlik. A vezetői szakmai irányítás, a szakmai belső ellenőrzés rendjének kidolgozása szintén intézményi jogkör.

A minőségbiztosítás közös eszközei

A vizsgarendszer

1. Az országos vizsgarendszer létrehozása és működtetése a közoktatás minőségbiztosításában azért játszik kiemelkedő szerepet, mivel nemcsak az ágazati irányítás feladatainak ellátásához nyújt segítséget, hanem egyidejűleg alkalmas arra is, hogy mérje az iskolafenntartó és az iskola szakmai munkáját. Az új vizsgarendszer kialakításához szükséges jogi szabályozó munka lényegében befejeződött, hiszen amellett, hogy a közoktatásról szóló törvény felállította az állami vizsgarendszert – alapműveltségi vizsga, érettségi vizsga, szakmai vizsga –, meghatározta az érettségi vizsga lebonyolításának legfontosabb szabályait, a kormány kiadta az érettségi vizsga vizsgaszabályzatát, míg az oktatási miniszter az alapműveltségi vizsga vizsgaszabályzatát. A két vizsgaszabályzat a tartalmi irányítás fontos részét képezi, hiszen a vizsgaszabályzatok mellékleteként kiadott vizsgakövetelményeket az iskolák helyi tantervének kidolgozásánál figyelembe kell venni. A vizsgaszabályzatok meghatározzák az új követelményrendszerre épülő, a minőségbiztosításban kiemelkedő szerepet játszó vizsgarendszer működésének szabályait is.

Az alapműveltségi vizsga általános követelményeire épülő vizsgatantárgyak írásbeli vizsgáztatási követelményeit, valamint a szóbeli vizsga követelményeinek felosztását, témaköreit az alapműveltségi vizsgaközpontok adják ki. A központilag kiadott, standardizált vizsgakövetelményekhez ugyancsak az alapműveltségi vizsgaközpont adja majd ki az értékelési, javítási útmutatót is.

Hasonló megoldások találhatók az érettségi vizsga vizsgaszabályzatában. Az általános vizsgakövetelményekre épülő vizsgatantárgyak írásbeli vizsgái központilag kiadott standardizált vizsgakövetelményekre épülnek, amelyeket a hozzá tartozó útmutatókkal együtt az országos vizsgaközpontok készítenek el. Az emelt szintű érettségi vizsga írásbeli feladatlapjainak és útmutatóinak kidolgozásába be kell vonni az érdekelt felsőoktatási intézmények képviselőit is. Az emelt szintű érettségi vizsgához az általános vizsgakövetelményekre épülő vizsgatantárgyak szóbeli tételeit ugyancsak az országos vizsgaközpont készíti el. A szóbeli tételek kidolgozásába be kell vonni az érdekelt felsőoktatási intézmények képviselőit.

Mindkét vizsgaszabályzat lehetővé teszi a feladatlapok javítását és a vizsgázó tudásának minősítését a vizsgaközpontban. A miniszter a tanév rendjében rendelheti el az egyes vizsgatantárgyak központi, standardizált vizsgakövetelmények alapján kiadott feladatlapjainak vizsgaközpontban történő javítását, értékelését. Az elrendelés szólhat az egész országra, az ország meghatározott területére, településére, egyes iskolatípusaira, egyes vizsgatantárgyakra, tantárgyrészekre.

2. A minőségbiztosítás a vizsgaközpontok kiépülésével és az új vizsgarendszer belépésével válhat széles körűvé. A központilag kiadott, standardizált vizsgakövetelmények vizsgaközpontok részéről történő feldolgozása lehetővé teszi, hogy a miniszter országos, térségi stb. áttekintést kapjon az egyes vizsgatantárgyak oktatásának szakmai színvonaláról. Miután a vizsgák eredményeit ismerik a fenntartók és a vizsgáztató iskolák is, a szakmai munka színvonalára következtetést vonhat le minden érdekelt.

3. Az új vizsgaközpontok létrehozásáig az új vizsgarendszer belépéséig sincs jogszabályi akadálya annak, hogy az érettségi vizsgák eredményeit akár helyben, akár nagyobb térségre kiterjedően, illetőleg országosan feldolgozzák.

Az Országos szakértői és vizsgáztatási névjegyzék

A minőségbiztosítás egyik igen fontos feltétele a külső szervezet, illetve személy bevonása az ellenőrzésbe, a tevékenység értékelésébe. Az ehhez szükséges feltételeket hivatott megteremteni az Országos szakértői és vizsgáztatási névjegyzék. Az Országos vizsgáztatási névjegyzék tartalmazza azok nevét, szakterületét, akik a nevelési-oktatási intézményben részt vehetnek szakmai ellenőrzésben. Az Országos vizsgáztatási névjegyzékben szereplők tölthetik be az alapműveltségi vizsga vagy érettségi vizsga elnöki megbízatást. A névjegyzékek összeállítása elsősorban a szakértőknél okozott gondot. A szakmai előfeltételek hiányoztak ahhoz, hogy megfelelő módon biztosítani lehessen, hogy csak az adott szakterület legjobb képviselői kerüljenek be a névjegyzékbe. A szakértői névjegyzékből való igénybevétel ugyanis az érintettek közötti megállapodáson múlik. Bármelyik fenntartó bármelyik szakértőt foglalkoztathatja a felek közötti megállapodás alapján. A ma meglévő szakértői névjegyzék azonban nem nyújt kellő garanciát ahhoz, hogy az igénybe vett szakember ténylegesen a megkívánt ismeretekkel és tudással rendelkezik. A közoktatás továbbképzési és szakvizsgarendszerének kialakulása és kiépülése után már csak azok kerülhetnek fel a névjegyzékre, akik megfelelő ismeretekkel rendelkeznek.

A szakértők felkérése és igénybevétele az érintett, érdekelt igényén múlik. A közoktatásról szóló törvény azonban néhány esetben kötelezővé teszi a döntéshozatalt megelőzően a szakértői vélemény beszerzését:

A fenntartó a nevelési program és a pedagógiai program jóváhagyása előtt köteles az Országos szakértői névjegyzékben szereplő szakértő véleményét beszerezni. A nem helyi önkormányzat által fenntartott óvoda, iskola és kollégium működéséhez szükséges engedély kiadása előtt a jegyzőnek, főjegyzőnek az Országos szakértői névjegyzékben szereplő szakértő véleményét kell beszereznie abban a kérdésben, hogy a nevelési-oktatási intézmény nevelési, illetve pedagógiai programja megfelel-e a közoktatásról szóló törvényben, illetve szakmai programja a szakképzésről szóló törvényben meghatározottaknak. Abban az esetben, ha a közoktatással kapcsolatos döntés meghozatalakor bármelyik szerv, szervezet egyetértési jogot gyakorol, és a vitás kérdés egymás közötti egyeztetéssel nem oldható meg, a nevelési-oktatási intézményben kilenc tagból álló bizottságot kell létrehozni. Ebbe a bizottságba három tagot a nevelési-oktatási intézmény fenntartója kér fel az Országos szakértői névjegyzékben szereplő szakértők közül.

Az alapműveltségi vizsga és az érettségi vizsga vizsgabizottságának elnöke hivatott biztosítani a vizsga törvényes rendjének megtartását, lebonyolítását. A vizsgáztatási névjegyzéknek kell garantálnia, hogy csak olyan személy láthasson el vizsgaelnöki feladatot, aki megfelelő felkészültséggel rendelkezik. Ma ez a feltétel még nem adott. Ugyancsak a pedagógus-továbbképzési rendszer, illetőleg a pedagógus-szakvizsga rendszerének kiépülésével nyílik lehetőség arra, hogy ez a feltétel megvalósuljon.

A szakértő és a vizsgabizottsági elnök a közoktatás irányítási hatósági feladataiban működik közre.

A szakmai ellenőrzés

A közoktatásról szóló törvény rendelkezései alapján szakmai ellenőrzés megtartása a közoktatás rendszerének működtetésével, feladatainak ellátásával kapcsolatos valamennyi szinten megszervezhető. Szakmai ellenőrzés indítható országos térségi, megyei, fővárosi szinten az oktatási miniszter, szakképzés tekintetében az oktatási miniszter, illetve a szakképesítésért felelős miniszter rendelkezése alapján az országos oktatáspolitikai célkitűzések előkészítése vagy a célkitűzések megvalósulásának megismerése érdekében. Szakmai ellenőrzés megtartására lehetőség van megyei, fővárosi szinten, a fővárosi, megyei önkormányzat kezdeményezésére a megyei, fővárosi fejlesztési terv és az oktatáspolitikai célkitűzések előkészítése, megvalósulásának megismerése érdekében. Települési szinten a községi, városi, megyei jogú városi, fővárosi kerületi önkormányzat indíthat szakmai ellenőrzést, a helyi oktatáspolitikai célkitűzések előkészítése, megvalósulásuk megismerése céljából. Intézményi szinten a fenntartó kezdeményezhet szakmai ellenőrzést a helyi oktatáspolitikai célkitűzések előkészítése vagy a célkitűzések megvalósulásának megismerése, illetve az egyes intézményekben végzett nevelő és oktató munka színvonalának értékelése céljából. A közoktatási intézmény vezetője is jogosult szakmai ellenőrzést elrendelni az intézményben végzett nevelő és oktató munka, illetőleg egyes alkalmazott munkája színvonalának külső értékelése céljából. A közoktatási intézményekben foglalkoztatott pedagógusok is kérhetnek szakmai ellenőrzést saját munkájuk értékeléséhez.

A szakmai ellenőrzés sajátossága, hogy csak az vehet részt benne, aki szerepel az Országos szakértői névjegyzékben. E rendelkezés nyilvánvalóan azt kívánja megakadályozni, hogy az irányító szervek tevékenységében közreműködők hivatalból lássanak el ilyen feladatot, függetlenül attól, hogy rendelkeznek-e megfelelő ismeretekkel, jártassággal. A szakmai ellenőrzés sajátossága, hogy az abban részt vevő személynek, illetve szervezetnek nincs döntési, intézkedési jogköre. A szakmai ellenőrzés megállapításait megkapja az, akit az ellenőrzés érintett, továbbá akinek a kezdeményezésére az ellenőrzés indult, valamint a fenntartó. A szakmai ellenőrzés megállapításaiból a szükséges következtetéseket a döntéshozatalra jogosultnak kell levonnia.

A minőségbiztosítás terén a szakmai ellenőrzés töltheti be a legjelentősebb szerepet. A szakmai ellenőrzés lehetőséget nyújt arra, hogy a döntéshozatalra jogosult, illetőleg a döntés végrehajtója megfelelő ismeretekre tegyen szert a közoktatás működésével, pedagógiai tevékenységével kapcsolatos bármilyen kérdésben. A szakmai ellenőrzésnek a magyar közoktatás rendszerében nincs hagyománya. Ugyancsak hagyomány nélküli az Országos szakértői névjegyzék, illetőleg a szakértői rendszer. Szokatlan, hogy nem jogszabály rendeli el a fenntartó ellenőrzési kötelezettségét, hanem a szakértői ellenőrzésre jogosultnak kell döntenie abban, mikor, milyen célból tart szakértői ellenőrzést. Újszerű megoldás az is, hogy nem jogszabály határozza meg, milyen feladatokat kell ellátnia a szakértőnek. A szakmai ellenőrzés rendszerének rugalmasságát biztosítja az a megoldás, hogy az ellenőrzés kezdeményezője dönti el, milyen témában, hol és milyen szakértők igénybevételével végeztet ellenőrzést.

A szakmai ellenőrzés hiánya az ágazati irányítási feladatok ellátásánál és a fenntartói irányítási jogkörök gyakorlásánál eredményezhet súlyos gondokat. Míg ugyanis a nevelési-oktatási intézmények pedagógiai munkáját a belső ellenőrzés rendszere, a szülői, tanulói kontroll biztosítani tudja, addig a külső irányítási feladatok szakszerűségét szakmai ellenőrzés lenne hivatott alátámasztani. Sajnálatos tény, hogy amíg az elmúlt időszakban számos pénzügyi ellenőrzést rendeltek el az önkormányzatok, s igen sok településen elsősorban pénzügyi okokból átvilágították a nevelési-oktatási intézményeket, addig a pénzügyi ellenőrzéshez nem társult szakmai ellenőrzés. A pénzügyi szemléletű ellenőrzés pedig nem egy esetben szakmailag téves megállapításokat eredményezett. A szakmai ellenőrzés során pedig a fenntartó számos olyan ismeret birtokába juthat, amely megalapozhatja a gazdasági döntés szakszerűségét is.

A szakmai ellenőrzés része az irányítási feladatok ellátásának, annak egyik legfontosabb döntés-előkészítő és végrehajtást ellenőrző eszköze.

A pedagógiai-szakmai szolgáltatások

A minőségbiztosítás feladatainak megvalósításában helye és szerepe van a pedagógiai-szakmai szolgáltatásoknak. A pedagógiai-szakmai szolgáltatások azonban nem tartoznak az irányítás körébe. A pedagógiai-szakmai szolgáltatás feladata a közoktatási intézmények és fenntartóik, valamint a pedagógusok munkájának szolgáltatások útján történő segítése. A pedagógiai-szakmai szolgáltatások körébe tartozik a pedagógiai értékelés, amelynek feladata mérni és értékelni a nevelési-oktatási intézményben végzett nevelő és oktató munka eredményességét és segíteni a helyi, a térségi és az országos közoktatási feladatellátás szervezését. Ez a szolgáltatás nyilvánvalóan lehetőséget biztosít az adott intézmény tevékenységének a megismerésére, és a szolgáltatás során nyert ismeretek hozzájárulhatnak az intézményi és fenntartói feladatok végrehajtásához, sőt segíthetik a döntés-előkészítést is. A minőségbiztosítás megvalósításához hozzájárulhat a szaktanácsadás, amelynek feladata az oktatási, pedagógiai módszerek megismertetése és terjesztése, valamint a pedagógiai tájékoztatás is, amelynek feladata a szakmai információk, adatok és tanügyi dokumentumok gyűjtése, őrzése, feldolgozása, használatba adása.

A gyakorlatban igen sokszor felvetődik az a kérdés, hogy van átfedés, összeütközés a pedagógiai-szakmai szolgáltatások és a szakmai ellenőrzés között. A határvonal ott húzható meg, hogy a pedagógiai-szakmai szolgáltatás a feladatellátás előkészítéséhez nyújt segítséget, a szakmai ellenőrzés a végrehajtás ellenőrzéséhez. Nem vitatható, hogy a tevékenységi körök között lehetnek átfedések. Ez azonban nem gyengíti, hanem éppen erősíti a rendszert. Választási lehetőséget biztosít az érdekelteknek annak eldöntésében, hogy a szükséges információkhoz, segítséghez milyen úton jutnak hozzá. Az eredmény szempontjából ugyanis teljesen közömbös, hogy a nevelési-oktatási intézményekben folyó tevékenység színvonaláról a pedagógiai-szakmai szolgáltatások értékelési tevékenysége vagy szakmai ellenőrzés útján kap megfelelő tájékoztatást akár az intézmény vezetője, nevelőtestülete, akár a fenntartó. Szakmai ellenőrzés mellett akkor indokolt döntenie az érdekeltnek, ha arra van szükség, hogy érvényesüljenek azok az eljárási szabályok, amelyeket a közoktatásról szóló törvény a szakmai ellenőrzés megtartásához leírt.

Összegezés

Figyelembe véve, hogy a közoktatásról szóló 1993. évi törvény hatálybalépése és 1996. évi átfogó módosítása óta meglehetősen rövid idő telt el, igaznak mondható az az állítás, hogy a közoktatásban a minőségbiztosítás rendszere még nem alakult ki és nem működik megfelelően. Ennek alapvető oka azonban nem a jogi szabályozás hiányára, hanem az egyes minőségbiztosítási rendszerek létrejöttének, kiépítésének és működésének a hiányára vezethető vissza. Mindenképpen jelentős előrelépést fog jelenteni a vizsgaközpontok felállása és tevékenységük beindítása, az ehhez kapcsolódó feladatbank kialakulása. Jelentős változásokat fog eredményezni az alapműveltségi vizsga és az új típusú érettségi vizsga bevezetése. Mindenképpen szükség van azonban arra, hogy az intézményfenntartók és az intézmények felismerjék, megismerjék a közoktatásról szóló törvényben szabályozott lehetőségeket és a gyakorlat alakítsa ki a minőségbiztosítás leghatékonyabb megoldásait. Elengedhetetlen, hogy az intézményfenntartók és a nevelési-oktatási intézmények vezetői, nevelőtestületei elfogadják a szakmai ellenőrzés fontosságát, az intézményen belüli szakmai ellenőrzés rendje kialakításának szükségességét. E folyamatot minden bizonnyal fel fogja gyorsítani a Nemzeti alaptantervre épülő pedagógiai programok és helyi tantervek fokozatos bevezetése, a pedagógusok minőségi munkájának elismerését szolgáló illetménykiegészítés rendszere. Fenntartói és intézményi minőség-ellenőrzési rendszer nélkül nem dönthető el, milyen módon vált be a jóváhagyott, bevezetett pedagógiai program, helyi tanterv, illetőleg milyen szükséges változtatásokra, módosításokra van szükség. Nem dönthető el azonban az sem, hogy melyik pedagógus munkája tűnik ki a többiek közül, és érdemel anyagi elismerést.

A minőségbiztosítás rendszerének kialakulásához azonban arra is szükség lenne, hogy az oktatáspolitika elfogadja, hogy a közoktatásnak nem állandó változásra, hanem viszonylagos nyugalomra van szüksége annak érdekében, hogy fejlődni tudjon. Az oktatáspolitikának el kellene fogadnia, hogy a közoktatásról szóló törvény ismételt módosításához szükség van néhány – legalább három – év nyugalomra, amelynek tapasztalatai alapján kellene értékelni a kialakult gyakorlatot és a gyakorlat által feltárt hiányosságokat. E viszonylag nem túl hosszú időszak alatt elsősorban arra kellene törekedni, hogy pályázatok útján ösztönözzék a fenntartókat és a nevelési-oktatási intézményeket a minőségbiztosítással kapcsolatos tevékenységre, a fenntartói és az intézményi mérési, értékelési, szakmai ellenőrzési rendszer és rend kialakítására. A már meglévő, illetőleg kialakuló gyakorlat hozzáférhető tételével pedig meg lehet mutatni azt az utat, amelynek követésével megvalósítható a pedagógiai munka színvonalának figyelemmel kísérése, mérése, értékelése, hatékonyságának növelése.